A Local Derby
Vasárnap egy zseniális sporteseményen vettem részt. Focizni voltam!
Ez nagy szó az én nevemben, ugyanis utoljára ha jól emlékszem 10-11 éve rúgtam labdába (igaz, tétmeccsen azóta sem), legutóbb pedig ha emlékeim szerint jó 2-2.5 éve volt hogy elmentem egy haveri lötyögésre, ahol is kb szűk 10 percnyi mezőnyjáték után úgy kiugrott a térdem (pályafutásom során kb 1609482. alkalommal) hogy egy hónapig csak sántikálni tudtam.
Most azonban nem volt mese, egyértelműen észrevettem hogy az utóbbi időben totál elszállt a kondim és egyre nagyobb potrohot kezdek ereszteni, ideje volt hogy csapatot keressek magamnak. Kapva kaptam hát az alkalmon amikor láttam hogy ophun embert keresnek focira. :)
A tetthely csodálatos, Hűvösvölgy mindig is az egyik kedvenc helyem volt. Maga a pálya (számomra) fantasztikusan jó, annó amikor füves pályán toltuk, az kb azt jelentette hogy egy második világháborús hadszintéren (kráterek, vizesárkok, néhol szögesdrótmaradványok, aknák) elvetettek néhány fűmagot - no persze ezt nem vitték túlzásba, négyzetméterenként átlag volt kb 10-20, de azok szinte mindig egy hatalmas, sípcsontig érő kilógó csomóban hogy az ember hanyatt essen bennük. :)
A pár centis műfű ehhez képest maga az álom, talán még a jó minőségű salaknál is jobb, bár kicsit furcsán pattan számomra rajta a labda.
Ami a labdát illeti, az kissé könnyű és puha volt (labdáról beszélek tehát nem kicsi és puha!), rohadtul csípett. Ami egy kissé kellemetlen volt számomra, mert azzal az elhatározással mentem le hogy én majd végig jól elálldogálok a kapuban, nem kell mindjárt túlzásba vinni a rohangászást. :)
Az első meglepetés akkor ért amikor megláttam a többieket, hát izé, az átlagéletkor úgy 18 év lehetett kb, én meg ugye kétszer 18 is elmúltam már, nem mondhatnám hogy beleolvadtam volna a tömegbe. :)
Annál is inkább mert bár az eredeti tervekben az szerepelt hogy 3 csapat is lesz, a végére kettőt is alig tudtunk összedobni, ráadásul mire beesett pár csere, addigra becsúszott pár sérülés is, magyarán nem volt túl sok cserélgetés. :)
Amúgy remekül éreztem magam, az elején kissé tartottam a dologtól hogy a minden bizonnyal szenzációs teljesítményem esetleg gáz lesz, de már nagyjából már a bemelegítésnél eloszlottak az aggodalmaim. Tíz kapuralövésből nagyjából kilenc elkerülte a kapumat, mintha egy láthatatlan védőpajzs oltalmazott volna. Legnagyobb megkönnyebbülésemre szerencsére egyetlen céronáldó sem volt a társaságban. :)
A hangulat viszont fergeteges volt, legalább annyit röhögtünk magunkon és egymáson mintha egy NB1es meccset néztünk volna, csak ez közben nem volt annyira unalmas. Voltak ám vicces jelenetek, "szenzációs" megoldások rendesen. :)
Szerencsémre az erősebbik csapatba kerültem, a védés sem ment annyira rosszul (persze jól sem, de hát igen messze vagyok a csúcsformámtól...), így végig 7-8 góllal vezettünk.
Aztán elérkezett az igazság pillanata, mivel nem volt cserénk, úgy 3/4 óra után kezdett mindenki rendesen elfáradni, egymás után kéredzkedtek be a srácok egy kicsit a kapuba. Így alakult hát hogy kimentem mezőnybe...
Hát anyám. :D
Számomra innen a dolog átment túlélőtúrába. Alapvetően egyetlen cél lebegett a szemem előtt, megúszni sérülés nélkül (mondjuk az eredeti célkitűzés is ez volt). Ezt szerencsére - és nem kis meglepetésemre - sikerrel abszolváltam is, bár volt egy kritikus pillanat amikor egy labdáért folyó harcban kissé keményen be kellett lépnem az ellenfél védője elé, mert éreztem hogy ha nem úgy teszem a lábam akkor a földet érésnél valószínűleg ki fog ugrani a térdem.
Ami a mezőnybeli teljesítményemet illeti, hát az nagyjából olyan volt mint amilyen egy vemhes fókáé lehet néhány kilóméterre a parttól. Mármint az erdő és nem a folyó irányában, természetesen.
Talán 20-25 percet töltöttem kint, ez alatt nagyjából futottam kb 5 métert, de ettől halálosan el is fáradtam. (mentségemre legyen szólva, a maradék időben igen lelkesen sétálva védekeztem :D)
A végére már éreztem hogy a "hihetetlen" megerőltetéstől gyakorlatilag minden egyes alkatrészem a húzódás határán van... Néhol picit túl is lépve azt. Meg sem próbáltam futni, mert éreztem hogy túlerőltettem a lábam. A végén már egy egészségeset sem tudtam a labdába rúgni, mert amint kicsit is megfeszült egy izmom, elkezdett görcsölni a lábam.
Pedig még 3/4 órával korábban le is kellett lépnem, mert mennem kellett melózni. Azt hiszem, a héten már vinni fogok valami izomlazítót is, különben félő hogy kettétörök. Nagyjából olyan laza volt az izomzatom, mint amilyen laza Alyr lenne a WSOP főversenyének FTjén 20 BBs stackkel, miközben Ivey előtt a zsetonok jó 90%a, az összes többi emberkénél meg 3-4 BBnyi zseton. Egyszóval rohadtul. :D
Ami az egészben a vicces, hogy ráadásul még izomlázam is lett. De nem ám a lábamban, hanem a derekamban (kapusként relatíve sokat mozogtam, hajolgattam, még vetődtem is, sőt, egyszer eljátszottam a "a vemhes fóka vetődés után még utóvetődik mellizomból hogy bele tudjon kapni a második szándékú lövésbe" formációt, persze eredmény nélkül, bár a mozdulatot legnagyobb meglepetésemre sikeresen végrehajtottam a 85 kilóm ellenére - persze az más kérdés hogy ugyanez a mozdulat egy tíz évvel ezelőtt valószínűleg egy fél méterrel nagyobbra sikeredett volna, és talán még védenem is sikerül), meg ami a legdurvább : a seggemben. :)
Vicces is volt hétfőn, de még inkább kedden úgy melózni hogy időnként elkezdett begörcsölni egy izom a seggemben, és olyankor egy-egy lépés úgy sikerült kb mint amikor egy csípőficamos emberkén végigment előző éjjel egy fél buzibár. :D
Szerencsére szerdára már csökkent a dolog, mára meg teljesen elmúlt. Kíváncsi vagyok, hétvégén többet bírok-e majd futni... Mondjuk úgy tíz métert. Az hihetetlen haladás lenne. :)
De a lényeg hogy határozottan jól éreztem magam, még az izomláz is jól esett. Leszámítva persze a seggemet. :D
Egyébként pókereztem is azóta természetesen, de arról majd talán később írok valamikor. Egyelőre még nem dőlt el hogy pozitív vagy negatív post lesz a dologból - a helyzet nem igazán fényes, de bármi lehetséges még minden fronton, ma este (illetve hát remélhetőleg éjjel...) dől majd el hogy pozitív vagy negatív volt az elmúlt másfél-két hét. Én mindenesetre igyekezni fogok, az RNG meg majd eldönti hogy mi a szándéka velem.