Uh, ez kőkemény... Elolvasgattam azt a BPO-ligás topicot (legalábbis az utolsó 100-150 hsz-t), engem ez erősen meglepett. Nem tudom, mi lehet emögött a sztori, főleg úgy, hogy Gazzával találkoztam nyáron, és rám abszolút jó benyomást tett, meg bírtam itt a fórumon is az egymással történő beszólogatást. :) A topic viszont elég szomorú (bár Kopi egyik hsz-én könnyesre röhögtem magam :D), láttam amikor indult ez a BPO-ligás dolog, és már akkor éreztem, hogy nem lesz jó vége, és 100%, hogy ennyi emberből lesz valaki, akinek biztos lesz valami sara, de ezt nem sejtettem előre.
Na, sikerült felébrednem, remélem mindenkinek jól telt a szilveszter. :)
JUSTrngSAVEu: Végül is, amit említettél, hogy legfontosabb, arra már rájöttem, és szerintem kicsit több is annál. A tanárokkal kapcsolatban mindig így éreztem én is, bár ezt is jobban átgondolva nekem soha nem magukkal a tanárokkal, azok személyével volt problémám, hanem azzal, amit "képviselnek", a szerepkörükkel, illetve azzal, amit "betöltetnek" velük. Maga a tanítás egy nagyon szép dolog, mivel nélküle nem adhatnák át emberek generációi egymásnak a tudást. A legjobb tanárom az ált. sulis matektanárom volt, egyértelműen, lehet hogy azért, mert az előírt tananyaghoz gyakorlatilag semmi köze nem volt annak, amit tanított, mindig arra buzdított mindenkit, hogy gondolkodjon, és sokkal jobban örült annak, ha az ember valami teljesen egyedi módszerrel jutott el egy-egy megoldásig, nem pedig úgy, ahogy ő. Nem is volt megyei matekverseny, amit nem az osztályból 2 másik srác vagy én nyertem volna meg...
abuabu1: Köszönöm a jókívánságot, bár ez már tényleg nem krízis. JUSTrngSAVEu pedig jól összefoglalta miről van szó, kivéve azt, hogy a legtermékenyebb évek még nem múltak él, sőt. :)
Szerintem ez nem krízis, Abu :D
Egyszerűen a legtermékenyebb éveiben pont egy tökéletesnek tűnő kapcsolatban élt, amely elkényelmesítette, majd mikor ez elmúlt - bár egyértelműen fájt - most ébred rá, hogy lehet nem is a helyes úton járt.
Szerintem ebből csak jól jöhet ki és ebből lehet építkezni.
A gondolatok távoltartásában fontos szerepe van a multitaskingnak és az információszennyezés. Jelenleg mindenjonnan dől ránk az információ, belénk sulykolják, hogy az időhiány miatt egyszerre több dologgal is foglalkozzunk, így - mivel az ember alapvetően komformista - sodródunk az eseményekkel. Kevesen fordítanak időtt arra, hogy napi szinten átfuttasák a történéseket és az azzal kapcsolatos gondolataikat.
Nálam leggyakrabban a kerékpározás és a vezetés tőlti be az űrt, ilyenkor lényegében meditálok.
Az általad említett könyvek kb 20 éves koromig bezárólag (12-től kezdve) megvoltak és bár lehet ezekből merítkezni, a végső kérdésre ezek sem adjám meg a választ.
Idővel a most benned zajló folyamatok is leüllepednek és esetleg a végén rájössz a legfontosabbra: nem megszerezni kell a dolgokat, hanem megélni. Szerintem jó úton jársz.
Amúgy egy időben bennem is felvetődött a tanítás vágya, ez főleg annak tükrében volt furcsa, hogy meglehetős ellenérzéseket tápláltam a tanári pálya és a tanárok személye irányába, de - bár viszonylag későn - találkoztam pár tényleg jó egyetemi oktatóval, akik ráébresztettek a dolog jelentőségére.
Tiszta sor, de azért jólesik a visszaigazolás, hogy tudjam, nem írtam hiába.
Ezt az Another Earth-t megjegyzem magamnak, mert már sok helyen láttam, hogy jó kis film. Erről az Öbölről viszont most hallottam először, de érdekesnek tűnik, és ez a 8.5-ös imdb is jól fest. A Peaceful Warriorra meg kíváncsi vagyok, hogy mit mondasz.
booooring volt, de ezen mar semmi meglepo nincs.
A filmet letoltottem, de az Obol es az Another Earth most elotte vannak a sorban, meg az eppen aktualisan megjeleno uj sorozatepizod, de remenyeim szerint meg a heten meg fogom tudni nezni.
Egy nagyobb részében pozitív hangvételű post, a "szükséges rossz" után. :)
Végre megbizonyosodtam róla 98%-osan, ismerőseimnek köszönhetően, hogy tényleg van közöm az abdukcióhoz, gondolok itt a múltkor 70%-os bizonyossággal tett megállapításomra "válogatós vagyok, soha nem lesz senkim, 2 srác/2 buli Beával" kapcsolatban, úgyhogy most nem kell bűntudatot éreznem az üres találgatásért. :)
Hol is kezdjem, hogy ne legyen szócséplés, és ne ugyanarról szóljon a bejegyzés, mint a múltkori. Nos... nem arról fog végül is. Az a bejegyzés arról szólt, hogy milyen bődületes balfasznak érzem magam, ez viszont, mint a címe is mutatja, teljesen másról szól. Múltkor, amikor kialakult bennem a sejtés, akkor volt egy nehéz éjszakám, sok-sok óra gondolkodással, idegeskedéssel, töprengéssel, elkeseredéssel. Aztán a végén arra jutottam, amire. Most csak egy 20 percem volt ilyen, hogy felment bennem a pumpa - azért a bizonyosság más tészta kicsit, mint a sejtés -, amikor haverommal beszéltem, és most már biztosra vehetem a dolgot. Tehát kb. 20 perc volt, utána viszont olyan tisztán tudtam gondolkodni a történésekről, mint még soha.
Először is: Miért kellene magam balfasznak érezni? Azért, mert figyelembe vettem egy másik ember érzéseit, és nem akartam neki fájdalmat okozni? Mert én kibírtam volna, hogy várjak még az ismerkedéssel legalább az egyetem végéig, csak az ő kedvéért? (na, ez is balfaszság, következő szakításom után instant veszem az irányt csajozni, még mielőtt valaki elkezdené magát sajnáltatni, az 100) Azért, mert ő gyakorlatilag a szemembe hazudott, kétszínű volt, sajnáltatta magát, minden egyes alkalommal, amikor beszéltünk, hogy időt nyerjen, mert valószínűleg szétvetette volna az ideg (mint arra a szakítás utáni 1-2 hét eseményei rámutattak), ha találok valakit még előtte? Naiv voltam, elhittem neki, nem akartam fájdalmat okozni, gondoltam elég neki az, hogy magányos, mivel azért ő is egy 4,5 éves kapcsolatot hagyott abba.
Rengeteg dolog átértékelődött bennem. Kezdjük azzal, hogy olyanban csalódtam, akiben nem gondoltam, hogy fogok. (naivitás, megint naivitás...) Ez arra vezet, hogy ne legyenek komoly elvárásaim senkivel, semmivel szemben, így nem csalódik az ember. Konyhanyelven: Don't give a fuck!
Nyilván eddig szomorkodásomnak oka volt az is, hogy azt éreztem, értékeset vesztettem el, ez az érzés erősen csökkent. (és félre ne értsétek, ezt kiemelem, nem azért, mert 2 hónap után ismerkedik valakivel, hanem mert két hónapig manipulált és megvezetett) A nagy veszteség mindig nagyobb fájdalommal jár, de ha valamit elírsz például ceruzával, azon nem fogsz utána sokáig rágódni. Kiradírozod.
A következő: A lányokat nem lehet komolyan venni. Nem is kell. Úgy néz ki, még olyat sem, akivel 4,5 éve együtt vagy. Vagy nem tudják mit beszélnek, vagy nem tudják mit akarnak, vagy hazudnak. (nyilván ezt nem csak az én példámból szűröm le, láttam azért már egyet s mást) Ritka kivétel, az erős jellem, aki határozott, életvidám, okos, szép, nem húz vissza, és nem szívja el az életenergiáidat (kivéve, amikor akarod:) ). Válogatós korszak jön, ha felmerül bennem, csak 1 percre is, hogy valami nem okés, és úgy néz ki, nem olyan, amire megoldást lehet találni, lépek.
Harmadik: Amit JustRNGSaveU írt múltkor, végre azt érzem. Szabad vagyok, ezernyi lehetőséggel. Rengeteg terület van, amiben fejlődni akarok, van rá időm, és ma ahogy végignéztem az utcán, úgy igazán ráébredtem, hogy jó Magyarországon lakni (persze nyilván van máshol is), mert itt rengeteg szép lány van. :) Ráadásul 24 múltam, olyan korosztályból válogatok, amilyen kedvem van éppen. xD (nyilván ízléses törvény által nem büntetendő alsó és haverok által nem életem végéig rajtam való röhögést generáló felső határok között xD)
Negyedik: Egyre inkább növekszik bennem a magabiztosság, és az életkedv, amitől el voltam zárva saját butaságomnak köszönhetően az elmúlt két hónapban. Nem tudom, voltatok-e már így vele, hogy arra gondoltok, hogy mindent akartok csinálni, most!
Ötödik: Alapvetően jobban érzem magam. Olyan, mintha 1 tonna kőtől szabadultam meg, amit a hátamon cipeltem. (Na, mondjuk ez így pont aktuális, ma voltam segíteni unokatesóm lakásfelújításánál, és pont így történt. :D Most lehet kénytelen leszek hosszú ujjú ingben bulizni, ha az össze-vissza karistolt alkarom miatt nem akarom, hogy drogosnak higgyenek... 40-50 kg törmelék tégla zsákon keresztül is vág)
Hatodik: Nem azért, hogy Gazza8-t majmoljam, de alkohol nélkül igyekszem tökéletes magabiztosságot és egyensúlyt építeni magamban. Ezt bulizáshoz gondolom, alkoholt egyéb helyzetben nem ittam. Nem azt mondom, hogy nem tolunk egyetlen shotot sem soha a haverokkal, vagy ha úgy jön, és meghív egy lány egy piára, akkor visszautasítom majd, de a részegség teljes mértékben kerülendő lesz. Mert miért iszik az ember bulizás, csajozás előtt? Mert bizonytalan. Mondhat akárki akármit, nem tudja tökéletesen elengedni magát, ezért. Nálam is ez játszott közre, nyilvánvalóan. Meg hát az, hogy nem tudtam soha részegekkel beszélgetni, még a haverjaimmal sem. Múltkor kipróbáltam velük, elsőre is elég jól sikerült, elhatározás kérdése. :) És ha fiúkkal egyszerűbb, akkor gondoljátok el a szituációt enyhén ittas állapotban a gátlásaiktól megszabadult lányokkal szemben, úgy hogy te tökéletes agyi tevékenységet tudsz produkálni, mert nem tompít semmi. Na? :)
Hetedik: Ide nem írok semmit. A lényeget itt látjátok:
Ebben a bejegyzésben azért még volt keserédes rész, de a Romana, Tiffany, Júlia korszakomat lezártam, így szerelmi bánatról jó ideig egészen biztosan nem fogtok a naplómban olvasni. :)
Igazából most eszembe jutott még valami. Ez sem piskóta. Ha belegondolok, hogy próbálja titkolni, hogy van valakije, az miért lehet? Úgy értem, nem jön fel vele a koliba például, plusz egy-két egyéb jel. (elég idiótán nézhet ez ki, nap mint nap, amikor lent elköszönnek :D) Ezt vajon így akarta tolni egyetem végéig? Milyen állapotban tartott volna engem végig akkor? Ebben a sajnálós, szánósban, hogy még mindig meglegyen a biztonság, hogy én nem próbálkozok senkivel... Egyre undorítóbbnak érzem.
Na, hogy pletyizzek: Szerintem most jött randiról, pont szembetalálkoztam vele a folyosón, és olyan ellenszenves arcot vágott, hogy valószínűleg olvassa a naplóm, és elolvasta azt is, amit írtam neki reggel facebookon. Hát, ez így egyre könnyebb. :)
Ezt amit kiemeltél természetesen nem úgy értettem, hogy:
"-Nézd, úgy érzem, legjobb lesz ha szakítunk. Szia. Két perccel később
"-Na, srácok, dobtam xy-t, ki jön velem csajozni?"
Hanem valahogy úgy, hogy amikor magamban lerendeztem a dolgot, akkor nem gondolkozok azon, hogy a másiknak milyen érzés lesz, mert már szakítottunk. Nem fogom meghallgatni, hogy ez neki milyen rossz, arra lesz alkalma akkor, amikor szakítunk, meg előtte, utána már csak magammal fogok foglalkozni, ő meg magával. Utólag úgy gondolom, hogy így a korrekt. És mondom, most sem azzal van a baj, hogy már ismerkedik, hanem azzal, hogy kedden még mindig sírt nekem, hogy ő milyen áldatlan helyzetben van, csütörtökön meg már nem volt. És ez nem egy alkalom, akármikor beszéltünk (fölös, tényleg fölös), ez előjött. Ha múltkor féregnek nevezted az én viselkedésem, akkor szted ez mi?
Mondd el, hogy egész pontosan mi baszott fel, mert megértem, hogy lehet ilyen, ami nekem egyértelmű, és csak én gondolom azt, hogy másnak is. Felsorolod, és amire van értelme, készséggel válaszolok. :)
AnnieDuke nem tudom, hogy olvassa-e a naplómat, szerintem most mással van elfoglalva, nyilván addig volt érdekes, amíg számított, hogy én mennyire érzem jól magam... És hogy őszinte legyek, nem is érdekel, ezt a naplót nem neki írom, hanem magamnak, régen sem neki írtam, hanem magamnak, és hülye voltam, amiért egyáltalán megmutattam neki, mert voltak dolgok mindig, amit kicsit másképp írtam volna. Most már nincs pici cenzúra sem. :) Ebből is tanultam, szóval más már nem fogja olvasni. És akkor én is kitalálhatok valami "asszonypajtyixy"-hoz hasonló kreatív elnevezést. :) (amúgy ezen tényleg jót röhögtem, csak eddig elfelejtettem mondani:D)
..következő szakításom után instant veszem az irányt csajozni..
Ez faszsag, nem csak a ket veglet letezik. Majd ha lesz meg par szakitas, akkor rajossz te is. Addig meg teljesen feleslegesen vonsz le mindenfele konzekvanciakat.
Kozben rajottem, hogy miert is baszott fel ez a bejegyzes is, meg az elozo is. Mert tele van olyan dolgokkal, amikkel te tisztaban vagy, ide viszont csak homalyosan irod le, egypar celzassal. Ha ez azert van, mert AnnieDuke meg olvassa a naplodat, akkor faszsag. Ha pedig azert, mert nem akarsz elottunk, ismeretlenek elott teljesen kitarulkozni (pletykalni), akkor is az.
Minden legyen vagy semmi.
En birom a stilusodat, a sok siras ellenere is :), de ezek a dolgok tenyleg felbasznak.
Augusztusban Gazzaparty, maholnap irok rola a blogomban en is, arra keszulj, hogy mindenkeppen jelenesed van ott.
