Nyavajgós post, sorozatvég, hírek

Bár eddig másoknál nem szerettem, többek között, mert lassítják az oldalt, de úgy döntöttem, eztán én is fogok youtubeos zenéket belinkelni. Ha ezekből csak egy is tetszeni fog valakinek, már megérte. A dolog természetesen műfajfüggetlen lesz, én mindenben megtalálom az értéket (na jó, a death- és trashmetalon kívül). Első számnak itt egy könnyedebb kultúrsokk; eredetileg a Luna című acapella előadást kerestem, amiről fogalmam sem volt, hogy a winchesteremnek épp melyik eldugott zugában porosodik, aztán rábukkantam Alessandrora. Azóta a kedvenceim között van, a 180 fős sng FT-ken nagyon rászoktam.:-) A koncertfelvétel szerintem jobb, mint maga a videoklip, én ezt preferálom.





Na szóval. Póker.

Napról napra látom kedvenc Dühöngőmben, hogy az emberek egy-egy NL5-ös pot elvesztését személyesen ellenük elkövetett hekatombaként élik meg, úgyhogy veszem a bátorságot, és kibaszásból én is nyavalyogni fogok nektek. Ha nekem nem jó, nektek se legyen, ehhehe...


Az elmúlt héten - mily meglepő - megint szállítottam pár PG-s eredményt. A szombat roppant biztatóan indult, hogy aztán egy hajnali pofáraeséssel fejeződjön be. Először az egyik délutáni 2$ rebojon hittem azt, hogy újra nagy létszámú MTT FT-jére kerülök, de a 13. helyen úgy éreztem, itt az ideje elhasalni (2682/13). FT-kre, FT bubblekre egyébként nem panaszkodhatom az utóbbi időben, egész jó gyakorisággal jöttek, kár, hogy szart sem értem velük. Na, miután ez a verseny besült, az esti big 11-es kezdett érdekessé válni, ahogy teltek-múltak az órák, és szépen fogytak az emberek. Itt a 32. helyen fogott el a bűntudat, hogy mit keresek én még itt, úgyhogy gyorsan ki is zúgtam hajnali 4-kor (8182/32.). Szokás szerint kitörő örömmel feküdtem le, jippi, na de majd holnap megmutatjuk ám a PS-nek! Előre sajnáltam szegény termet a rá váró PG-offenzíva miatt. Kaján vigyorral kezdtem a vasárnapi sessiont... aztán, ahogy mondani szokták, a nap végére "a mosolya nem volt természetes".:-D A PS nem csak hogy erősebbnek bizonyult, gyakorlatilag földbe döngölt, megtaposott és még le is köpött.:-)

Először is, a 22-30$ körüli tornákon már csak br-szegéssel indulhattam, a vasárnapon kívül nem is szoktam erőltetni őket - de akkor nagyon. Mellettük persze mentek 5 és 11 dolcsisok is, tele volt mindkét képernyő. Mondom, mi történt (persze kizárólag a nagyobb buy ines tornákon, és csak amiket kapásból fel tudok idézni): volt három kisebb vs. nagyobb szet; szet vs felfejlődött FD; a 8r-on, miután vagy 60$-t beleöltem, középjátékban bigstackként KK vs QK, turn: Q, river: Q. És nem csak sima coolerek jöttek, hanem amolyan atyaian lepofozós leosztások, tulajdonképpen alázós fricskák. Pl.: a bigger 22-n úgy estem ki bigstack vs bigstackként KK-val AA ellen, hogy a gyerek neve AAxxx(nick)KK (mer az milyen vicces); a 11 dolcsis, 100 seat garos SM-szaton a rendkívül okos PS nem tart 55-ös szünetet, úgyhogy gyors sitout, rohanás wc-re, amikor visszajövök, látom, hogy pont egy TT-t dobtam 10 bb-vel. Két másik ember all in megy, AK-val, AQ-val, flopon már ott is egy T. Volt még egy hasonló eset, de arra már nem emlékszem, valószínűleg az agyam védekező mechanizmusba kapcsolt át, hogy örökre elfelejtsem. Szóval a tonnányi cooler mellé még ilyen kis disznóságok is tarkították a vasárnapot, ami így egy szolid -400$ lett úgy, hogy maximum csak 22-eseken indultam (meg egy 27-esen).

A "legrosszabb" az, hogy érzem, továbbra is nyomatni kell az mtt-ket, még akkor is, ha néhányszor legszívesebben már elhánynám magam, nettó hülyeség lenne felhagyni velük ennyi belefeccölt idő után. Meg szeretem is őket, fejlődtem is sokat az elmúlt fél évben, és szerencsére nem csak szerintem. Csak épp az a fránya pénz...

A hétfői sessiont kihagytam egy visszafogottabb undor miatt, kedden viszont már viszketett a tenyerem, meg amúgy is van pár délutáni verseny, amit imádok. Ilyen pl. a 8$ reboj. Elindultam, gyarapodtam, csak fogytak, fogytak az emberek, mígnem már csak 12-en maradtunk. Ekkor sztoikus nyugalommal konstatáltam, hogy ohh, FT bubble van, ideje távozni... És távoztam. (1599/12.) Igen, ilyenkor jön az, hogy nekem elegem van, ezt a mocsok, szar, szánalmas játékot nem játszom többet - aztán persze az ember csak még éhesebb lesz a sikerre, és másnap még nagyobb hévvel nyomja a versenyeket.

El is jött a csütörtök, amikoris megint a 8r-on zakatolok, jól érzem magam, végjátékban vagyunk, bőven van stack mindenféle movera, 23/22-esként boldogítom az asztalt. Ekkor jön egy flop 9-es szet egy flop ász szet ellen. Természetesen mindkettőnek le kell jönnie, hiszen gyakorlatilag majdnem any xxx flopon dobok, amiben nincs 9-es, mivel oop tartottam bb-n egy miniraiset egy nem nit, nem is laza játékos ellen bigként. Szóval le kell jönnie, mert amúgy hogy buknám el a stackkem nagy részét?:-) Ezután következett egy CF bukás, majd még egy CF bukás, úgyhogy zutty, most a 23. helyen (1538/23.). Így teltek a napjaim.


Ja, a tegnap előtti 8 reboj végjátékában megjelent egyébként egy magyar srác a chatben: "Szia Pat, már két hete figyellek, és nem értem, hogy tudsz ennyit nyerni"... Az úriember potokra gondolt, meg nyilván az esélytelenebb kezekre (főleg a 40-60% körüli tartományban); gyakorlatilag azt kérdezte, hogy "hogy lehetsz ennyire mákos, bazdmeg", csak udvariasabban fogalmazta meg.:-) Ezt egyébként egy K7 sb vs bb pushom után tette fel, én bigstack voltam, a 9bb shortie pedig tartott valami AT vagy AJ-vel, és levertem. Valszeg itt már nem bírta magában tartani, elszakadt a cérna, és különben is, ez a geci petgeret miket mákol!?

Na most erre mit mondjak? Pazóval ilyenkor vonjuk fel a szemöldökünket amolyan "mivan??" módra... Beírtam, hogy ez van, én vagyok a világ legnagyobb luckboxa, csak hogy megnyugtassam kicsit. Bele kell törődni: vannak az ilyen szerencsések, mint én, meg vannak a szerencsétlenek, oszt ennyi, ez a világ rendje. Ehhe, ehhe. Mi, a Mákosok kicsiny tábora jót röhögünk esténként a Szerencsétleneken, de nem csak úgy visszafogottan, hanem ördögien, a kárörvendés magasfokán, muhahaha!!! Az, hogy a bankrollom valamiért még mindig nem tudja, én melyik táborba is tartozom, és hogy a százezredik normálisabb végjátékomban még mindig nem tartanak ki a lapjaim, az csak hiba a mátrixban, nem kell törődni vele. A lényeg, hogy ez eleve elrendeltetett; én, meg néhány kevéske társam a Mákosok kasztból továbbra is jót fogunk röhögni a Nem Mákosokon, törődjetek bele, ez ellen nincs mit tenni. Most ugyan felfedtem A Titkot, aminek néhány fajtársam nem fog örülni, de úgy éreztem, ennyi jár nektek is. Ha már más nem.

Apró intermezzo:

Valamelyik nap egy korábbi ki nem mondott fogadalmam ellenére elindultam egy 3r magyar versenyen, mivel láttam, hogy Lassart is bent van, aztán hátha egy asztalra kerülünk. Hát, vicces volt.:) Nem maga a játék (persze az is), hanem a chates szövegek, a jótanácsok, a rangsor felállítása.:-DDD Az egyik mondta egy másiknak, hogy túl sok lappal játszik, ne csinálja ezt meg azt. Aztán beszélték egymás között, hogy egy harmadik gyerek, na ő aztán az asztal legjobb játékosa! Már több freerollt is látták nyerni! Én elhatároztam, hogy ha esik, ha fúj, nem folyok bele ebbe a minőségi társalgásba. Kb. két óráig bírtam ki.:-) A szótlan nagymenő egyébként 29/15-tel zúzott, 3-4-5bb-s emelésekkel, meg néha ilyen 30-40bb-s all inekkel (nyilván AK, meg 55-66 voltak, hiszen azokkal nem jó flopot nézni, mint tudjuk...) Persze nem bírtam megállni, lecsekkoltam már: -15%-os roija volt 1$-os átlagtéten, 1150 meccs alapján. Na most nem kötekedésből: soha nem értettem, miért erőlteti valaki azt a műfajt, amiben 1$-on, 1000 meccs fölött csak veszteséget termel. Egy olyan téten, ahol konkrétan nincsenek regulárok (mármint a szó minőségi értelmében). Illetve nem is az erőltetés a helyes kifejezés, hiszen amit szeretünk, azt játsszuk. Ezzel nincs semmi baj. De vajon nem érzik, hogy valami nincs rendben a játékukkal? Na mindegy, költői kérdés volt, igazából nem izgat, csak eszembe jutott.

Más.

Végeztem a Shielddel. Természetesen nem a legjobb sorozat volt, amit eddig láttam, de hogy a legjobb sorozatfinálé, az biztos! Azt kell mondjam, erre megérte várni 7 évadot. Jó, általában önmagában sincs túl sok klasszikus sorozatzáró epizód, hiszen a sorozatokat általában eleve úgy írják, hogy nem tudják, hány részt lesz lehetőség leforgatni, mikor lesz vége. Nos, itt tudták... A 12. részt már talán össze is lehetne vonni az utolsóval ebből a szempontból: a kettő együtt érte el, hogy megkövülten meredjünk magunk elé. Ebben a két részben annyi keserűség, annyi kiábrándultság áll össze egy tömör masszává, hogy szinte kicsapódik a monitorra. A sorozatzáró epizód zuhanás: amikor nincs már talaj a lábad alatt, nincs kapaszkodó, csak az elkerülhetetlen vég ígérete. A karakterek belefulladnak a szartengerbe, ami 7 évadon keresztül folyamatosan gyűlt-gyülemlett, majd végül teljesen ellepte őket. Nem fogom most a másik kultikus bűnügyi sorozathoz, a Dróthoz hasonlítgatni, megtettem már két topikban, és álláspontom szerint, ha csak az egyiket van lehetőséged megnézni, az mindenképp - kérdés nélkül - a Drót legyen, de a Shield lezárása a Vic Mackeyt alakító Michael Chiklis fenomenális játékával és az operatőri munkával karöltve brilliáns elegyet hoz létre. Azt mondják, ennél jobb sorozatfináléja csak a Sírhant műveknek (Six feet unders) van; ez nemsokára kiderül, ugyanis nemrég azt kezdtem el nézni, egy évadot már lezavartam.


No, most pedig lassan bontok egy pezsgőt, és indítom a szombati sessiont. Sajnos ennek a hétvégének nem nézek akkora várakozással elébe, és nem vagyok annyira felspannolva sem, tekintve, hogy már csak ritkán, és akkor is csak bűntudattal indíthatok 22$ körüli tourokat a fogyatkozó br miatt. Kivéve fpp-ből, meg az esti 22$-os 5 card, arra mindig, minden esetben nevezek, ha nem megy túl sok asztal.

Yo