a kéményseprő csókja

Évek óta nézegetem ferde szemmel a fürdő falán lógó gáznyelő dobozkát, ráncosodik, egyre kehesebb, vénül, na.
Rendszeresen jöttek a kéményseprők, utoljára közölték, ki kell cseréltetni a krómozott kipufogóját, mintegy másfél méteres hosszan, pont addig, míg a falban el nem tűnik.
Minden évben kihívok hozzá egy orvost, nem kétfillér, de a drágaságom kellemes meleggel jutalmaz meg ezért, tehát bőven megéri.
Egy éve érkezett egy levél a doktortól, nem nagy összegért, mintegy 308978 forintért új dobozt ajánlottak, megemlítve a családtag közeli keserves halálát, valamint azt, hogy ilyen nevű bébi már 20 éve nem született a bébigyárban, ezen azért elgondolkodtam, végül is a 21. században vagyunk már.
Nosza, árajánlat, ki is jött a kisdoki, összeráncolta a homlokát, benézett minden setét lukba, felmászott a tetőre, majd mondta, egymillió 308978 forint lesz a szülés.
Végül is csak egy egyessel lett volna több a kipufogó kitömése mindenféle vacakkal, de hát nem akartam összekormozni a drága csempét, így közöltem, inkább megvárom míg kimúlik a drágám.
Hátha addig megszűnik a forint és ugyanekkora összeget fizethetek euróban.
Doki kicsit elgondolkodott, de megértette az érvelésemet, van rábeszélő képességem, ezt mindenki tudja már.
Egy hónap múlva újra jött a negrós.
Ránézett a csillogó krómra, aztán szúrósan rám, megköszörültem a torkom, baj van, suttogtam berekedve.
30 nap, közölte, vagy lecserélem a csövet, vagy jön a katasztrófavédelem.
Neki is volt rábeszélőképessége.
1104 megcsörgetve, rohan is a szervízes, felmér, azt mondja ezt le köll gyártatni.
Legyen úgy, alig százezerbe kerül, mi az nekem, oldjuk meg.
Szinte repültek a napok,hetek, észre se vettem, hogy letelt a hónap, már hozta is a bácsi a helyre kis kéménykét, másfél méter, végén kis kukkolóval, ultramodern, éppen csak facebook meg 4 gigabájtos triplaram nem volt rajta.
Másnap hívom a seprűst, mondom kész a nagy mű, készen van egészen, mondja szuper, így már semmi dolgom, majd jön kontrollra.
Hátradőlés, egész télen hallgatom a kicsim duruzsolását.
Aztán egyszer rémisztő levél jön, katasztrófavédelem, irgumburgum, nem lett csőcsere, így irtózatos nagy kuplerájban lesz részem.
Először elgondolkodtam, nincs is szoláriumom, de aztán beugrott, kurva kéményseprő.
Meg is csörgettem, hogy megosszam vele ezt a remek gondolatomat, aztán visszafogtam magam, csak finoman megkérdeztem, mi az édes rossebnek mondta, hogy minden rendben.
Hallottam, hogy 58 gigaherznyit röhög a túloldalon, mondta, egy állítás, egy tagadás, szoptál öcsém.
Na mindegy, újabb csörgetés, katasztrófásokk.
Ügyintéző beteg, egy hét várás.
Újra csörgés, még két hétig beteg, de segít a telefonos segítség, el tudom küldeni a bizonyítványokat e-mail-ben, hurrá, 21. század, küldöm, hátradőlés.
Kicsit gyanús volt, hogy egy hónap múlva se jeleztek vissza, gondoltam egy telefont megér.
Ügyintéző hál istennek meggyógyult, kedvesen közölte velem, hogy megkapta az iratokat, jók is lennének, de nem a szervíztől kell nekik bizonyítvány, hanem magától a főnegrótól, a FŐKÉTÜSZ nevezetű főboszorkánytól.
Még volt némi apróm, így újabb telefonos segítség próba.
Másfél óra elkeseredett próbálkozás után siker, felveszi egy ügyintéző, kis tündér, közli, hogy vagy beviszem az adatokat a világ túlsó végén található irodába, vagy felteszem onlány.
Ez utóbbit imádom, meg amúgy is a 21. században élek, beregisztrálás, iratok kitöltése, nyilatkozatok feltöltése, coool, istenkirály vagyok, send és már kész is.
Hátradől.
Két hét pihenő, belefájdult a fejem meg a derekam e sok munkába, éppen kigyógyulnék, mikor újabb e-mail, a nem kémény, hanem gázkivezető cső ellenőrző osztálytól, hiányosak a papírok, nem fogadott be a rendszer.
Ennek még örülhetnék is, már lassan minden rendszert utálok, de mi lesz az oly kedves katasztrófavédelmis ezredes asszonnyal, nem akarom én visszajuttatni a kórházba, meg kéne inkább kérdezni mit is tehetnék, hogy kijöjjenek újra ezek a kurva negrósok, és szemrápillantással húszezerért megállapítani, hogy se én, se a szervíz nem hazudott, tényleg új másfél méteres cső van felállítva.
Telefon, 5 és fél órát próbálkoztam, hátha felveszi valamelyik rohadék azt a kurva telefont, de nem.
Akkor stratégiát váltottam, felhívtam a központi számot.
Alig nyolcadik próbálkozásra itt már felvette egy nagyon kedves ótvar mocsadék a telefont, mondtam kit keresek, erre rögtön máshova kapcsolt, valamelyik kerületi kéményseprőshöz.
Poker stars deep stack versenyeken edződött kitartással nem adtam fel a harcot, új próba, 10 perc múlva felveszi a központos, szerencséjére egy 90 éves vak nő lehetett, megkíméltem az életét, mondja, megpróbálja az osztályt, de...
A de újabb 15 percet vett el az életemből.
A telefonálásban az az igazán szép, hogy egész áldott nap ugyanazt az ótvar kuplét lehet hallgatni, amelyet valamelyik Latabár énekelt a múlt évezred kezdetén.
Aztán feladtam, kábán meredtem a telefonra.
Amely megcsörrent.
A szervíz.
Mégis van isten...
Közlik, felhívta őket egy roppant kedves hölgy az aktuális osztályról, közölte velük, milyen papírt kellett volna még nekik kiállítaniuk, a város legnagyobb szervíze, ilyennel még életükben nem találkoztak.
Közli a kedves dokinéni, kb. húszerezért kijön valami mérnök, az körbe fogja videózni a másfél méteres csövet, majd elkészíti a cső kivezetési tervét, meg gázáramlási tervet fog készíteni, legyek roppant boldog.
Mondom neki sokallom, erre csend.
De hát miért is?
Mondom azért, mert megszívattatok bazdmeg, miattatok nem lett kész 30 napon belül a cső, miattatok küldte el a negrós a katasztrófásoknak a jelentést, azok meg miattatok kér még egy másik papírt az Osztálytól, ti voltatok az idióták, és még egyszer nemi közösülésre szólítottam fel King Kong apróbb fajtársaival.
Itt azért kicsit megenyhültem, végül is valahonnan csak be kell szereznem azt az igazolást, ha rongyosra fogja őket kefélni egy orangután, attól nekem még nem lesz semmi örömöm, max csak virtuálisan, az meg akkor is megvan. ha 52-vel kiblöffölöm egy ruszki J3 offát AAK flopon.
Mondjuk ilyen még sose sikerült, de körülbelül ilyen érzés lehet.
Szóval felajánlottam nekik, hogy tartoznak egy ingyenes átvizsgálattal, de attól tartok, az is sokba fog még fájni.
Aztán beugrott a világmegváltó ötlet, hát mégse vagyok egy hülyegyerek, hanem minimum kettő, rákérdeztem, az osztályos nővér nem adott meg véletlenül egy direkt telefonszámot, ahol el tudnám érni?
Dehogynem!
És már diktál is a szentem, a negyedik számnál ugrott be, hogy ezt hívtam 6 órán keresztül.

Még jó, hogy szép idő van, ha lezárják az egész házban a gázt és a katasztrófavédelem körülkordonozza a kerületet, akkor se fog fájni.
Ősszel meg kiköltözök a Bahamákra.