2014. évi összefoglaló - part 2. (339.)

Kicsit megkésve bár, de törve nem, jöjjön a privát történések összefoglalója 2014-ről:

Január:
Csendes hónap volt, munka szempontjából nem utaztam sehova. Próbálkoztam több szat-tal is a Tropiban a BPO-ra, nem sültek sajnos, majd kimentem Bécsbe az MPS-re, amire még 2013-ban nyertem csomagot. A feleségem is kijött, illetve ott élő barátokkal is találkoztunk többször, így jól sikerült kirándulás volt ebből a szempontból. Sajnos értékelhető eredményt nem sikerült elérnem a versenyeken, de tapasztalatszerzésnek jó volt, és megismerkedtem néhány játékossal, néhányukkal még ma is tartom a kapcsolatot. Ebben a hónapban lett 3 éves a nagyobbik gyerkőc.

Február:
Ebben a hónapban Wismar (Németország) volt a fő úti cél a munkában. Jó hangulatban teltek a hetek ott, bár sajnos egyik kollégám, akit barátomnak is tekintek, ekkor ment el a csapatból, aránylag váratlanul, átrotálták egy másik munkakörbe, de azért volt búcsúbulija. Elkezdtük szervezni a márciusi dél-afrikai úttal kapcsolatos kirándulásokat, oltásokat. Kisebbik fiam 1 éves lett, amit természetesen megünnepeltünk.

Március:
Nagyon jól indult a dél-afrikai kaland, de csúnya véget ért sajnos. Megtapasztaltam, milyen egy long haul járaton a business class kiszolgálás (amit meg tudnék szokni), illetve milyen a baloldali közlekedés sofőrként is (para!). Az első hét munkával telt, majd a hétvégére elmentünk a Krüger park-ba egy szervezett szafarira, ami hatalmas élmény volt, tényleg pár méteres közelségből látni ezeket az állatokat nagyon izgalmas. A szállásunk a park mellett életem talán egyik legjobb vendégháza volt, olyan kiszolgálással, mintha valami uralkodók lettünk volna. Komolyan mondom, hogy zavarba ejtő volt. A Krüger Parkból elmentünk SunCity-be, amit a dél-afrikai Las Vegas-nak tituláltak. Ez hatalmas csalódás volt minden szempontból, egyrészt az épületek, a berendezés, olyan 90-es évek elejét idézte, másrészt nem volt se CG, se tournament lehetőség, pedig vasárnap estét töltöttük ott, így végül nem játszottam semmit, még black jacket se. Aznap este nem éreztem jól magam, majd reggel felkelve a recepción találkoztam a kollégámmal, aki teljesen elszörnyedt, tele voltam piros pötyökkel, foltokkal. Itt megijedtem, hogy mi lehet ez, felhívtam édesanyámat kiderült, hogy nem voltam bárányhimlős, de ugye nem tudtam, hogy mi ez. Pár óra múlva mire a céghez értünk, a pöttyök száma kb. megduplázódott, így egyből vittek egy privát dokihoz a helyiek. Diagnosztizált, bárányhimlő, de mivel ez nem lett volna elég, afrikai kullancs lázat is elkaptam, mert felelőtlenül rövid gatyában és pólóban nyomultam a 30 fokban a nemzeti parkban. Mivel a bárányhimlő fertőző betegség, ezért gyakorlatilag karanténba kerültem a hotelszobámban, durva lázam volt több napig, nagyon kikészültem az egésztől, nem tudom, hogy valaha voltam-e ennyire rosszul korábban. A bosszantó az egészben az volt, hogy direkt beadattam egy csomó oltást magamnak, hogy védve legyek mindentől, de a gyerekbetegségek ellenit nem kértem, mert a doki nem kérdezett rá és nekem sem jutott eszembe. Azóta persze már beadattam magamnak. Emellett a második hétvégére megvett fokvárosi repjegyet és szállást is elbuktam természetesen. A harmadik héten egészen az utolsó napig kérdéses volt, hogy haza tudok-e menni, végül sikerült, de nagyon megviselt az egész, fogytam vagy 6 kg-ot 2 hét alatt, ami a 60 kg-os súlyomat tekintve elég durva volt. Mindig örülök, amikor hazaérek a családomhoz, de akkor konkrétan sírtam az örömtől. A betegséget leszámítva röviden Dél-Afrika természetileg valami csodálatos hely, de nem fehér embernek való. Nem vagyok rasszista, de konkrétan fehér ember nem mászkálhat az utcán se nappal, se éjjel a legtöbb helyen, az érvényes a nagyvárosokra (Pretoria, Jo'burg) és a kisebb helyekre egyaránt. Egyszerűen olyan szegénység van és olyan mértékű utálat a fehérek felé, hogy nem biztonságos. Lehetőségem lett volna visszamenni oda júniusban, de inkább lemondtam róla, mert ez nem az a hely, ahol szabadon lehet jönni-menni sajnos, magam részéről meg rosszul viselem az ilyen jellegű korlátokat.

Április:
Itt egy kicsit szabira mentem, hogy összeszedjem magam, illetve kedvenc helyemre, Tunéziába mentem 2 hétre dolgozni, ami nagyon jó volt ismét. Szeretem azt az országot, még akkor is, ha valamilyen úton-módon mindig beleszaladok egy-egy lehúzásba. Tunézia után újra Németország, Remscheid jött, ami egy borzalmas hely, mindenkit lebeszélek róla, hogy oda menjen, gyakorlatilag semmi sincs ott, és ami van az is szar. Ebben hónapban sikerült a gyerekeknek egy kisebb hintát, csúszdát felállítani a kertben, aminek nagyon örültek. A Húsvét is jól sikerült, a nagy fiammal hatalmas sikert arattunk a locsolkodás során.

Május:
Ez egy vegyes hónap volt, Párizs mellett Cergy-ben dolgoztam, de annyira gáz volt a munka, hogy 3 hét alatt egyetlen este jutottunk be Párizsba, így akkor nem sokat láttam a városból, pedig a repterén számtalanszor jártam már korábban a sok átszállásos út miatt. Sajnos az ottani kollégák nem könnyítették meg az életemet, gyakorlatilag a legkeményebb munka volt, amin eddig a mostani cégemnél valaha dolgoztam. A munka mellett az itthoni szociális életem is eléggé pezsgett, volt egy sütögetéses parti egy jó barátomnál, egy amerikai kolléganőm Bp-en töltötte az egyik hétvégét, és vele turistáskodtunk, részt vettem egy legénybúcsún Amszterdamban (nem, erről nem mesélek többet, az olvasók fantáziájára bízom), esküvőn is voltunk, valamint a sógorom 50 éves születésnapját is megünnepeltük.

Június:
Szokás szerint ACCA vizsgáztam, ami sajnos újfent nem jött össze, mondjuk nem is csodálkozom, mert annyira intenzív volt a május, hogy a pár nap alatt, amikor tanulnom kellett volna, gyakorlatilag képtelen voltam bármilyen szellemi aktivitásra. A hónap második felében újra Németországban, Bersenbrückben dolgoztam, de Osnabrückben laktunk, ahol volt egy-két nagyszerű esténk, miközben követtük a VB meccseket egyfolytában. Ebben a hónapban volt a születésnapom is, amit otthon ünnepeltünk a barátokkal és családdal is, ez alkalomból végre sikerült beszerezni egy már régóta vágyott borhűtőt is.

Folyt. köv.
GL All!