Őszinteség

Nemrég olvastam Jesse May blogját, amelyet több témában is nagyon találónak éreztem. Főleg abban, hogy az iparágunkban a legtöbb ember nyuszi, aki nem mondja ki a véleményét és inkább hagyja, hogy botrányos dolgok történjenek a pókervilágban, amelyek végül mindannyiunkat rossz fényben tüntetnek fel.

Én sosem köntörfalaztam. Többek között arra vagyok a legbüszkébb, hogy az emberek, akik igazi barátaim, tudnak erről, mert ha valakit nem kedvelek, arról az illető biztosan tudni fog. Nem színlelek, valójában lenézem ezt. Ha beszélgetek veled, vagy akár csak odaköszönök, valószínűleg azt gondolom, hogy oké vagy.

Amikor a szabályokról, struktúrákról vagy bármilyen pókerhez kötődő témáról van szó, kinyilvánítom a véleményemet, függetlenül attól, hánytan hallják. Például nemrég a Twitteren fejeztem ki elégedetlenségemet néhány új, nem játékosbarát EPT-szabállyal kapcsolatban. Ráadásul, mivel elleneztem azt, ahogy a kései regisztrációt kezelték, úgy döntöttem, nem veszek részt a high roller versenyen. Megjelenhettem volna időben, de egyszerűen nem hiszem, hogy sportszerű büntetni a kései játékosokat, akik mondjuk, kiestek a főversenyről, és esetleg igénybe szeretnék venni a kései regisztráció lehetőségét.

Nem vagyok ostoba. Tudom, hogy az EPT-t a PokerStars szponzorálja, és én a PokerStarst képviselem. Nyilvánvalóan nem szeretnek ilyesmit hallani, engem az egyik általuk szponzorált verseny ellen felszólalni, de mennyire lenne valaki hiteles, ha csak olyan szervezetekben látná meg a hibákat, amelyek nem küldenek neki fizetési csekket?

Őszintén hiszem, hogy a PokerStars a világ első számú pókerterme, és őszintén, mindig az volt. Általában véve rendkívüli munkát végeznek. Az ügyfélszolgálata kiváló, ezen a téren még csak meg sem közelíthetik.

A vállalat nagyon jól szervezett, amit az is bizonyít, milyen jól kezelték a Fekete Péntek eseményeit. Nagyon boldog és büszke vagyok a kapcsolatomra a céggel, de milyen hamis lennék, ha azt tettetném, hogy minden egyes dologgal egyetértek? Mennyire lenne hiteles? Úgy érezném, le kell zuhanyoznom.

Szóval igen, számos dologgal nagyon nem értek egyet, amit az EPT döntéshozói bevezettek a versenyeiken, és számos alkalommal meg is mondtam ezt nekik. Persze, ez frusztrál. Hosszú ideje pókerezem már és sok szervezetnek adtam visszajelzést, televíziós műsoroknak, stb, akik mindig bíztak abban, hogy azzal törődöm, amit a többség akar, illetve azzal, mi a legjobb a versenynek vagy a pókernek.

Én igazán, igazán, igazán törődöm a pókerrel, és teljes mértékben kocka leszek, amikor a struktúrákról, szabályokról és versenyformákról van szó. Túl sok ideig gondolkoztam az ilyen dolgokon, mert, nos, egyszerűen csak élvezem. Ez szórakoztató számomra, és nem sok ember létezik, akinek több versenytapasztalata lenne, mint nekem.

Matt Savage is megérti. Nagyon jó abban, amit csinál, és szinte mindenben egyetértünk, kivéve azt a hírhedt problémát az asztali beszélgetéssel. Megint elmondom: kedvelem Mattet, de ha szerintem téved, én nem úszom az árral, hanem harcolok azért, amiben hiszek.

Rendkívül lenyűgözött, ahogy a WSOP fejlődött az elmúlt öt évben, és szerintem részben azért is annyira sikeres Ty Stewart, Jack Effel és a csapat a játékélmény javításában, mert kiszedik a játékosokból a véleményüket. Ez nagyon fontos. Őszintén, a játékosok általában tudják, mi számukra a legjobb, hát miért nem használják ezt a forrást a versenyeik fejlesztésére? Ez a rendszer működik.

Néha a nyilvánosan kiejtett szavaim vitához vezetnek. Erre csak annyit mondhatok: "Nos." Ha valaki kérdez tőlem valamit, őszintén fogok válaszolni. Nemrég, ahogy futottam a lépcsőkön felfelé, meginterjúvoltak a Poker Hall of Fame-mel kapcsolatban. Megemlítettem, hogy én Bruno Fitoussira szavaznék, akit még csak nem is jelöltek, és elmagyaráztam, hogy szerintem a jelölési folyamat nem veszi figyelembe eléggé az olyan európai játékosok hatását, mint Bruno, aki globálisan segítette a játék növekedését.

Úgy értem, most Franciaországban osztanak World Series of Poker karkötőket! Azt kell gondolnom, hogy ez részben Bruno hajdani erőfeszítéseinek köszönhető, aki meggyőzte az amerikaiakat, hogy jöjjenek a párizsi Aviation Clubba és rendezzenek ott WPT-versenyt. Bruno szórólapokkal a kezében játszott high stakes pókert a Bellagióban, és tudatta az emberekkel, mi történik a tengerentúlon, ez pedig nagyon hatékonyan segítette a póker növekedését Franciaországban. Ebből semmi sem került bele az interjúba, de ez igen:

Később megkérdeztek Annie Duke jelöléséről. Én valami ilyesmit mondtam: "Miért? Az emberek kirablásáért az UB-n? Azért, mert tartozik Russ Hamiltonnak és sosem fizeti vissza? Mert pénzt lopott másoktól az pókerasztalnál? Amiért a pókert a lehető legrosszabb fényben tüntette fel, amikor a Celebrity Apprentice-ben szerepelt? Ha mindezekért, akkor a válasz igen."

Aztán hozzátettem: "Ha levesszük az "F"-et, és hozzáteszünk egy "Sh"-t a fame szóban, akkor igen, azt hiszem, őt kell beválasztani. [...] A bátyjával együtt, a Lederer család lehetne a Poker Hall of Shame királya és királynője."

Nincs problémám azzal, amit mondtam. Megkérdeztek és őszintén válaszoltam. Az a család épp eléggé megrongálta a póker elismertségét a közvélemény szemében, és nem hiszem, hogy hagyni kellene az ilyen dolgokat megtörténni valamilyen válasz nélkül.

Ez a testvérpár közvetlenül érintett az iparágunk két legnagyobb botrányában. Howard Lederer az FTP-vel és amikor az a csalási botrány kitört az UB-nél, ki volt az, aki interjút interjú után adott, magasztalva az UB "új" tulajdonosait? Ömlik a hazugság a szájából, minden egyes alkalommal ellentmond önmagának. Van egy mérföldhosszú topik, tele a hazugságait dokumentáló hangfelvétellel, és ugyanabban az interjúban képes meghazudtolni önmagát,

Természetesen rengeteg embert lehet hibáztatni az UB botrányáért. Megkérdeztek, miért nem érdemli Hellmuth ugyanazt a kíméletlen gúnyt. Az igazság az, hogy fogalma sem volt, mi történik. Annie benne volt a vállalat irányításában, és akkor hagyta ott, amikor nem jöttek többé a csekkek. Nem sokkal később azok a játékosok, akiknek azt mondta, biztonságos az UB-n játszani, ott maradtak csodálkozva, miért nem látják soha többé a pénzüket, ami az UB számlájukon volt.

Nem kellene-e az EPL etikai bizottságának megnéznie a saját főbiztosát és megkérdezni, vajon helyes-e, hogy a szervezet része? Úgy értem, felfüggesztették Chinót a homályos kölcsönügyletei miatt, de a tartozása elenyésző ahhoz a pénzhez képest, amit Annie Duke kapott egy cégtől, ami éveken keresztül becsapta a játékosokat.

Pontosan ez az, ami rossz az iparágunkban. Senki sem mond semmit, és mielőtt észrevennéd, ezek a szélhámosok és bűnözők máris visszatérnek egy új termékkel nyomulva.

Az őszinteség nem a legjobb módja a sok barát gyűjtésének, de haver, sokkal jobban alszom tőle. Ígérem a pókervilágnak, hogy mindig őszinte leszek, és továbbra sem hallgatom el a véleményemet. Sokkal könnyebb lenne számomra, ha mindenre rábólintanék és úsznék az árral, nem kavarnám fel az állóvizet, hanem mosolyognék, amikor kezet fogok valakivel, akit megvetek, de engem nem ilyen anyagból gyúrtak. A szüleim csalódottak lennének, ha lenéznének és azt látnák, hogy a fiuk nem mondja ki a véleményét.

Tehát igen: Nem szeretem Annie Duke-ot, szerintem néhány EPT-szabály rossz, Howard Lederer és Ray Bitar pedig arrogáns, inkompetens idióta. Összegezve ennyi... Haver, ez annyira jólesett!

2011. október 14.