A vevőnek mindig igaza van

Igen jól éreztem magam az EPT 10 000 eurós High Rolleren, igaz, a zsetonjaim felét elszórtam, de még mindig 22 000 zseton volt nálam 100/200/25-ös vakoknál.

Felálltam a székemből, hogy kinyújtóztassam kicsit a lábamat, beraktam a kisvakot és az antét a következő leosztáshoz. Közvetlenül a székem mögött álltam. A mellettünk levő asztalnál ülő barátom köszönt nekem, így ránéztem és visszaköszöntem. Elmozdultam talán 30 centit balra, de még mindig karnyújtásnyi távolságon belül voltam a széktől. Teljesen tisztában voltam a szabállyal, hogy nem mehetek arrébb, mert be fogják húzni a lapjaimat.

Amikor visszafordultam az asztalhoz láttam, hogy az osztó éppen behúzza a lapjaimat. Először udvariasan elmondtam neki, hogy a székem mellett álltam, ezért a lapom még él. Az osztó azt mondta, hogy nem. A szabály pontosan ezt mondja:

32. A székednél: A játékosnak a székénél kell lennie, amikor az osztó az első lapot kiosztja a pakliból, különben a lapja halott. Az osztóknak be kell húzni az utolsó lap kiosztása után azoknak a játékosoknak alapját, akik nincsenek a széküknél. A játékosoknak a széküknél kell lenniük, hogy órát hívhassanak. ,,A székednél" azt jelenti, hogy a széktől kartávolságon belül kell lenni. Vita esetén a teremfőnök döntése végleges.

Nos, ez kicsit magyarázkodásnak tűnik, de mivel én tettem a be a kisvakot, egyértelmű, hogy a széktől kartávolságon belül kellett lennem. Az osztó szerint legalább 30 centivel arrább voltam, mint amit én állítottam. De még ha ott lettem is volna, ahol ő mondta, akkor is élnie kéne a lapomnak, mivel a szék onnan is karnyújtásnyi távolságon belül volt.

A teremfelügyelő nem volt tisztában a pontos szabályokkal és azt mondta, hogy ,,Nekünk azt mondták, hogy, ez attól függ, hogy a játékos figyel-e az asztalra, vagy sem." Rögtön tudtam, hogy ez nem igaz. A teremfelügyelő megkérdezte az osztót, hogy közel voltam-e, és ő azt mondta, hogy nem. Azonban azt nem kérdezte meg, hogy ,,karnyújtásnyi távolságon belül volt-e".

Az egyes széken játszottam, és hátrafelé néztem, amikor osztottak. Nulla esély volt arra, hogy bárkinek a lapját láthattam, és mellesleg nem szegtem meg egy szabályt sem. Végül a teremfőnök az osztóval értett egyet függetlenül attól, hogy ő nyilván nem ismerte a szabályokat.

Itt egy kicsit elveszítettem a nyugalmamat, és dühösen reagáltam. Úgy döntöttem, hogy nem akarok itt lenni a továbbiakban, ezért a következő leosztásnál a buttonról vakon all-in mentem, a kisvak tartott. Nála 77 volt, én pedig ♥A♥3-at kaptam. A leosztást elvesztettem, és kiviharzottam a teremből. A reakción hülyeség volt, ezzel tisztában vagyok. Engedtem, hogy a düh átvegye az irányítást, és ezért buta döntést hoztam. Ezzel együtt tudok élni, és nem állítom, jól kezeltem a helyzetet. A behúzott lap semmit nem jelentett, KTo volt, itt az elv a lényeg.

Nem titok, hogy a játékosok DÖNTŐ többsége nem szereti ezt a szabályt, de ez volt az első alkalom, hogy a használata rám is hatással volt. A dühöm nem is annyira a helyzetnek szólt, mint inkább annak a felismerésnek, hogy a játékosok tehetetlenek. Elkötelezett vagyok, hogy ez megváltozzon, és a játékosokat meghallgassák, ha a szabályok változnak.

Tudom, hogy a mezőny növekedése miatt szükség volt a változásokra. Már nem engedhető meg minden, ami a 70-es, 80-as években még elment, de létezik egy olyan dolog is, hogy túl messzire menni, és azt hiszem eljutottunk idáig azzal, hogy nem engedjük meg a versenyigazgatóknak, hogy a józan eszüket használhassák bizonyos helyzetekben, és mindig arra törekedhessenek, hogy mi a leginkább játékosbarát, igazságos megoldás. Mindig a játékosok érdekeit kell nézni, mindaddig, amíg az nem kompromittálja a játék tisztaságát.

Ebben a helyzetben a játékos és az osztó egy szó jelentésén vitatkoznak, sőt lényegében 30 centin. Mint korábban említettem, még ha igaza volt is abban, hogy hol álltam, akkor is hibás volt a döntés. Ha a vita kedvéért feltesszük, hogy tényleg ott álltam, az ilyen kétséges helyzetekben, akkor is inkább a játékos javára kellene dönteni. Ez a jó eljárás és ez a jó üzletmenet. Még a baseballban is, ami tényleg a centik játéka, döntetlen esetén a futó nyer.

Szóval itt ülök a szobámban, írok, és próbálok lenyugodni. A tervem az, hogy visszamegyek később a versenyre, és eljutok a végéig. Már beszéltem a versenyigazgatóval, aki tényleg egy szerethető fickó és nincs harag. Rossz döntést hozott, de az osztótól kapott információ sem segítette. Kirohanás vége :)