ujra a fedélzeten

Hát, az előző posztban leírt útvonalterv természetesen borult, mert miért ne :) Arad után araszolás, több kisebb, két nagyobb baleset, így már Gyulafehérvár előtt egérutat kellett keresni, viszont Balázsfalva után nem mentem fel Dicső felé, hanem egyenesen be Medgyesre, onnan már sima ügy volt a tervben is szereplő Segesvár - Udvarhely - Libán vonalon.
Szombaton lementünk a városba, elvégre piac-nap. Szombat délután (vagy vasánap? már összemosódik, hiába, az a csodás memóriám) Libán, hétfőn Gyergyó, kedd Csomafalva, szerda és csütörtök Udvarhely, péntek Csíkszereda, és délben indulás hazafelé. Aztán itt jött a feketeleves. Sajnos a mezőségi szakaszon belefutottam egy gödörbe, legfőképp a fáradtságot tudom okolni, mert elég jól ismerem az utat, és a gödör évek óta változatlan formában ott van :( Gyanús zajok, kiálltunk, megemeltem a kocsit. Szerencsére defekt nem volt, de jobb oldalt leszakadt a tankszellőztető, azt visszadrótoztam. Ami sokkal aggasztóbb volt, a bal oldali futómű, egy-egy jobbra húzásnál, kanyarnál biza hozzáért a kerék vmihez. Tartottam tőle, hogy komoly lehet, de az emelés után mérséklődött, csak némi balra húzás marad belőle (gondolom kicsit magához tért a lengő a tehermentesítéstől). Így tipegősre vettem, és úgy döntöttem, az Apahida előtti szerpentinjellegű emelkedő dönti el, nekiállunk-e szerelőt keresgélni Kolozsvárott, vagy nem. Szerencsére Ibike bírta, így sétatempóban, de nekivágtunk (erős fohászkodás mellett) a hazaút folytatásának. Bírta a Királyhágót is a gép, természetesen mindent sokkal lassabban adtam elő, állandóan azt lesve, megelőz-e valamikor a kerék :) Leírva vicces, de átélve szörnyű volt. Végül az utolsó 60 kilométeren, immár itt Pest előtt szinte minden egyes kilométerszámot ujjongva üdvözöltem, biztatva Ibikét, hogy "már csak 55, már csak 54..." Itthoni idő szerint 23:30 körül érkeztünk, ami egészen hihetetlen ahhoz képest, hogy (szintén magyar idő szerint) 11:30 körül jöttünk el Ujfaluból. Persze a 12 órás időben az is benne van, hogy ezúttal nem volt hosszabb megállás, kajaszünet, békés kávézás, semmi ilyesmi, mert féltem, hogy ha kizökkenek a koncentrációból, akkor sose érünk haza (mivel volt reggel egy csíki oda-vissza is, így az ebédtől eltekintve nagyjából reggel 6 óta a kocsiban ültem, ott voltam addig is, míg Ágiék bent voltak az orvosnál).
Itthon letettem az autót, nem is mertem beleülni máig, de végül (koppkopp, egyelőre) úgy néz ki, egy bilincset kell majd vennem a szellőztető stabil visszaapplikálásához, a futómű viszont megúszta egy beállítással, tizedannyiból, mint amennyit én minimumnak vizionáltam. Persze biztos lesz legalább egy, de inkább két csapágycsere, de a vizsgáig (jövő hónap) már kibírja így.
Nagyjából 1850 km ment bele az egy hét alatt.

Egészen más történet.
Vasárnap nyomtam pár versenyt, közte a magyar 4R. Eljutottunk ITM-be, ahol egy nagyon érdekes történet kezdődött. Viszonylag koraiban kaptam egy jó kis lapot. 400/800-nál járunk, előttem ~22k. UTG miniraise, UTG+1 adja. Én szépen 3bet 4k-t 5600-ig, ahogy kell, szerintem eléggé egyértelmü a range-em, mögöttem jön egy 4bet 6k-t 11600-ig, jobbat nem is várhatnék, többiek dob, én persze betolom, ő adja (persze adnia is kell) a további 10k-t.
3QJT2 boarddal el is bukott szépen az AA-m az AK-ja ellen, igen jó sztekk helyett out 15. helyen.
Eddig nem lenne semmi különös a történetben, de tegnap, ahogy nevezgetek a versenyekre, feltűnt, hogy mintha több pénz lenne a számlámon, mint kéne - és valóban! A kollégától érkezett egy transfer, végül második helyig röpítette fortuna, és úgy látszik, ebből juttatott nekem is! Mindenképpen meglepő, és persze dicséretes, áldott emlékű nagymamám tanítása szerint köszönettel el is fogadom ('kisfiam, ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el')- de nicket nem írok, ha akarja, felfedi magát, ha akarja, nem. Mindenesetre ha csak az esetek 10 százalékában így járnának el a lemákolók, sztem most épp Vegasban görnyednék a lapok felett :D

Ja és a fogyás: úgy néz ki, az a pénteki hazaút jó néhány kilót leugrasztott, benéztem 80 alá - persze tartani nem sikerült, de akkor is régen látott élmény volt hetessel kezdődő számot látni a mérlegen...