Nyugaton a helyzet változatlan

Benéztem ide a naplómba, és rögvest elszégyelltem magam, amikor megláttam, hogy ebben az évben mindössze négy (4) posztot írtam. Nem is értem, hogy ez hogy lehet, annak idején egy hét alatt simán megvolt ennyi bejegyzés. Az annak idején pedig tíz éve volt. Bizony, lassan tíz éves lesz a naplóm az OPHU-n, ami azért marha durva ám. Valahogy ilyen lehet az, amikor az embernek megszületik a gyereke, aztán másnap reggel felkel, és már nyolcadikból ballag a csimota. Szóval eszembe jutottak a régi szép idők, az OPHU aranykora, fellapoztam a naplómat, és végigböngésztem a megjegyzéseket, persze nem az összest, mert karácsonyig itt ülnék kb. Jó volt visszaemlékezni az ismerősebb nicekekre, bár egy mögé sem tudok arcot képzelni, mert senkivel nem találkoztam IRL, Darabos kollégát leszámítva.

Talán azért sem írok mostanában ide, mert nem is nagyon járok fel. A pókerrel felhagytam, a régi arcok nagy része eltűnt innen a naplójukkal együtt, egyedül az NFL liga miatt nézek fel néha. Ilyenkor mindig el is szomorodom kissé, furcsa azt látni, hogy három nap alatt jön összesen öt komment, mikor annak idején nem lehetett követni az oldalt, annyi hsz, poszt, napló meg cikk volt. Így múlik el a világ dicsősége. Szóval sok inger nem ért arra, hogy írjak, de most, hogy végiglapoztam a naplómat, és a sok dicséretet, hogy milyen jól írok (lol) új erőre kaptam. No meg a minap rábukkantam kiski naplójára a facebookon, amit kb. évek óta keresek, de olyan titkos, hogy az istennek nem találtam meg. Nem tudom mi elől bújkál a kolléga, de jól csinálja, meg kell hagyni. Most is csak úgy bukkant fel az idővonalamon vagy mi a pöcsömnek hívják azt, hogy Darabos nyomott hozzá egy kommentet. Megörültem, mert bírom kiski stílusát, kár, hogy ő is eltűnt az éterben. Szóval azon gondolkoztam, hogy át kéne költöztetnem a naplómat, talán pont facebookra, ami furcsa gondolat, révén utálom mint a bánat. Volt már ilyen költözéses gondolatom, és a blog.hu-n el is indult egy kb. öt posztot megért vadhajtás, de egyszerűen elfelejtkeztem róla. Meg valahogy affinitás sem volt hozzá, meg akkor már ki kellett volna találni valami tematikát is, meg mittudomén... szóval felejtős lett. Pedig még kommentek is jöttek, szóval az előrelépés megkérdőjelezhetetlen volt. De most, hogy így írok, ebben a szent percben jött is egy csomó gondolat, hogy mit lehetne összehozni facebookra. Úgyhogy lehet bele is vágok, irány a világhír!

De addig is vissza a fölre. A poszt címe találó, a helyzet ugyanaz, mint pár hónapja. Próbálok kitörni a konyha monotonitásából és más állások felé kacsintgatni, mert ez a sütögetés baromi uncsi ám már. Volt egy ígéretes lehetőség, egy számítógépes játékok lokalizációjával foglalkozó cég keresett fordítókat és tesztelőket Dublinba. Egyáltalán nem fűlik a fogam a költözéshez, de mondom vesztenivalóm nincsen. Fogalmam sem volt milyen játékot kellene fordítani, de hát egye fene, vágjunk bele. Négy körös válogató, első kör egy nyelvtani teszt. Egy ilyet egyszer már beszoptam, így tudtam mire kell figyelni. Egy másik cégénél csináltam már egy ilyen tesztet és csúnyán elhasaltam, mivel naivan azt hittem, hogy a nyelvi leleményesség, a mondanivaló minél természetesebb kifejtése és a sziporkázó stílus többet nyom a latba, mint a pontok és vesszők megfelelő elhelyezése. Az egyik durva (20 pontos) hibám az volt, hogy a három pont karakter helyett (...) sima három pontot írtam (...). Aki látja a különbséget a kettő között, szóljon. Másik durva hibám, amit a kiértékelő ,,súlyos fordítási hibának" jelzett a következő volt: egy interjúrészlet volt a target, egy videojátékról beszélt valaki, idézetként. A végére volt írva, hogy John Doe, XGame's general manager. Na, most magyarul elég hülyén hangzik, hogy általános igazgató, a játékoknak meg amúgy sincsen ilyenjük, legalábbis én még nem hallottam. Így azt írtam, hogy Gipsz Jakab, az XGame fejlesztési igazgatója. Na ez olyan horribilis hibának minősült, hogy le is vontak újabb 20 pontot. Súlyos hiba volt még, hogy tabletnél koppintás helyett bökést írtam, de gondoltam mivel gyerekjátékról volt szó 1, poénosabb 2, nem feltétlenül akarjuk, hogy a gyerek kopogtassa a tabletünket. Szóval bukta lett, de ennek a tesztnek a tanulságaival felvértezve már magabiztosan vágtam neki az új tesztnek. Át is mentem csont nélkül, mivel tudtam, hogy ilyen szemétségekre kell figyelni. Ebben a tesztben is benne a volt a három pontos faszság például, meg egy csomó vesszőkérdés is, ami marhára fontos ám.

Na, jöhetett a második teszt, aminél mér éreztem, hogy olyan területre tévedünk, ahol annyi eséllyel indulok, mint a vízipisztolyos mókus az erdőtűzben. ,,Mennyi és milyen tapasztalattal rendelkezik ön MOBA játékok terén?" Azt nem írhattam, hogy lófasszal se, mert hogy nézett volna ki, másrészt igaz se lett volna, mert éppen egy picivel rendelkeztem. Ugyanis ez már a harmadik cég, amelyik League of Legendset akar velem fordítani, mintha más játék nem is lenne a világon. Nem mondom, hogy szar játék, de engem marhára nem köt le, nem is értem, hogyan lehet annyira rábuzulni. Hosszúak a meccsek, vad kattintgatás az egész, a társak hülyék mint a segg, és számomra rém unalmas. De lehet csak öreg vagyok, és már nem kötnek le ezek a vérpistikéknek írt játékok. Na jó, essünk azért neki, sietni kellett, mert fél óra volt megcsinálni a tesztet, szóval volt rajtam nyomás. Mesélni kellett arról honnan ismerem a játékot, mit szólok hozzá, mit szeretek benne (utoljára tán egyetemi beadandóban hazudtam ennyit) majd jött a neheze: 200 szóban angolul írjam le a legutóbbi meccsemet. Hátkössz.

Az valami három hónapja volt, asszem mentem az íjász csajjal, azt jött szembe az a buzi kislány a macijával, állandóan odavarázsolta azt a bazi nagy macit, én meg állandóan meghaltam a gecibe. Hát kb. ennyire emlékeztem belőle de hogy lesz ebből kétszáz szalonképes szó? Megint előjöttek az egyetemi emlékek, amikor azt is le tudtam írni bármikor 10 ezer karakterben, hogy mit reggeliztem aznap. Sosem örültem még ennek a skillemnek ennyire. 25 perc és 208 szónyi bullshit után készen voltam, és szinte el is hittem, hogy valóban milyen fasza meccset játszottam három hónapja. Ők is elhitték, mert ez a teszt is sikerült. A következő lépés egy skype interjú volt.

Jó volt, mert két csaj interjúztatott, különlegesen megnyerő intellektusomat így maximálisan kamatoztatni tudtam, okosakat mondtam, meg vicceseket is mondtam, meg a kettőt együtt is, szóval tök jól sikerült az interjú. Mármint ezt abból szűrtem le, hogy amikor okosat mondtam akkor bólogattak, amikor meg vicceset, akkor nevettek. Aztán pár óra múlva kaptam egy e-mailt, hogy mégis hanyas szinten áll a karakterem, mert nem találják. Hát itt kénytelen voltam egy tíz alatti számmal válaszolni, ők meg azt írták, hogy egy pöppet tapasztaltabb játékosra vágynak. Én meg mondom azt hittem fordítót kerestek nem világbajnok koreai kockát. Aztán ma írtak, hogy bocs, de nem téged választottunk. Hát milyen kár. Pedig egy hétvége alatt felmentem 13-as szintre, ne tudjátok milyen szenvedések árán, és mennyire megutáltam ezt a játékot, pedig én igyekeztem pozitívumokat találni benne, becsszó. A végén már egy kőfejtőben is szívesebben múlattam volna az időmet. Biztos, hogy fog még ez a cég keresni (vagy egy másik, ugyanebben a témában) úgyhogy valakit rá kell izzítanom, hogy tolja fel a karakteremet level30-ra, mert nekem nincsen gusztusom hozzá.

De ha nem lehetek játékfordító, akkor majd leszek forgatókönyvíró! Egy nagyon kacifántos és bonyolult módon megismertem egy embert, aki valamennyire benne van a filmgyártásban, és létrehozott egy fórumot, ahol tehetséges, vagy magukat annak gondoló írók megoszthatták forgatókönyv ötleteiket egymással, hogy majd jól felfedezik őket. Több remek ötlet is felmerült, nekem is van a gépemen vagy 10 olyan szinopszisom, amiből remek sorozatokat lehetne forgatni. Persze akkor, ha nem Magyarország lenne a piacunk, ahol ugye minden kicsit másképpen működik, mint a világ többi pontján. De sajnos az, így ez a remek kis projekt megrekedt. De.

Pár hónapja írtam a srácnak, hogy mégis mizu, amire azt írta, hogy van egy félig kész terv, ami már el is kezdett forogni saját erőből, minimális csapattal, sok adakozó kedvű emberrel. És kellene egy társíró, mivel egyedül nem bírja. Na, felvázolta az ötletet, és neki is vágtunk.

Egy szó, mint száz, mára ott tartunk, hogy a pilot 90%-ban kész, és nagy része le is van forgatva. Láttam pár nyers képkockát is belőle, jól néz ki, ahhoz képest pedig, hogy gyakorlatilag nulla költségvetéssel forgott, kurva jól. Kicsit nehézkes volt, mert csak facebookon (ugye, milyen sok mindenre jó?) tudunk kommunikálni. A srácnak jó a kapcsolatrendszere, tudott profi technikát kölcsönözni, és hát persze kurva jó a sztori is, amiről persze egy szót sem árulhatok el, de még a sorozat címét se. De nemzetközi szinten is megállná a helyét, a magyar sorozatmezőnyből pedig úgy magasodna ki, mint alföldi faluból az Empire State Building. Jó hír, hogy van már egy komolyabb érdeklődő is a sorozat iránt, a rossz hír, hogy még csak érdeklődő. Nekem nagyon tetszik (jóhogy, én írtam) de tényleg semmit nem írhatok róla, pedig nagyon viszketnek az ujjaim. Majd meglátjuk, hogyan alakul.

Közben a gondolatot tett követte, s izibe be is regeltem a Facebookon a Firestarter18 oldalt, őszintén igyekszem majd karban is tartani, frissíteni, meg miegyebek. Ötletem szokás szerint millió van, reméljük híres lustaságom tengerébe nem fognak belefúlni.
Az oldal elvileg ezen a linken megtalálható, ha nem akkor a keresőbe beírt Firestarter18 jó kiindulópont lehet. Tessék lájkolni, meg bökni, meg megosztani, meg híresztelni, meg amit még itt a Facebookon szokás.