Uh, ez kőkemény... Elolvasgattam azt a BPO-ligás topicot (legalábbis az utolsó 100-150 hsz-t), engem ez erősen meglepett. Nem tudom, mi lehet emögött a sztori, főleg úgy, hogy Gazzával találkoztam nyáron, és rám abszolút jó benyomást tett, meg bírtam itt a fórumon is az egymással történő beszólogatást. :) A topic viszont elég szomorú (bár Kopi egyik hsz-én könnyesre röhögtem magam :D), láttam amikor indult ez a BPO-ligás dolog, és már akkor éreztem, hogy nem lesz jó vége, és 100%, hogy ennyi emberből lesz valaki, akinek biztos lesz valami sara, de ezt nem sejtettem előre.
Na, sikerült felébrednem, remélem mindenkinek jól telt a szilveszter. :)
JUSTrngSAVEu: Végül is, amit említettél, hogy legfontosabb, arra már rájöttem, és szerintem kicsit több is annál. A tanárokkal kapcsolatban mindig így éreztem én is, bár ezt is jobban átgondolva nekem soha nem magukkal a tanárokkal, azok személyével volt problémám, hanem azzal, amit "képviselnek", a szerepkörükkel, illetve azzal, amit "betöltetnek" velük. Maga a tanítás egy nagyon szép dolog, mivel nélküle nem adhatnák át emberek generációi egymásnak a tudást. A legjobb tanárom az ált. sulis matektanárom volt, egyértelműen, lehet hogy azért, mert az előírt tananyaghoz gyakorlatilag semmi köze nem volt annak, amit tanított, mindig arra buzdított mindenkit, hogy gondolkodjon, és sokkal jobban örült annak, ha az ember valami teljesen egyedi módszerrel jutott el egy-egy megoldásig, nem pedig úgy, ahogy ő. Nem is volt megyei matekverseny, amit nem az osztályból 2 másik srác vagy én nyertem volna meg...
abuabu1: Köszönöm a jókívánságot, bár ez már tényleg nem krízis. JUSTrngSAVEu pedig jól összefoglalta miről van szó, kivéve azt, hogy a legtermékenyebb évek még nem múltak él, sőt. :)
Szerintem ez nem krízis, Abu :D
Egyszerűen a legtermékenyebb éveiben pont egy tökéletesnek tűnő kapcsolatban élt, amely elkényelmesítette, majd mikor ez elmúlt - bár egyértelműen fájt - most ébred rá, hogy lehet nem is a helyes úton járt.
Szerintem ebből csak jól jöhet ki és ebből lehet építkezni.
A gondolatok távoltartásában fontos szerepe van a multitaskingnak és az információszennyezés. Jelenleg mindenjonnan dől ránk az információ, belénk sulykolják, hogy az időhiány miatt egyszerre több dologgal is foglalkozzunk, így - mivel az ember alapvetően komformista - sodródunk az eseményekkel. Kevesen fordítanak időtt arra, hogy napi szinten átfuttasák a történéseket és az azzal kapcsolatos gondolataikat.
Nálam leggyakrabban a kerékpározás és a vezetés tőlti be az űrt, ilyenkor lényegében meditálok.
Az általad említett könyvek kb 20 éves koromig bezárólag (12-től kezdve) megvoltak és bár lehet ezekből merítkezni, a végső kérdésre ezek sem adjám meg a választ.
Idővel a most benned zajló folyamatok is leüllepednek és esetleg a végén rájössz a legfontosabbra: nem megszerezni kell a dolgokat, hanem megélni. Szerintem jó úton jársz.
Amúgy egy időben bennem is felvetődött a tanítás vágya, ez főleg annak tükrében volt furcsa, hogy meglehetős ellenérzéseket tápláltam a tanári pálya és a tanárok személye irányába, de - bár viszonylag későn - találkoztam pár tényleg jó egyetemi oktatóval, akik ráébresztettek a dolog jelentőségére.
Tiszta sor, de azért jólesik a visszaigazolás, hogy tudjam, nem írtam hiába.
Ezt az Another Earth-t megjegyzem magamnak, mert már sok helyen láttam, hogy jó kis film. Erről az Öbölről viszont most hallottam először, de érdekesnek tűnik, és ez a 8.5-ös imdb is jól fest. A Peaceful Warriorra meg kíváncsi vagyok, hogy mit mondasz.
booooring volt, de ezen mar semmi meglepo nincs.
A filmet letoltottem, de az Obol es az Another Earth most elotte vannak a sorban, meg az eppen aktualisan megjeleno uj sorozatepizod, de remenyeim szerint meg a heten meg fogom tudni nezni.
Megjegyzés így rögtön az elején:
Felhívom a figyelmet, hogy elmélkedős post lesz ez is. Mostanában ilyen elmélkedős vagyok. Vigyázat, "booorrringgveszély"! :D (nem akarok persze elijeszteni senkit, de hagyományaimhoz híven nem nyúlok most sem a jelen nagy marketingeszközeihez - azaz seggek nem lesznek :) )
Érdekesen működik ez a világ. Rendkívül kaotikus, egyszerre annyi minden történik velünk, és mindennek elképesztő jelentőséget tulajdonítunk az adott pillanatban. Ha valami rossz történik, akkor a padlón vagyunk, ha valami jó, akkor a fellegekben. Ezt itt a dühöngőben/örvendőben is láthatjátok, meg egy-két bejegyzésemben, vagy mások "Fuckpoker" bejegyzéseiben. Ha már 1 évvel előrébb járunk az eseménytől, akkor leggyakrabban meg már csak mosolygunk rajta, vagy éppen sóhajtunk egyet. Nem lehetne ezt egyből így csinálni? De, egészen biztosan, csak nehéz.
Mivel az utóbbi 2-3 hétben nem volt részem túl sok "világi eseményben", így kicsit "elmélkedtem". Ez pedig rendkívül hasznosnak bizonyult, elég jelentősen változott a gondolkodásmódom sok kérdésben, úgy érzem pozitívan. És ha úgy érzem, akkor úgy van. Nekem. Szerencsére elég sok okos ember volt/van ezen a világon, ezerszer bölcsebbek,még annál is, mint amilyennek én képzeltem magam - és amilyen még csak nem is voltam -, így lehet miből meríteni.
Nagyon fontosnak érzem, hogy képes voltam arra, hogy - és tudom, hogy már régen nem volt szó erről a naplóban - bocsánatot kérjek Beától az éretlen viselkedésemért, hülyeségeimért, és egyben megbocsássak neki az én vélt/valós sérelmeimért. Először magamban kellett ezt a dolgot rendbetenni, persze itt a naplóban sokszor hangoztattam, hogy mennyire oké minden, de nem így volt. 4,5 év után, egy ilyen emocionális kölöknek, mint amilyen voltam/vagyok, nem lehet így. Ez nem olyan dolog, amit el lehet csak úgy felejteni, hiába hazudom azt magamnak, ez olyan dolog, amit meg lehet tanulni kezelni. Egyszerűen soha nem tudtam tisztán gondolkozni, mindig túlságosan befolyásoltak az érzelmeim, akár pozitívak, akár negatívak voltak, ami elég szélsőséges hangulatingadozásokat tudott produkálni. Miután magamban tisztáztam a dolgot, ezt neki is megmondtam, mert bocsánatot kérni és megbocsátani nem lehet "magamban". Mivel ismerem, így biztos vagyok benne, hogy ha bennem rossz érzés volt az egész kapcsán, akkor benne is, még akkor is, ha van barátja. Eldöntöttem, hogy nem akarok rossz érzést hagyni senkiben, nekem fontos emberekben pedig különösen nem. Valamiért az a sürgető érzés fogott el, hogy ezután a felismerés után (azért ez egy folyamat volt, amíg eljutottam ide) egyből meg kell tennem azt, hogy írok neki. Egyszerűen tisztán így gondoltam, félretéve az ilyen logikus maszlagokat, hogy: szakítás után nem szabad ilyet, mert akkor gyengének tűnsz, meg azt hiszi, hogy te még mindig így meg úgy érzel. Nem érdekel. Nem érzem ezt gyengeségnek, nem hiszem, hogy bocsánatot kérni és megbocsátani gyengeség lenne. Ha más szerint az, az sem érdekel, nekem nem az.
Utólag nézve a dolgot, nagyon örülök, hogy megtettem, mert később már nem lett volna lehetőségem rá különböző okok miatt, ugyanis nem lettem volna hiteles, nem érdekes, hogy miért, és erre jutottam volna 1 perc és 1 nap gondolkodás után is. Akkor pedig most az zavarna, hogy miért nem tettem meg. Amikor felbukkan egy ilyen erős gondolat, hogy valamit meg kell tenni, annak oka van, úgy néz ki.
Rádöbbentem arra is, hogy nem véletlen, hogy ennyi szar dolog történhet az emberrel egyszerre. És történik ez mindenkivel. Ha nem történne, a büdös életben nem fejlődne senki, semmiben. Nem vennénk észre, hogy valamit nem jól csinálunk. Komolyan el kellett gondolkoznom azon, hogy miért van az, hogy általános iskolában és középiskola elején egyszerűen bármibe fogtam, sikerült. Egyszerűen a tudatom részét képezte a siker, nem merült fel bennem, hogy valamit ne tudnék megcsinálni. Mindezt kis tizenévesként. Értelmesebb, műveltebb (nem a hétköznapi értelemben), pozitívabb voltam, mint "felnőttként". Az utóbbi időben pedig csak ilyeneket tudok említeni, hogy szakítás, egyetemi sikertelenség, rekord pókeres downswing, amelyeknek a következménye az önbizalom béka segge alá kúszása. Szerencsére olyan vagyok, aki nem tudja csak úgy elfogadni a dolgokat, így egyszerűen választ akartam ezekre a kérdésekre, nem csak úgy beletörődni. Megtaláltam az okot, amiért mostanában rossz dolgokban volt osztályrészem: Én vagyok az. Innentől "egyszerű" a képlet: Ha azt akarom, hogy jobbak legyenek a dolgok, magamon kell változtatni. És ennyi. Ezzel szemben lehet szkeptikusnak lenni, ha egyszer van az embernek egy véleménye, kialakult szemszöge a dolgokról, nagyon nehéz másként látni. Ha éppen óriási csüggedésben vagyunk, mert rossz dolgok történtek velünk, nagyon nehéz a lehetőségeket látni. Nehéz elhinni másnak, hogy lehet ezen változtatni. Mivel ez egy pókeres fórum, pókeres példát mondok erre.
Rengetegszer láttam már a következőt, és biztos vagyok benne, hogy ti is:
Valaki ír a dühöngőbe, elmondja, hogy milyen szerencsétlen volt, postolja a leosztást, aztán jönnek a válaszok. Flopon nagyobbat kellett volna emelni, rossz volt a turn check, pre-flop dobni kellett volna, miért nem pusholtál egyből, minek játszottál azzal a lappal pozíción kívül, jobb lett volna a call, stb. Általában értelmes, logikus válaszok jönnek, amit az illető is elismerne, de van egy bökkenő. Vele történt a dolog. Ő nem tudja másképp látni, csak azt látja, hogy jött a riveren a 4 out, lemákolták, és ő a legszerencsétlenebb a világon. Ilyenkor a többiek is gonoszak, mert "nem éreznek együtt vele". Egyszerűen az érzelmei hatása alatt van, nem tudja objektíven megítélni a dolgot, nem tudja másként látni. Ilyenkor nem látja az okot (rossz volt a preflop call, nem emelt flopon, stb.), csak az okozatot, ami neki negatív volt. Nagyon őszinte önelemzés kell ezért a pókerhez is. Nem véletlen, hogy azok az emberek, akik valami komolyat értek el a pókerben, állandóan arról nyilatkoznak, hogy nem hagyják, hogy az érzelmeik eluralkodjanak rajtuk. Phil Hellmuth anomália a rendszerben, róla ne kérdezzetek. :)
Ha ezt a példát kicsit nagyban vizsgáljuk, átültethető mindenre. Mi a garancia rá, hogy tisztán látsz az életben ennél sokkal összetettebb, bonyolultabb dolgokat, ha egy francos leosztást sem tudsz tökéletesen tisztán látni, ha az veled történt? És ha még az utólagos elemzésnél is ilyen nehezen látod be, akkor hogyan döntesz objektíven akkor, amikor 4-6 vagy több asztalon játszol, és közben ide-oda cikáznak a gondolataid, nem beszélve arról, ha még tévézel mellé, vagy dúdolsz valami zenét.
"Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság."
Ezt a 30-35 vagy nem is tudom hány BI-es downswinget is magamnak köszönhetem. Megtörtént a legborzasztóbb rossz mindig, mert rossz volt a hozzáállásom. Nem azon voltam, hogy megkeressem, hol hibázok, nem videóztam, nem elemeztem, csak a set vs overseteket meg KK vs AA-kat számoltam, és a bad beateket nézegettem. Egyszerűen ez töltötte ki az elmém, ha pókerrel foglalkoztam: a bad beatek, meg hogy szerencsétlen vagyok. Így, az is voltam. Nehéz másképp látni, ha belekerülsz ebbe az örvénybe.
Ugyanígy nehéz az életben is másképp látni, ha ilyen örvénybe kerülsz. Érdekes, nem sokat foglalkoztam pókerrel mostanában, egyéb dolgokat olvasgattam ("2 hónappal ezelőtti Tominak" is meglepő lenne, de pl. egy a sok közül: kvantumfizika), de biztos vagyok benne, hogy hasznosabb volt ez az idő, mint ha játszottam volna, és nyeltem volna tovább a "coolereket". Most úgy érzem, és nehéz ezt elmagyarázni, de kicsit "letisztultak" bizonyos dolgok.
Annak, aki jelenleg úgy érzi, hogy minden összefogott ellene, minden rossz ami létezik, megtörtént vele, kilátástalannak látja a helyzetét, ezt üzenem:
"Amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy."
Nemrég tisztult le az is, hogy a kedvenc filmjeim miért a kedvenc filmjeim. Rengeteg hasonló vonás van köztük, és nagyon fontosak ezek az egyezések. Ezekre gondolok: Mátrix, Amerikai szépség, Donnie Darko, 12 dühös ember, Harcosok klubja, Inception, Forrás, A remény rabjai, Equilibrium, Csúcshatás, Hős (persze vannak más kedvencek is, de most ezek illettek ide így a top 30-ból). Kivétel nélkül tele vannak filozofikus gondolatokkal, és legtöbbjük arról szól, hogy valami nem okés, valami nincs rendben a világgal, illetve arról, hogy mi fontos és mi nem az. Némelyikük pedig arról, hogy egyetlen ember szilárd elhatározása, véleménye, gondolata mennyire nagy hatással lehet a környezetének alakulására. A legjobb az az egészben, hogy ez nem csak a filmekben van így, mint ahogy azt a történelem is megmutatta már párszor.
Lassan abbahagyom az írást, mert már fáj a kezem, amúgy is izomlázam van. :D Hogy valami földhözragadtabb dolog is legyen, hátha hozzá tud valaki szólni (elsősorban PatG-ben reménykedek):
Váltottam edzéstervet, és most Vince DelMonte programját tolom. Már eleve a srác is elég megosztó (sokak szerint scam, meg kamu az egész), de én beleolvastam a könyvébe és nem tűnik hülyeségnek, amit ír. Szóval szuperszettben kell tolni a dolgokat, ami mindenképp látványossá teszi a konditermi edzést, ahogy rohangálok két gyakorlat között ide-oda 4 sorozaton keresztül, de próbáltatok már ilyet? Hallottatok már erről a srácról? (amúgy tény, hogy 1,5 hónap utána most van újra először izomlázam)
Amúgy az edzés megyeget, ez már a 4. hónap, kb. úgy nézek ki lassan, mint egy izmosabb nő. Ha a ruhámra, úgy gondolok, mint valami élelmiszer csomagolására, akkor rám lehetne írni már, hogy: "Nyomokban izmot tartalmaz." :D Viccet félretéve, azért lehet már látni különbséget. Egyedül a flamingólábaim azok, amin nem tudom, hogy lehet változtatni. :D
(és nem azért, mert orrba-szájba csak fekvenyomást csinálok, mint némelyek)
Elég filozofikus lett ez a bejegyzés, igazából tudnék ennél sokkal filozofikusabb is lenni jelenleg, de szépen adagolom inkább. Majd amikor már meggyőzőbb leszek, akkor leszek filozofikusabb. Remélem valamennyire motiváló volt, amit írtam, ha mégsem, akkor itt van ez a videó némi ténynek. Rövidebb, mint a múltkori Steve Jobs-féle beszéd, de nem kevésbé meggyőző:
Még a végére egy idézet, három a magyar igazság alapon, és mert ezt tartom a legfontosabbnak. Szerintem gyakorlatilag mindent magába foglal, így hát ez az abszolút kedvencem:
"Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat."
Minden jót mindenkinek, és nem csüggedni ám semmin!
Neeem, edzőteremben nem kérek tanácsokat. :)Neten olvasgatok inkább. Amit említettél már elolvastam, meg sok mást is, pont ez az, hogy keresem az ideálisat. Találtam most egy blogot is, ahol ezt követik, amit említettem, egy srác postolgatta folyamatosan a fejlődését, meggyőző. Az ugrókötelezést azért ne írd annyira le, 10-20 kalóriát éget el percenként, intenzitástól függően, én kb. 15-20 percet (tisztán) szoktam tolni közepes intenzitással, némi 4 ütemű fekvővel kombinálva. (ez elvileg van annyi, mint 3km futás) A kétféle időszakról tudok, bár ezzel még nem foglalkozok, mert elvileg az ilyen "testes" embereknek még lehetséges a "newbie gain" vagy "noob effect", amikor is jön fel a tömeg, de nem nagyon változik a zsír, illetve még néha lefelé is megy, szóval én csak eszek, ahogy tudok. :)
Igen, de ahogy mondtam korábban, ne feltétlenül rám hallgass, edzőtermi pajtásokra meg aztán a világon soha - én ott olyanokat látok/hallok napi szinten, hogy képzeletben a fejemet a kezembe temetem, és zokogok.
Egyszerűen hihetetlen, hogy a termekbe járó nagy átlag mennyire elképesztően sötét a testedzéshez, és még csak meg sem fordul a fejükben, hogy ha már pénzt és energiát ölnek bele, legalább a legtöbbet hozzák ki belőle (még ha az edzésük rendben is van némelyiknek, táplálkozás terén általában teljes köd van a fejekben). Nekünk meg ott a bodybuilder.hu, azon mindent megtalálsz cikkek formájában, és még ott a fórum is. (Az alapismereteket elolvastad már? Kezdőknek kötelező, viszont nem olyan könnyű rábukkanni, hiába szid mindenkit a nagyon bunkó Bunny, hogy mér nem olvassák el.:))
A szuperszettes megjegyzés szubjektív volt, álláspontom szerint az elején még nem érdemes annyira variálni az edzésmódszerekkel, mert ha megfelelő minőségűek a "sima" edzéseid, ugyanúgy meg fogja dobni a fejlődésed - később meg már lehet kísérletezni.
Így van, ha a gyakorlatsor, súlyok, darabszám nagyjából mindig ugyanaz, akkor nem stimulálod az izmokat növekedésre.
A szolid futás jó dolog, ha van rá időd, kedved (de azért zsírégető tartományban maradjon, szóval tényleg szolid legyen), az ugrókötelezésben viszont nem hiszem, hogy sok zsírt vesztenél.:) Illetve azt tudnod kell, hogy a testépítésben mindig kétféle időszak van, a tömegnövelés és a diétázás, a kettő együtt sajna nem megy (nincs értelme). Ettől még lehet futni alkalmanként, mert egészséges, de egyszerre tömeget növelni és fogyni nem fogsz.:) És mivel Te még csak nem rég kezdted az izompakolást, én tisztán csak a tömegnövelést ajánlanám - és jó sokáig. Anélkül úgysem nézhetsz soha úgy ki, mint Fightclub Brad.:)
Igen, nekem a 8 és fél év versenykajak elég jól megalapozta a későbbi lehetőségeimet ezen a téren. Viszont, ha ez vigasztal, én kb. tíz éven keresztül, úgy 22 éves koromig 66 kiló voltam, soha egy dekával sem több, mondjuk fingom sem volt a helyes táplálkozásról.:) Úgyhogy jönnek majd azok a kilók neked is, ha normálisan edzel és kajálsz.
Na, ez a baj, ahány hely, annyiféle infó. :) Összességében jártam régen még középsuli után edzeni, meg egyetem elején, meg most év elején toltam 3-4 hónap resistance traininget/ugrókötelezést, most volt 3,5 hónap konditermi edzés, úgyhogy most gondoltam kipróbálom ezt a szuperszett mókát. (ezt a kezdő edzéstervet, amit csináltam, amúgy is 3 hónapig ajánlották) Meglátom 1-2 hónap után, hogy haladok, a gyakorlatok miatt elvileg elég nagy erő/izomnövekedést ígér, főleg ilyen vékony arcokra van tervezve a dolog, mint amilyen vagyok. Bár ez elgondolkodtató, hogy azt írtad, hogy semmiképp sem ajánlanád. :)
Élvezetesnek tűnik, meg iszonyatosan érzem, pont most értem haza belőle. Nem tudom mi lehetett az ok, hogy nem volt az utóbbi időben izomlázam (max néha egy pici), de olvastam ilyet, hogy ha sokáig ugyanaz az edzésterved, akkor megszokják az izmok. Mellé meg szolid futás, ugrókötelezés, stretching, yoga, ha már 8-9% testzsír és Brad Pitt, Harcosok klubja állapot a cél. :) (és megfogadtam a tanácsod, nem állok addig azért fél lábon, míg nem nézek úgy ki, főleg mert akkor tényleg olyan lennék, mint egy flamingó :D)
Már régen mértem magam mondjuk, megnézem már, mennyire mozdultam el én a 68-ról. :D (amúgy az elején azért nem nagyon mozdul el az ember, mert megy le még az a kicsi zsír is - megnéztem a szilveszteri képeket, hát, ott már zsírosodott a fejem, rendesen meglepő volt most látni :D)
Amúgy nálad gondolom az izommemória működik akkor rendesen. :) 88 kg-ig nem tervezek eljutni, bár én nem vagyok túl magas a 178 cm-mel, egy olyan 78-80kg-ban gondolkozom.
Ízlésünk a filmek terén igen erős korrelációt mutat.:)
Az első x hónapban/évben nem igazán számít, milyen edzéstervet csinálsz: ha megfelelő intenzitással, folyamatosan növekvő terheléssel és minőségi táplálkozással műveled, mindenképp fejlődni fogsz, az elején elég látványosan. Sőt, én inkább a konzervatív forma mellett tenném le a voksom, és amikor már teljesen profi vagy a témában, illetve megismered a tested reakcióit, akkor próbálnám ki az alternatívnak számító edzésmódszereket. Biztosan nem csinálnék szuperszetteket és bukásig végzett gyakorlatokat a kezdeti időszakban, meg nem is tanácsolnám másoknak. Szoktam egyébként a HST-hez (teljes testes edzés minden alkalommal) hasonlító, kezdőknek írt edzésprogrammal találkozni a teremben, azt hasznosnak tartom a megfelelő súlyokkal.
Ami az izomlázad illeti, az érdekes kérdés, mert nekem mindig van edzések után, és ha nem lenne, szinte kétségbeesnék.:) Persze ez nem a fájós típus, hanem a "jeee, tolhatjuk bele az üzemanyagot" típus.:-D
Ha neked eddig nem igazán volt egy hosszabb időszak alatt, elképzelhető, hogy az edzés intenzitása, illetve a gyakorlat/darabszámok nem érték el a megfelelő mértéket (nem okoztál mikrosérüléseket magadnak). Meg persze függ a testrésztől is, a háton és a vállban mindig kevésbé érzi az ember.
Na, örülök, hogy látszik a fejlődés, itt dettó.:) Én a 17. edzésemnél járok az újrakezdés óta, és eléggé robosztusodom - van, aki már megkérdezte, hogy "de előtte ugye versenyszerűen testépítettél?".:) Kilókban ez még mindig nem annyira látszik, elég nehezen mozdulok el a 88-ról, elméletileg ebben az esetben még több szénhidrátot kéne magamba tömnöm minden egyes kajánál, pedig már így sem egy leányálom. Lassan jön is a vacsora, 4 körül meg a "lefekvés előtti".:-D
Gazza8: Nem baj, annál nagyobb jóérzéssel fog eltölteni, amikor majd egy ilyen elmélkedős postomra azt mondod, hogy nem bírtad abbahagyni az olvasását, és legalább 5-ször újra kellett kezdened az elejétől, annyira jó volt!
A következő viszont nem ilyen lesz, kicsit lelassítok most az elmélkedéssel (a naplóban), filmes meg már úgyis rég volt. :)
Én sem láttam még a Titok-ot, viszont olvastam egy hasonló témájú könyvet és anno nagyon sokat segített a hozzáállásomon. Nem csak pókerileg, mindenhez. Újra kéne olvasnom már. :)
Lehet ezt sokféleképpen hívni, meg hívták is már sokan sokféleképpen. És nem hülye gyerekekről van szó, hanem olyan emberekről, akiket mindenki ismer... Én a Titok című könyvet/filmet nem láttam még, de amit eddig olvastam róla, az alapján nem sok infó lehet benne, amit korábban nem írtak már le, csak gondolom van hozzá egy kis "mesés" körítés. Persze lehet, hogy egyszer rákukkantok erre is.
nice post, kopi+1, az utóbbi időben én is igyekszem pozitívabban hozzáállni a dolgokhoz, ha nem is létezik a vonzás hatalma (amit kétlek), bajom akkor sem származhat belőle
