Teljesült életem álma

A megfelelőképpen hatásvadász cím és lead után természetesen nem ezzel a témával fogok kezdeni, ezt majd valahol random fogom elhelyezni a szövegben, hogy az egészet elolvassátok.

Kezdjük a szomorú dolgokkal, mert sajnos olyan is van. Ígérem rövid leszek, egyrészt azért mert nem szeretném ha az olvasóim egy része elengedné az ablakkeretet, másrészt túl személyes dolgokat azért nem osztok meg veletek. Mert akkor nekem már nem marad semmi :)

Szóval a történt, hogy barátnőm 21 évesen trombózis kapott. Ja kb én is ilyen arcot vágtam, amikor írta az sms-t, hogy a háziorvos instant mentőt hívott amikor meglátta a lábát. Ez szerdán volt, szegény azóta a kórházban fekszik, és még legalább hat napig bent kell lennie. Nem is ez a szörnyű, hanem, hogy nem mozgathatja a lábát. Ergo fel sem kelhet. Semmit. Egy percre sem. Egyébként jól van, valami injekciókat kap, csak hát egyre nehezebben bírja a fekvést, amit maximálisan meg tudok érteni, én kb két nap után begolyóztam volna.
Eddig minden nap voltam bent nála, iszonyatos az a hely. Kb 10 évet szoktam öregedni minden látogatás után, és kell vagy 1,5-2 óra mire kimászok a letargiából. Rettenetesen utálom a kórházakat, amikor meglátom az épületet már gyomorgörcsöm van. Aztán bent az a félhomály, azok a szagok, a pislákoló neonok, zegzugos kihalt folyosók, szoci építészet, lepukkant termek, undorító színű falak.... brrrrrr.
Aztán ott van még a belgyógyászaton az a rengetek öregember, jajgatnak, mászkálnak mint a kóbor lelkek, egyik esetlenebb, mint a másik.....brrrrr.

Drágám volt olyan szerencsés, hogy három öregasszony mellé került be. Fú de gyűlölök ott lenni. Mind a háromból katéter lóg ki, az egyiket pelenkázni kell, szegény már fál lábbal odaát van. A másik kissé zavart, magában beszél, illetve hát a fértjével diskurálgat jókat, aki már vagy 20 éve meghalt. Mindez egy kicsi, levegőtlen teremben. ehhez jön még a magyar egészségügy default szar állapota, mit inkább nem is fejtek ki, mert mindenki tudja miről van szó. Nem is folytatom, mert sírva fakadok.

Egyébként a fogamzásgátlótól alakult ki szegényben, és kurva szerencséje van, hogy elment orvoshoz a fájós vádlijával. Mondtam is én valszeg feldobtam volna a talpam, mert tuti nem mennék el azért orvoshoz, mert fáj a vádlim.

Na befejeztem, ebből a témából elég ennyi. Beteszek egy vidám zenét, hogy nektek is visszajöjjön az életkedvetek:





A fenti dolgot tetézi, hogy az elmúlt 14 napból 12-t dolgoztam, napi 10-12 órát. Gondolhatjátok milyen jó formában vagyok. Éppen ezért úgy döntöttünk tegnap, hogy kicsit lazulunk.
Volt egy színjátszó-találkozónk tegnap egy közeli városban. Na, mondjuk ez is megér egy bekezdést. 6-18 éves gyerekek jöttek erre a versenyre, előadtak egy darabot/jelenetet, a zsíri pedig párat felküldött az országos döntőre. 600 gyerek zsibongott egész nap, majd szétment a fejem a végére. Na de. Az előadások. Hát atyafasza úr isten.

Én arra gondoltam, hogy milyen jó is az, hogy ilyen sok gyerek ahelyett, hogy a tv meg az internet előtt folyatná az agyát, inkább elmegy színészkedni egy kicsit. Milyen jó és hasznos dolog ez. Lófaszt, ha gyereketek van soha ne adjátok színjátszásra. Vagy legalább nézzétek meg hová!
Az előadások 90% értékelhetetlen foshalmaz volt, nulla dramaturgiával, nulla koncepcióval. Az összes a veszekedésre, ordítozásra, ripacskodásra, szokásos fingós-szarós-hányós poénokra volt kihegyezve. Volt olyan produkció aminek a rendezőjét simán tarkólövéssel jutalmaztam volna. A többi elérte egy langyibb Sas-kabaré szintjét. Még a klasszikus magyar népmeséket is sikerült olyan szinten szétbaszni, hogy elképesztő. Legalábbis ha egy általános iskolások által játszott darabot nem tudok követni, nem tudom, hogy ki mit miért csinál és egyáltalán mi a fasz folyik a színpadon az üvöltözésen kívül, akkor úgy gondolom az bizony el van baszva. Borzasztó volt.

Ezek után nem csoda, ha muszáj volt legurítanunk pár sör. Mivel a városban pont pálinkafesztivál volt, ez kapóra is jött.
Természetesen eltévedtünk haverral, mondjuk ebben szerepet játszhatott a lapos üvegben a szívünk alatt hordozott Jameson is. Szóval eltévedtünk, és egy olyan környékre keveredtünk, mintha pár ezer km-ert mentünk volna nyugat felé. Mondjuk olyan 10-12-t ezret. Az egyik szerény ház előtt állt egy fekete Dodge Challenger és egy Porsche Cayenne terepjáró. Bocsesz. De az a Dodge atya úr isten hát az milyen kocsi már. 20 colos kerekek, olyan széles mint egy Suzuki és olyan hosszú mint egy Ikarusz. Nagyon durva látvány volt. Úgy volt becsengetek a tulajnak, és addig könyörgök míg kicsit megbúgatja a 6.1-es motort. Visszaszívok minden rosszat amit a plázacicákra mondtam, ezért a kocsiért én is leszopnék bárkit.

Miután többször elélveztünk a kocsira, sikerült megtalálnunk a fesztivált, ahová olyan jó ütemérzékkel sikerült megérkeznünk, amilyen a filmekben sincs. Odasétálunk a nagyszínpad elé, pont akkor lépett fel rá egy helyes, szimpatikus fiatalember (az, hogy fiatalember csak a hangjából derült ki) és búgó bariton hangon bemutatkozott: Sziasztok, SP vagyok!

Hát akkor én ott rögtön megint elélveztem vagy háromszor, úgy kellett felkaparni a padlóról. Főleg, hogy utána fellépett még Fásy Ádám és kis csapat és Baby Gabi is. Meg még valami random mulatós celebek, Bunyós Jani meg ilyenek. A jó hangulat tehát adott vol,a már csak enni kellett volna valamit.

És akkor én itt felteszem a kérdést, amit minden vendéglátósnak címezek akik valaha ételt vagy italt adtak el egy szabdtéri rendezvényen:


Mi a faszért kell gusztustalan módon lehúzni és átbaszni az embereket????

Elképesztő, hogy milyen pofátlan árakat képesek kiírni ezek a seggfejek. Az, hogy a 15 centis sültkolbász 1200 forint, még belefér. De hogy egy kibaszott szelet kenyér 100 forint, az azért már a pofátlanságnak is a legmagasabb csúcsa. 100 fprint egy kis darab kenyér. Mi ez, ha nem mocskos és gusztustalan féreg mód lehúzás? A többiről már nem is beszélek, olyan árak voltak, hogy nem tudtam sírjak-e vagy nevessek. Aztán csodálkoznak ha csak lézengenek az emberek és senki nem vesz semmit. Egyébként is fura állatfaj ez az árus, volt gy amelyik váltig bizonygatta, hogy a láthatóan műanyag farkasfog nyaklánc (amiből kb ezer darab volt nála) eredeti farkastól származik. Amikor meg kiröhögtem még én voltam a geci.

Na, ezek után inkább beültünk egy pizzériába utána egy kocsmába és egész jót ereszkedtünk. Aztán az egyik csaj kitalálta, hogy menjünk táncolni. Hurrá. Elindultunk, odaértünk, ők bementek, én meg kettőt léptem befelé és már sarkon is fordultam. Komolyan, olyan barna bőrű lakosság tombolt odabent, hogy Fekete Pákó világított volna közöttük. Szerintem olyan gyorsan jöttem ki onnan, hogy még levegőt sem vettem bent. Nincs nekem bajom a cigányokkal, csak épp utálok a közelükban lenni. Főleg az ilyen rajos pujáróktól/pujaricáktól ver ki a víz. Én nem is értem mi a faszért mentünk oda in the first place. Mentünk is inkább aludni.

Nyájas olvasóim nyomására elkezdtem nézni a Sopranost. Legalább a látszata így megvan a demokráciának. A második évad közepén tartok, az első annyira nem kötött le, kicsit többet vártam tőle, de azért mindig vártam a következő részt. Abban sem voltam biztos, hogy tudok majd rokonszenvezni a főszereplővel, de mostanra már kurva jó arcnak tartom. A többi szereplő is fasza, főleg az öreg maffiózó brigád, Paulie, de a legeslegkirályabb arc az Sil. Bazzeg azon a tagon mindig szakadok ahányszor meglátom.
Aztán ami még frankó benne, azok a susogós melegítő kollekciók. Néhány csoda láttán hangosan felszisszentem, főleg mert nálunk itt vidéken néhányan még mindig pont ugyanilyenekben járnak. Az is érdekse, hogy a gogotáncosok bugyijain milyen jól meg lehet figyelni az idő múlását. Nem is kell kiírni melyik évben járunk.



Mivel tudom, hogy szerettek szavazni, a végére itt egy újabb. ezzel nem fogtok semmit befolyásolni, csak a munkámat értékelni.