Firestarter18 naplója 725. bejegyzés
- 2011-02-23 17:49:14
- Firestarter18
Firestarter és Agyfasz kapitány kalandjai a bürokrácia nyirkos dzsungelében, avagy keserédes történet a fiatal szerzőről, akinek sertéstenyésztés közben arra is marad ideje, hogy precedenst teremtsen megyéjében.
Ez olyan szép cím lett, hogy izibe meg is kövérítem. Így. Nos, annak, hogy az elmúlt lassan tíz napban semmi érdemivel nem tudtam foglalkozni, így pókerezni sem, két oka van. Az egyik, a meló, ami március 1-től vár, a másik pedig egy disznóól, amit nekem kellett felépítenem. Az utóbbin már túl vagyok, sőt, már a két malac is itt röfög benne, elindult hát az ól hivatalos béta tesztje. Belülről a sertések tesztelik, kívülről meg a szerencsétlen kutya, aki nem tudja felfogni miféle szerzetek ezek, és főleg mit keresnek az ő udvarában. A bolondja még az udvar fölé tévedő méheket és egyéb rovarokat is képes területvédőleg kergetni, nem beszélve a nagyobb élőlényekről. Mióta nálunk van a kis hülye, macskatappancs biztosan nem érintette a kertet. Szóval kell majd egy kis idő míg megszokja a malacokat, és nem akarja ideje korán a vesztükbe terelni őket. Az ól építése egyébként roppant érdekes és kihívásokkal teli feladat volt, jó sok bazmeggel és káanyázással. Néha már kicsit a pókerasztal mellett éreztem magam. Szerintem egyszer minden embernek ki kellene próbálnia milyen remek dolog is egy húsz centi széles, nyolcvan éves oszlopból kicsavarni egy ötvenéves csavart, vagy ugyanebbe a oszlopba egy új lyukat fúrni. Az ember azt hinné, hogy az idő előrehaladtával a dolgok vénülnek, és gyengülnek, de ez hülyeség, felejtsétek el a szar idő vasfoga dumát. A nyolcvan éves oszlop olyan kemény, mint a beton, szikrázik bele a fúrófej, az ötven éves, ujjnyi vastag csavart meg a fleksz is alig vitte. Nem tudom egyébként őseink miféle állatokat tartottak ezekben az ólakban, hogy ilyen méreteket alkalmaztak az építéskor, de szerintem ezt látva még egy mamut is megvakarta volna a feje búbját. Három nap alatt, nettó 16 óra munkával azért elkészült a nagy mű, ráadásul ragaszkodva a magyar hagyományokhoz csak hulladék és egyéb összeszedettvedett faanyagból készült, "Desznyónak lesz, nem a svéd királynak" jeligével.
Ennyit a malacokról, most evezzünk sokkal, de sokkal szomorúbb vizekre.
Megkaptam ugye ezt a melót, ami egy, a megyei önkormányzat által működtetett irodába szól. Méghozzá ugye a Munkaügyi központon keresztül, ami csak formaság, mert a munkát természetesen nem ők találták nekem (mert akkor még valami hasznuk is lenne) hanem egy ott dolgozó haver, de adni kell a látszatra, hogy az intézmény is kapjon valami támogatást. Na, kedden hív a MK-ból a nő, hogy találtak munkát a számomra, és úgy tettem, mintha nagyon meglepődtem volna, és megbeszéltem vele, hogy másnap elintézzük a papírmunkát. Be is rendelt reggel 8:00-ra.
Lelkemben rőzsedalokkal buszoztam el és sétáltam be a központba, ahol a nő a kezembe nyomott egy papírt, hogy menjek el vele a békéscsabai önkormányzathoz, keressem meg XY-t és majd ő küld engem orvosi alkalmassági vizsgálatra. Amilyen hülye voltam, még itt sem sejtettem, hogy mi lesz ebből. Elindultam az önkormányzatra, ahol persze nem találtam a nő irodáját. Mint kiderült nem véletlenül, ugyanis a másik épületben van. Csak az ügyintéző ezt elfelejtette mondani. Na átmentem a másik épületbe, szerencsére nem volt messzire. Nagy nehezen megtaláltam az irodát, ami egy 15x2 méteres folyosó végén volt és ami előtt már 8:15-kor vagy negyven ember ásítozott. Kiderült, hogy ez az az iroda, ahová a MK által kiközvetített emberek járulnak. Az összes. Na, még itt sem gondoltam olyan rosszra, beálltam a negyven mosdatlan, félhajléktalan alkesz közé és vártam. És vártam. És vártam. Időközben kiderült, hogy ide időponttal kell ám jönni, ami persze nekem nincsen. Na, nyílik az ajtó, kijön egy nagy picsájú ügyintéző, kéri a 8:30-as időponttal rendelkező kollégák papírjait. Halkan felszólalok, hogy nekem nincsen időpontom. Semmi baj, akkor várjak, délig mindenki végezni fog, meg amúgy is csak egytől van bent az orvos. Mindezt azon az idegesítő szájbarágós magascés ügyintézős hangon, ami alapból tiltre tesz. Hát még ha ilyeneket mond. Így aztán hiába értem oda negyed kilencre, mindenki, aki jött automatikusan elém került a sorban. Én meg vártam a cellányi folyosón ahol se ablak ,se ülőhely nem volt. Ellenben masszív hónalj- és piaszag igen.
Közben volt egy megmosolyogtató eset. Megjöttek moréék, elöl a kétmázsás moreapa, szigorúan mögötte a másfél mázsás moreasszony. Moreapa kezében egy álláskiközvetítős lap, mely állást ugye kötelező elfogadni. Kemény öt perc várakozás után moreapa felháborodott hangon felkiáltott, hogy ő ilyen sokat nem fog várni, húzzanak haza a picsába. El is húztak. Hát így is lehet.
Én végül két és fél óra várakozás után kerültem sorra, persze tök utolsóként, az ájulás határán. A fent említett ügyintéző nézi a papíromat, mondja nekem nem is ide kellett volna jönnöm, hanem a lakhelyem szerinti önkormányzathoz. WTF, akkor miért küldtek ide? Nem tudja. Hát kurva jó. Aszongya menjek el először a munkáltatóhoz, utána az önkormányzatomhoz, majd onnan küldenek orvosira. Két és fél óra várakozás után másfél perc alatt zavartak haza.
Haza is mentem az önkormányzathoz, ahol a harmadik ügyintéző tudott kezdeni velem valamit. Nézi ez is a papírt, aszongya nekem nem is ide kellett volna jönnöm, hanem a munkáltató székhelye szerinti önkormányzathoz, azaz a békéscsabaihoz. De mondom onnan küldtek ide. Fejvakarás. Jó fej volt, nem küldött el a francba, felhívta a csabaiakat. Nagy nehezen felveszik, ott is fejvakarás. Senki nem tudja kinek is kellene orvosira küldenie engem, a lakhelyem, vagy a munkáltató címe szerinti önkormányzatnak. Állítólag az egész megyében én voltam az első, aki nem a lakhelyén került bele ebbe a programba. Így most senki nem tudta, mi a fene van. Na, azzal búcsúzott el a csabai nő, hogy majd felhív, ha kiderített valamit. Gondolhatjátok, hogy milyen buzgalommal hívott, így én másnap reggel is bementem a csabai önkormányzathoz. Szerencsére kevesen voltak, csak fél órát kellett várnom. Bejutok, mondja a nő, hogy még nem néztek utána, de majd mindjárt, várjak kint. Megint fél óra múlva közli, hogy haza kell mennem, mert majd az ottani önkormányzat fog beküldeni orvosira. Ekkor már láttam magam előtt, hogy az orvosi vizsgálatra visszaküldenek majd Csabára. Na akkor vissza haza. Ott már mosolyogva vár a nő, mondta, hogy valóban én voltam az első ilyen szerencsétlen a megyében, sőt, a program kidolgozói nem is gondoltak arra, mi van ha valaki nem a lakhelyén jelentkezik erre a programra. Ezért most a megyei önkormányzatnak miattam egyezkedni kell minden települési önkormányzattal, hogy vállalják át az ilyen delikvensek orvosi vizsgálatát. Jól megbolygattam tehát a dolgokat.
Na, hogy ne legyek ilyen boldog, gyorsan elküldtek tüdőszűrőre, ezúttal egy harmadik városba, ami után majd ki kell mennem a háziorvosomhoz, aki elvégzi az egész alkalmasságit, és onnan az egész paksamétával vissza a munkáltatóhoz. És akkor, talán, esetleg, meglesz minden papírom, pecsétem és igazolásom.
Azért, hogy ez a két nap ne haszontalanul teljen, a köztes időkben a melóhelyre is be-benéztem. Beszéltem a főnöknővel, mindenkinek bemutatott, (már nem úgy, hogy fákjú, hanem, hogy ez itt Fire) körbevezetett. Teljesen jó fej mindenki, meglepően mosolygósak voltak ahhoz képest, hogy ez egy munkahely. Rá is kérdeztem milyen drogot osztogatnak a portán. Úgy érzem jó hely lesz ez, változatos meló, nem egy helyben ücsörgés az egész. Aztán majd meglátjuk. Aztán, hogy pókerre mennyi időm jut majd, azt nem tudom, napi két óra azért jó lenne. OPHU talira is gondoltam elnézek, a legújabb hely már árban is barátságos, de dunsztom nincsen mis lesz április elsején velem, tekintve, hogy időnként hétvégén is meló lesz. Na majd kialakul. Elsején start.