zeon: miért pont Izlandra?
Andrew: köszi, de nem sokat érzékelek belőle, mivel egy gyárban vagyok napi 11 órát, de amúgy 25 fok van napközben (este kb 15) és a helyiek közül többen nagykabátban nyomulnak. :)
Kerülendő a dátumállítással kapcsolatos problémákat - mert nekem a telefonok egy része automatikusan frissít a másik része nem - egyszerűen átállítom a dátumot.
Szerintem feleslegesek ezek az összevetések a "zölddel", nekem úgy tűnik, hogy kicsit más a két oldal törzsközönsége.
Itt több a hobbista, elkötelezett ember, akik napközben munka és egyéb elfoglaltságok mellett vetnek egy-egy pillantást az oldalra. A "kedvenceket" elolvassák, naprajklészek az oldal ügyeről, de arra már nincs idejük/energiájuk (vagy éppen munkahelyi tűzfal kiiktatójuk), hogy folyamatosan kommenteljenek.
A zöldön szerintem több a grinder, akik emiatt alapvetően géphez kötöttek, így nagyobb az aktivitás, illetve eleve több a nagyobb tétes játékos (nagyobb nyeremény és nagyobb veszteség, ami egyaránt érdekesebb mint a microlimit szopórollere).
Nem volt túl egyszerű hétvégém, egészen szombatig késő délutánig szinte 100%-osan biztos voltam benne, hogy elfogadom az állást és kész. Ekkor beszéltem egy német barátommal, aki félig magyar és az ő szavai gondolkodtattak el. Azt mondta, hogy ha belegondolok nekem alapvetően nagyon jó életem van Magyarországon, megvan mindenem, szép ház, boldog család, jó kapcsolat a szülőkkel, sok barát, még több haver, nincsenek megélhetési problémáink, egyedül a munka terén nem találtam meg a számításaimat. Azt a kérdést tette fel, hogy ha a munka terén helyreállna minden, de a többi kisebb-nagyobb mértékben sérülne, akkor vajon boldogabb lennék-e vagy sem. Erre a kérdésre nem tudtam kapásból válaszolni, így szombat éjjel elkezdtem ezen agyalni, kb. 4-5 órát ébren forgolódtam az ágyban, mert annyira kínzott a kérdés, hogy mit csináljak ezzel az ajánlattal és mi a lehető legjobb döntés, vagy másik oldalról megközelítve a legkevésbé rossz döntés. Vasárnap reggel még a tenisz után is boncolgattuk a témát, de nem tudtam, hogy merre tovább, később itthon azt tanácsolta a párom, hogy írjam le egy papírra, hogy mik a céljaim a munkában, mik a céljaim családilag és mik a pro és kontra érvek az ajánlat elfogadása/elutasítása mellett. Miután összeírtam, valahogy sokkal tisztábban láttam a dolgokat, de még mindig nem eléggé, úgyhogy átmentem a szüleimhez és elmondtam nekik a dilemmámat, ez is segített, úgyhogy miután hazaértem meghoztam a döntést. Nem fogadom el az ajánlatot, legalábbis az eredeti formájában. Mit jelent ez? Egy emailben felvázoltam a fejvadásznak, akin keresztül ment az egész pályázás és persze a céggel való kommunikáció, hogy mi lenne, ha úgy vállalnám el ezt a munkát, hogy a munkaidő felében utazgatok kb. ki, a fennmaradó időben Magyarországról dolgozom. Telefon, internet, laptop van, így nem kellene teljesen kiköltözni, természetesen, amit kint töltök időt, arra fizessenek nekem valami szállást + oda-visszarepjegyet, cserébe viszont kevesebb fizetést kérek, mert kb. dupla annyi lenne a fizetés kint, mint itthon. A fejvadász nyilván nem örült annak, hogy ezt így benyögtem, de ígéretet tett arra, hogy beszél az ügyféllel, meglátjuk mit szólnak hozzá, egyelőre várom a visszajelzésüket. A családom egyértelműen örült a döntésemnek, a barátaim/ismerőseim vegyesen fogadták a hírt. Most úgy érzem jól döntöttem, remélem később sem fogom megbánni.
GL ALL!
A bejegyzést eddig 1 látogató ajánlotta a címlapra
Szerintem taktikai hibát követtél el. A fejvadász ezek után nem fog komolyan venni és ha mégis aktuális lesz újra a külföldi munka, akkor rajta keresztül már nem nagyon fogsz semmit találni.
Szerintem vagy családi problémára való hivatkozással kellett volna visszalépned, vagy pár hónapra ki kellett volna menned, majd a beszokás után vázolhattad volna a tervet az új munkjáltatódnak és ők a látottak és a munkád alapján lehet rá is bólintottak volna.
Azért az elég runner-runner lenne, ha elfogadnák az új feltételeidet, de legyen úgy.
Ha gondolod Dirk dobj egy CV-t az emailemre és kikérem a barátom segítségét, hogy tud-e esetleg itthoni állásban segíteni.
truczat: mivel belső ellenőrként (korábban könyvvizsgálóként) dolgoztam az utazás és a távollét sajátos velejárója a szakmának, nyilván az arány a távollét és az itthonlét között nem mindegy. A kérdésed sarkos, így a válaszom is, nyilván, ha tudnám, hogy x időm van hátra, akkor egy részét arra fordítanám, hogy velük legyek egy másik részét arra, hogy mindent előteremtsek nekik. Nem szeretném, hogy az anyagiak irányítsák az életünket, de ettől függetlenül vallom, hogy a pénz szükséges rossz, magában nem boldogít, de kurvaszar, ha nincs elég, vagy meg kell nézni a boltban, hogy mi akciós, pláne úgy, hogy alkatom ellenére sosem voltam aszkéta típus.
Sushi: igaz, kb. erre jutottam én is.
wazzup: a döntés megvan, ahogy írtam is, nem megyek legalábbis az ajánlat jelenlegi formájában semmiképpen sem.
dunaferr: ld. wazzup-nak írt válaszomat, ugyanezt a klippet tettem be az előző bejegyzésbe. :D
Ha megengedsz egy saját véleményt.
Én dolgoztam külföldön gyerekesen már, szar, egy hét is.
Nem a munkád vagy, hanem a múltad,a jelened, a napi szokásaid, a családod, a barátaid és a gyerekkorod helyszínei. Én inkább dolgozom itthon, és lemondok az anyagi javakról, tárgyakról, utazásokról, hogy a többi rendben legyen, mert most rendben van. Nekem a pénz nem éri meg.
Az idő a legfontosabba, amit a szeretteiddel töltesz.
Hogy segítsek dönteni:
Ha azt mondják, hogy egy éved van és meghalsz. Melyiket választod?
PS: Aki minden nap úgy kel fel, hogy ez az utolsó napja, egyszer igaza lesz :-)
Segítség az oldal használatához
Keresés
