Mindent az olvasókért

Nem tudom, hogy ki vette már ezt észre közületek, naplóírók közül, hogy ha a naplótokra, majd a beállítások pontra kattintotok, akkor meg lehet nézni, hogy hány olvasótok volt az adott napon. Vicces kis aranyos funkció, és érdekes is, ha minimális érdeklődésetek van a statisztika iránt. Már korábban is láttam benne kiugró adatot, de ez a tegnapi olyan, amit nem tudok beleilleszteni a szórás fogalmába. :)

Itt van róla egy kép:


Látható, október elején volt utoljára bejegyzésem, nagy kiugrás, majd folyamatos csökkenés, de mégis érthetetlenül ingadozott napi 30 körül is, még október 20. környékén is, ez sem szokott így lenni, ha nincs új bejegyzésem, akkor lemegy 5-10 körülire, mint ahogy az október vége felé volt. De ez a tegnap? Nem tudtam eddig biztosan, hogy mit jelent az, hogy "olvasó", de most már tuti, hogy számolja külön mindegyik bejegyzésedre való kattintást, mert esélytelen, hogy közel egy hónappal az utolsó bejegyzésem után 50-en is megnéztétek a naplómat (ha mégis így van, akkor áruljátok el, mit tudtok, amit én nem :D), mikor az már sehol nincs az új naplóbejegyzések listáján, sem az ajánlott naplók között. Szóval, valaki vagy végigolvasta a bejegyzéseim, vagy egész nap kattintgatott a naplómra, hogy van-e új bejegyzés (esetleg régi bejegyzéseimet olvasta, amit így nem láthatok). Itt jön a másik funkció, hogy meg lehet nézni, melyik bejegyzésedet hányszor olvasták el. Nos, nem igazán emelkedett egyik napról a másikra egyik bejegyzés sem, így a kattintgatás a valószínűbb, vagy a kettő keveréke. Ez arra ösztönzött, hogy írjak egy bejegyzést, mert emellett a "fanatikus rajongás" mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Még azt is lehetne rá mondani, hogy "beteges", de én nem bélyegeznék meg senkit ilyennel, semmiképpen, az ítélkezés nem az én dolgom.

Mielőtt rólam gondolnátok, hogy ennyire statisztikamániákus lennék, nem vagyok, ezeken nem percekig töprengtem, mindösszesen megnézem néha az olvasottságot, csak kíváncsiságból, ha már van ilyen funkció ezen a zseniális új OPHU-n. :) Ezt a tegnapit meg furcsának találtam.

További érdekesség, hogy úgy néz ki, sikerült két igazán maradandó bejegyzést alkotnom, amelyek továbbra is olvasottak, annak ellenére, hogy 4-5 hónapja írtam őket! Ez azért nagy szó, nem tudom, nektek van-e ilyen bejegyzésetek. Meglepő, hogy ez a kettő a "Mit ne tegyünk szakítás után? Pár gondolat kezdő szakítóknak", valamint az "Aminek kezdete van, véget is ér, de minden vég valami újnak a kezdete". Ebből arra következtetek, hogy ezekre van itt igény, mindenki a szívügyekről akar olvasni, vagy legalábbis van köztetek olyan, akire még hónapok múltán is hatással vannak ezek a bejegyzések, ezért napról napra, hétről hétre elolvassa. Szívmelengető. :)

Jó, nem húzom az időt ezzel, mindenki tudja kire gondolok. Nyilvánvalóan letagadná, mert fenn kell tartania az általa felépített illúziót, és önmagának is hazudnia kell, mert úgy egyszerűbb elviselni a mindennapokat. Akármit mond, annak ellenére tudom, hogy rendszeresen olvassa a bejegyzéseim, és ezeket a szívügyekről szólóakat meg különösen sokszor olvasgatja. Tiszteletben tartom, és tudom, nehéz felhagyni az embernek a szokásaival. Más nem is lehet, csak egyetlen személy, aki olvassa a bejegyzéseim rendszeresen, az már szintén tudja, kire gondolok, főleg az általam itt végigvezetett logika alapján. Úgyhogy erre most már biztosan rájöttem, lebuktál SPOILER!

Előttem nincs titok, mindent kiderítek. Remélem élveztétek a nyomozást. Az ilyen cold readek miatt szeretem a Mentalistát is, és Sherlock Holmes-t. Persze ha más tippetek van, ne fogjátok vissza magatokat. Lehet, hogy teljesen téves következtetésekhez jutottam és tévesen gyanúsítottam meg egy embert?! :)

Most pedig térjünk át a filmes ízlés kérdésére. Megnéztük ismerőseimmel (egy leányzó, tesóm, két haverom) a Mátrixot . Én már 10 felett járok, a srácok szintén legalább 3-4-nél, a leányzó most látta először. Mondanom sem kell, mi fiúk jobban vártuk a filmet, mint ő. :D Nekem a Mátrix volt az, ami elindította a filmművészet iránti szeretetemet, és sokáig ez volt az abszolút kedvenc filmem. Aztán jött egy-kettő, amit jobbnak gondoltam, de a top 5-ben azért ott volt mindig. Nos, igyekszem érthetően kifejteni a saját példámon keresztül, miért értelmetlen teljesen filmekről vitatkozni.

1-2 hónapja láttam egy videót, amiben David Lynch a következőket mondja:
"If you have a golf ball sized consciousness, when you read a book you'll have a golf ball sized understanding, when you look out a golf ball sized awareness and when you wake up in the morning a golf ball sized wakefulness.

But if you could expand that consciousness then you would read the book with more understanding and when you look out more awareness and when you wake up more wakefulness - it's consciousness."

Nos, ha valaki nem annyira tud angolul, ez röviden a következőt jelenti:
Ha van egy golflabda méretű "tudatosságod", és olvasol egy könyvet, akkor ahhoz egy golflabda méretű megértés társul, golflabda méretű összpontosítás a külvilágra, és golflabda méretű éberség jellemez téged, amikor reggel felkelsz. Viszont ha kitágítod a tudatosságod, akkor jobban megérted a könyvet, nagyobb lesz az összpontosító képességed és éberebb is leszel - ez a tudatosság. (megjegyzés: valszeg én nem is golflabda, hanem francia drazsé méretű tudatossággal néztem a Mulholland Drive-ot, ezért ültem a film végén tágra nyitott szemekkel, halk wtf-eket suttogva :) )

Ezt filmekre levetítve, a következőt kapjuk: Ha egy bizonyos háttértudással ülsz le, bizonyos összpontosító képességgel, bizonyos tudatossággal, akkor csak annyit fogsz megérteni a filmből, amennyit ezen képességeid engednek. Félre ne értsétek, itt nem arról van szó, hogy valaki hülye, valaki meg hú de okos, ezért a hülye nem érti a filmet, így nem tetszik neki, a másik meg okos, ezért tetszik. Nem. Itt olyasmiről van szó, hogy mindannyian egy teljesen más állapotban, teljesen más tudatossággal figyeljük a filmeket (és kb. minden mást is ezen a világon), teljesen más részletekre figyelünk fel, teljesen más érzelmek hatnak ránk a filmen keresztül, tehát minden, amit addigi életünkből hoztunk magunkkal, ott van bennünk, mikor nézzük a filmet (olvassuk a könyvet, beszélgetünk valakivel, stb.). Minél tudatosabbak vagyunk, egy film annál inkább fog tetszeni, vagy éppen annál kevésbé, ha bizonyos ismereteink túlmutatnak rajta, és például hibákat fedezünk fel, amik zavaróak, vagy éppen egyenesen hülyeségek. Persze ez is az egyéntől függ, mit tart annak. Ez volt az általános rész, most jöjjön az "én és a Mátrix" rész. Csak hogy lássátok, ugyanannál a személynél is hogyan alakul ez az értékelés.

Amikor először láttam, 2000-ben, akkor 14 éves voltam. Mondták többen, hogy nem értették a filmet, én megnéztem, és hát én a nagyokos azt mondtam, hogy: "Ezen mit nem lehet érteni, teljesen egyértelmű?!" Tetszett benne az akció, sztori, a hatása alatt voltam napokig, de úgy éreztem, "mindent értek". Ez a minden kb. a film 15%-át jelentette mostani szemmel, tényleg csak annyi, hogy a történettel tisztában voltam, némi üzenet is átjött belőle.

Ezután megnéztem még vagy kétszer, felfigyeltem pár apróságra még, amire egy 14 éves gyerek felfigyelhet. Szerintem még 20%-ra is felmehettem a megértésemmel. :) Ezután az évek folyamán sokszor néztem, kb. 1-2 évente egyszer biztosan. Mindig újabb és újabb dolgokra lettem figyelmes, de azok is csak a sztorihoz kapcsolódtak általában, egy-egy mondat, aminek később jelentősége van a filmben. (spoiler nélkül, mert ezt azért remélem már mindenki látta... ha nem irgum-burgum... pl. az Orákulum azt mondja Neónak, hogy talán még vár valamire, lehet hogy a következő életére, és hát ugye a film végén valóban meghal Neo, és így a következő életében "lesz kiválasztott") Így szerintem a mostani megértésemhez képest az évek folyamán eljuthattam akár 35%-ig is. Mostanában viszont rengeteg dologról olvastam (nem részletezem), amik egészen más megvilágításba helyeztek dolgokat, rengeteg új ismerethez jutottam, általános műveltség is nőtt bizonyos témákkal kapcsolatban, ami rengeteget tesz hozzá a filmhez. Emellett belenéztem Géczy Gábor (fizikus, az ELTE volt egyetemi tanára) Mátrix elemzésébe, de csak egy 10 percet (2 órás amúgy), mert meghozta a kedvem az önálló elemzéshez. Úgy éreztem, hogy az új ismereteimmel menni fog, az a 10 perc legalábbis ezt mutatta. Igazam lett, kb. mintha egy teljesen új filmet láttam volna, amiben minden egyes mondat mögött van valamilyen eszme, filozófia, gondolat, mondanivaló, történelem, amitől az egész film hihetetlenül zseniálisan összerakott egységet alkot. Tudom, rengeteg hiba van benne, imdb-n meg lehet nézni, pontosan mik, de valami félelmetesen nem érdekel. A Mátrix nekem tökéletes, ilyen párbeszédeket és mondanivalót belesűríteni egy filmbe, úgy hogy az akkor is élvezetes legyen, ha az ember csak szimplán egy okos akciómoziként nézi, elképesztő tehetséget igényel. Igazából annak ellenére, hogy kb. 5-ször annyit értek a filmből, mint 14 évesen (ami szerintem az átlagember hozzáállását tükrözi a filmhez), már nem merem azt mondani, hogy "értek mindent". Minél többet tudsz valamiről, annál inkább rájössz, hogy milyen keveset. Ezért még biztos megnézem egyszer, aztán megnézem azt is, mit elemzett Géczy Gábor, és összehasonlítom. :) Most megint ez az abszolút kedvencem, az hogy 10/10 nem fejezne ki semmit, nem tudom így értékelni. Nekem ez A FILM most.

Persze egy csomó más művel is lehetek így, ezért is érdemes újranézni egy-kettőt időnként, mert a zseniálisak mindig mást adnak. És ezért értelmetlen a vita, mert hiába ugyanazt a filmet láttuk mindannyian, ami lényeges, az az, hogy ki látta, és az értékelés máris teljesen más lesz. Éppen ezért értelmetlen az is, hogy: "Győzz meg, miért jó film!" (már "nem is tudom" ki mondta ezt párszor...:) )

Aminek értelme van, hogy beszélnek róla az emberek, kinek mi tetszett, ki mit vett észre, ki hogy látta stb.
Ennyit az elemzésről, fejtegetésről, filmes ízlésről. :)

De még mindig nincs vége a bejegyzésnek (ha már havonta egyszer írok, akkor kiteszek magamért :D), egy kis Life of GTSylar-t még kaptok a végére.
Voltam fent Miskolcon 2-3 napig, Rocktobereztünk, jó volt végre tesómékkal és az egyetemi ismerősökkel találkozni, beszélgetni, iszogatni, bulizni.
Vicces: Voltak durva arcok a sorban, ahogy próbáltunk bejutni a Rocktoberre, de a biztonsági emberek csak egyvalakit szúrtak ki, akit meg kell motozni bejutás előtt. Nyilván én voltam. Néztem is hogy wtf, mikor olyan metálrészegek vannak körülöttem, hogy némelyikből a rendszeres bárányáldozatot is kinézném, engem a kis inges, bőrkabátos szolid gyereket kapnak ki a sorból. :D
Nem vicces: Egy csaj kiégette az ujjam cigivel. Nem, nem a visszautasítás jeleként, egyszerűen csak elsétáltam mellettük, mikor a hirtelen fájdalom miatt azt hittem, hogy valami levágta az ujjam. Nem tudom, mozgás közben hogy sikerült neki ilyen szép lyukat égetni a bőrömbe, de gratulálok, a táncparketten kell cigizni. Azóta már jobban vagyok, feldolgoztam, a seb is begyógyult, már csak kis varr van a helyén, nem kell aggódni. :)

Emellett múlt héten voltam középsulis haverokkal Starjánban is a helyi szórakozóhelyen (ja, meg még több helyen is, de már kezd alábbhagyni a kedvem a részletezéshez), ami tényleg meglepően igényes, a városhoz képest mindenképp. Ameddig itt leszek szeretett szülővárosomban, addig ezt szerintem látogatni fogom olykor-olykor. Összefutottunk ráadásul pár ismerős csajjal még középsuliból (akik invitáltak erre a hétre is, de most nem igazán érek rá), jól elvoltunk. :)

Pókerezgetek is közben, HUD nélkül, és nem igazán látok különbséget. Nem érzem rosszabbnak a játékom, úgy érzem a HUD-nak annyi előnye van, mint hátránya. Van, hogy a line simán azt mondja, hogy dobd el vazze, tuti verve vagy, megnézed a HUD-ot: "á, engem nem blöffölsz ki, kisfiú, 100%-ban (5/5) beteled a rivert, call TPTK-val" és bumm, egy beülő. :D Persze apróságokat meg sokszor nem veszel észre. Ami tuti, hogy HUD nélkül gyorsabb az Ongame! Így simán tudok 5-7 asztalozni, úgy látom nem az én sebességemmel volt a gond. (bár lehet, hogy a rendszeres kipihentség és normális alvás is hozzájárul ehhez) Nem írok eredményt, mert az, hogy az ember nyer x beülőt, veszít y beülőt, nem eredmény. Ha megint 50-en leszek, vagy 100-on, azt majd megírom.

Emellett mostanában sokat olvasok, sokfélét, nem regényeket. Amit tudok ajánlani, az idézetek. Citatum.hu-n szoktam nézelődni, de nem ilyen "facebookra kiteszem, mert hú de nagy meg mekkora" jelleggel, rájöttem, hogy eddig az idézeteket is teljesen rosszul néztem. Mit gondoltok a híres emberek idézeteiről? Nem szégyellem bevallani, rám kb. ilyen hatással voltak eddig: "Hú ez szép. Hú,ez tényleg így van sokszor. Hú, ez mekkora, milyen klassz!" - és ennyi. Szerintem kb. átlagban így van vele mindenki, de nincs komolyabb hatása egy-egy ilyen gondolatnak az emberre. Rácsodálkozol, de nem veszed komolyan, nem tulajdonítasz neki jelentőséget. Nos, mostanában elég sok ismert emberről olvastam, hogy gondolkoztak különböző dolgokról, milyen volt az életük, hogy lettek azok, akik. Rájöttem, hogy kegyetlen sok közös van bennük, érdemes felfedezni ezeket mindenkinek magának. Ezután más szemmel nézem az idézeteiket is. Az fogalmazódott meg bennem ugyanis, hogy ez nem bullshit, nem azért mondták, hogy mondjanak valami nagyot. Egy-egy ilyen idézetben benne van az összes felhalmozott tapasztalat, tudás, aminek a birtokába jutottak, és úgy fogalmaztak meg ilyeneket. Így ezeket valószínűleg teljes bizonyossággal gondolták, nem csak valami szépet és nagyot akartak mondani. Ha így olvasod a híres emberek idézeteit, teljesen mást jelentenek és elég inspirálóak.

Az edzést sem hagytam abba, már majdnem saját súllyal megy a fekvenyomás, tegnap 67,5 kg-mal ment már 5 ismétlés. Itt is érdekesség, hogy olvastam olyanról, hogy Adonis Index. Nem tudom hallottatok-e már róla. Arról szól a dolog, hogy az a külső vált ki elismerést a többi férfiból, és sok-sok mosolyt a leányzókból, ahol a váll és a derék aránya 1,61; ami az aranymetszés. Erről is lehet olvasni, aki a Da-Vinci kódot olvasta, vagy visszaemlékszik a művészetekről tanultakra, az tudja miről van szó, érdekes ez a szám nagyon. Nem lehet hülyeség ez sem, mert a legtöbb lány fél tőle, vagy csak simán undorítónak tartja a nagy melákokat, és általában azt mondják, hogy a vékony, izmos tetszik nekik. Így hát ennyi a lényeg:
Testmagasságodnak veszed a 45%-át, ennyi az ideális derék, ezt szorzod 1,61-gyel, ennyi az ideális váll. Nem kell figyelned, hány kiló vagy, milyen a testzsír, stb., ehhez közelíts, akkor okés lesz. Nyilván ha edz valaki, meg kardiózik normálisan, ehhez fog közelíteni, a külön Adonis Indexre épített edzéstervről nem tudok nyilatkozni, abban már lehet marketing (sőt, tuti van is). Az én Adonis Indexem egyelőre messze van az 1,61-től, de sokkal közelebb, mint volt. Utoljára közel 5 hete néztem, akkor 1,38 volt, a derekam közel okés (2 cm híján, nevetséges, hogy még ez a 82 cm is sok - az általam használt övből ítélve viszont 88 körül lehetett), de vállra még kellene vagy 15 centi. Azért az 1,5-öt már nem kell szégyellni. Most hétvégén megnézem újra, van-e változás. (amit remélek, hogy nem hiába edzek) Csak saját felelősségre nézzétek meg magatoknak, nehogy szörnyülködés legyen a vége. Meg persze nem ez a lényeg, ez csak egy plusz. :) Miskolcon az egyik leányzó megkérdezte, hogy fogytam-e, ami elég ambivalens érzéseket keltett bennem, mert elvileg nem ez a cél (és amúgy nem is fogytam, sőt...), másrészről viszont tényleg lement a zsír a képemről, ami rárakódott a tunyaságom időszaka alatt. :D És ami a lényeg, edzeni jó!

Jah, itt van még valami, amit derékfájósoknak tudok ajánlani, mivel nagy súlyokkal kezdek edzeni, muszáj volt utánanéznem, mert nem akarok semmi gebaszt és mindig rohadt gyanús volt, hogy ha valaki vékony, hogy lehet nagy a segge. Az orvos lehet nem hívja fel rá a figyelmet, mert valahogy elsiklanak felette, ezt több helyen olvastam. Rájöttem, hogy van egy enyhe lordosisom, és ez azoknál valószínű, akik sokat poshadnak a gép előtt, akárcsak én. Annyi a lényeg, hogy látszódik, hogy a fenék kicsit kitolódik, és kicsit hasonlít az ember Donald kacsára. (ha nagyon, az már gáz :D) Ez derékfájást okoz, mert nem helyes a gerincvonalad, a testtartásod. A jó, hogy jelentősen javítható, helyrehozható kb. 1 hónap alatt, találtam is hozzá gyakorlatokat:
Anterior Pelvic Tilt
Ha fáj a derekatok, és sokat ültök (megint az emberek nagy része), ez az egyik oka valószínűleg.

Na, most viszont már elfáradtam az írásban, úgyhogy abbahagyom. Lehet gyakrabban kellene bejegyzésekkel jelentkezni, mert ilyenkor annyi mindenről tudnék írni, hogy egyszerűen lehetetlen mindent belesűríteni. :) Remélem valamennyire élvezetes lett, és néhány hasznos dolgot is tudtam nektek írni, vagy legalább érdekeset. :) Mindenkinek minden jót a következő bejegyzésig! :)

u.i.: Helyesírás hibákat már nem vagyok hajlandó keresni, javítani. Ha valami rosszul van, vegyétek úgy, hogy véletlen.