Így könnyítsd meg az életedet

Nem Coelho vagy Oravezc Nóra idézeteket gyűjtöttem össze, és nem is valami lifecoach bullshitgenerátorból fogok idézni. Nyolc valódi, hasznos tanácsot hoztam, shortcutokat, lifehackeket. Nyolc cheat-kódokat az élethez, melyekkel sokkal könnyebbé és élvezetesebbé tehetitek napjaitokat.


1. Ne dolgozz túl keményen!

Gyerekkorunk óta azt nevelik belénk, hogy tanuljunk keményen, dolgozzunk keményen, és annak majd egyszer meglesz a gyümölcse. Hülyeség, felejtsd el. A jó, az okos, a szorgalmas csak a mesékben és az Adam Sandler-filmekben nyeri el méltó jutalmát. A valóságban kihasználják, kifacsarják, mint egy citromot és kidobják a kukába. Mert mi történik, ha egy főnök észreveszi, hogy az egyik alkalmazottja sokkal többet és keményebben dolgozik, mint a többiek? Előlépteti? Fizetésemelést ad neki? A francokat. Ezentúl minden extramunkát ő fog kapni, és úgy általában a többi lusta kollégája helyett is ő fog megcsinálni mindent. Kötelességtudatból, vagy mert személyes küldetésének érzi a cég felvirágoztatását, ki tudja. Ha pedig egyszer is rossz napja lesz és öt helyett csak két ember munkáját végzi el, hót ziher, hogy lehordja a főnök a sárga földig. Minden cégnek van egy átlagos munkatempója, ezt kell felvenni, felesleges ennél jobban hajtani, kivéve persze, ha szeretünk mások helyett dolgozni, esetleg 40 évesen idegösszeroppanást szeretnénk kapni.


2. Tudj nemet mondani!

Az egyik leghasznosabb tanács, amit valaha kaptam. Mióta megtanultam ezt a három egyszerű betűt egymás mögé tenni és kimondani a számon, sokkal, de sokkal egyszerűbb az életem. Bármely területen használható a munkától kezdve a szabadidőn át a párkapcsolatig. Én ezt úgy tanultam meg, hogy ismeretségi körömben valamiért elterjedt, hogy értek a számítógépekhez. Vagy mondjuk úgy, nem vagyok annyira hülye a témához, mint az ismeretségi köröm tagjai. Na, ettől fogva hetente egyszer minimum rám akartak sózni egy ősrégi, teleszemetelt, vírusirtót, tűzfalat és adblockert soha nem látott, cafatokban lévő laptopot, hogy ,,Nézzed már meg légyszi, nagyon lassú, neked biztos csak fél óra". Az elején még képes voltam egész délutánokat elszórakozni az ilyen vackok helyrepofozásával, hogy egy hónap múlva ugyanaz a tulaj újra ugyanilyen állapotban hozza vissza a gépét. Egyszer aztán meguntam, és nemet mondtam. Volt ám persze pislogás, meg hebegés, de annyira jó volt belegondolni utána, hogy barkácsolás helyett valami olyannal töltöm az időmet, amivel én akarom, hogy azóta egyre gyakrabban használom. Még egy példa:

- Micike, ezt a halom aktát a hétvégén nézze át, legyen szíves, jegyzetelje ki a fontosabb...
- Nem.
- Parancsol?
- Mondom nem.
- De... hát... ezt... így
-Jó hétvégét főnök!

Ennyi. És amikor szombaton a kertben ülve koktélozol aktatologatás helyett, akkor marha hálás leszel azért az egyetlen szóért. Persze tudom, most sokan felszisszennek, hogy ja, aztán hétfőn veheted át a felmondásodat. Meg fog lepődni a főnök, de ha egyébként normálisan (nem túl keményen ugyebár) dolgozol, akkor ezért biztos nem fog kirúgni. Ha esetleg mégis, akkor jobban is jártál, hogy megszabadultál egy ilyen munkahelytől.


3. Ne dolgozz ingyen!

Evidensnek tűnhet, hogy ingyen nem dolgozunk, pedig egyfolytában azt tesszük, csak nem vesszük észre, mert annyira megszoktuk. Maradjunk a számítógépes példánál. Egy fél délutánod rámegy, hogy használható állapotba hozd valakinek a gépét, majd eljön érte, és megkérdezi, hogy ,,Na, mivel tartozom?". De ezt nem azért kérdezi, mert adni akar valamit, ez egy költői kérdés a részéről, melyre tőled az ,,Ugyan, nem tesz semmit, majd meghívsz egy sörre" választ várja. Sőt, meg sem várja a választ, már fordulna is ki, mint aki jól végezte dolgát. Ilyen esetben nyugodtan mondjuk meg, hogy ötezer forint lesz haver. Készítsünk elő fényképezőgépet, mert az arckifejezése priceless lesz. Ezzel két dolgok is elérünk. Egyrészt lesz ötezer forintunk, másrészt többet soha nem hozza hozzánk a selejt gépét, és nem kell szitkozódva töltenünk a szombat délutánt. Win-win.


4. Játszd a hülyét!

Biztos mindenkinek van olyan munkatársa, akiről senki nem tudja, hogyan van még meg a pozíciójában, annyira sötét. Nem ért semmihez, nem csinál semmit, amit csinál az is rossz, lassú, mulya, késik, lóg, nem jön be, szerencsétlen, táppénzen van. Mintha folyamatosan valami tudatmódosító hatása alatt lenne. És nemhogy nem rúgják ki, még lehet, hogy több fizetést visz haza, mint mi. És nyugodt élete van. Senki nem ad neki extramunkát, nem marasztalják túlórára, nem cseszegetik, nincs felelőssége. Valahogy egy idő után a kollektíva elkönyveli hülyének, és csak a legegyszerűbb dolgokat bízzák rá. A többit majd úgyis megcsinálja helyette valaki és kijavítja a hibáit (lásd 1. pont) . Tudatosan nagyon nehéz elérni ezt a szerepet, jó színészi teljesítményt és megfelelően nemtörődöm vezetőséget is igényel. Igazából születni kell rá. Vigyázat! Egy munkahely maximum 1-2 hülyét tud eltartani!


5. Ne tudj mindent

Vagy legalábbis ne áruld el. Ami nem a munkádhoz tartozik, arról hallgass, különben rögtön te leszel a mindenre ugrasztható dzsolidzsóker. Ugyanazért a pénzért persze.

- Jenő, nem beszél maga véletlenül hottentottául?
- De igen főnök úr, két éve felsőfokú C-vizsgát tettem a Rigó utcá...
- Ó de jó, képzelje a jövő héten jön egy hottentotta küldöttség pár napra, és kellene valaki, aki tolmácsol, kísérgeti őket, bemutat ezt azt.
- De hát jövő héten karácsony...
- Őket nem zavarja, nem ünneplik a karácsonyt, akkor mindjárt átküldöm a részleteket meg a pontos menetrendet, 24-én reggel fél háromkor száll le a gépük, és 27-én hajnal ötkor indulnak vissza. Örök hálám Jenőkém, örök hálám!

Nem lett volna jobb talán csöndben maradni? Alapszabály, hogy azokról a képességeinkről, amiket nem fizetnek, hallgatunk, különben könnyedén úgy járhatunk, mint szegény Jenő.


7. Legyél önző!

Ez is valami olyasmi, amit a szüleink már megszületésünk pillanatától próbálnak kinevelni (szerencsésebben esetében kiverni) belőlünk. ,,Add oda szépen Sanyikának is a kisautót, hadd játsszon vele ő is." De mi nem akarjuk odaadni, mert pontosan tudjuk, hogy Sanyika egy kis köcsög, és két perc alatt tönkreteszi a kisautót. De odaadjuk, mert ez a helyes, meg anyánk kilátásba helyez egy pofont. Mi történik? Sanyika valóban röhögve kettétöri a kisautónkat. De legalább jószívűek voltunk. Nem kell jószívűnek lenni, nem vagyunk sem Terézanya sem a Mikulás. Az életünkben a legfontosabb személy azok mi vagyunk, és kész. Az történik, amit mi akarunk, és úgy, ahogy mi akarjuk. Irányítunk, és nem sodródunk a körülmények zátonyai között.

Ez a pont szorosan összefügg a 2. ponttal. Ha valaki megkér valamire, először mérlegeljük jó-e az nekünk? Ne mondjunk igen csak azért, mert az a társadalmilag elfogadott, vagy mert be akarunk vágódni, vagy jó tett helyébe jót várunk. Az emberek nagy része olyan gyorsan elfelejti, hogy valamit tettünk értük jószívűségből, mint a herpeszes Zsoltika a matekházit. Így aztán ez teljesen mínuszos biznisz, sőt az első lépés a ,,kihasznált balek" állapot felé.


8. Ne internetes blogokban keresd a megoldást arra, hogyan legyen könnyebb az életed.

Az élet ugyanis egy csöppet azért bonyolultabb ennél, nincsen rá megoldó képlet, nem lehet sablonnal körberajzolni. Nincs egyetemes tudás, egy ember élete nem fog sem három, sem nyolc sem kétszáz bekezdés, mély idézet, motiváló sületlenség vagy közhelygenerátorra létrehozott betűhalmaz elolvasása után sem megváltozni. Ugyanis sem Coelho, sem Oravecz Nóra, sem a lifecoachok, sem én nem tudjuk, hogyan lesz jobb az életed. Azt csak te tudod. Vagy nem. De az biztos, hogy más nem tudja helyetted.