"Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség"

Egy ideig nem fogok új blogbejegyzéssel jelentkezni, mert nem nagyon lesz értelme. Nem azért, mert lazsálni fogok, ellenkezőleg, inkább elfoglalt leszek. Azt már megtanultam, hogy tervekről, jövőbeli várakozásokról, és egyéb jóslásról nem érdemes írni, beszélni, mert valahogy utána nem úgy történnek a dolgok. Ha így tennék, akkor ez most egy elképesztően hosszú bejegyzés lenne, és persze később lehet kiderülne, hogy totálisan értelmetlen. Így ettől most inkább eltekintek.

Amiről írni fogok, azok inkább a tények. A kreditarányos fizetési kérelmem elfogadásra került, így 0 Ft az egyetem. Kollégiumot lemondtam, mert a havi 30k most nem opció, ráadásul szintén értelmetlen lenne. Tényleg csak akkor lenne jó, ha szórhatnám a pénzt, és közben jól érezném magam az a koliban, de erre most nincs lehetőségem. Észrevettem valamikor augusztus 22-24 környékén, hogy lesz szigorlatom szeptemberben, ráadásul 1-jén. Erre készültem elég keményen egy hetet (nos, aki volt már pü-számvitelből szigózni, az tisztában van vele, hogy ez bizony kevés), az első 2 napban nem igazán ment a dolog, elszoktam a tanulástól. Utána már egész jól haladtam, így az 59 tételből 33-at sikerült abszolválni, ilyen-olyan minőségben. Volt, amit nagyon tudtam, és volt, ami nem ment annyira, de a legtöbből azért a 2-es sztem összejött volna. Gondolhatnátok, hogy ez több mint 50% esély, de nem. 29 számvitel tétel van, és 30 pénzügy. Mindkettőből 1-1-et húzol, és mindkettőt tudni kell kettesre legalább, hogy meglegyen a szigó. 17 számvitel, és 16 pü tétel volt a tudástáramban, ez 31% esélyt jelent. Sajnos nem sikerült EV fölött teljesítenem. Vicces tény, hogy pénzügyből megtanultam az első 13-at, és utána gondoltam úgy, hogy a 14-es túl hosszú, inkább megtanulok még pár rövidet, hogy jobbak legyenek az esélyeim. :) Nyilván kihúztam a 14-est. :) Itt már tudtam, hogy vége, de húztam egyet számvitelből is, az az 1-es volt. Igen, még forgassuk meg azt a kést bennem... Szóval, tételek visszaadva, csókolom. Felvettem erre a félévre is a tárgyat, leadtam a bejelentkezési lapom, úgyhogy még egy aktív félév. Megpróbálom az előnyeit nézni, legalább lesz még diákom. Államvizsgáig még lesz elvileg egy lehetőségem, szóval ha akkor megvan, akkor ugyanott vagyok, mint ha most csináltam volna meg. Azt látom, hogy a legapróbb szerencsefaktort is el kell felejtenem, bármibe is vágok, mert az nem az én világom. Legalább penge leszek a témában... Perverz, de a vége felé már-már jólesett a tanulás, vagyis inkább az érzés, hogy kb. 10-szeresére nőtt a pü-számvitel tudásom. (félre ne értsétek, az eddigi volt szégyenteljes...)

Rájöttem arra, hogy eddig talán az volt a legnagyobb hibám, hogy nem igazán voltak kristálytiszta terveim, mindig csak halvány érzések, hogy mit szeretnék. Mindegy, hogy a terved hogy sikerül, de kell lenni egy kristálytiszta tervnek, célnak, mert amíg az nincs, addig nem tudod magad elhivatottan abba az irányba vezérelni. Ennek megfelelően fogok hozzáállni a dolgokhoz. Lassan 25 leszek, és be kell látnom, hogy soha nem tudtam kristálytisztán, hogy mi akarok lenni, mivé, kivé akarok válni. Rengeteg területe van az életnek, és szerintem kb. mindegyiken határozatlan voltam, vagy amiben azt hittem, hogy határozott vagyok, az kiderült, hogy téves, mégsem mertem időben változtatni, bármennyire is éreztem, hogy nincsenek rendben a dolgok. Jobb későn, mint soha, úgy gondolom, mert ha szétnézünk, a legtöbb ember totálisan céltalanul éli le az életét. Szomorú dolog, de senki nem hívja fel erre a figyelmüket, vagy rájönnek maguktól vagy nem, sőt, szerintem a társadalom pont olyan inkább, hogy ebbe az irányba tolja az egyént, mert jobb így a közösségnek. Jobb, ha mindenki parányi, irányítható, céltalan, konvencionális. Egy videót tudok ajánlani, bár biztos sokan ismeritek, szerintem hatalmas:


Amire még rájöttem: A tanulás és a szorgalom iszonyat fontos.
(pár ismerősöm sztem olvassa a blogom, ők most valami ilyen arcot vághatnak:
:)
Jó, ezt mindenki tudja, de úgy értem, hogy most úgy igazán, teljességében megértettem. Volt általános iskolában egy periódus, amikor elég elhivatott voltam, az a kis versengő fajta, bele voltam buzulva a gondolkodtató matekfeladatokba (ez is perverz lehet egyeseknek), állandóan versenyekre jártam, volt eredménye is, nyertem megyei versenyt, és országoson is voltam top 10-ben. Nem azért, mert annyira istenadta tehetségem volt, volt egy srác, aki ezerszer pengébb volt nálam (most is az, fényévekkel), de abban az évben többet gyakoroltam szerintem bárkinél, és csak arra fókuszáltam, hogy nyerni akarok. Szomorú, hogy ez a versenyszenvedély valahol megmaradt bennem, csak a tenni akarás hagyott alább, de valami iszonyatosan. El voltam telve magammal, hogy mennyire jó tudok lenni abban, amire igazán fókuszálok, lazán vettem a középsulit, alig tanultam, de meglettek az 5-öseim, érettségire szartam, gyakorlatilag egyáltalán nem készültem, ott is minden 90%-os lett és ez folytatódott az egyetemen elsőben. De legalább még voltak eredmények. Aztán másodiktól valahogy olyan szinten tojtam a dolgokra, hogy az már félelmetes. Így is eljutottam idáig, hogy már csak a szigóm van, meg az államvizsga, de... Hülye vagyok. Nem azért mondom, mert nem kell eminens, 5-ös tanulónak lenni, nem az a lényeg, hanem az, hogy kihozd magadból a maximumot, minden területen. És ha kihoztad, akkor nem csalódhatsz önmagadban. Persze most már mindegy, ami volt, az elmúlt, nem azzal kell foglalkozni. Egyébként sok embert ismerek, aki sokkal többet érhetett volna el, de megelégedett magával. Ez a legrosszabb. Szóval, tudom, hogy vannak itt nálam is fiatalabb fórumozók, ezt mindenkinek tudom tanácsolni, hogy soha ne vegyen semmit túlságosan félvállról. Persze tudom, erre mindenki bólint, aztán ugyanúgy leszarja általában, mint ahogy én is tettem. :)

Most viszont már kezd túl komoly irányba menni a bejegyzés, úgyhogy inkább be is fejezem.
Szóval, most októberig az a lényeg, hogy elleszek a kis dolgaimmal, aztán meglátjuk. Már most elég nagy downswingben vagyok mindenben ahhoz, hogy jöjjön az up. :) És különben is:
"Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható." :)