póker/2016

Tulajdonképpen teljesen felesleges írni erről, már valószínűleg évekkel ezelőtt kiégtem, semmi szépséget, semmi jót nem találok ebben, sikerélményem még kevesebb, hónapról hónapra egyre kisebb alapon és egyre kevesebbet játszom, de azt is túl soknak találom.
Csodálom azokat akik még mindig sikereket tudnak elérni, és még jobban csodálom azokat akik találnak bármi szépséget ebben a tudásalapú játéknak nevezett szerencsejátékban.
Szép korszak volt az élő játékos korszakom, rengeteg jó emberrel ismerkedtem össze, a nagy többségük már szintén évek óta otthagyta a zöld posztót.
Internetes játék meg egy csoda.
Csoda, hogy bírják az emberek.
Bedobnak egy mérgeskígyókkal teli medencébe, ott jobb kedvvel lubickol az ember, mint egy oroszokkal teli asztalon.
De nem is ez a lényeg, hiszen talán le lehet győzni őket, volt idő, mikor legyűrtem az idióta amcsikat, olaszokat, franciákat, de ma már nem küzdök.
Egyszerűen nincs olyan akció, ami odavonzana a játékhoz, nincs az a nyerhető összeg, amiért kedvem lenne órákig bűvölni a lapokat.
Komolyabb munkáról, partielemzésről, stratégiáról, ellenfelek elemzéséről meg abszolút ne is beszéljünk, egy percet se áldoznék ilyenre már az életemből, hiszen annyi más kis csoda vár még rám nap mint nap az életben, hülye lennék monitor előtt görnyedve tölteni az időmet, vagy fogatlan játékostársak gúnyos mosolyát lesni éjszakákon át.

Ha most felajánlaná valaki, hogy válasszak, érdekel-e egy WSOP HU megnyerése, vagy inkább választhatok bármi mást, amit szeretnék, gondolkodás nélkül a mást választanám.
Egy álom elmúlt, de így a jó, van még rengeteg más is.
Csak neki kellene kezdeni.
De van még egy kis szabad időm, és azt hiszem addig benevezek egy sitandgora, hátha.....