| Elismerés |

Mert vajon mire számít a férfi, aki az Intersparban az árufeltöltőnek, egy régen látott ismerősének büszkén meséli, hogy Angliában él és dolgozik. Kérkedik autóval és fizetéssel, meg mennyire nem érti a maradókat. Közben a nőn látom, bár a szája mosolyog, hogy már szabadulna, hisz' senki nem hiheti, hogy neki ez volt az élete álma, miközben bagóért dolgozza halálra magát.

És mire számít az, ki az új autóját mutatja büszkén a beosztottjainak, miközben azok félszegen néznek félre. Sem a lóerők, sem a milliós extrák nem érdeklik őket, hiszen holnap fel kell adni a csekket, a másiknak pedig a beteg feleségét kell kemoterápiára vinnie, miközben betegállományba sem mehet az asszony, hisz' kirúgnák. A többiek a cipőjük orrát nézik szemlesütve, miközben a vezér dagadó kebellel magyaráz.

Aztán persze ha van ki felemeli a hangját, jön a betanult szózat: irigyek vagytok, magyar betegség ez.

Hiúság.