A realitás, mint magyar hiánycikk
- 2011-07-28 13:23:59
- AlyrArkhon
A magyar vizilabdaválogatott nem jutott döntőbe
Néztem a közvetítést, és csak hüledeztem.
Nem szokásom sportteljesítményt lehúzni, főleg nem magyar válogatottét, így megpróbálom most is ezt elkerülni, inkább a közvetítéssel foglalkozom.
Tény és való, kellő átéléssel, hatalmas lelkesedéssel ment a tudósítás a 'királyi' magyar tévécsatornán, de ez magával hozta a szokásos magyar betegséget, a realitás teljes hiányát. Az első három után a magyar válogatott három gólos előnnyel várta a negyedik negyedet, a riporter egekig magasztalta a mieinket, többször is kiemelve a védekezést és a kapusteljesítményt. Az állás 12-9 (ide)
Nem is foglalkoznék azzal, hogy mekkora botorság kiemelkedő védekezésről beszélni negyedenkénti átlag 3 bekapott góllal (különös tekintettel a második negyed öt kapott góljára), ha nem néztem volna a meccset, és nem látom a tényeket.
A mérkőzés első három negyedében a kapura lövések száma egyenlő volt.
Ettől még mindig lehetne zseniális a védekezésünk, ha azért lenne a három gólos vezetés, mert mindig kiszorítottuk őket, vagy mert mindig védett a kapusunk. De nem. Az eredmény úgy 12-9, hogy ha szerbeknek volt 4-5 kapufájuk, amiből kivétel nélkül mindig mi szereztük meg a labdát és nem kaptunk gólt, nekünk volt egy - amiből mi szereztük meg a labdát, és gólt szereztünk. Mák. Ismerjük be, ennyi és nem több, nem lehet ott csodás védekezésről beszélni, ahol egyetlen negyed alatt olyan eredmény születik, ami máskor egy egész meccsre elég (második negyed: 7-5, tizenkét gól!).
Aztán jött a negyedik negyed, ahol sajnos elfogyott a mák, a szerbek nem lőttek több kapufát, mi kettőt is. majd a hosszabbítást elvesztettük 2-1-re, úgy, hogy megint mi lőttünk kapufát.
Félreértés ne essék, majd kiestem a székből, úgy szurkoltam a mieinknek, és csodálatos az eddigi teljesítmény is, az alapcélok egyike, az olimpia megvan, a másik, az érem még meg lehet, és játszottunk egy meccset a szerbekkel, ahol - ha némi szerencsével is - végig partiban voltunk, sőt, nagyon is reális esélyünk volt megnyerni a mérkőzést. Ha mákkal, hát azzal. Azt mindenképp kijelenthetjük, hogy ez a csapat már most az olimpia egyik esélyese, de jól látszik, hol lehet és kell még erősödnie, elsősorban a védekezésre és a testi és szellemi kondícióra gondolok. Mert valljuk be, lehet szidni a bírókat a sok kiállítás miatt, de szinte természetes, hogy egy gólokkal vezető csapatból sokkal könnyebben szórnak ki játékosokat, sokkal hamarabb fújnak ellenük kontrát. De annak a csapatnak, amelyik a világ tetejére akar (ismét) kerülni, ezt is el kell viselnie. Mi ezt nehezen viseltük, a végére erőnlétben is, fejben is elfogytunk kicsit. Kár érte, de Londonra nézve mindenképp biztató - ha nem ássák bele magukat a fiúk a szerbfóbiába...
Hozzászólások...
A vereséghez kellett némi bírói segítség is.Amíg 3-4 góllal vezettünk,minden szerb támadásnál kiállítás volt.4. negyedre két ember kipontozódott,riporter egyszer bemondta,hogy a szerbeknek 3al több emberelőnyük volt,végére elfáradtak
nem mondta senki, hogy az, nem erről szólt a poszt :)
szerbektől nem szégyen kikapni
Nem is a közvetítésre elfogultságára gondoltam, mert azzal egyetértek. Én például utálom, ha azt mondják, hogy "A magyar válogatott fordított már meg 3 gólról mérkőzést, a szerbek esetében nem emlékszem ilyesmire, de ilyen játékkal nem lehet baj,nyerni fogunk" és mi lett a vége.
Vagy USA-magyar női vizlibada 2.negyedből 3perc van 4-4 az állás "csodálatosna játszunk, partiban vagyunk a világ olimpiai bajnok USA-val" 4-7el fordultunk, 9el kaptunk ki...
Szóval azt leszámítva, hogy hol legyünk optimisták, ha nem vizilabda, vagy pl kajak-kenuban, télleg szörnyű a magyar közvetítések 90%-a.
Odáig oké, hogy egy igazi sportember nyerni akar, de azért is baj ez a fajta közvetítési stílus, mert elhitetik a nézőkkel, hogy realítás pl a veszprémnek bejutni a kézilabda final fourba, realitás egy x a hollandok ellen EB selejtezőn...sorolhatnám. A nézők (drukkerek) meg valóban elhiszik, hogy van keresnivalónk ( a magyar-hollandon pl kinnvoltam, a hollandok kis túlzással gyorsabban kocogtak mint a magyarok sprinteltek...), és azáltal, hogy elhiszik sokkal nagyobb a pofára esés, a csalódás, mintha a riporter reálisan nézné az esélyeket(anyagi -szakmai hátteret..stb).
Sok riporter van aki magyaroktól független mérkőzést nagyon jól közvetít, de a magyaroknál iszonyatosan elfogult. De ez igaz mondjuk a Nemzeti Sportra is.
Szóval a hozzászólásom nem erre irányult, hanem a többire amit írtál.
A hiányzik a realítás sajnos igaz. Hozzáteszem nem csak sportban..
Lehet, hogy a meccs hevében én éreztem rosszul, nekem csak a harmadik negyed végén rémlik egy 'kapufás' góljuk, az első bunyós találat, a többi esetben úgy emlékszem, mi szereztük meg a labdát. De végül is ez mindegy, nem arra akartam kihegyezni a posztot, hogy gyengék voltunk, mert egyáltalán nem voltunk azok, nem is a bíráskodásra (bár a meccs közben úgy éreztem, sokkal jobban szórnak kifele minket, mint őket, de a számok ebben is azt mutatják, hogy még ez sem volt annyira részrehajló), hanem csak és kifejezetten az én érzésem szerint túlzottan egyoldalú és hurráoptimista közvetítésre. Egyébként az úszás is mutat hasonló jeleket, miközben nekem, némileg pártatlanabb szemmel nézve úgy tűnik, mintha kicsit (nem sokkal ugyan, de) elcsúszott volna a formaidőzítés, és nem egyéni szinten, hanem globálisan. Mindezt eredménytől függetlenül mondom! Azt, hogy egy-egy versenyző, egy-egy számának egy-egy futamában (akár magához, akár a mezőnyhöz képest) kiemelkedőt teljesít, azt ezúttal inkább a személynek tudom be, mint a csapatfelkészítésnek. Lehet, sőt biztos, hogy a dolgokat kívülről látom, információhiányos vagyok, és persze nem értek a felkészítéshez se, de az érzésem ez. Ennek ellenére a közvetítés hozsannázik, és egy jó előfutam vagy középfutam után olyan elvárásokat fogalmaz meg, amik kicsit is reálisan nézve -bocsánat a kifejezésért- nevetségesek. Erre a jelenségre akartam rámutatni a poszttal, a vízilabdacsapat csak úgymond az ürügy volt.
Hogy kicsit 'tematizáljak', ez olyan, mintha mi a WSOP-ról minden egyes első napot türhető zsetonnal átvészelő játékosunk játéknapja után arról írnánk, hogy a mi fiunk karkötőesélyes, de legalábbis tuti döntő asztalos lesz. (Jó,jó, sántit, de gondolom érzitek, mire akarok utalni)
És hajrá magyarok!
:)
Szerintem odáig jutott ez a sport,hogy képtelenség rendesen,ezáltal korrektül bíráskodni.
"De annak a csapatnak, amelyik a világ tetejére akar (ismét) kerülni, ezt is el kell viselnie. "
De miért mindig a magyaroknak? A szerbek nem kemény, hanem alattomos és durva vizilabdát játszanak. Ez a kontra-kiállitás-kontra teljesen szétzúzza a vizilabdát. Az ilyen x körüli 1-1 gólós meccseken, meg az nyer akit a bírok akarnak.
Hogy miért?
1. kiállítás 15-17 (hosszabításban 2-5...)
2. megadtak egy gólt 5-1-nél, ami nem ment át teljes terjedelmével a gólvonalon
3. Kis Gergő befordult a labdával elengedte ez 100/99 bírónál 5ös
4. 3-al több kontrát kaptak
Ezek után két azonos képességű csapatból az nyert, akit akartak.
A meg adott érvénytelen gól, a meg nem adott 5ös mind fontos szitukban történtek, és ezáltal befolyásolták a mérkőzést.
"Az eredmény úgy 12-9, hogy ha szerbeknek volt 4-5 kapufájuk, amiből kivétel nélkül mindig mi szereztük meg a labdát és nem kaptunk gólt, nekünk volt egy - amiből mi szereztük meg a labdát, és gólt szereztünk. Mák. Ismerjük be, ennyi és nem több, nem lehet ott csodás védekezésről beszélni, ahol egyetlen negyed alatt olyan eredmény születik, ami máskor egy egész meccsre elég"
Konkrétan a kapufa szar lövés, szerintem ha bemennél a vízbe 10/9szer eltalálnád. Amúgy a szerbek 4 gólt lőttek kipattanó után, nem tudom melyik meccset nézted.(pl 3.negyed vége, 3.negyed közepe visszapattant passz gól...stb)
A védekezés meg a sok gól ellenére igenis jó volt. 4 ember pontozódott ki(3 bekk), 22 fórt kaptak a szerbek, ezek után nem a gólok számában kell mérni a védekezést.
Ugyanakkor nem védem a magyarokat, sajnos számítani lehetett rá,hogy 3 gólos előnynél, hogy nem minket segítenek a bírók, az utolsó negyed, plusz 2 hosszabbítás 1 gól édeskevés.Plusz volt, hogy fórba mentünk, rossz passz, gólt kaptunk. Vagy pl 4.dik negyedbe elhoztuk a labdát, de mégis a szerbek jöttek és gólt lőttek...stb mindenképp voltka hibák, de az nem normális, hogy ekkora ellenszélben kell játszani, és 9-10 emberekkel befejezni a mérkőzéseket. Egy sokkal durvábban, szabálytalanabbul játszó szerbek ellen meg főleg.
Sportdiplomáciába kb olyna szinten vagyunk, hogy egy magyar arany 2szer annyit ér, mint egy amerikai...
"Kár érte, de Londonra nézve mindenképp biztató - ha nem ássák bele magukat a fiúk a szerbfóbiába..."
Ehhez csak annyit, hogy az elmúlt 3 olimpia előtti aktuális világversenyen mindig a szerbek nyertek, de az olimpiát a magyarok:)
Összefoglalva, ha ilyen irányba megy a bíráskodás,akkor nem sok jövőt jósolok a vizilabdának. Egyszer már majdnem levették az olimpia műsorából.
Amúgy ritkán olvasom a blogod, de ezt most elolvastam, és nem teljesen értek egyet. Remélem nincs harag:)
Állítólag (mivel már ránézni sem tudok) a királyiban a focimeccsek is hasonló színvonalú közvetítéssel mennek. Volt erről egy jó cikk a
Népszabadságban
A legsötétebb korszakokra emlékeztet ez a folyamat.
