Várakozva és haza vágyakozva (316.)

Talán, kopp-kopp, túl vagyok a nehezén. A lázam elmúlt a hétvégén, a pöttyök leszáradtak, leesnek, de azért van nyoma rendesen mindenhol. A héten már részben dolgoztam is a hotelből, ill. végül csak pókereztem egy kicsit innen is unalmamban. A szobámat gyakorlatilag az orvosi látogatást kivéve 10 napja nem hagytam el, ez nagyon keményen megviseli az idegeimet.

Holnap megyek újabb orvosi vizitre, kiderül mit mondd a doki, remélem add végre egy papírt, ami engedélyezi, hogy hazarepülhessek végre. Persze, még repjegy szerzés hátravan, mert jelenleg nincs repjegyem csak jövő hét második felére és ha nem muszáj, nem maradnék itt addig.

Egyébként ilyenkor döbben rá igazán az ember, hogy mennyit számít, ha legalább a szerettei között lábadozhat. Ha bárhol máshol Európában történik ez, akkor bérlek egy autót és azzal a lendülettel hazavezetek, ha kell 20 órát egyhuzamban, de innen a föld másik feléről ez nem volt ugye kivitelezhető. Egy szó mint száz, jó dolog ez a sok utazás, de most szeretnék egy kicsit otthon maradni és kizárólag a családommal lenni.

Drukkoljatok, hogy mielőbb így legyen! A következő bejegyzés a felejthetetlen első hétről fog szólni, akár innen kell megírnom, akár otthonról.

GL All!