PatGarret naplója 189. bejegyzés

Death race (Halálfutam)



Börtönben tombolós, fullra páncélozott verdákkal száguldós akcióvihar. Biztos sokan láttátok már, én még csak most szántam rá magam, hogy megnézzem. Bár a Halálfutamban annyi eredetiség van, mint Langerhans-szigeteken a datolyapálma, a film mégis pörgős, véres és élvezetes, az ember egy percig sem unatkozik. Az elődöket nem sorolom fel, hiszen maga a Halálfutam is az 1975-ös Death Race 2000 című film remakeje, de ha azt nem láttátok, akkor is végig deja vu érzésetek lesz. Bár az utolsó 15 perce tömény átgondolatlanság, és annyi hülyeség van benne, mint addig az egész filmben összesen, ez csak megszépíti az egész ámokfutást, elvégre az ilyen adrenalinfröccsökben nem feltétlenül a logikát keressük. Jason Stathem a gyári munkásból lett csúcssofőr szerepben most is zúz, nem értem, hogy akik a színészi repertoárját kifogásolják, azoknak mi a franc baja van, hiszen a jó öreg Jason legtöbbször eksön múvikban szerepel, azokban pedig annyira profi, amennyire cool. Nagyon. 7,5/10



The other guys (Pancser police)



Pancser címhez pancser film dukál. A Will Ferrel név már önmagában mindent elárul, de ne legyünk előítéletesek, a The other guys nem kizárólag miatta olyan, amilyen. Szar poénokból nem lehet várat építeni, tök mindegy, kit rakunk bele. És ez a film borzasztó tré. Vontatott, kiszámítható, a humornak csírája sem található meg benne, hiába hoztak össze egy rakás ismert színészt epizódszerepekre. Konkrétan háromszor kezdtem bele, de végülis még idejében úgy döntöttem, hogy én akkor most itt kiszállok, és a vége főcím előtt negyed órával egy határozott mozdulattal töröltem a filmet. Egy gonddal kevesebb. Bárcsak minden ilyen könnyen menne! 2/10



The ghost writer (Szellemíró)



Mesterkurzus Roman Polanskitól "Hogyan rendezzünk vérprofin" címmel. Az öreg nem csak hamvas kislányok megrontásához ért, a kisujjában van az egész szakma, minden jelenetet precizitás jellemez, a színészek remekül lettek kiválasztva, és az egész filmet a titokzatosság lengi át. Ha a Szellemírót egy alacsonyabb kvalitású rendező dirigálta volna, valószínűleg elég korán eluntam volna magam, tekintve, hogy a sztori nem igazán kínál nagy durranásokat, ami a több, mint két órás játékidőt tekintve nem kicsi rizikófaktort hordoz magában; így azonban a cselekmény mindvégig lekötött. Röviden: a leköszönt brit miniszterelnök életrajzi könyvet akar kiadni, amit a bevett szokások szerint egy profi bértollnokkal, az ún. szellemíróval kíván elkészíttetni. (A szellemírók írják meg magát a könyvet a kliens helyett, a nevük pedig homályban marad.) Az egykori miniszterelnök, Adam Lang (Pierce Brosnan) legutóbbi szellemírója titokzatos körülmények között elhalálozott, a helyére keresnek és találnak újat Ewan McGregor személyében, aki hamarosan a CIA-hoz kapcsolódó nyomokra bukkan. Az új író rádöbben: az ő élete is veszélyben van. Bátran ajánlom. 7,5/10



Gamer (Játék a végsőkig)



Jó régen láttam ezt a förmedvényt, szerencsére az emlék már halványul, és ki tudom magamból írni. Összefoglalva: ez történik, amikor egy bespeedezett vágó és egy fogfájós rendező elbarikádozza magát a stúdióban. Fájdalom végignézni. Egy érdekes, de kidolgozatlan alapötlet rendkívül bugyuta látványvilággal felvizezve. A tartalomról nem írok, csak az időmet rabolnám vele. Mr. ThisisSparta Butler és kedvenc Dexterünk jottányit sem képes feljebb tornázni a minőséget, ide a színészet már kevés. A vágások és a kamerarángatás annyira zavaróak, hogy elképesztő mértékben rontják az egyébként is pocsék film élvezhetőségét. A Gamerben segédkező összes főbb filmgyári munkás a rendezőtől az operatőrön át a vágóig büntetést érdemelne. Ti viszont ne büntessétek magatokat! 3/10



The Boondock-saints 2 (Testvérbosszú 2)



„Vagyunk pásztorok pásztora, az Úristen ostora, minden hatalmunk tőle ered, üzenetét most sietve elhoztuk neked. Gonoszt vért árasztani jöttünk, hogy tiszta lelkekkel egyesüljünk. Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” Banggg…

Kicsit elkéstem ennek az ajánlónak a leközlésével, mivel ezt is vagy másfél éve láttam, de csak most akadtam rá a jegyzeteim között. Mindenesetre azoknak, akik eddig nem látták, örömmel jelenthetem be, hogy a Testvérbosszú alkotói nem rogytak össze a teher alatt - felnőttek a feladathoz, kiállták a próbát, és az 1999 óta kultikusnak számító mondatok immár a második részben hangzanak fel újra erejük teljében.

Aki kételkedett (mint jómagam is), hogy nem fogják-e ezt a folytatást is elrontani, mint annyi másikat, azokat megnyugtathatom: majdnem ugyanolyan cool lett, mint a nagy előd. Az újracsomagolás nem ártott meg neki, a szövegek, a vágás, fényképezés, történetmesélés legalább annyira ütős, akár az első részben volt. Bár hőseink arca nagyon szétcsúszott, a véget nem érő, átkokózott hollywoodi partyk sora eléggé meglátszik rajtuk, a hevület azonban a régi: az ír vagányok ugyanolyan keményen zúznak, mint az első részben. Akik az első részt sem látták, azok penitenciaként három miatyánkot és tíz üdvözlégymáriát gyorsan rebegjenek el egy méretes faszkorbáccsal egybekötött önostorozással vegyítve. Ilyen kultfilmeket bűn kihagyni! A készítők sajnos elérték azt, hogy újra évekig epekedve várjuk a harmadik részt - a legenda folytatódik. 8,5/10