Csak hiányzik nekem ez a naplózás

Gondoltam magamban három mázsa répa felszeletelés közben. Mire aztán az utolsó répát is snejdig szeletekre vágtam, megérett bennem a határozott gondolat, ma biza írok egy posztot. Hát íme.

Még talán apropója is van, vagy mi a szösz, tegnap ugyanis beneveztem életem első novelláját egy pályázatra. Ugyanis nem csak a naplózás, de úgy általában az írás is hiányzott. Rágugliztam hát van-e valami pályázatféle ahol csrillió forintokat vagy legalább zsíros közbeszerzéseket lehet nyerni írással, és volt. Igaz csrillió forintokat nem fizet, de be lehet kerülni egy könyvbe (füzetbe? újságba?). Ami már nem kis dolog, elvégre Jókai is került már bele könyvekbe.
Ímhol van a tréfás (modorosan erőltetett?) pályázati felhívás és a nevezők listája. Aki kitalálja melyik az én művem, azok között kisorsolok három kilences magas runner runner flusht, amit a PS-en bármikor elszenvedhet. Annyit segítek, hogy ravasz írói álnév mögé rejtőztem. Mert ugye ha az ember nem tud írni, akkor legalább legyen egy jó neve.

Érdemes egyébként átfutni a T. szerzőtársak műveit. Biztosan azért mert arrogáns és kötsög vagyok, de címük alapján a 80%-át kapásból ki tudnám szórni úgy, hogy egy sort nem olvastam el a műből. Egyébként pókeres hozzáállást követve csakis az első hellyel leszek maradéktalanul elégedett, ami első pályázatról révén szó roppant nagyképűségről tesz tanúbizonyságot, de leszarom.
Reméljük hát, szépirodalmi pályafutásom szebb ívet fog leírni, mint a pókeres. Nem lesz egyébként könnyű dolgom, a magyar kortárs irodalom ugyanis már-már a Nyugat szellemét megidéző magasságokban szárnyal.
Kis hendikeppel is indulok, történeteimben nem szerepelnek buzik/leszbikusok/pedofilok, nincsenek bennük nekro- és zoofíl csillámfaszvámpírok (ezt nem én találtam ki, tényleg írt valaki ilyet) és ráadásul még a mesés Toszkánába sem kalauzolom el a nyájas Olvasót. Sőt, olyan kreatív sem vagyok, hogy olyan verset írjak, mely annyiból áll, hogy egy üres lap közepére beírom azt, hogy "Tej" (ezt sem én találtam ki, megjelent egy ilyen verseskötet)

Kicsit azért bizakodó vagyok, mert van tapasztalatom az írásban. Első regényemet tizenkét évesen kezdtem írni, kis vonalas füzetben egy oldal és egy kicsiig jutottam. Azóta is ott heverne valahol a szobámban, ha gyújtósként nem esett volna áldozatul egy őszi avarégetéskor. Aztán egyébként mindig ötöst kaptam a fogalmazásaimra egyébként. Csak úgy mondom. Itt volt aztán a ma már ujjnyi por lepte naplóm, mely egykoron szebb időket is megélt, és valamiért szerettétek. Ne feledkezzünk el Jenőről sem, a pókervilág Vágási Ferijéről, akinek bárgyú kalandjait számomra megmagyarázhatatlan okokból szintén szerettétek. Írtam aztán verseket is, melyek oly szarok lettek, hogy ide fel sem mertem őket tölteni, de egy elvileg versekkel foglalkozó másik fórum szerették őket, ezt sem igazán értem. sőt, a hat éves verseket még mai napig is olvassák. Azt meg má' ne is említsem, hogy egy írásom még a Modorosblogon is megjelent. Hoppácska.

Ezért oly magasak hát elvárásaim ezzel a novella MTT-vel kapcsolatban. Meghamár ennyit vesződtem vele. Három sört ittam meg mire megírtam. Első lendülettel írtam 20 ezer karaktert, ami csak azért volt problémás, mert 14 ezer volt a terjedelmi korlát. És még nem volt bepötyögve a befejezés.
Az írás tempójával egyébként sosem volt gondom, első és eddig egyetlen befejezetlen regényem első 20 oldalát (A4, 12-es betű) úgy írtam meg, hogy kétszer 3 órát ültem felette. Azóta is itt porosodik a HDD-n. Meg még két másik könyv az agyam HHD-jén porosodik. Jó lenne őket papírra vetni még Alzheimer úr megérkezése előtt. Na majd egyszer.

Öt hónap múlva újabb poszttal jelentkezem.