pillanatkép vol.2

Napalm Death

valamikor délután futott be egy hosszított mikrobusz a vip-részlegbe
semmi seggrázás, királykodás
mikor az ajtó kinyílt, a zenészek kiterülve az üléseken

igazság szerint
reggel 10-től este 10-ig mindent csinálunk ketten a fesztiválon
bármi gáz van
ketten vagyunk rá
annyira nem volt időm a számat tátani

a következő képem
már a zenekari konténerben vannak
és fekszenek
a koncertig sok mást nem is láttam belőlük
csak hogy fekszenek

újabb ugrás az időben
"gyere, elkezdték"
megyünk, tényleg
itt már javában piáltam + ilyenek
a koncert alatt 2x hagytam el a sátrat
csak szeszért
nem fogok ódákat mesélni
hiszen nem vagyok rajongó
és bizonyítani sem tudom, hogy egyetlen albumukat is az mp3-ra tettem volna...
de öcsém

szabály, amit idén nyáron tanultam
mi nem táncolunk a színpadon
/előző nap kicsit ittas voltam az Agnoszic Front-n...kaptam is egy laza mondatot...és ha jobb akarsz lenni a munkádban, az ilyeneket megjegyzed...megjegyeztem/

mikre emlékszem
ezekkel a zenészekkel egy színpadon állni
pff...büszke vagyok rá
egyszerűen ordított belőlük a profizmus
a dobos mosolyogva és olyan könnyedséggel ütötte végig a számokat, hogy nehéz volt nem tátott szájjal nézni...a két gitáros...max rispekt...az énekes pfff
tökéletes élmény volt
tökéletes, mert a sátor minden pontjáról megnéztem a koncertet és minden apró részletét próbáltam magamba szívni...két-három percenként váltottam a pozíciómat és közben az emberek arcát néztem...úgy tűnt mindenki elégedett...
mikor eljött a rájátszás előtti rész
meg a bejelentés, még két szám
őszinte örömöt éreztem, ahogy szerintem mindenki
még két számot eljátszanak!
minden zenekar két számot játszik ilyenkor, max hármat...de én még sehol nem örültem ennyire egy rájátszásnak sem...
aztán vége lett...ők az utolsó ásványvízig mindent bedobáltak a nézőknek...mi megtapsoltuk...
mikor a végén elsétáltam, tudtam egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb


utószó helyett
-másnap viszonylag korai fellépőként volt jelen a Road/egyik számuk egy-két bejegyzéssel visszább/...ők a csiri-viri zenekari busszal tolattak kifelé...én a sokadik energiás-töményes valamimmel lépkedtem a bázis felé...ösztönösen feléjük fordítottam a fejem...a nyitott ablakban a tüsi hajú gitáros + mintha a az énekes arcára emlékeznék...
össze néztünk...én annyit mondtam:
Napalm Death! Napalm Death!

teszek be pár videót...de sem a hangulatot, sem a hangerőt nem fogják vissza adni sajna...
/ha nézed a videókat, látod hogy a bal oldalon különböző emberek sertepertélnek...hangmérnökök, szájtátók stb...onnan tudtam volna képet vagy videót csinálni...de a mai napig azt érzem, hogy az felért volna egy szentségtöréssel.../