Daniel Negreanu blogjának fordítása

Utolsó kommentek

  • Gondolatok a pókerről és a szerencsejátékról
    _user_57745 - 2015-01-15 19:20:25
  • -->
  • Gondolatok a pókerről és a szerencsejátékról
    AlyrArkhon - 2015-01-14 20:47:25
  • -->
  • Gondolatok a pókerről és a szerencsejátékról
    _user_31373 - 2015-01-14 18:07:20
  • -->
  • Gondolatok a pókerről és a szerencsejátékról
    _user_9625 - 2015-01-14 17:06:44
  • -->
  • A vevőnek mindig igaza van
    _user_63898 - 2013-09-15 17:08:56
  • -->
  • A vevőnek mindig igaza van
    _user_22058 - 2013-09-15 13:43:20
  • -->
  • A vevőnek mindig igaza van
    PAPASAS - 2013-09-14 12:52:13
  • -->
  • A vevőnek mindig igaza van
    _user_53983 - 2013-09-13 21:29:24
  • -->
  • A vevőnek mindig igaza van
    _user_57745 - 2013-09-13 16:15:23
  • -->
  • A vevőnek mindig igaza van
    AlyrArkhon - 2013-09-13 13:44:16
  • -->
  • Negreanu WSOP versenynaptára
    _user_1335 - 2013-03-26 17:24:21
  • -->
  • Negreanu kiszállt az NBC Heads-Up Poker Championshipből
    Xmaster - 2013-01-24 21:26:30
  • -->
  • Integrity
    _user_31720 - 2012-11-24 03:32:02
  • -->
  • Lederer files rant
    _user_9625 - 2012-10-16 23:19:13
  • -->
  • Post WSOP Rant Revised Aug 6
    zeon - 2012-08-07 14:55:31
  • -->

Napló topikok

D. Negreanu naplója 319. bejegyzés

  • 2010-11-09 15:17:52
  • D. Negreanu


2010. november 7.

Bécs, Bukarest, Amszterdam, LA, Las Vegas egy hét alatt

Az előző blogomban említettem, hogy jól ment Bécsben, és tulajdonképpen a második nap közepétől az utolsó öt játékosig végig vezettem. Jó formában voltam, és úgy éreztem, eléggé ellenőrzésem alatt tartom az asztalt, amikor egy kulcsleosztásban a következő történt:

Azt hiszem, a vakok 60k-120K voltak 15K antéval. Öten voltunk, és Luca UTG-ből emelt. ♦K ♦9-cel tartottam, és Martin is megadta a korongról. K-8-5 flop jött két kőrrel. Luca nagy tétet tolt be, 700K körülit, további 1,6 millió maradt előtte. Tartottam, és azt terveztem, hogy dobok, ha Martin emel mögöttem. Ha Martin tart, akkor dobni akartam a turnnél, hacsak nem jön K vagy 9.

A turn 9 lett, és Luca allin ment 1,6 millióval, Martinnak nagyjából 2,8 milliója volt, és azt gondoltam, hogy nyilvánvalóan húzólapja van, mivel csak tartott a flopnál. Azt akartam, hogy a maximumot fizesse a húzólapjával, így én is allin mentem, mindkét ellenfelemnél jóval több zsetonom volt. Itt durvultak el dolgok.

Martin a levegőbe dobta a karját és elgondolkodott. Luca és én is allin voltunk, csak Martin tudott cselekedni. 25-30 másodpercig gondolkodott, idegesek látszott, aztán végül azt mondta: “Tartok.”

Némi háttér-információ: Martin SZUPERFESZESEN játszott idáig, így amikor tartott mögöttem, azt gondoltam, semmi esélyem. Valami olyasmit mondtam: “Ó-ó, úgy tűnik, Martinnak drillje van.” Aztán Luca felfordította az A-A-át és azt mondtam: “Ezt meg tudom verni”, és felfordítottam a K-9-emet.

Martin ISMÉT hezitált. Nem fordította fel a alapját, megnézte mindkettőnk lapját, aztán ezt kapd ki, eltérő színű 6-7-et fordított fel! Ez több szempontból is furcsa volt:

1. Olyan feszesen játszott, sosem gondoltam volna, hogy itt ilyen lapja van.
2. TÖPRENGETT a nut lappal, miközben más már nem cselekedhetett.
3. Miután tartott a NUTTAL, nem fordította fel a lapját.

Soha egész életemben nem láttam rosszabb slowrollt a televízióban, az egész annyira bizarr volt. Még mindig ötletem sincs, miért csinálta ezt Martin, de miután kiestem és megkérdeztem, csak valami olyasmit mondott: “Nagy pot volt.”

Végül a csalódást keltő 4. helyen végeztem, de a jó hír az, hogy közvetlenül az ebédszünet előtt estem ki és ez adott egy kis időt, hogy Amandával és Stapesszel lógjak romániai utazásunk előtt.

Ezen az estén ittunk párat a "The BOX"-ban, rengeteg masszőr és újságíró volt ott, meg játékosok is. Nem maradtunk túl sokáig, mert korán indult a repülőnk Romániába… Mint kiderült, nem aludtam túl sokat.

Amikor Romániába értünk, megnéztük a szobánkat a bukaresti Radisson szállóban, és tudtam húsz percet szunyókáltam, mielőtt a stúdióba mentünk.

Jó pár éve alig beszéltem románul, így elképzelésem sem volt arról, mennyire sikerülnek jól a románul készült interjúk. Gondoltam, amennyiben az interjúk rövidek és kedvesek, menni fog.

Az elsőt egy futballműsorban készítették. Rengeteget beszélgettek a román futballról, nagyon nyugis, két fickó és én, a probléma csak az volt, gőzöm se volt, kiről vagy miről beszéltek! Semmit sem tudok a román futball ligáról!

Ráadásul az “interjú” nem interjú volt. Ez egy egyórás ÉLŐ műsor volt, és én EGÉSZ idő alatt benne voltam! Hatalmas adrenalinlöketet adott a show és imádtam. Annyira ideges voltam és imádtam ezt az érzést. Nincs olyan interjú a földön, ami angolul ennyire idegessé tett volna, de egy idegen nyelven zajló élő műsor az egekbe röpítette a vérnyomásomat!

Az interjú után elmentünk egy palotába, hogy felvegyünk egy király román pókershow-t, amiről nem mondhatok túl sokat. Ismét románul ment az egész.
A műsor nagyon jól sikerült és visszamentem a hotelbe, találkoztam Amandával és Stapesszel és megpróbáltunk vacsorázni valahol. Ekkor már hétfő késő este volt, így nehéz volt nyitva tartó helyet találni.

Szerencsére volt egy jóképű sofőr-idegenvezetőnk, Sorin, aki körbevitt bennünket a városban és talált egy igazán elegáns vacsorázóhelyet. A hely zárva volt, de Sorin azt mondta nekik, hogy nyitva vannak, mire észhez tértek, és egyetértettek: “igen, tulajdonképpen még egy óráig nyitva vagyunk.” Sorin meglehetősen meggyőző.

Ez egy nagyon tradicionális román étterem volt és úgy nézett ki, mintha az 1800-as években épült volna. Nagyon király volt.

A következő napon volt egy speciális verseny a Regent kaszinóban, de előtte még körülbelül húsz interjút adta, gyorstüzelő stílusban, egymás után… mindet románul. Eddigre a románom sokkal jobb lett és egyre kényelmesebben éreztem magam, és tudom, hogy a helyiek értékelték, hogy beszélem a nyelvüket, bár még csak nem is Romániában születtem. Ez nagy dolognak tűnt számukra. A szívem mélyén románnak érzem magam. Bár nem ott születtem, románnak nevelkedtem és még mindig Romániának drukkolok az olimpiákon és a világkupán. Az hogy Romániában voltam, kínzóbbá tette szüleim hiányát. IMÁDTÁK volna a helyzetet, és biztos vagyok benne, hogy nagyon büszkék lettek volna rám.

Játszottunk a versenyen, de nem tudtam végig maradni, így annak ellenére, hogy nagy stacket építettem, elkezdtem vakon allin menegetni! Betervezett interjúim voltak, különben szívesen végigjátszottam volna a több, mint kilencvenfős versenyt.

Stapes és Amanda szintén beneveztek a tornára, és bár Amanda hamar kiesett, Stapes éppen csak lemaradt a döntőről. Úgy kezeltek bennünket, mintha rocksztárok lennénk. Nem csak testőrt adtak mellém, aki mindenhová követett, de Amandának szintén volt egy testőre, aki megvédte a rajongóktól és a médiától. Úgy értem, tényleg beleadták a szívüket. Ilyesmit még sohasem tapasztaltam. Gondolom, a PokerStars.net The Big Game igazán nagy durranás lehet itt! Ha.

El kellett mennem egy szórakoztató műsorba, amit “Happy Hour”-nak hívnak. Ez nagyon népszerű Romániában, ismét egy élő show-ról van szó, és azt hiszem, rendkívül jól sikerült. Ez egy mainstream műsor és addigra már egy teljes napja románul beszéltem, így képes voltam a szokásos sebességemmel beszélgetni, és még néhány viccet is elsütöttem, ami mindig kemény dió idegen nyelven.

Ezután rögtön visszatértem a hotelbe, felvettem Amadát és Stapest, akikkel a PokerStars James Bond témájú partyjára mentünk. Besétáltunk és ismét túláradó vendégszeretettel fogadtak. Királyi fenségeknek éreztük magunkat ettől a bánásmódtól.

A partyn bemutattak, mondtam pár szót, készült néhány fénykép, majd leültünk és ittunk párat. Néhányszor elhívtak, és bár általában aggódtam volna, hogy egyedül hagyom a barátaimat, mindketten olyan kellemesen érezték magukat ebben az elképesztő szituációban, hogy nem kellett aggódnom. Gyorsan barátokat szereztek, és jól szórakoztak a partyn. A partyn lévő román nők beleestek Amandába, amin nem is lehet csodálkozni, különösen, miután románul beszélt hozzájuk! Megtanult néhány fontos kifejezést és a nők imádták. Eredetileg azt gondoltam, hogy hamar elmegyünk, de végül az utolsók közt távoztunk!

Rövid ideig tartózkodtunk Romániában, de igazán élveztem. A következő reggel felugrottunk egy amszterdami járatra. Az Amstelben szálltunk meg, ez egy elegáns szálloda. Nem olyan modern, amilyenhez hozzászoktam, de nagyon szép. Pihentünk egy kicsit, együtt vacsoráztunk Lexszel és Evelynnel a Dybastiában, egy kínai étteremben, nagyon jól éreztük magunkat. Ezután sétáltunk egy kicsit, ittunk párat és hazatértünk. Csak egy napunk volt Amszterdamban és ez egyszerűen nem volt elegendő! Az igazság az, hogy az összes helyen, ahol jártunk, legalább egy hetet kellett volna töltenünk, hogy magunkba szívjuk a helyet, de azt a kis időt is élveztük, amit az egyes országokban tölthettünk.

Hazafelé menet megálltunk Londonban, aztán első osztályon utaztunk LA-be. Felszállás közben elaludtam és a leszállásig nem ébredtem fel. Komolyan úgy kellett felébreszteni landoláskor. Stapes és Amanda talán egy órával utánam aludtak el, de ők is kiütötték magukat az egész repülés idejére. Rengeteget utaztunk nagyon rövid idő alatt.

Amikor leszálltunk, az az őrült ötletünk támadt, miért ne sétáljunk ki a pizsamánkban. Sosem tettem ilyet korábban, de gondoltam, miért ne. Természetesen az első alkalommal, amikor ezt csináltam, egy csomó TMZ-s paparazzi nyomta a kamerát a képembe, amikor elhagytuk a repülőteret, és azt kérdezték, mit csinálok LA-ben. Egy kissé sokkot kaptam, és nem mondtam semmi okosat, lol. Amanda meglátta a kamerákat és elpályázott. Közepes méretű pizsamát viselt, amiben szinte elveszett, így nem igazán hibáztatom érte, hogy nem akart a kamerák elé kerülni.

Azon az estén az USA-ban buliztunk, és bármennyire is élveztem a külföldi utazásomat, LA-ben sem rossz. Mindent egybevéve csodálatos utazás volt, egy negyedik helyezés, nagyszerű társaság, rengeteg nevetés stb... De most visszatértem Vegasba és kipihenem az egészet. Öt nap alatt négy országban voltam, így az utazás egy hónap hosszúságúnak tűnt, de jó értelemben.

*****************************************************************

Csak rövid ideig maradok Vegasban. Már nagyon vágyom egy kis napfényre, így remélem egy-két napot golfozhatok, mielőtt visszamegyek LA-be a NAPT-ra. LA után Barcelonába utazom, hogy meglovagoljam EPT-s lendületemet, aztán egy hétig ismét itthon dekkolok, majd irány Sydney és az APPT.

Egy kissé bosszús vagyok, de nem tudom, kit hibáztassak érte: a decemberi, bellagiós WPT-verseny időpontját valamikor megváltoztatták, és fogalmam sem volt róla. Úgy terveztem, hogy visszatérek Sydney-ből és játszom azon a versenyen, de egy héttel előrébb hozták, így most nem játszhatok.
Kicsit dühös vagyok miatta, de igazából semmit sem tehetek. Amikor az év hátralévő részére elkészítettem a programomat, megnéztem a honlapjukat, amelyen az állt, hogy december 13-án kezdődik, de valamikor augusztus után december 3-ra változtatták az időpontot, de addigra száz százalékosan elköteleztem magam Sydney mellett, mivel barátokkal együtt utazom és már minden le van foglalva. Na igen, ez csak egyetlen verseny, de olyan, amelyen nagyon jók az eredményeim, voltam első, a következő évben harmadik, aztán két év múlva az élen álltam két asztalnál, de lemaradtam a döntőről, amikor K-K-lyal A-A-ba futottam. Persze a PCA ott van rögtön a nyomában, és egy nagyszerű 100 000$ nevezési díjú versennyel kezdődik a főverseny előtt.

Azt hiszem, a dolgok felívelőben vannak, a pókerjátékom igazán jó és végül megjönnek az eredmények is. Remélem, 2011 előtt még lesz néhány jó eredményem és visszakerülök a győztesek körébe. Közben a terveim szerint meglehetősen sok időt töltök majd a PokerStarson is, a 100$/200$ asztaloknál és a microchallenge-emmel. Erről jut eszembe, már lépek is be… KidPoker vagyok, ha valaki nem tudná.

Hozzászólások...