Kéthavonta egy poszt? Buzi-e vagyok?

A címbeli kérdés költői, a válaszokat tartsátok meg magatoknak.

Azért amúgy ragadok billentyűzetet (hogy egy ilyen igazi modoros közhellyel indítsak) mert
1. Unatkozom, ami egy melóhelyen kurva jó érzés ám.
2. Annak ellenére, hogy hónapok óta büdös szót nem írtam ide, két-három naponta mégis idekattint 10-20 fanatikus. Őket akarom meglepni, mert aki ilyen kitartó, az bizony jutalmat érdemel.
Én is kitartó voltam, meg is lett a jutalma (figyelitek ezt a mesteri átkötést?). Másfél évig dolgoztam tök ingyen az FFT-nek, mert tudtam, hogy egyszer kifizetődik. Na jó, inkább csak bíztam benne. (faszom nyilván amint két óra tökvakarás után elkezdtem írni a posztot megtaláltak valami melóval)
Szóval a másfél éves hűségem (vagy hülyeségem) úgy néz ki végre kifizetődik. Az FFT egy új megagigaprojektbe kezd, melynek végső állomása tavaszra egy hiperszuper új weboldal tele fincsi fícsörökkel. Persze a részletek szupertitkosak, vérszerződést kötöttünk, hogy nem adunk ki semmiylen infóket. Ehhez pedig elkötelezett, szorgalmas és stílusos újságírókra, szerkesztőkre van szükségük. Mint pl. én ugye. És ezt természetesen már fizetésért, nem társadalmi munkában. A kezdeti 70+ fős stáb így 10 fősre olvadt, minket múlt héten meg is hívtak a felcsúti Puskás Akadémián lévő HQ-ra, ami mindössze 300km-re van innen. Oda is értem három átszállással hat óra alatt, de nem ez a lényeg.
Hanem hogy milyen kurva jó az a hely. Legalább 15 műfüves pálya, persze mind világítással, fasza kolesz, minden csilli-villi, szép környezet. Az egész pedig tulajdonképpen OV udvarán épült fel, lévén a háza ott áll 10 méterre a kerítéstől. Megtekintettük a hősi halottá nyilvánított Borbola Bence aljas támadásának helyszínét is, könnyes szemekkel álltuk körbe a pálya azon részét, ahol a terrortámadás történt. Egyesek még a vércseppeket is látni vélték. Amikor meg Sousa szembe jött velünk a folyosón, mindenki ösztönösen felemelte a kezét.
Természetesen a végén rögtönzött ivászat sem maradhatott el.

Egyébként pont jól jött ki, mert novemberig van szerződésem ezen a melóhelyen, az FFT-s projekt meg pont novemberben indul. Otthon fogok tehát dolgozni, aminek egy részről örülök, más részről kicsit tartok tőle.
Suli után másfél évig itthon evett a fene, póker címén kvázi itthon dolgoztam. Mit ne mondja eléggé depresszív állapotba tustam kerülni néha. Az emberi kapcsolataim leépültek, a közvetlen családon meg haverokon kívül nem láttam élő embert, amikor néha elszabadultam valami nagy társaságba, akkor meg emberundorom volt már az utolsó időkben.
Otthon meg aztán marhára el tud kényelmesedni az ember. Nem kell időre felkelni, alsógatyában és pörköltszaftos atlétában is lehet dolgozni, nincs főnök, nincs kontroll, nincs semmi tényező ami munkára sarkallna, csak te magad. Aztán vagy legyőzöd magad, vagy jön a szokásos ahh, most alszom még egy órát, majd délután bepótolom, délután meg azzal nyugtatom magam, hogy majd este ráhúzok, este meg azzal, hogy majd reggel korábban kelek. És így tovább. Pókereseknek ismerős?
Ezért fontos a napirend felállítása, és hogy az ember mozduljon ki otthonról amikor csak teheti. Igazából ez fog nagyon hiányozni a mostani melómból, hogy rengeteg emberrel ismerkedtem meg és voltam/vagyok kapcsolatban.
Na meg ami fontos még ilyen helyzetben szerintem az a mozgás, mert az otthoni munka marha lustává teszi az embert (szintén saját tapasztalat). A foci persze megmarad, e mellett nyártól megint gyúrom a súlyokat. Kicsit jobban beleástam magam a dologba, sok mindent elolvastam, már jobban figyelek a kajára is, beruháztam normális, hét tablettás vitaminra, fehérjére, és lustaság miatt nem hagyok ki edzést :) Cél a gofrisütő hasfal, egyelőre a pár centis hájréteg eltüntetésén munkálkodom :)

A végére teszek be egy személyiség-tesztet, kíváncsi vagyok ti mit tennétek hasonló helyzetben.
A szituáció: Csapatotokkal bajnoki labdarúgó mérkőzést játszotok egy verőfényes szombati napon hazai pályán. Süt a nap, zöld a fű, a madarak csicseregnek, a szurkolók habzó szájjal anyázódnak s köpik a szotyihéjat, minden adott tehát egy hangulatos vidéki futballmérkőzéshez. Igen ám, de az ellenfél vezet egy nullára, nektek pedig nagyon kell a pont. A játékvezető már érvénytelenítette egy gólotokat les címén, és egyébként is inkább a vendégcsapatot segíti. A hosszabbításban gólt fejelsz, megvan a döntetlen, igen ám, de a partjelző ezt a gólt is annulálja les címén. Hogy jogosan, vagy nem, azt nem lehet eldönteni, de nem is fontos. Az eset után szinte azonnal le is fújja a meccset. Odamész a bíróhoz, számon kéred rajta az egész meccses tevékenységét, és a szülőanyjával folytatott nemi kapcsolatát, mire kiállít. Mit teszel?

1. Elnézést kérsz a játékvezetőtől, kezet fogsz vele és az öltözőbe mész.
2. Nem retúr jeggyel elküldöd a vérveretes halál faszára.
3 Összegyűjtöd a torkodból a mérkőzés folyamán felhalmozódott különböző állagú és színű lerakódásokat majd egy határozott fejmozdulat segítségével a játékvezető homlokára köpöd.
4. Amikor a játékvezetők hazaindulnak, a pörköltfőzés miatt ott lévő fél üveg savanyú uborka levét lesből, orvul a bíró nyakába zuttyintod.
5. Megvárod a bírót egy sikátorban, és egy gázcsővel eltöröd mind a két térdét.
6. Kedvesen odalépsz hozzá, majd egy váratlan mozdulattal olyat fejelsz a szeme alá, hogy seggre ül.

A válaszotokból pontos képet fogok kapni személyiségetekről, az elemzést pedig megosztom veletek. Az hat pont közül egyébként egy vagy többnek valóban közeli szemtanúja voltam a hétvégén, kíváncsi vagyok eltaláljátok-e melyik/melyek.