Katonadolog

Diploma, állás, volt az ami anyámék szerint is érték volt, de nekem a legnagyobb siker az volt, hogy a hasonszőrű szobatársak között , minden évben kiírásra került csajozó versenyen előrébb léptem a képzeletbeli dobogón a második helyre.

Egyszerű volt a szabály, mint a faék. Minden, a tanév során megdugott lány 1 pontot ért, döntetlen esetén a több felsőbb éves döntött.

Mivel negyedik év végéig fix barátnőm volt, ezért rendszeresen a 3. Helyen végeztem. (1-3 gyűjtött ponntal). Volt egy srác, Pista, aki az egyetem végéig becsülettel kivárta az igazit, így 5 éven át 0 ponttal negyedikként zárt.

A másik véglet -Tulipános-, neki a koli minden szintjén volt egy(kettő) kúrópajtása, gyakorlatilag szeptember végére behozhatatlan előnybe került.
A nagy csatát Ábellal vívtam, akit velem egyetemben az érzelmi intelligenciája vezetett és a fix egy mellett néha hagyta csak magát a farka által vezetni. Persze ezt 45 évesen már bánom, és puhapöcsként gondolok vissza magunkra, különösen a végzés évében gyűjtött 7 pontom tudatában.

Azzal viszont nagy boldogságomban nem számoltam, hogy hadköteles vagyok és csak az egyetem végéig van halasztásom.
Sorozás: a nyíregyházi hadkiegészítő parancsnokságon volt jelenésem, vagy ötvened magammal.
Ebből cirka 45 fő 18 év körüli (jelentős részben brazil), a maradék túlkoros pacifista. Többségnél Háború és béke vastagságú papírhalmaz, amivel tanúbizonyságot akartak tenni az alkalmatlanságukról. Főleg vélt, ritkábban valós betegségeiket tartalmazó zárójelentések eszmei értéke felbecsülhetetlen volt, hát még a valós pénzben kifejezett, merthogy szabad szemmel látható mennyiségű készpénzért, mindenféle csúnya, gyógyíthatatlan betegséget be lehetett szerezni.

Kicsit bután álltam, mint egy ma született balfék, mert én sem akartam volna bevonulni, de ártatlan naívsággal nem is tettem érte semmit. Mindenestere szemüvegesként el kellett mennem az SZTK-ba a szemészetre, a többieknek, akiknek volt papírja, azok a pszichiátriára, illetve asztma és különféle csontrendszeri deformációkkal élők az annak megfelelő szakrendelésre.

Aztán sebtiben vissza a sorozó orvoshoz, aki megállapította, hogy korlátozásokkal, de alkalmas vagyok ,,D" kategória. Röhögve mondta, ha nem lennék gyógyszerész, akkor a tompa látásom miatt kiszuperálna, de így nem teheti, ugyanis ha alkalmas vagyok civil életben patikusnak, akkor a seregben is az vagyok.

Néhány nappal később derült ki, hogy a katonaorvos a nővérem évfolyamtársa volt az orvosin, sőt bár ezt csak sejtem, de dugócimborája is lehetett. Ha egy kicsit is ,,felkészültebb" vagyok , akkor nem tapasztalhattam volna meg a pokol ezen sötét bugyrait. Bár ez erős túlzás, hiszen szanatórium volt az, vagy inkább egy elfekvő. Szóval ahelyett, hogy Szegeden maradva, a kollégiumban lakva (kollégium = buli -pia -szex) élem a alsó-középkategóriás kezdő yuppie életemet, öltözhettem angyalbőrbe.

Sikerült egy emlékezet- és kabát-irat-kulcsvesztéses bevonuló bulit abszolválni. Erre több szót nem érdemes vesztegetni, hiszen úgy jártam mint Ozzy, csak neki nem egy nap, hanem egy teljes évtized esett ki a tudatából.

1994 februárjában szabálytisztelő allampolgárként teljesítettem a hazafias kötelezettségemet, berukkoltam. Budapest, Zách utca. Ide vonultatták be az ún. orvos századot (Orvos, fogorvos , állatorvos és gyógyszerész)
Sok szép legendát hallottam katonaviselt gimis pajtiktól, de azért erősen megilletődve álltam sorba a különböző idióta elnevezésű ruházatomért.

Folyt köv.