Vidéki húsvétolás Kálmiéknál

Ahogy kilépnek az utcára, rögtön megnyalja arcukat a langyos márciusi nap. A gyümölcsfákon már virágzik a cefrének való, méhek döngicsélik körbe a kusza ágakat. Csak meg kellett volna metszeni a fákat. A füvet is nyírhatom, a keservit. Elindulnak. Jani megy elöl, mögötte két fia, Ádi és Gyurika. A falu távoli sarkából kutyaugatás hallatszik, de nem tudja elnyomni a közelben visító flex hangját. Kellemes földszag és a járda mellett nyíló nárciszok illata keveredik az erős pacsuli bűzével, amit a hat éves Gyurika végigöntött magán indulás előtt. Az utca üres, a falu csendes. Trágyaszag terjeng a földekről. Valahol gallyat égetnek.

Jani megy elöl, mögötte két fia. Nem szólnak. Janinak idén megint kijjebb kellett varrni az esküvői nadrágján a gombot. Kisárgult fehér ingjén már megjelentek az első izzadtságfoltok. Meleg van. A gyerekek is ünneplőben, hajuk jófiúsan oldalra nyalva, a kicsi kezében piros-fehér csíkos műanyag szatyor lifeg, benne olcsó kölni. A kamaszodó Ádi be akarta zselézni a haját, de az anyja nem engedte. Hülyén érzi magát. Hülyén is néz ki az apjától kölcsönkapott, négy számmal nagyobb, egykoron fehér ingben. Csak a Zsuzsi ne legyen otthon.

Végre odaérnek. Jani tudja, hogy a kapu nyitva van, nem csenget. Amúgy is évek óta rossz a csengő. Ma'j a hétvégén megcsinálom. A bordázott lemezkapu irdatlan csörömpöléssel nyílik ki. A zajra a fél méteres láncon tartott németjuhász-puli keverék kutya kiront a hulladék fából tákolt házából. Vastag porfelleget kavarva csahol. A ribillióra kivágódik a szúnyogháló, és egy könyékig paníros asszony bújik ki.
- Nem kushadsz el! Gyertek csak, gyertek, én megyek, mer' odaég a hús - azzal visszaszalad.

Hát bemennek. A dohos előszobában légypapír csüng a plafonról. A tavalyi. Rajta aszott légymúmiák lengedeznek a huzatban. Lerúgják cipőjüket, Ádi ekkor veszi észre, hogy zoknija a nagylábujjánál biz lyukas. Ránt egyet a zoknin és visszatűri, így rejtve el a lyukat. Nagylábujjával még mindig szorítva és így helyén tartva a zoknit felemás léptekkel betipeg a konyhába. Milyen ciki, csak a Zsuzsi ne legyen itthon.

-Csóóókolóóóm - zengi Gyurika. Ádi bizonytalan, a csókolom már ciki, tegezni nem mer, elvörösödik a dilemmában, végül egy félhangos 'Csoom slisszan ki a száján. A konyhában fojtogató sült zsír szag, a háziasszony reggel négy óta tesz-vesz. Ünnepkor ki kell tenni. A konyhában bohém módon keveredik a múlt század romantikája a modern idők vívmányaival.

Rozoga, tűzvédelmi szempontból minimum aggályos gáztűzhely, de fölötte modern páraelszívó, melynek kivezető nyílása nincs bekötve sehova. A járólap fél éves, de ferdén lerakva, hullámos, mozog. A szélek nincsenek rendesen eldolgozva, már törik. Jóvanazúgy. A vadi új, kék járólap találkozása a harminc éves barna lambériával maga a meg nem énekelt költészet. A két és fél méter magas fridzsider tetején kis lapostévé, mellette ócska rádió. A fehér csipketerítővel letakart, évtizedes cigarettafüsttől megsárgult fagyasztóládán soha ki nem bontott ajándékok sorakoznak. Pohár és kávés szettek, vicces bors és sószórók, faliórák, születésnapos bögrék, háromszáz forintos ajándék borok. A piros pettyes zománcos fazekak mellett a legmodernebb háztartási géppark, mindegyik egyszer volt használva. Gyümölcscentrifuga, kenyérsütő, tévéshopos szeletelő, robotgép. Az összes konyhai gép egyetlen földeletlen konnektorról működik hosszabbítók kusza hálózatának köszönhetően.

Jani kezet ráz a konyhaasztalnál már reggel hétkor helyet foglaló nyugdíjas szomszéddal, Pistával.
- Janikám, de szarul nézel ki, iszol te rendesen?
- Északás' vótam.

A giccses húsvétos abrosszal megterített konyhaasztalon a déditől örökölt, megsárgult, virágos porcelán szettel van megterítve, a tányérok előtt kristálypohár-formára fröccsöntött műanyag poharak, ezüstnek látszó, de szintén műanyag tálcán csorba pálinkás poharak. Szikkadt pogácsa, mellette saját márkás kóla és narancs üdítő. Az asztal közepén hidegtál, műanyag tálcán lefittyedt salátalevelekre halmozott franciasaláta, fasírt, szeletelt sonka és kolbász, elegánsan srégan vágva. Megsárgult petrezselyemlevelekkel és pirosarannyal díszített kaszinótojás. A tűzhelyen serceg valami, negyvenkét foknál nincs több a konyhában.

A háziasszony sebtében megtörli paníros kezét egy retkes konyharuhában, megborzolja a fiúk haját. A törlés nem sikerült teljesen, Gyurika hajáról csirizdarabok csüngenek.
- De megnőttetek! Gyakrabban is jöhetnétek, Janikám!
Jani megvonja a vállát. Most se akartunk jönni.
Ádi zavarban. Most jön a legrosszabb rész. Izzadt tenyerében idegesen szorongatja az anyjától elcsent hamis Versace parfümöt. Nagylábujja megint rálelt a zokni lyukára, és kilesett a nagyvilágba. Csak a Zsuzsi ne legyen itthon.
- Zsuzsikám, angyalom gyere ki, megjöttek a locsolók!
Basszameg.

Ádi elvörösödik, lucskos tenyeréből majdnem kicsúszik a parfüm. A szőke, hosszú hajú, gyönyörű Zsuzsi mint egy angyal libben ki a konyhába fehér blúzban és az indokoltnál valamivel rövidebb fekete szoknyában. A csinos lány egy osztályba jár Ádival, és biza gömbölyödik már itt-ott, ahogy ezt Jani is meglepetten konstatálja, ahogy lopva végignéz rajta. Ádinak a torkában dobog a szíve, ahogy a lány megáll előtte. Mosolyog. De milyen szépen. És milyen jó az illata!

-Na, azt' verset tudtok-e? - sürgeti az események folyását az asszony két szelet kirántott hús zsírba süllyesztése között.
- Én tudok! - rikkantja Gyurika, és egy levegővel elhadarja - Biciglivel érkeztem harminc métert fékeztem Gyuri vagyok szép és laza locsoljak vagy menjek haza.
- Na ez mán' vers - hahotázik Pista vöröslő fejjel. Még az asszony is összecsapja a lisztes tenyerét, kacag.
- Haza most már ne menjél akkor, ha már idáig elbicigliztél. SZABAD! - adja meg az engedélyt az asszony a rituálé ünnepélyes végrehajtására.

Zsuzsi lehajol, hogy a kis Gyurika felérje szőke fejét. Jani így pont belát a blúzába. Ádi sajnos nem, pedig még oldalra is dől egy kicsit. A lány nyakáról lefolyik a száz forintos kölnivíz, de úgy tesz, mintha nem érezné. Ádi jön. Elvörösödik. Bárcsak bezselézhettem volna a hajam. Sprét is fújni kellett volna. Érzi, ahogy az inge nyakánál forró levegő áramlik ki. Izzad, mint egy ló.

- Szabad locsolni?
- Há' nem úgy van az, azt' verset ki fog mondani? - rikkant hátra az asszony fenyegetően, miközben egy újabb karajszeletet béereszt a zsírba.
Óbazmegnemár... Ádi lábaiból kimegy a vér és még jobban elvörösödik.
Nem is tud verset. Föl a szoknyát, le a bugy... Ez nem jó. Titkon azt reméli, hogy megnyílik alatta a föld, és elnyeli egészben. Végre eszébe jut.
- Én kis kertész legény vagyok, virágokat locsolgatok, azt álmodtam az éjszaka, hogy itt is nőtt egy rózsafa, szabad meglocsolni? Ezdegáz, édesistenem.
- Szabad - mosolyog Zsuzsi.
Ádi pacsulija a lány nyakának másik oldalán folyik le, mint az előbb, de Jani bánatára most nem kell lehajolnia.

Mire végez, az asszony már dugja is a két fiú markába az összegyűrt ötszázasokat. Ádi szabadkozik, de csak jól jön a kis pénz, otthon úgyse kap. De Jani gyorsan kapcsol.

- Na, maj' én vigyázok a pézre', mer' csak elszórjátok az úton. Adjátok csak ide!
A két gyerek nem mer ellenkezni. Jani zsebre vágja az ötszázasokat, hogy aztán este a kocsmában eligya az egészet. Meg még többet is.
Zsuzsi egy kosárból eperlevéllel mintázott, hagymahéjjal festett és szalonnával kifényesített húsvéti tojásokat kínál. Vesznek, kezükről napokig nem jön le a zsír. Gyurika a csíkos szatyorba ejti a tojást, Ádi zsebre vágja az övét, hogy majd megfeledkezve róla szét is nyomódjon, ahogy leül.

- Na, üljetek le, egyetek, minden HÁZI - invitálja őket az asszony, mintha a HÁZI az valamiféle garancia lenne a minőségre, vagy legalábbis a minimális élelmiszerbiztonsági előírások betartására.
- Na, én meg tőtők ­- csillan fel Pista szeme, és mintha otthon lenne, már csavarja is le a műanyag ásványvizes palack tetejét.
- Azt' hol a Kálmi? - érdeklődik Jani a házigazda hollétéről. Megcsapja az üvegből előbúvó acetonos pálinkaszag, hátrahőköl.
- Ő nem húsvétol, kiment horgászni - mondja az asszony, ami azt jelenti, hogy Kálmi egy rekesz sör társaságában kiment a bányatóhoz, hogy majd csak másnap délben kerüljön elő.
- Na istenisten!
Prüszkölve, krákogva, grimaszolva nyelik a rossz pálinkát
- De jó pálinka! - sóhajtja Jani párás szemekkel. - Szilva?
- Az. Is - köhögi Pista, és már tölti is a következőt - Barack, cseresznye, körte. Szeder is van benne, érzik, ha figyeled. De most csak hatvanötösre engedte a Kálmi, nem bírja már a gyomra az erőset.
- Na, istenisten!

A gyerekek zsírfoltos kistányérra szednek a hidegtálból, és a szalvétával letakart, menthetetlenül száradásnak indult, szabálytalan vastagságúra szelt kenyérből. A reggel öt óta az asztalon álló kaszinótojások széle már száradásnak indult, a mártás tetején vékony, barnás bőrkeréteg alakult ki. A franciasalátában a zöldségek pépesre főttek, foguk alatt serceg a rengeteg megbarnult alma. A fasírt hideg, tetejére rádermedt a zsír, és iszonyúan sós. Mégsem annyira, mint a nyúlós, elrághatatlan HÁZI sonka. De legalább a HÁZI kolbász nem erős. Annyira. Ellenben ehetetlenül zsíros, Ádi szinte érzi, ahogy újabb és újabb pattanások bújnak elő arcán.

Ádi maga sem tudja hogyan, de szóba elegyedik a mellé leülő Zsuzsival. Jani előbb fél szemmel, majd a sokadik pálinka után már két szemmel is a lány felcsúszott szoknyája alól kivillanó lábait vegzálja. Ádi nem mer lenézni. Iskoláról, osztálytársakról, másnapi dolgozatról beszélgetnek. Hosszú, nagyon hosszú, kínos csendek, melyeket evéssel igyekez kitölteni Ádi.
-Egyetek süteményt is!

Vajas krémes, odaégett piskótás sütemények érkeznek halmokban, tetejükön megfojt és odakozmált csokoládékrém. A vastag, émelyítő krémben recseg a kristálycukor a foguk alatt. Franciakrémes bolti tésztával, melyet már átáztatott a túl hígra kevert, porból készült krém. Az egész úgy folyik szét, mint egy tehénlepény. Ujjnyi vastag porcukor a tetején. Zserbó, Janinak letörik a koronája a benne maradt dióhéjtól. Inkább marad a pálinkánál. Hájas kifli-hegyek, linzer-várak, kókuszgolyó-gúlák. Szikkadt kalács, keksz szalámi.

- Egyetek még, mindjárt kész a kirántott hús, oldalas, natúrszelet, kordonblő, stefánia, rántott csirke, nyúlpaprikás nokedlival!
A legkülönfélébb HÁZI állatok zsírral és panírral bebugyolált holttestei hevernek szerteszét a konyhában és a kamrában. Instant szívinfarktus. Már a látványtól sikít a koszorúér.

- Áhh, megyünk, sok helyre kell még menni. - adja ki az ukázt Jani, de alig bír felállni az asztaltól.
Ádi és Zsuzsi egészen összebarátkoznak, egymásra mosolyogva válnak el, hogy aztán a büdös életbe többet ne beszéljenek egymással. Zsuzsi egy év múlva teherbe esik a helyi focicsapat harmincöt éves kapitányától, meghízik és háztartásbeli lesz. Ádi később a család büszkesége lesz, egyetemre megy, de a szülei csak egy évig tudják fizetni a koleszt, hazaköltözik, melós lesz akárcsak apja.

Jani valahogy kitántorog a lemezkapun, amit úgy hátracsap, hogy zeng az utca. Várja őket a következő állomás. A gyerekek utána. Ádi még egy fátyolos pillantást vet Zsuzsira. Gyurika addig lóbálja a szatyrot, míg oda nem veri a kapu sarkához, a benne lévő festett tojás összetörik. Elindulnak. Hosszú nap lesz ez. Újra felsír a közeli flex.