Múlt, tervek, 5 card, hyper HU - 2. rész

A múlt hét előtti vasárnapon végre ismét rám mosolygott a szerencse. Elindultam a szokásos versenyeken, köztük a 2$ rebuyon, amivel kapcsolatban én már azt hittem, valamiféle átok ül rajtam. Egyrészt nagyon jó a struktúrája, mély stackkekkel lavírozhat az ember egy olyan mezőnyben, ami finoman szólva nem egy 109 rebuyra hajaz... Nekem mégsem sikerült eddig itt semmi normális helyezést elérni, miközben több haverom is behúzta már, vagy járt a top 5-ben. Mindig csak ilyen 20-30-40. helyek, és ott könnyes búcsú. No, legutóbb nem ez történt végre. Egy üveg Törley és két pohár tokaji muskotály kellemes társaságát élvezve az egész verseny alatt elöl voltam, az utolsó 30 embernél pedig átvettem a megtisztelő CL titulust. Ezt vissza sem adtam egészen a HU-ig.:) Ott pont azzal kerültem össze, aki mellettem a másik erős játékos volt az FT-n, ehhez még OPR sem kellett, eléggé nyilvánvaló volt már az elejétől, de persze mindenkit lecsekkoltam. Tudtuk, hogy nincs edge-ünk a másikon, még el sem kezdődött a HU, már kérdezte is a chatben, hogy no deal? Megnéztem a számokat, láttam, hogy nincs sok értelme kurválkodni, úgyhogy belementem, és osztoztunk 50-50-ben. Más ellen ilyen jó stackkeknél biztos, hogy nem egyezkedem, de ebben a helyzetben helyénvalónak éreztem a dealt.



01.15.
2$r
3143/2
osztással: 2628$


Jelentős segítség volt ez a pénz az új tervek előtt, elég komoly biztonságérzetet adott. A versenynek volt két érdekes aspektusa, az egyik, hogy egész nap nem működött a HM-hudom, úgyhogy gyakorlatilag vakon játszottam, mint a régi időkben. Nem mondom, hogy örültem neki, de azért túl lehetett élni. A másik, hogy pont előtte akartam lecserélni a ravasz képű, távol-keleti öreg Zen mestert ábrázoló avatarom, de a PS nem engedte (azt hittem, hogy elég csak egyszer kérni a képváltoztatás lehetőségét, és nem kell minden alkalommal). Amúgy imádom a bácsit, és minden ismerősöm odavan érte, de már kezdtem megunni. Úgy látszik, csak rá kellett ijeszteni, hogy lecserélem, be is húzott nekem egy versenyt a Zen powa.:-D Egye fene, most már megérdemli, hogy békén hagyjam egy darabig.:)



5 card draw

Az 5 carddal való kapcsolatomról már írtam korábban is, és bizton állíthatom, sikerült bensőségesebbre fűznünk a viszonyunkat. Valamikor nyár közepe táján kezdtem el sng-zni 15$-os téten, bár akkor még nem annyira rendszeresen, inkább csak versenyek mellett indítottam őket. Intenzívebben 3-4 hónapja nyomom a műfajt, ennek hálistennek meg is lett az eredménye, felkerültem a Sharkscope-világranglistára. Bár kicsit talán vicces lehet a profit, de egyrészt viszonyrendszerben kell gondolkodni, ez nem egy több százezres holdem mezőny ranglistája, másrészt a többiekhez képest fél év lemaradással indultam:



Minek is tagadjam, imponált a dolog, meg jól nézett ki az a csillagocska a nevem mellett.:) Nem a 9. helyről indítottam, hanem sokkal lentebbről, viszont munkára ösztökélt a tudat, hogy egyáltalán fent vagyok, így hát nekiálltam még komolyabban venni, és munkanapokon állandóan beregisztrálni, gyakorlatilag éjjel-nappal ellenfelekre várva. Az igyekezetemet szerencsére Fortuna is értékelte, úgyhogy ebben az évben eddig én vezetem a listát, itt az all time grafikon a gyémánt csillaggal:



Egyébként helyént tudom kezelni a dolgot, 25 napból nem vonok le messzemenő következtetéseket, ettől függetlenül, ha nem jön közbe semmi, 2012-ben én akarok lenni a legjobb regisztrált 5 card sng-s a 15$-os téten. Ez nem csak álmodozás kategória, pontosan kiszámoltam, mennyit tudok keresni vele egy évben, és az bizony jóval több, mint a tavalyi első helyezett profitja. Úgyhogy, ha nem üt be semmilyen crach, nem hagyok fel a játékkal, nem iktatok be nagyobb szünetet, nem csökken le még ennél is jobban a játékosok száma stb., akkor elég jó esélyem van a cél elérésére.

Óriási negatívum sajnos, hogy az 5 card rétegjáték. Ennek megfelelően nagyon kevés sng indul belőle naponta, és folyamatosan várni kell, hogy beüljenek az emberek. A PS-en a 15 dolcsis tét alatt már csak a 7-es van, azon meg én nem indulok, akármilyen ROI-t is hoznék rajta, egyszerűen túl kicsinek találom. Nem akarok olyan téten játszani, aminek az első helyét nem értékelem kellően. Írtam pár hete egy levelet a sitenak, hogy szíveskedjenek visszaállítani a 30-as és a 60-as tétet is (régen, az amcsik idejében még voltak), mert ez így csak hobbipókert tesz lehetővé, de mindössze egy automata választ kaptam. Azóta is várom az új téteket...:)

Szóval ezekből a 15-ösökből naponta kb. 6-10 indul átlagosan, ezeknek is a szignifikáns része turbó, ami jelentősen lecsökkenti a jobb játékosok edge-ét, tekintve, hogy az sng harmadik harmadának sokszor már eléggé gambling szaga van. Alig merem megmutatni, de ilyen, amikor nem a drasztikus vakemelkedés dönti el, hogy ki-hanyadik helyen végez (normál speed):



Erre nyugodtan lehet mondani, hogy extra rövid táv, nem fogok vele vitatkozni. (Bár egy korábbi postban már utaltam rá, hogy ez itt kissé máshogy működik, mint a holdemben; elő tudom keresni több erős tour vagy sng reg grafikonját, az összesé hasonlóan emelkedik, ha nem is ennyire meredeken, több ezres minta alatt is.)

No, de azért nem csak hátrányai vannak az 5 card sng-knek, hiszen akkor nem is játszanám.:) Komoly előnye, hogy a mezőny nagy része képzetlen, kiszámítható és teljesen kihasználható (exploitálható, hogy Trogaires legyek, lol:D). Van pár reg, de többségük tele kisebb-nagyobb leakekkel, amit nem tudnak/nem akarnak befoltozni, vagy egyáltalán tudomásuk sincs róla, hogy van nekik olyanjuk (valószínűleg megszokták, hogy a 3 vagy 7$-os téten szarrá nyerték magukat, és nyilván abból indulnak ki a játékuk erősségét illetően is). Nagyjából 2-3 olyan keményebb játékos van, akikkel nem szeretek egy asztalon lenni, de ebből az elsőt egy ideje csak ritkán látom, a második még újonc (sajna ő is rájött, hogy aranybányába tévedt), a harmadik pedig egyébként is csak néhányszor járt föl 15$-ra, de amióta összeszólalkoztunk, a 7$-os téten fosztogatja a többieket.

Ez érdekes eset volt egyébként. Rólam tudni kell, hogy korábban eléggé beírogatós voltam, repkedtek a wp-k, moronok és szolidabb társaik.:) 5 cardon ezt nem tehetem meg. Annyira kicsi és gyenge a mezőny, hogy nem riaszthatod el a halakat. Amikor majd szétrobbanok egy buta mákolás után, akkor is inkább a szobám csendjében hörgök összeszorított fogakkal, vagy az asztalt csapkodom.:-D De nem írok be semmi degradálót. Többek között erre is megtanított ez a játék, most már egy holdem versenyen is sokkal ritkábban írok be negatív dolgokat, pedig ott aztán tök mindegy lenne. Na, ott tartottam, hogy van ez a finn srác, stílusából és hevességéből következtetve szerintem még kamasz, és ő állandóan írogat mindenkinek idegeskedve, hogy hogy lehet ilyet meg olyat csinálni, és omg és idiot, meg minden (nekem is néha).:) Aztán egyszer már nem bírtam tovább, és megmondtam neki, hogy nagyon hülye vagy, barátocskám: ha egy kicsivel több eszed lenne, rájönnél, hogy a profitod nem belőlem, meg a jó játékosokból jön, hanem azokból, akiket többnyire szidsz. Erre megkaptam, hogy várjak csak, teljesen kiismerte a játékomat, és majd ő megmutatja. Mondom, ok. Azóta sem láttam 15-ösön, de a 7-esen állandóan bent ül.:) (Update: tegnap újra feljött, de azzal kezdte, hogy gratulált a szép munkához, meg a gyémánt csillaghoz. Én meg neki az arany csillaghoz, és még váltottunk pár mondatot.)

Szóval vannak előnyök, hátrányok is. Summa summarum, kizárólag 5 cardból jelenleg nem lehet megélni a PS-en - illetve miket is beszélek, havi 500-600$-t bőven össze lehet lapátolni belőle, ha folyamatosan bent ül az ember, ami jócskán a magyar minimálbér fölött van. Inkább úgy fogalmazok, hogy hosszú távra nem lehet tervezni belőle, amire nekem most szükségem van, valamint nagyon időigényes, mivel néha órákat kell várni arra, hogy megteljen egy 6 fős asztal. Így jött képbe a hyper turbó heads up.



Hyper HU

Annak idején, amikor berobbant a PS-re, az ophun is a figyelem középpontjába került, legalábbis a hu-sok részéről. Én is egyetértettem abban, hogy ez a jövő, mégis tököltem, és csak néhányszor ültem be tötymörögni, aztán abba is hagytam, mer' a versenyek, a versenyek... Lehetett volna annyi eszem, hogy akkor kitanulom minden csínját-bínját, és most már minimum 60$-on hasítanék. Imádom a tourokat, és azokban van a legnagyobb tapasztalatom, de nem lehet velük a holnapot tervezni, csak amikor már van mögötted egy húzós bankroll.

Pár hónapja zajlott az ophun egy Lord Malavine által szervezett többfordulós HU-verseny, amit sikerült megnyernem, és legjobban a Trog Air által felajánlott coachingnak örültem. Az oktatás megtörtént, hasznos dolgokat tanultam. Ekkor még mindig nem nagyon tudtam elengedni a versenyeket, kapaszkodtam beléjük, mint fulladozó a faágba. Csak néhanapján játszottam hyper HU-t, és akkor is két asztalon küldtem. Ez megint egy érdekes kérdés. Tisztában voltam vele, hogy pár napig érdemes egy asztalon játszani, legalább, amíg meg nem szokja az ember az új HUD információmennyiségét, ami a heads uphoz kell, de aztán vissza is álltam két asztalra. Úgy voltam vele, mint rengeteg kezdő-haladó játékos, hogy egy asztalon HU-zni noob dolog és unalmas... Aztán utólag rájöttem, miért volt még annál is nehezebb felhagyni a tourokkal, mint azt gondoltam volna. Egyrészt a két asztal komoly terhet rak a válladra. Nem csak játék közben, hanem hosszabb távon, mentálisan is. Egyrészt két asztal mellett nem lehet mást csinálni, maximum csak arcoskodásból, de annak annyi lesz az értelme is. Másrészt nem fejlődsz, vagy csak nagyon lassú ütemben, plusz még rossz beidegződéseket is szerezhetsz. Mivel nem fejlődsz, így nem is nyersz annyiszor, nem olyan a profitod, a kedved ezzel arányos mértékben megy el egyre jobban a HU-tól. Aztán néhány nagy beszélgetés hatására Pazóval és Troggal, újra elkezdtem érdeklődni a téma iránt, átolvastam a jegyzeteimet, és egyre többször ültem be játszani (bár ez még mindig nem volt sok). Miután mindkét említett játékos felhagyott a kétasztalozással, és ugyanolyan tapasztalatokról számoltak be, így félredobva az egómat én is ezt tettem. Ég és föld a különbség... Elkezdtem fejlődni. Nem csak preflop, postflop is, ami szerintem kardinális kérdés, hiába shortstackként megy a harc. Most már csak akkor fogok visszaállni két asztalra, amikor a kisujjamban lesz a játék. Időközben Mersenneary megjelentette az e-bookját, az ingyen tudást pedig nem utasítjuk el, hanem inkább megdolgozunk érte, úgyhogy lefordítottam magamnak a végjáték részét. Nem vagyok perfect angolból, de szerencsére nem is volt annyira kemény meló, mint amennyire tartottam tőle. Sokkal inkább volt időigényes - hetekkel ezelőtt kezdtem el, és naponta szöszmötöltem vele.

Jelenleg így néz ki a 15$-os hyper HU grafikonom:




Ezen nincs minden meccs rajta winchester tönkremenetel miatt, a Sharkscope szerint eddig 1581-et játszottam 377$ nyereséggel. A lényeg természetesen nem ez, hanem az EV vonal folyamatos emelkedése egy bizonyos ponttól. Ezt a coachingnak, az egy asztalra átállásnak és a Mersenneary-könyvnek tudom be, reményeim szerint szépen egyenletesen folytatja majd ezt az utat. Mivel ez még mindig csak rövid táv, minimum több száz további meccset akarok lejátszani ezen a téten, és ha már elég magabiztosnak érzem magam, az EV ROI-m pedig eléri kb. a 4%-ot, akkor fellépek majd a 30$-os szintre.



Tervek

Pazóval már rég megállapítottuk, hogy a póker alázatra nevel. Ebben a játékban annyit nyel az ember, hogy megtanulja értékelni a jót, elviselni a rosszat, és újra meg újra talpra állni. Én mindig elég szabadelvűen bántam a bankrollommal, versenyidőszakban tulajdonképpen észre sem vettem, ha +50-60$-ral zártam a napot. Nem is nagyon érdekelt, sokszor inkább csak bosszankodtam miatta (a tour playerek máshogy állnak ehhez, azt hiszem). Mióta havi profitra megyek, már nagyon tudom értékelni az ilyen napokat, sőt, féltem a pénzemet, mint a hímes tojást.:) Az az új módszerem, hogy átszámolom forintba, ez sokat segít a megfelelő hozzáállásban (meg a tudat, hogy a városunkban némelyik gyárban a harmadát keresik az emberek az én napi átlagomnak). Szóval igazi spórológép lettem.:) Már csak heti egyszer tartok verseny sessiont, akkor is főleg 4-5$-osokon indulok, már 11-esekre se nagyon nevezek, vagy ha igen, többnyire csak fpp-ből. Meg persze az 1, 2 és 3$ rebuyra ésszel. Pedig most már sokkal nagyobbakra is lenne roll, de nem fogom hétvégén versenyekre elcseszni a napi melóval összeszedett pénzemet.

Egy ideje megfogant a fejemben a gondolat, hogy újra Pestre kellene költözni. Pontosabban, mióta legutoljára hazajöttem, ez már nem először merült fel bennem, csak sajnos nem volt realitása pénzügyi szempontból. Most, hogy a versenyek orbitális kiszámíthatatlanságáról átálltam a havi profitot hozó műfajokra, teljesen másképp látom a jövőt, előre tudok tervezni. Bár apám és bátyám is kérdezte, nem lenne-e jobb még itthon maradni, hogy gyűjtögessem a pénzem - hiszen pókerezni akárhol lehet -, mégis úgy érzem, így 30 körül muszáj rászánni azt a százvalahányezer forintot havonta az albérletre és a saját költségekre, hogy ismét önálló életem legyen. Ha rossz lenne a kapcsolatom a szüleimmel, valószínűleg már sokkal-sokkal hamarabb leléptem volna ismét, de nem az. Nem is tudom pontosan, talán most fogok negyedjére Pestre vándorolni, más várossal nem nagyon számolok.

Miből tervezem a profitot, és mennyit? Az ilyen típusú kalkulációknál igyekszem mindig alászámolni a várható reális értéknek - inkább pozitív csalódás érjen, mint pofára esés. 5 cardból, ha csak napi 7-et tudok lejátszani, akkor lefelé kerekítve bejön 25$. 15$-os hyper HU-ból (tegyük fel, hogy április-május környékén még mindig ezen a szinten leszek, ami szerintem nonszensz lenne, de játsszunk el a gondolattal) egy nyomorult 2%-os ROI-val, napi 80 meccsel szintén kb. 25$ a profit. Az még egy megerősödött forinttal is kb. 11 000 HUF lenne naponta. Figyelembe véve, hogy már most, a tanuló fázisban sem 2% a ROI-m, és hogy legkésőbb márciusban valószínűleg lépek a 30-as tétre, ez finoman szólva is egy rendkívül óvatos kalkuláció...:) Egyszóval végre optimistán tekintek előre.

Most, hogy rendszeresség lesz a munkámban, talán rendszeresség lesz a naplóírásban is, hó végén tervezek majd beszámolókkal jelentkezni.

Holnap utazom Pazóhoz, onnan pedig pénteken Agárdra, ahol találkozom majd néhányótokkal.

Szépeket!