Pálfordulás

Úgy döntöttem, hogy most még írok egy gyors naplóbejegyzést, hogy holnap ez se vegye el az időt a csodálatos pénzügy-számvitel szigorlat elől. Szeptember 1-jén lesz, és jelentem, olyan rosszul állok belőle, amilyen rosszul csak lehet. Persze ez nem jelenti azt, hogy feladnám, úgy érzem, hogy elég sok coinflipet buktam július végétől ahhoz, hogy most behúzzak majd egyet. (sok tétel van, remélem a végén nem egy 20-80-at kell majd nyernem...) Sajnos nyáron a tanulás nem igazán úgy valósult meg, ahogy elterveztem, így nyilván holnaptól kb. egész nap kell majd tanulnom jövő csütörtökig. Én kerestem a bajt. :)

Érdekesen alakultak a dolgaim augusztusban, a pókerről nagyjából ennyit (ez július végétől):



Bankroll eléggé megcsappant, egész pontosan a felére. (ki is vettem kicsit, meg talán nem is sikerült filtereznem tökéletesen a downra) Lehet, hogy valaki törölte a pókertudásom valamelyik éjszaka. :) Azért ilyen kevés a handszám is, mert a gyomor nem nagyon volt hozzá meg mindig. NL30-ra még okés a rollom, valószínűleg esténként fogok 3 órát játszani, igyekszem havi 100-at összelapátolni majd, szeptemberben azért még lehet, hogy többet. Ez pókeres pályafutásom legnagyobb downsingje, háromszoros hurrát neki, tényleg egy élmény volt. Ezután azért reménykedek némi upban. :) Nem is baj, hogy most itt a szigó, legalább arra kell koncentrálnom, addigra elfelejtem ezt a kis balesetet (balesetek halmazát...).

A nyár eleji terveimből kb. semmi nem jön össze, nem fogok beköltözni a koliba sem. Közben átgondoltam a dolgot, nem lesz megoldható, nyilván ebben a pókeres sikertelenség is benne van némiképpen, na meg az is, hogy előre kellene gondolkozni. Ha megvan a szigóm, akkor nem lakhatok ugyanis a koliban. Tehát ha most nem sikerül, akkor is max. októberig, november elejéig lehetnék ott. Ez nem opció, bár jó lenne. Ha most mégsem sikerül, akkor sem keseredek el (bár jelenlegi terveimhez mérten ez sem opció) Szerencsére a költségtérítésért nem kell fizetnem így semmit (0 kredit), szóval nem jelent plusz költséget az egyetem, csak annyit, hogy vizsgázni fel kell mennem. Persze ki lehetne játszani a rendszert, hogy ott lehessek egész félévben szigó nélkül is, de inkább ilyet már nem csinálok a final table-ön, nehogy kizárjanak a versenyről, és még ITM se legyek, nyár elején nyilván még gondoltam ilyenre.

Megváltozott az álláspontom sok tekintetben. Vagyis annyira nem, mert már korábban is említettem, hogy ha eljön a "muszáj", akkor lépek. Jó dolog a póker, de ugyanúgy, mint az összes többi munkahellyel, munkával, az a gond vele, hogy ez egyedüli jövedelemforrás, ha mást nem csinál az ember. Jelenleg úgy tervezem, hogy jövő év végére legalább 4-5 jövedelemforrásra akarok szert tenni. Ebből egy lesz a póker, esténként 3 óra játékkal. Eleve akkor játszik a legtöbb gyengébb képességű játékos, így akkor lehet összehozni a legnagyobb winrate-et. Szeptemberben még ez lesz a fő, októberben már nem így szeretném. Hogy mi lesz a többi? Még egyet tudok elég nagy eséllyel, erről szól a következő bekezdés.

Ismerőseim többen is nagyon csábítgattak Budapestre... Sok ismerősöm van fent, volt egyetemi évfolyamtársak, és most már sok haver. Ami nagy pozitívum, hogy ha felkerülnék Pestre, akkor éppen ezért ott sem lennék egyedül. Átgondolván a dolgot, rajtam múlik, hogy állást szerezzek. (na ilyet, ebben a naplóban, még nem láttatok, jól nézzétek meg) Biztos lesznek akadályok, mert tudom, hogy milyen nehéz tud lenni az álláskeresés, de talán az erő velem lesz. :) A szeptembert önmagam fejlesztésével szeretném tölteni, úgy mint angol tanulás, pénzügy-számvitel elmélyítés, önéletrajzok küldözgetése számolatlan mennyiségben, esetleges kiskapuk keresése. Ezért is jó most a szigó is, kénytelen vagyok tolni az élvezetes számvitelt. Ha nem sikerül, akkor októberig vagyok kénytelen tolni, addigra meg már elég penge, magabiztos tudást lehet belőle felépíteni. Még előnynek is felfoghatom, hogy nekem most muszáj, ezért jobb leszek benne. Kérdés, hogy diploma nélkül mennyire kapkodnék az emberért. (kb. semennyire, de vak tyúk is talál szemet :) )

Ezzel az álláskeresés mizériával eddig nagyon nem akartam foglalkozni, most muszáj, úgyhogy nem rökönyödök meg ezen. :) Persze úgy vagyok vele, hogy ha állásom is lesz, az első perctől kezdve (sőt már előtte) keresem az alternatívákat, amik vannak. Mindig van. Olyanok is vannak, hogy soha nem hinné az ember, aztán meg a homlokára csap, hogy: Jó ég, ebből pénz? Rá kell ébrednem, hogy nagy ez a játszótér, és sokkal több a lehetőség, mint egyedüliként a póker. Sokat segített nekem, rengeteget, akkor, amikor nem volt semmilyen alternatívám. Ha nem lett volna, már rég komolyabb pénzügyi problémáim lennének. Mindig nyerő játékos voltam, az első perctől kezdve, nem fizettem be soha pénzt és elég szép összeget szedtem már vele össze, de sajnos a nagy része elment a mindennapokra, és megragadtam egy szinten. Nem mondom, hogy nem szeretnék ebben is magasabb szintre jutni, de ez elkeserítő szélmalomharcnak tűnik így cashoutokkal, ha nincs mellette más, és most először kongott a vészharang, ennél a nagyobb downswingnél, hogy nem ragadhatok le egyedül ennél a játéknál, felelősségteljesebbnek kell lennem.

Szóval, egy állás, mint pénzkereseti lehetőség, most kényszerként jelenik meg. De nem fogom ettől rosszul érezni magam, nincs miért, az emberek több, mint 90%-a így csinálja (és legtöbbje rosszul érzi magát), és kibírja, én is ki fogom, de mellé keresek, kutatok, nyitott szemmel járok, gondolkozok, kommunikálok. Alkalmazkodnom kell mindig a körülményekhez, ez körülbelül a legfontosabb az életben. Eddig nem voltam ebben rossz, most pedig még jobbnak kell lennem. Teljes mértékben azonosulni tudok ezzel a Machiavelli idézettel:

'Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni."

Valahogy úgy kell felfogni ezt az egészet, mintha egy nagy játék lenne. Ebben a játékban a pontokat, amit különböző dolgokra költhetsz - tárgyak, utazás, szabadidő stb. - a pénz testesíti meg. Minél több pontod van, annál több alternatívád van a játékban, de önmagában persze nem ér semmit, ha csak ülsz a rajtuk és nem használod ki őket, nem öncélúan vannak, csakis azért, hogy a többi dologhoz hozzáférj, de az igazi értéket azok jelentik. Szóval, indul a pontgyűjtés... :) Most hogy őszinte legyek, még érdekesnek is találom ezt az egészet, bármilyen perverz, még a munkahely gondolatát is. Egy ideig szerintem ki lehet mindenképpen tartani az újdonság varázsával, na addigra kell alternatívákat keresni, amikorra az elmúlik. (és reménykedni, hogy ez nem 1 hónap vagy kevesebb :D) Kíváncsian állok a dolgok elébe, mert megint olyan események jönnek, amik kívül esnek a komfortzónámon, így biztos, hogy érdekes lesz! Ha belegondolok, csábít a gondolat, hogy egyedül kell boldogulnom (szerencsére ismerősök közelségében) egy nagy városban, mint Budapest. Valahogy, most rengeteg lehetőséget érzek benne, nem csak munkahely terén természetesen. :) Ezt nem ragozom tovább, mert azért messze van még, és egyelőre terv formájában leledzik. A lényeg, hogy ilyen irányban is mozgósítom magam valamint az, hogy már most sem látom úgy, hogy ez az egyetlen lehetőség áll rendelkezésemre, de erről majd később, valószínűleg sokkal...

Közben megesett a mezőkövesdi kirándulás, ami nagyon klassz volt! A legnagyobb pozitívum, hogy nagyon sokan jöttünk össze. Volt, aki péntektől-vasárnapig érezte jól magát, és voltak a közelben lakó leányzók, akik 1 napra jöttek le, valamint távolabb lakó leányzók, akik másfél napra, és sajnos volt, akinek csak egy éjszakai berúgást engedélyezett a sors. :) Mindenki megtalálta szerintem a számítását, volt aki nem ivott alkoholt (viszont majd pótoljuk vele, mert ez tűrhetetlen, de hát azok a fránya körülmények), volt aki kevés alkoholt ivott (leányzók, nagyon helyes), volt aki közepes mennyiséget, amitől még nem hányt (pl. én), és volt, aki nem bírt magával, mert már túl régóta éli a munkásemberek életét. :) Emellett volt nyársalás, strandolás, beszélgetés, sok-sok röhögés, násztánc a medencében (!!!), csoportos lábfájás (!!!), rengeteg fényképezés (köztük titanicos bálnás fotókkal :D), interjúk ittas és kevésbé ittas, de megtéveszthető interjúalanyokkal, lányok által álnok módon ellopott iratok, mobiltelefon és pénztárca, de ami a legfontosabb, hogy összejött Mezőkövesden egy összetartó baráti társaság. :) Szóval, izgalmas volt a hétvége, kár hogy ez is gyorsan elrepült.

Most így a végén még pár gondolat egy filmről, amit most láttam, nevezetesen a Blue Valentine-ról. Most kicsit rendhagyó leszek a kedvcsinálóval.
Először is, ki ne nézze meg a filmet, mert nem fogja értékelni valószínűleg, és csak időpazarlás lenne:
- 16 év alattiak (szerintem még fölösleges, inkább rajzolgassák csak még a szívecskéket)
- 16 év felettiek, de Twilight rajongók
- akik még nem voltak szerelmesek
- akik az első szerelmükkel vannak éppen együtt
- akik valami giccses, cukormázas, szirupos romantikus filmet remélnek
- akik nem szeretnek mélyen elgondolkodni az emberi érzéseken, és megragadtak a felszínes dolgok szintjén
- akik nem igazán képesek ilyen őszinte, mély érzéseket produkálni

Akik csak fokozott felelősséggel nézzék meg ezt a filmet:
- akik most lettek éppen szerelmesek (pikk-pakk szétrombolhat némi illúziót)
- akik nemrégiben szakítottak (elmélyítheti a szenvedésüket - szerk. megj.: én mazochista vagyok :) viccet félretéve: szerintem 1-2 hónappal szakítás után inkább ne, főleg ha nem valami futó kalandról volt szó... szerintem közvetlenül utána tuti sírtam volna a filmen, nem szégyellem ezt így kimondani, így 4 hónap után inkább nem is tudom... tanulságos, érdekes, érzelmes és bármilyen furcsa, de hasznos, "érett" élmény volt )
- akik álomvilágban élnek (óvatosan gyerekek)

Akiknek mindenképpen ajánlott:
- aki szereti a drámát, illetve a romantikus filmeket
- aki egy igazán jó filmet akar nézni
- aki nem fél az őszinte, naturalista ábrázolásmódtól
- aki valamiféle újdonságra számít (nekem az volt, ilyen "tartalommal" megáldott filmet még nem láttam, vannak egyedi vonásai)
- aki tudja, hogy az élet nem csak fekete és fehér, de szeretné látni mindkét oldalát és azt is ami ezek között van

Én a film minden percét élveztem (még ha ez furcsán is hangzik), mert szerintem mestermű, pedig semmi bonyolult nincs benne. 2 évvel ezelőtt mondjuk még biztosan nem tudtam volna ilyen "műértéssel" figyelni, és értékelni, de valószínűleg akkor is tetszett volna. Bájosan egyszerű, megható, szép, vidám és szomorú, megmosolyogtató és lehangoló, és fájdalmasan életszerű. A színészek pedig parádésak, Ryan Gosling egyre nagyobb kedvenc, a hölgyeményt viszont nem ismerem korábbról. 10/10, nem is kérdés.

Azt hiszem, ezt a bejegyzést munka elolvasni, megírni is az volt. Néhol csapongó, néhol részletekbe menő, néhol szomorú, néhol vicces, de így kerek. :) És több mint 10k karakter szerintem... a szakdoga miért nem ment így, nem is értem...