magánbeszélgetés

Ha az ember megér egy bizonyos kort, másképpen néz a kapcsolataira.
Aki végig követte itt hányattatott sorsomat, az tudja, milyen hullámzó nem csak a pókerasztalnál nyújtott teljesítményem, de minden más is, nem véletlen, vegyes frontérzékeny vagyok, a frontok meg állandóan jönnek-mennek.
Kőfejű vagyok néhány témában, az istennek se tudok engedni jó pár vitában, ennek főleg az az oka, hogy általában nekem van igazam.
Vagy lesz.
De azért ész érveknek szoktam engedni, vagy olyan embereknek akik már letettek valamit az asztalra.
Nekik gyorsabban is szoktam engedni az elképzeléseimből, kicsit kéretem magam, kitalálok valamit, hátha, de azért okosabbak ők, hogy ne dőljenek be gagyi próbáknak.
Régen rengeteg ismerősöm volt, nem hívom őket barátoknak, abból tényleg igazán kevés van, és ezek a barátságok nem ma köttettek, legalább 30 éve borzoljuk egymás idegeit, illetve gondolkodás nélkül segítünk annak, aki bajba kerül, mert előbb-utóbb mindenki bajba kerül.
Mi már jól tudjuk, hogy nem az a lényeg, ha padlóra kerül az ember, hogy miképpen került oda, hanem az, hogyan áll fel onnan.
Ebben tudunk mi mindig segíteni egymásnak, ezt jelenti a barátság.
De visszatérve, volt rengeteg jó ismerősöm, akikből lehettek volna barátok, de valahogy mindig elhullottak.
A leggyorsabb elhullási ok, ha ellenem fordult valaki, nyíltan, vagy a hátam mögött.
Volt már olyan is, ha elolvassa tudja nagyon jól, aki pártját fogta ellenem egy totál ismeretlennek, persze az ismeretlen hamar lebukott, a kedves majdnem barátomat meg eléggé fájdalmasan, de töröltem az ismerősök egyre rövidülő listájáról.
Volt olyan majdnem barátom, akinek hóna alá nyúltam mikor kellett, bevezettem olyan körökbe ahova nagyon nehezen jutott volna el magától, felvettem a telefont hajnalban, vagy bármikor ha csörgött.
Aztán meghallottam a hangokat, mögöttem miket mondott rólam.
Nem csörög már a telefon.
Szóval szépen fogynak az ismerőseim, de nem is bánom, egyre jobban elfordulok az emberektől, elég nekem az a kis maradék, akik tán nem döfnek hátba.

Ez nagyon privát volt, nem is illik ide, de még folytatom, akit untat most rögtön lapozzon másik naplóra.

Szóval élem a kis egyszerű életemet, közben csak nézem miképpen változik a világ körülöttem.
Itt ejtenem kell néhány szót a napi politikáról, eddig is befúrta magát ez a métely az emberek lelkébe, de most egy kis pihenő után újra felcsaptak a lángok.
Szavaztam egy pártra, évekig, és amiben hisz az ember, azt nehéz elengedni.
De ők mindent megtettek azért, hogy ez megtörténjen, hát legyen, tényleg a felét börtönbe záratják kulturált országokban, de valahogy ez nálunk még nem megy.
Le kéne váltani őket.
De kire?
Minden nap sétálok a Szabi téren, kitartóan ott vannak a tüntetők a szobor ellen, minden nap kiselőadásokat tartanak.
Egyszer majdnem kikaptam az egyik előadó kezéből a mikrofont, akkora baromságot mondott.
Okos, értelmes, értelmiségi emberek, ráadásul meg vannak győződve arról, hogy okosabbak és értelmesebbek a többi embernél.
És hallgatják a baromságot.
Látni az arcukon, hogy ezt már ők se hiszik el, mégse szólnak, egy valami összetartja őket, a mérhetetlen kormány elleni gyűlölet.
Olvasom a facebookos bejegyzéseiket, kb annyit mint a kurucost, fél évenként egyszer, de egyik kutya, a másik eb, csak az egyik 5 általánost végzett, a másik meg 5 egyetemet, de ha gyűlölködni kell még sincs különbség közöttük.
Szóval Szabi tér.
Jó ideje elvonultak hál istennek valamelyik eldugott sarokba, onnan csak a mikrofon recsegését lehet hallani, de mást nem, de múlt héten megint visszajöttek a régi helyre.
Nem tudom kikerülni, hallom az előadót, minimum 8 katedra.
Arról beszél, 500ezer külföldre távozott fiatal, milyen kár ez az országnak, hiszen nem fizetik itt a hozzájárulásokat.
Na, itt megint majdnem kiakadtam, ha nem néztem volna az előadó őszes halántékát, talán tényleg kiragadtam volna a kezéből a mikrofont és feldugtam volna az ánuszába.
Hát ez azt hiszi, hogy aki kiment külföldre, annak az itthoni munkája betöltetlen maradt?
Ha ez az 500ezer itthon maradt volna, akkor most 500ezer munkanélkülivel lenne több!
Akiknek a segélyét nekünk kéne fizetni, tehát mindenki anyagilag jól járt velük.
És akkor ránéztem a többi arcra, és láttam, hogy mindegyik bólogat.
Ők akik okosabbak az okosabb embereknél is, és ők gondolták azt, hogy velük kell leváltatni a kormányt.
Hát tévedtek.
Az ellenzéknél nagyobb csalódás már nem is érhet ebben az országban.
Juhász Péter, a megváltó.
Egy év alatt neki köszönhető, hogy elvesztette a pártja szinte valamennyi szavazóját, mégis a liberálisok vakon hisznek benne, mert mellette lehet üvöltözni, hogy mocskos, meg takarodj, és ez kell a gyűlölködőknek.
Fleto, a baloldal jokere.
Olvasom az újságban, ő volt az aki kitalálta a 23 millió román szlogent, mert azt hitte 30 millióan élnek Romániában.
És még ezt elmondja egy újságban, mekkora hülye volt, tudja meg mindenki.
Befogad menekülteket.
Szép dolog.
Csak egyről feledkezik el, ezek a menekültek megsértették a törvényeinket, mikor illegálisan bejöttek az országba.
Lehetett volna bejönniük a rendes határokon keresztül is, de nem úgy történt.
És kerítést bontatna, mint szinte minden liberális és szocialista.
Amerikával példálóznak.
Amerika megvédi az összes állampolgárának az érdekeit, mindenfelé a világban.
Nálunk a zöldhatáron napi ezrek jöttek be, ellenőrizetlenül, 170 kilométeres szakaszon, és ez az országnak az a része, amit tanyavilágnak hívnak.
A tanyákon úgy kellett élni az öregeknek, hogy minden nap ismeretlen, sötét bőrű emberek tömegét látták vonulni a kiskertjeik között, letaposva kukoricájukat, elfogyasztva gyümölcseiket.
Senki se védte meg őket.
Illetve a kormány a kerítéssel.
Az ellenzékiek meg követelik ennek lebontását, lefasisztázva a vezetőt.
Akit talán tényleg le lehet, de nem ezért.
Azért mert a sajátjait védi, tán nem kéne bántani.
Olyan dologért, amit Obama minden nap többször megtesz, kivívva ezzel a nép tiszteletét,aki nem így gondolkodik, arról nyíltan kimondják, hogy az amerikai nép árulója.
Nálunk meg egyszerűen elkezdi az ellenzék isteníteni a törvényszegő világvándorokat.

Volt egy ismerősöm a facebookon, innen ismertem meg az OPHU-ról szolid, csendes ember, írni is nagyon tud, ezzel ellensúlyozza pókerbeli hiányosságait, aki művész, annak sok mindent elnéz az ember.
Neki van rengeteg követője a face-n, ezért nagyon kényes a helyzete.
A migránsoknál azonban nála is megváltozott a helyzet.
Szinte az összes komment arról szól, milyen nemes dolog segíteni az idegeneken, tényleg szép.
Főleg akkor, ha biztos vagyok benne, hogy ezek az idegenek nem robbantanak fel senkit, nem akarják mondjuk Izraelt elpusztítani, de hát ez már a Merkel féle palesztin kislány ügyében kiderült, hogy nem így van.
Sose tudjuk mi van egy arab fejében, lehet neki akármilyen diplomája, ha egyszer rájön, akkor felköt egy övet magára és megy bejutni a paradicsomába.
Vagy csak szórakozásból belevág valakibe egy kést.
És olvastam minden nap többször, hogy milyen a magyar nép, és a többi és a többi, mintha ők nem is lennének magyarok.
Persze, hozzászóltam, hiszen szólásszabadságot követelnek a liberálisok, akkor talán hozzájuk is lehet szólni.
Hát lettem én rögtön minden, csak rendes ember nem.
A legérdekesebb egy nő volt, aki náci ideológiával, támadott meg, sötét génjeimet emlegetve, kurucinfó rulez.
Megnéztem gugli hátha segít ki ő, és lőn, újságcikkét olvashattam, nyílt levél Viktorhoz.
Szégyellje magát Viktor.
Ilyen baromságot, ő sose szégyellte magát semmiért.
Ja, pardon ez Juhász Péter volt, már keverem, de tök mindegy, ugyanaz.
Nyílt levél, miért nem jönnek vissza a külföldre távozott magyarok.
Szabi tér, ugrott be rögtön.
Ez ugyanolyan sületlenség, nekem 10 ismerősömből 5 visszajött, hazahozta a sok jurót.
A többiek meg hazalátogatnak, hazahozzák a jurójukat, költenek belőle rendesen, köszönjük meg nekik, az 500ezer munkalehetőséget, meg ezt is.
Ez a lány bebizonyította, hogy senki se jön haza, mert annyira, de annyira utálják vityát, hogy még a szülők temetésére sem.
Ezek nem látnak a gyűlölettől.
Aztán egyszer egy megjegyzésemre a derék toleráns közösség egyik tagja csak annyit írt, hogy kussoljak már, ezek tényleg elfasizálódtak.
Sajnálom őket, rossz vesztesnek lenni.
Az utolsó csepp az lett, mikor arról szólt a rím, hogy másfél milliónyi lászlopetra országa lettünk, visszakérdeztem, a roma gyilkosságok idején okolta-e valaki az aktuális kormányt, hogy két millió roma gyilkossá tették az országot, ugye nem?
Ez már törlődött, meg én is, így főnek drága liberálfasisztáim most már csak saját levükben, növeljék csak a magyarság elleni dühüket saját kis gittegyletükben, rövidesen úgyis csak annyian maradnak mint a Szabi téri tüntetők, akik a szobor helyett a lehetséges követőiket tüntetik el, ők is építenek kerítést, de ezzel saját magukat zárják be.

Szabad vagyok, mondta a majom a rácsnak, én nem, mondta a rács, engem majmok köré zártak.

Legközelebb talán írok pókeres postot, hogy mérgesítenek fel a ruszkik, meg a többi migránsos.
Vagy nem írok, mert a moszlim törvények nem engedik meg a piált és akkor nem fog a toll.

Dzsihád veletek!