Na tessék, már tudom ki a tégla :D

Diktafon volt beépítve a teniszütő nyelében? A Gambino-család nem felejt. Már látom lángolni a boltot, szóval rá fogsz érni hétköznap is.

tudod 1xű ez. csak akkor tudok postolni ha egyedül vagyok. ha egyedül vagyok iszom. sakk-matt.

Ne vedd magadra!
Azért mert néha elütsz néhány billentyűt még nem írsz ostobaságokat!
Sőt,akkor írod a legértelmesebbeket!

muszáj abbahagynia, mióta ő a budai hegyek új Don-ja, nem lehet túlságosan szem előtt...

"egy ostoba,helyesírási hibáktól hemzsegő,5 perc alatt összevágott posthoz is több kommentet kap,mint például én egy három óra alatt megszült post után. "

ezt ha kapnék kommenteket lehet magamra venném.

dzsászterendzsí meg nem hagyad abba az irkálászt

"...A pozitív dolgok meg általában nem érdekesek :D..."

Hogy a francba ne lenne az? Sokkal inkább olvasnék ilyenekről. Bármi is a pozitívum.

Este leültem a kanapéra, a gyerekkel Mesék Mátyás királyrólt kezdtünk nézni és fülig érő mosollyal néztem a tündérkét, ahogy a kakaóját itta... Ez elég pozitív és Wazzup-pal kell egyetértsek, ezt a naplót mindig öröm olvasni, függetlenül a témától.

Nem hiszi ez :D Két különálló, de egy napon történő esemény "világított rá" a problémára.

A családdal - hátul a lázas, beteg gyerkőc - orvoshoz igyekszem. A Lánchíd alatti alagútból kívánok a körforgalomhoz felkanyarodni. 5, azaz öt percig egyetlen bunkó, hazánkfiának nem jutott eszébe elengedni. A dolgot eluntam és a 2 tonnás gépsárkánnyal elkezdtem felkanyarodni, jelezve ezzel a szembejövőknek, hogy jobb lesz ha megállnak. 10, azaz tíz autó inkább gyorsított és megpróbált egyre veszélyesebb manőver keretében kikerülni, mire a 11. előtt át tudtam menni (az sem engedett el). A 10. nagytudású a BMW még le is lassított és nekiállt magyarázni, illetve FY-t mutogatni. Érdekes, hogy erre volt energiája, ezért le tudott lassítani. A legjobb a történetben, hogy a Rakparton úgyis csak csorogni lehet, így ha el is eneged pár másodperc múlva ugyanott van. Pár másodperc, de a többség még erre is képtelen.
Na mondom, megvan az esti téma!

Este leültem a kanapéra, a gyerekkel Mesék Mátyás királyrólt kezdtünk nézni és fülig érő mosollyal néztem a tündérkét, ahogy a kakaóját itta és már nem is érdekelt a délutáni történet.

Nem érdemel egy baromarcú sem annyit, hogy időt fecséreljek rá, vagy vonjak el a családomtól.

A pozitív dolgok meg általában nem érdekesek :D

"...felakasztom már magam hozzászólás nélkül..."

Ezt viszont nem tudtam, igyekezni fogok ezentúl. :)

Egyre kevesebb naplóról az a véleményem,hogy várom már a következő bejegyzést.
Mert ez egy vélemény.
A tiedet várni szoktam-
A naplóírás abbahagyásban nekem van a legnagyobb tapasztalatom,ezért erre alapozva írom:
A mi szintünkön(nem nyerünk hetente SM-et vagy WSOP-t) a naplóírás lényege,hogy találsz benne örömöt magad számára vagy sem.
Ha nem találsz,akkor le kell ülni és várni hátha elmúlik ez a rossz érzés.
Nem csak neked hiányoznak a kommentek.
Én irigykedve figyelem a konkurenciát,egy ostoba,helyesírási hibáktól hemzsegő,5 perc alatt összevágott posthoz is több kommentet kap,mint például én egy három óra alatt megszült post után.
Ráadásul néha fel is kell hívnom már valakit,hogy írjon már valamit,mert felakasztom már magam hozzászólás nélkül.
Nem lelkesítő a dolog.
Én ezért mégse mennék máshova,inkább abbahagyom.

Jólvan, akkor hisztizzél te is. :D

gázriasztópisztoly.....ez se semmi.
Ennél még a fegyvernek látszó tárgy is jobb.

Így se tudom,de úgy látom,nem is érdemes vele foglalkozni:)

Én is hogy utálom a nem köszönő bunkó parasztokat... Ráadásul boltokban annyi ilyen kiszolgálóval találkozom - jó, mondjuk oda nem is filozófiaprofesszorokat keresnek -, de még a kisebb ABC-kben is, ahol a saját portájukra szarnak azzal, ha nem köszönnek vissza. Kezétcsókolomozhatok én akármennyit. Néha, amikor nincs jó hangulatom, akkor megismétlem hangosabban, hogy "MONDOM, JÓ NAPOT KÍVÁNOK!", épphogy csak a baszdmegot hagyom el, pedig sokszor kikívánkozna az is. Vagy amikor előreengedek valakit, kinyitom az ajtót, és semmi reakció, mert a hasonszőrű, buta tirpák szülei nem tanították meg rá, hogy ilyenkor mit illik, akkor nem hagyom ki, hogy a nagy csendbe belemondjam az ó, nincs mit, nagyon szívesent... Ekkor általában leesik nekik, de ha így sem, akkor hozzáteszem még, hogy persze, nekem úgyis ez a dolgom, neked kinyitogatni a kurva ajtót.

Látszik, hogy nem jársz horgászni és a vadászat sem a Te sportod :D Ezért a kedvedért:

Ki az a Gina?

Ez tetszett.
A többi szereplő is megérne néhány blogbejegyzést.
Megnyugtató látni,hogy be vannak zárva,igaz maradt kinn még elég leszbikus utcalány,meg meleg táncosfiú.

akkor ne rijjá :))))

Ott a csontra tapadva van egy izom, ami megerőltetés után baromira be tud "lázasodni". :D

Múltkor mikor te nem tudtál jönni, akkor ugyanebben a rendszerben nyomtunk két órát. Jóval intenzívebb, mint a páros :)

Nekem a köszönéssel az a bajom, hogy tényleg ez, meg egy kis mosoly, ami tényleg nem kerül pénzbe, ha valaki erre is képtelen az tényleg rohadjon meg. Alapjából engem sem érdekelne, de annyira szaporodik ez a magatartás és hozzáállás, hogy már én sem tudom kivonni magam ebből a világból. Hiába van házad, rendezett családod, szeretteid, ha az "életbe" kilépve egyre szaporodó bunkó vesz körül?
Sokszor felvetődik bennem, hogy itt kellene hagyni ezt az egészs szarságot és tényleg nem foglalkozni az ilyenekkel. Baromira felmorzsolja az embert, ha napi szionten ezekkel kell foglalkoznia, de sajnos ez egy nehéz döntés és nem az anyagiak miatt. Az életem eddigi részében felépítettem valami (család, barátok, elfoglaltság, stb), amit nem szívesen kezdenék nulláról újraépíteni. Talán ez az egyetlen és az ebből eredő félelem - na meg a jó borok és a magyar nyelv szeretete, na meg a kelet-európai önpusztító/önmarcangoló attitüd - ami még itt tart.

Kár a karakterért. De tényleg. Egyszer lehet próbálkozni, kell is talán, akár kétszer is. De ha ilyen reakciók vannak, akkor teljesen felesleges minden másodperc amit erre pazarolsz.

A nemköszönőkre: engem is nagyon idegesít az ilyen. Én vidéki gyerek vagyok, apámnak van egy nagyon jó mondása: a tehén is elbőgi magát, ha bemegy az istállóba.
Évekig töretlenül köszöngettem itt a melóba olyanokra, akik válaszra sem méltattak (gondoltam, hátha csak elgondolkozott) mostmár kb. leszarom, aki nem köszön vissza egyszer azzal fapofával megyek szembe legközelebb, ha köszön köszönök, ha nem, akkor nekem jó úgy is. Rossz ez, de hát ez van. Kimondtad: neveltetés kérdése.

Viszont nagyon fáj a bal sípcsontom eleje. Emlékszel szombaton rosszul léptem egyszer, de akkor nem is volt olyan rossz. Mostmár az. Remélem hétvégére elmúlik, adok neki egy kis richtofitot, az jó szokott lenni. És remélem Papasas is felépül, mert így nagyon kemény volt. :D