Ez így igaz, de személy szerint én úgy látom, hogy még tettek is hozzá jócskán.
Az meg gyomorforgató, hogy ha hoznak egy olyan törvényt, rendeletet vagy intézkedést, ami kiveri (egyeseknél) a biztosítékot, akkor a F.A.SZ (Forradalom A Szavazófülkékben)-ra hivatkoznak, miszerint nekik erre 2/3-os forradalmi felhatalmazásuk van.
1) 52,73% szavazott rájuk listán a szavazók közül, ez a választásra jogosultak kb. 28,5%-a
2) Qrvára nem kaptak semmire felhatalmazást, mert nem is volt ismert programjuk (max. annyi, hogy Gyurcsány elqrta, ami bár igaz, de nem feltétlen viszi előre a hazát).
3) Attól tartok, most sincs program, az egész országot arra tették fel, hogy beindul a belső fogyasztás + a német masszív növekedés + az új autógyárak olyan GDP növekedést generálnak, hogy nekik mást sem kell csinálniuk, csak a kassza csilingelését hallgatni. Na, köztük IS van olyan, aki mással sem foglalkozik. Félek, hogy amit erről írtam bejön és akinek több lesz a pénze, az nem fogyasztani fog, hanem - mint a létező szocializmusban - leváltja valutára és/vagy kiviszi külföldre és vár, hogy ebből mi lesz.
4) Attól, hogy hányingerem van ettől a kormánytól, nem szerettem jobban sem Medgyessyt, sem Gyurcsányt: én egy normálist szeretnék.
Bede Márton írta, nekem tetszik:
"Szijjártó Péter ma már hasonlóan ikonikus figura (mint Nyakó anno). Azt mondják, nem szép dolog egy embert a kinézete alapján megítélni, de hát miniszterelnöki szóvivőnek lenni sem valami szép dolog. Szijjártó öltönyét, szemüvegét, haját, mosolyát pedig lehetetlen nem észrevenni. Akárcsak a hófehér bőrdzseki (Nyakó) esetében, itt is világos az üzenet: minden rendes ember azonnal kezdjen el az ellenkező irányba szaladni.
Szijjártó Péter soha az életében nem csinált semmit a politizáláson és a szóvivőségen kívül. Már 20 évesen a győri közgyűlés tagja volt – és álljunk is itt meg egy pillanatra mert tényleg nem árt, ha mindenkiben leülepedik ez az adat. Nem 1988-ról van szó, amikor egy tinédzserkorból alig kilépett fiatalember a nemzet felemelkedéséért állt annak szolgálatába, hanem ‘98-ról, amikor már csak azért léphetett be valaki egy politikai pártba, mert egészen egyszerűen semmi más nem szeretett volna lenni, csak politikus. Ha a kedves olvasónak vannak 20 éves ismerősei, ne adj’ isten maga is volt 20 éves, gondoljon bele ebbe alaposan: egy fiatal, aki politikus akart lenni.
A politikus olyan trágár kifejezés, hogy ma általában mindenki igyekszik finomítani. Szakpolitikus, kultúrpolitikus, igazságügyi államtitkár – mindegy, csak ne magában legyen ott a sértő billog. Egy szóvivő azonban nem folyamodhat ilyen trükkökhöz, hiszen egy pillanatig sem tehet úgy, mint aki ért is bármihez a szövegelésen és a kavaráson kívül. Az átkozott politikus-bélyeg elől csak a szóvivőségbe menekülhet, de hát ennyi erővel marketingesnek vagy megélhetési szatírnak is nevezhetné magát, az sem csengene jobban."