múlt & jövő

Amikor majd egy évvel ezelőtt nekivágtam az új évnek azt gondoltam, ennél csak jobb év jöhet, hát nem így történt.
Zűrzavaros hónapokat hagyunk magunk mögött és nem úgy indulunk neki a következő évnek, hogy ennél csak jobb jöhet.
Sőt.
Elindult ugye nyáron néhány szerencsétlen menekült, papírok nélkül, engedélyek nélkül, csak úgy a jobb életet keresve, és legyalogolva néhány ezer kilométert, átvészelve ezer sok mindent megérkeztek hozzánk.
Várta őket a fene, ha én átmentem volna papírok nélkül a szerb határon, akkor derék déli szomszédaink rendőrsége úgy feldugta volna a nemlétező papírjaimat némi gumibot segítségével a gerincoszlopom mellé, hogy a nyelvemmel nyalogathattam volna a végét, de hát mi európaiak vagyunk, mi ezt nem tehettük meg idegenekkel.
Ehelyett adni kellett nekik szálláslehetőséget, étkezési lehetőséget cserébe meg kértünk volna tőlük fotót és ujjlenyomatot.
Nos itt kezdődtek a gondok, nem voltak hajlandók ezt megtenni.
Kaptak ingyenjegyet vonatra, ez a vonatút a trianoni átoknak megfelelően Szegedről úgy vezetett Debrecenbe, hogy közben a Keletinél kellett átszállni.
És itt jött a krach.
Nem mentek tovább kelet felé, ők nyugatra akartak menni.
Kényszeríteni őket nem lehet, rögtön nyakunknak ugrott volna liberális világsajtó, talán még ki is zárattak volna az EU-ból.
Papírok nélkül továbbengedni őket nem lehet, mert akkor nyakunknak ugrott volna a liberális világsajtó, talán még ki is zárattak volna az EU-ból, 22-es csapdája.
A többiről felesleges írni, megtörtént ami megtörtént.
Számunkra talán lezárult, de ez nem igaz.
Mi lesz ezekkel a szerencsétlenekkel?
20%-uk analfabéta, még arabul se tudnak, nem hogy németül, vagy svédül.
Gyengén képzettek, munkahelybe beilleszkedésük szinte lehetetlen, nyelvtudás és szakma nélkül borzasztó nehéz.
Ráadásul náluk nem ákosi családidill van, hanem két-három feleséget kéne eltartani meg vagy 30 gyereket.
Visszaküldeni őket lehetetlenség, ha nem akarnak menni, ráfektetik az asszonyokat meg a gyerekeket a sínekre, aztán ha jön a vona tök mindegy, majd lesz másik.
A liberális világsajtó meg majd sikítozni fog örömében.
A gyerekeik majd nyilván nem fognak szépen csendben elüldögélni a német iskolapadokban, ők kiskoruktól arra szocializálódtak, ha nem tetszik nekik valaki, akkor szorítsunk a halántékukhoz egy kalasnyikovot, vagy ha az pont nincs a kéznél, akkor jó lesz egy gigához illesztett konyhakés is.
Lesz gondjuk mama Merkeléknek, kellett nekik szelfizgetni.
Miközben Merkelék roppant álszentek és hazugak voltak.
Felmerült a kérdés, miért kellett annyi háború elől menekülő ártatlan civilnek ezer kilométereket kutyagolni, több ezer dollárt fizetni és szerencsétlen esetben miért kellett magukkal meg a gyermekeikkel megetetni a halakat, miért nem ültek fel néhány száz euróért egy kellemesen befűtött repülőgépre, és néhány óra békés szendvicszabálás után leszállni a frankfurti nemzetközin?
Egyszerű a válasz: mert a németek nem adtak nekik beutazási engedélyt, vízumot.
Hányás, legálisan nem engedték be a háború elől menekülőket,az illegálisan érkezőket meg tárt karokkal, refugees wellcome törzsi táncot lejtve és bőrgatyákat osztogatva fogadták.
Miért?
Mert így ha sok a teher, akkor el lehet osztatni a tömeget a többi állam között,áttestálva a felelősséget olyanokra, akik ezt nem akarják?
Na ebbe a kérdésbe nem megyek már bele, egyrészt mindenki unja már, másrészt meg már én is.
Viszont ezt az egészet azért írtam le, mert mindenki elsiklott egy év végi kis hír felett, jelesül azon, hogy Irán meghirdette az iszlám békéjét a muzulmán országok között.
És elkezdtem gondolkodni, mi is lesz, ha ez valaha is összejönne?
Ha megalakulna egy pánarab Iszlám Egyesült Államok, Marokkótól, Algériától kezdve, Líbián, Egyiptomon, Szaúd-Arábián, Irakon, Iránon, Pakisztánon keresztül Törökországig?
Egy biztos, nem kellenének többé terroristák, sőt nem kéne még atombomba sem, Izraelt villámgyorsan lepucolnák a föld színéről, és az időközben Európába beköltözött 80 milliós moszlim tömegre támaszkodva kinyírják a kereszténységet is Európában.
Aztán vígan táncikolhatnak a liberális tömegek, csak orra ne bukjanak a csadorjukban, tánc közben.
Sötéten látom a távoli jövőt, de én ezt már úgyse fogom megérni.

De ha már egy avíttas pókeres oldalra írok, akkor írok már néhány sort erről is.
Tavaly 2 hónapig kitiltattam magam a játékról, azóta is hanyag félmosollyal gondolok vissza azokra a napokra.
Egy jó tanácsom van: ne pókerezzünk soha többé!
Néhány évi bukás után, ami ugye a játék része, hiszen a legjobbak is vannak downban akár egy évig is, ami egy amatőr játékmennyiségét tekintve akár 10 év is lehet,szóval ez a bukás normális, tavaly stagnálás volt a jellemző, tehát feleslegesen töltöttem ezzel az időmet, konklúzió. ne játssz pókert!
Ebben az évben ugyanez a trend volt meghatározó, ne játssz pókert!
Egyszerűen borzasztóan idegesítő, hogy nyerek kemény melóval, blöffökkel, semiblöffökkel egy halom leosztást, mert a flop ugye szinte soha se talál el, aztán ITM előtt beteszem monsterrel és potty, 20 nyert parti után egy bukott, aránytalan ez az egész.
Ne pókerezz!
A másik roppant idegesítő és visszatérő dolog, a flop setek nagyarányú bukása, mikor a nyert partik többsége egy párral történik, vagy elég gyakran csak egy magas lappal, akkor ehhez képest a setekkel kaszálni kéne, de mégsem.
Hagyd abba a játékot, ne pókerezz többet!
A bukásaim másik nagy része pedig a vakharcokban ér, ami alig volt jellemző arra a régi időszakra, amikor még nyerő playa voltam.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez a trend, ami már negyedik éve folytatódik ez teljesen véletlen.
Azt javasolom a kezdőknek, hogy hagyják abba a pókerezést!
Megnéztem a statisztikáimat, gondoltam beteszek ide néhányat, de a legelsőnél elakadtam.
Totál bukott napok száma: 1252.
Tehát majd 4 évig minden egyes nap végén úgy álltam fel az asztaltól, hogy buktam, vesztettem, sz***m, na ez már kezd 18-as karika lenni, de hát roncsolódott az idegrendszerem.
Ezt a terhet kéne elviselni a pókerezni szándékozóknak, így csak egyszerűen annyit mondanék, felejtsük el a pókert!

Röviden szót ejtenék még az élő játékról is, már egyáltalán nem hiányzik.
Igaz néha még beugranak a képek, milyen jó volt Luigit lealázni HU-ban vagy megnyerni egy 150K-s nevezésű versenyt, de ezek már egyre homályosulnak, ami nem is baj, 18 évesen de szép volt mikor kergettem a 16 éves csajokat, most meg csak pedofilnak néznének, ami elmúlt az elmúlt.
Talán jobb lett volna, ha sose fogok kezembe kártyát.
Hogy mégis miért játszanék azért még mindig?
Ez nehéz kérdés.
Talán a válasz erre egy ultis példa, ultiban sose nyered meg úgy a bemondott durchmarsodat, hogy nincsenek nálad az ászok.
Ez jelenti számomra a játék különlegességét, szépségét, ez gerjeszti a sötét erőt, a gambler hajlamot.
Aki nem tudja kezelni a sötét erőt, az jobb, ha minél előbb abbahagyja a játékot.

Még ezeken kívül feljegyeznék méltatlanul, sok lapkitépéssel kezelt naplómba egy félig vicces ezévi magánéletbeli történésemet, melyre azért annyira nem vagyok büszke, de hát miért ne?
Szóval nyár közepén egy szép napon arra értem haza, hogy nincs villany.
Kicsit csavargattam a körtéket, meg ököllel vertem a kapcsolót, hátha ettől meggyógyul, de nem, sötétségbe borultam.
Másnap Elmű, 12 órai sorban állás, közlik a tényt, amit már valahol sejtettem, hogy kikapcsolták nálam a villanyt, még jó, hogy nem vittek el bilincsben mint Lajcsit, aki mindent megfújt a trombitán kívül is.
A gond az volt, hogy kora tavasszal nem fizettem be egy csekket, mert trehány segg vagyok, biztos elpókereztem az időt, mindenki azonnal hagyja abba a játékot és foglalkozzon mással!
Utána persze mindent fizettem, és azt hittem így jó, hát nem, kijöttek a perszekútorok és elzárták a villanycsapot.
Persze az óraállást is felírták, így az ELMŰ-nél közölték, másnap menjek vissza, mert elszámolnak velem.
Így is lett, újabb 14 óra sorban állás, és megkaptam a végeredményt, majd három hónapnyi túlfizetésem van.
Kérem, én egy úriember vagyok, és csak ritkán káromkodom 5 percnél sűrűbben, de ez a határidő akkor pont lejárt.
Mégis visszafogtam magam, csóró pultoslány, akinek megemlítettem sarkon sokat álldogáló anyukáját, hogy szegénynek miért lett redvás a sarka, nem is tehet az egészről, ő csak egy apró fogaskerék az állampolgárokat kicsináló gépezetben, meg ez a badbeat eltörpül a mellett mikor egy Big 11 FT, dáma párral kiestem hármasok ellen minimum ezrest bukva rajta, szóval visszafogtam magam és szelíden azt ugattam bele az arcába, hogy mocskos gyorsan kapcsolják vissza, vagy bevezetem a 220-at a karosszékébe, és megperzseltetem a szoknyába bújtatott testrészét.
Ezen kicsit mosolygott, megnyomta a rablásjelző gombot, legalábbis azt gondolom, mert rögtön odajött másfél mázsa biztonsági.
Aztán elkérte a telefonszámomat, na ilyen is már vagy 20 éve nem történt meg velem, szóval már ezért megérte, és mondta, jelentkeznek majd a szakik, ha jönnek visszakapcsolni az áram folyását.
Na és akkor vártam.
Első héten még izgalmasnak és viccesnek találtam a hideg vízben való kézi mosást, de a harmadik héten már nem, egyre többet gondoltam József Attila édes jó anyukájára, menyit szenvedhetett.
Aztán egyik éjjel mikor fejjel lekoccoltam a sötétben a szekrény sarkát, csak arra az elhatározásra jutottam, hogy mégis be kéne vállalnia randit azzal a biztonsági őrrel.
Másnap újabb 12 óra, hideg szendvics és buborékos víz fogyasztása az ügyfélszolgálatnál, hál istennek váltás lehetett személyzetileg, nem ismertek fel.
Kis papírnézegetés, majd közli a kedves hölgy, hogy egy hete voltak már kinn a szakik, de nem volt ott senki, ezért nem tudták visszakapcsolni az áramot.
Na, itt ájultam majdnem el, a fejem jobban elvörösödött mint az a zászló, melyet Szergej tűzött ki 45-ben a Reichstag tetejére.
Annyit még kinyögtem, telefonszámot mi az úristenért kértek tőlem, nem azért mert rendes ember napközben nem otthon pókerezik?
Ez van, írjak új kérelmet és majd megint jönnek, meg kopogtatnak, várjam őket otthon.
Rám nézett, észrevette talán szemrángásaim cunamiját, várjak egy kicsit, mondta, felhívja a szakit.
És hallom a Mestert, ők voltak kinn, vissza is kapcsolták az áramot, csak a villanyórán kinyomták a biztosítékot, gondolták bedobnak egy cetlit a postaládába, de pont arra jött a házmester, így vele üzentek, mert így biztosabbnak vélték, hogy értesülök róla.
Csak azt nem tudták, hogy a házmester éjjel-nappal pókerezik a vackában, ezért én soha nem találkozom vele.
Itt a vége fuss el véle.

Jövő évi fogadalmam, csak abba kéne hagyni ezt a qva játékot és jobb lenne ha mindenki így tenne.
Ezen kívül elkezdem olvasnia Koránt és Mohamed összes műveit.
És valószínűleg 2016-ban hipszter leszek.

Boldog Új évet!