"Aminek kezdete van, véget is ér, de minden vég valami újnak a kezdete"

Hol is kezdjem az egészet? Na, megvan, ott kezdem, hogy belépek facebookra, és megnézem az utolsó üzenetváltásomat Beával. Csak hogy viszonylag pontosan le tudjam írni, amit már 2 napja le akartam. A legutolsó bejegyzésemnél említettem a hozzászólások között, hogy ez lesz a legeslegutolsó post (és lehet, hogy a leghosszabb ilyen szempontból), amiben írok róla, és ez így is lesz, mert már tényleg kiveséztem a témát. Mondtam ugyebár, hogy kiköltözés volt a koliból, vége az évnek, és ugyan szakítottunk, de ilyenkor az emberek azért elköszönnek a többiektől a koliban, és én, hangozzék szentimentálisan, úgy éreztem, hogy valamilyen formában ennyit még mindenképpen meg kell tennem a közös múlt miatt.

Kedd éjszaka, lefekvéskor hasított belém a gondolat, hogy valószínűleg soha nem fogom többé látni Beát, és ugyan sokszor "elköszöntünk" már egymástól, az azért mégsem volt az igazi, nem is lehetett, mert másnap úgyis összefutottunk a folyosón. Ezen a délután tudtam ugyanis meg, hogy ő még mindig dolgozik ott, ahol az előző 3 hónapban dolgozott, mert felajánlottak neki még 1 hónapot. Haverom mondta ezt nekem, de csak éjszaka, ahogy már az ágyban feküdtem, jutott eszembe, hogy akkor már van arra esély, hogy ne találkozzunk, Szüleim ugyanis azt mondták, hogy kb. 13:00-ra érnek a koliba. Erre mondjuk rászámoltam legalább fél órát, plusz még a pakolás. Arra gondoltam, hogy persze ha lassú vagyok, akkor simán el tudom húzni úgy a dolgot, hogy Bea még visszaérjen addigra, és el tudjak tőle köszönni. De bennem volt az, hogy hátha mégsem lesz így. Ezért kb. 5-6-szor változtattam meg az ébresztőmet 7:20-ról 8:30-ra, és vissza azzal a gondolattal, hogy kimegyek elé reggel, mikor megy dolgozni, és elköszönök tőle akkor. Ezt viszont végtelenül idiótának éreztem, így hogy már barátja van, nem lehetek ilyen kis "romantikus", egyszerűen egy fogyatékos, nyomuló gyökérnek éreztem volna magam utána, nem véletlenül. Egy az, hogy nem is tudtam, hogy fogadna egy ilyet, meglehetősen furcsa lenne ugyanis szerintem az egész szituáció. Erről így hát letettem, és végül 8:30-ra állítottam az ébresztőt.

Persze ez nem jelent semmit, mert 6:55-kor felkeltem... Nyilván. :D Na mondom, most mit csináljunk? Simán ki tudok menni elé, de azt már tegnap átgondoltam, nem működik. Valahogy viszont úgy éreztem, valamit csinálni kell, így írtam neki egy szép, megható levelet ezekről a dolgokról, hogy gondolkoztam ezen, szerettem volna tőle elbúcsúzni, de már kicsit idegennek érzem őt, így hogy van barátja, furcsa lenne ilyet tenni, hogy felkelni és kimenni elé. Felvetettem azt, hogy még azt sem tudom, benne felmerült-e, hogy elbúcsúzzon tőlem, és azt, hogy méltatlannak érezném a 4,5 évünkhöz azt, hogy utoljára előző nap este láttam, mikor én éppen rántottát csináltam, ő meg mosogatott és nem szóltunk egymáshoz semmit. Utána folytattam azzal, hogy mivel nem bírtam kimenni, és így lehet, hogy nem találkozunk már, mégis úgy érzem, hogy valahogy el kell tőle búcsúznom, ezért írtam ezt a levelet, majd pedig szépen lezártam, és érzékenyen elköszöntem a végén. Összességében, ha újra és újra elolvasom, amit írtam, azt érzem, hogy szép és megható.

Nem titkolom, az is szándékom volt vele, hogy kiderüljön, ő mit gondol erről, és délután akkor vagy elbúcsúzhatok tőle személyesen, vagy nem. Közben kiderült, hogy Szüleim késni is fognak, így szinte biztos, hogy lenne rá alkalmunk.

Amire nem számítottam, az a kapott válasz volt. Egy érzelmes, szép levélre, egy rideg, tárgyilagos, panaszkodó levelet kaptam, amiben arról írt, hogy tőle nem búcsúzik el senki, ő mindenkinek csak adott, senkitől nem kapott és nehogy már ő legyen a bunkó, amiért nem búcsúzik el tőlem. (hát, ehhez még csak hasonlót sem írtam, sőt, semmilyen sértő jellegű dolgot nem írtam a levélben...) Kiemelném, hogy ő nem 4,5 évünket írt, hanem a 6 egyetemi évétől búcsúzást említette... Egy mondatot kiragadok a leveléből, ami szerintem érdekes látásmódot képvisel:
"És annak ellenére, hogy megkaptam azt a sok sértést és szenvedést, illemtudónak és normális embernek tartom magam, hiába akarja mindenki másként látni."
Valahogy az a mondás jut róla eszembe, hogy "Mindenki hülye, csak én vagyok repülő." Valóban senki nem köszönt el tőle tudtommal a koliban amúgy, senki... Ehhez igazából nem is tudok hozzászólni. Mindenki leszűrheti belőle a tanulságot.

Hihetetlenül felment bennem a pumpa, mert amikor te próbálsz normális, korrekt lenni, úgy, hogy neki már barátja is van, de azért mégis úgy érzed, hogy furcsa lenne csak úgy hazamenni, akkor ezt kapod rá... Nem jó érzés. A következő üzenetem már szerintem jobban elgondolkodtatta... Legalábbis haverom, akinek megmutattam mindhárom levelet (az én eredetimet, az ő válaszát, amit haverom, sem tesóm nem tud megérteni, hogy lehetett ezt írni rá, valamint az én válaszomat...), azt mondta, hogy az azért elegánsan megsemmisítő lett. Azért mutattam meg, mert egy pillanatra meginogtam, hogy most tényleg én voltam a hülye? Állítólag nem.

Ezután úgy döntöttem, nem érdekel, hogy mikor jön, nem érdekel, hogy lesz rá lehetőségem, hogy elköszönjek tőle, vagy nem, figyelmen kívül fogom hagyni, akár méltatlan az egész, akár nem. Rájöttem ugyanis, hogy ez már nem erről szól, szakítás után úgy látom már nem létezik ez a szó, hogy méltatlan. Itt szimplán arról van szó, hogy tényleg ennyire leszarja, ami szíven ütött. Ha csak annyit ír a levélben, hogy sajnálná, ha nem tudnánk elköszönni, vagy hogy jó lett volna, vagy kimehettem volna reggel nyugodtan, vagy bármit, ami jó szándékú, normális, korrekt válasz, elköszöntem volna tőle. Így viszont nem leszek én a balfasz. Én nyitottam, ő leszart, nem fogok pitizni. Ennek csak akkor lett volna értelme, ha mindkét ember fontosnak érzi, ő már nem érezte.

Igazából azóta tudok már egy-két plusz infót a srácról is, kiderült, hogy Beának már elsőben is tetszett, tehát egy régi beteljesületlen szerelemről van szó, tehát tényleg válogat a lány, bocsánattal is tartozom korábbi kijelentésemért, úgyhogy nyilván ezért van most a leányzó a fellegekben. :) Azt is tudom, hogy ő is az a buliban könnyedén csókolózós fajta, mert már Bea két barátnőjével is eljutott idáig. (abból a kb. 5-ből max.) Ez nem egy nagy szó, de amennyire ismerem (ez egyre kérdőjelesebb, azért írom így), Beát tuti kicsit szíven ütötte, mert ő csak a 3. az ismerősi köréből, aki járt már a srác szájában. :D És hát azért még vannak lányok az egyetemen. (mondjuk ezt soha nem értettem, hogy valakinek miért jó, miért megy csak eddig, rejtély...) De rendes gyerek lehet, mert állítólag ezt egyből bevallotta. Mindegy, ezek tényleg nem rám tartoznak, sőt már semmi nem tartozik rám, nem is akartam én ezeket tudni, egyszerűen magától is jön felém az infó. Még az elgondolkodtatott, hogy végül is az, hogy az aktuális barátjának, akivel ugyebár éppen jár, volt valami köze a leányzó barátnőihez korábban, nem számít és megbocsátható (ami végül is teljesen logikus, nem ismerte, miért számítana, előre nem lehet látni a jövőt, hogy kivel fogsz járni - vagy mégis? lásd a mindfuck dolgot kicsit később), akkor az vajon számít, ha a volt barát, akivel már nem jár, és akit már leszar, annak köze van a barátnőihez? Végül is logikus a nem válasz szerintem itt is az előzőek alapján. Persze csak filozofálgatok. xD És a némiképp "Don't give a fuck" életbölcsességhez való tendáláshoz totálisan illik, ezért eszembe jutott :)

Összességében eljutottam oda, hogy már kicsit sem tudok haragudni Beára, inkább valahogy nevetek az egészen. :) Jó itthon lenni, jó hogy nem látom, iszonyatosan sokat segít, szerintem még kb. 2-3 nap és totálisan "gyógyult" leszek. Nekem eddig tartott. Tényleg érzelmes vagyok... Hüp-hüp. :)

Ja, és akkor aki idáig eljutott, az kap egy kis mindfuckot, ebből a témából. Én lehidaltam, mikor észrevettem. Rémlett valami, de nem emlékeztem pontosan, ez egy korábbi beszélgetésünk, április 22-éről. Ekkor már szakítottunk, de jó volt köztünk a kapcsolat (igen, érdekesen hangzik, de így van), és még nem költöztem át:

T: én viszont már túl vagyok azon az érzésen, hogy milyen az, ha van Neked valaki más
B: ??
T: amikor elmentél, akkor ezt álmodtam
B: ezt álmodtad?:(
de jóóó :S
T: valami Lacival mentél moziba
B: Lacival??
T: aham :D
B: honnan jött ez? :S
T: nem tudom
volt benne olyan, hogy ablakon át néztelek, ahogy beszélgettek, de nem láttam az arcát

Szerintetek hogy hívják a barátját? :)
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy kamu, megnyugtatom, nem az. Átformáztam nyilván, hogy ne szerepeljenek itt a teljes nevek, de a beszélgetés pontosan így volt. Mikor megláttam, nekem elég agyfasz volt. Ha a valószínűségek oldaláról nézzük, akkor az mondható el, hogy a László a leggyakoribb férfinév, Kb. 14-ből 1 férfi talán, tehát kb. 7% esélye van annak, hogy Laci lesz a következő barátja. De... Én ettől függetlenül x férfinevet álmodhatok meg, és nem olyan arányban az egyes neveket, amilyen arányban előfordulnak a lakosságban. Szóval az, hogy pont ezt a nevet álmodjam, emlékezzek rá, és utána tényleg így hívják a barátját, az matematikailag eléggé valószínűtlen, kurva nagy véletlennek kell lennie... Szerintetek az? Szimplán véletlen?

És itt a vége a Bea-témának, most már nem tudok majd mit elővenni, nem lesz új információ semmiről, abbahagyom ezt az egészet. Ez a post jó hosszasan vesézi ki a dolgot, ezeket még le akartam ide írni magamnak, ennyi volt. Hogy kicsit érzelmes legyek a végére, legyen ez a lezárás:



Most pedig pár gondolat az elmúlt két napról és GTSylar 2.0-ról. Ha a pókert nézzük, epic ez a két nap. Július 1-jén egyből új CG rekord (igen, lehetett volna megint a címben utalni rá, de mindegy...), nevezetesen 318$, kicsit több mint 6 beülő. -2 BI-nel indult az első órában, aztán fordult a kocka. Próbálkoztam, hogy "háomhúsz" legyen, mert az viccesebb, de nem ment, és elfáradtam. A mai nap +198$ lett, ez 1 óra alatt -185$ is volt, de aztán toltam keményen, és megint eljutottam a vízszintes vonal fölé, szerencsére jó magasra ráadásul. Ha összeadjuk a két számot, akkor két nap alatt 516$-t kapunk, vagyis több, mint 10 BI-t. Mondjuk nem kevés játék van benne, a két nap együttesen 12,5 órát játszottam, 4917 hand ment le ezalatt, kb. 3-5 asztalon (legtöbbször 5). Ennél jobban nem is kezdhettem volna, hálát adok a gondviselésnek, szerencsére kicsit távolabb kerültem így a visszalépéstől, nagyon kellett, jókor jött ez az upswing. Vettem ki megint 150$-t (kondibérletre, kajára) , meg 100$-t elkülönítettünk tesómmal egyéb projektre valamint MB-kártyára, ami időszerű már. Így most nem is tudom, mennyi lesz bent a bankrollom, de talán 2400-2500$ körül. Úgyhogy lehet is tolni.

Ma voltunk öcsémmel és haverommal edzeni a Quasimodóban, pöpec a hely, nagyon igényes. (ingyen reklám, bár nem sok tarjáni olvassa a naplómat szerintem :D) Jó volt nagyon, így 3-an azért mindjárt érdekesebb, szórakoztatóbb, mint egyedül. Elbeszélgetünk, elhülyéskedünk, rohan az idő, dagadnak az izmok. xD Ma ráadásul sikerült 6-szor enni, bár csak 5-öt tervezek, pont most majszoltam el a 15 dkg túrót estére. :) Volt még benne hal, brokkoli, lencsefőzelék, sonka kenyérrel, paradicsommal, tej zabpehellyel, tojás meg mákos guba. (ez kicsit kilóg, nem bírtam ki, ráadásul Anya megharagudott volna :D) Szerintem klassz, és mindegyik normális mennyiség, bár még azt a videót megnézem majd, amit PatG múltkor linkelt. Tovább kreatív ötleteket amúgy szívesen várok konkrét kajákra, ha tudtok, mert ezzel néha bajban vagyok, és szeretném, ha a lehető legváltozatosabb lenne a nyilvánvaló korlátokon belül.

Holnap kevesebbet tudok majd pókerezni, mert megyünk szülinapozni, valamint a Fight Clubot is megnézem már, mert most rájöttem, hogy látnom kell. (ma hangoltam is magam a Pixies: Where is My Mind című számával póker közben, sztem 20-szor tuti végigment... Iszonyat beteg, és valamiért elképesztően tetszik, pedig nem az én stílusom ez elvileg) Hogy miért nem láttam eddig? Mert haverom elspoilerezte a végét, és úgy nem esett jól nekiülni. Most meg már leszarom, akkor is látni kell. :) Szóval örülök, ha 4-5 óra póker menni fog. Az első két nappal viszonylag elégedett vagyok, bár nem volt tökéletes. Nem tudtam hozni a tervezett 7 órát és 2800 handet, az alvásom nem volt elegendő és a szigó tételekkel akadt gond, a többi (videózás, edzés, napi rutindolgok, olvasás, stb.) rendben voltak teljesen. Szóval még gyakorolni kell, és keményen hajtani magam, hogy elérjem, amit akarok, de elég éles életmódváltás, kell hozzá kis idő. Azért biztatóak a jelek. :)

Ha le tudom nyomni a 80k handet, akkor elérem szerintem a Betssonon a 3. státuszt is (eddig még nem ment soha a 2. sem), ami jobb cashbacket tol, emellett van 2 rake race is, amiben szintén lehetek egész jó, plusz kuncsorgok reload bónuszért, remélem megkönyörülnek rajtam a "poker department"-nél. :)

Na, ez bizony egy brutálisan hosszú post lett, egy ideig érjétek be ennyivel, mert elfoglalt akarok most lenni. :D GL Mindenkinek Mindig Mindenhez Mindenhol! :D