| Tejföl |

Egyszerűen a műanyag pohárba töltött tejterméket. Gyerekkorom legfenségesebb étele, melyhez csak ritkán jutottam, a klasszikus, piros dobozos tejföllel megkent téliszalámis kenyér.

A kulinária maga.

Kezdetben a tejföl valemelyest egy megalkuvásból eredt, mégpedig a vaj kenhetetlenségének okán. Válogatni nem nagyon lehetett: tea vagy szendvics. Egyik rosszabb volt, mint a másik, bár így visszaemlékezve, azért a ducibb (20 dkg) szendvics- simán verte az állandóan sárguló és savanyodó teavajat.

Az embernek előrelátónak kellett lennie, ha vacsorázni akart és nem akarta tömbökben kenni a kenhetetlent, akkor bizony már legalább egy félórával korábban ki kellett vennie a hűtőből. A szenvedéseket elkerülendő jött a tejföl és vitt mindent.

Az évek múltak és bár az ízlésem is változott, de ami rosszabb, az hogy az eddig sem túl magas szintű magyar élelmiszeripar a béka segge alá süllyedt és rosszabbnál rosszabb termékekkel lep meg napról napra.
A szlovákoknál a sajtok és a tejtermékek jók, de valahogy tejfölt nem tudnak normálisat gyártani, főleg hogy erőltetik ezt a tejszínhez hasonlatos állagú, folyékony cuccot, amit aztán a legképzettebbek sem tudnak kenyérre kenni.

Egy bortalálkozón beszélgettem egy francia hölggyel, aki a Sziget világzenei színpadját szervezve maradt az országban, majd némi levezetésként olykor-olykor főzőműsort vezetett a TV Paprikában, hogy mik voltak a legfurcsább tapasztalatai. Az első és szinte egyetlen dolog, amit kiemelt, az a tejföl volt. A világ azon részén a tejszín az egyetlen elfogadott főzési alapanyag, a tejföl száműzötté vált. Csomósodik, csak a probléma van vele, de elmondása szerint pár év és ő is megszerette.

Évek szenvedése végül lemondáshoz vezetett, míg kb egy évvel ezelőtt fel nem fedeztem egy kiváló terméket: Naszálytej Zöldfarm Bio Tejföl. Egyszerűen hibátlan!

Ráadásul nem szembesülünk a pocsékok királyának (Danone) idegesítő trükkjeivel sem. Míg a franciák évente látványosan arculatot váltanak, ami semmi másra nem hivatott, mint az egyre csökkenő pohárméretet álcázni (most például a Natúr joghurt megy/ment össze 140-ről 130-ra), addig a Naszálytejnél ez a veszély nem áll fenn. Max az ára emelkedik :D

Ja és hogy legyen mit a tejfölös, téliszalámis kenyér mellé inni: Gellavilla Öreghegy 2009.

A bor fajtája olaszrizling, ami nem egy nőies ital Érdekes a furmintot egyre több nő választja, de az olaszrizling általában kifog rajtuk. Szóval ha heterogén a társaság (nemileg), akkor a chardonnay, vagy a sauvignon blanc ajánlottabb, de nálunk a túrák igazi királya az olaszrizling.

Az első kortyoknál egyből hátra is hőkölök, mert már színéből is sejtettem, de itt bizonyossá vát: ez biza kései szüret. Az íz nagyon rendben van. Összetett, nem egy egyszerű bor, mégis itatja magát. A hordón érződik, hogy nem első töltés, viszont épp' annyi fásságot ad az ízhez, ami számomra pont elviselhető, sőt kellemes. Figuláéknál kóstoltam egy kései szüretelésű rizlinget, ami az első kortynál ámulatba ejtett, majd a másodiknál átvetett a másik oldalra. Viszont a Gellavilla bora kiválóan egyensúlyozik minden területen.

A közel 3.000 forintos ár túlzó, de most a Bortársaságnál jóáras, azaz komoly kedvezménnyel 1.400 forintért beszerezhető, annyiért meg erősen "best buy".