A Kártyás

Eldöntötted, hogy póker profi leszel. Felmondasz a munkahelyeden, vagy az eddigi semmittevést címkézed át. Melegében közlöd a nagy hírt pár haverral, vagy nagyon helyesen megnyitod a blogodat, melyben írod, hogy nekiálltál ,,odafigyelve" játszani, és nyersz is. Elemzel, és handhistoryztol. Akkor te most profi vagy? Vagy csak úgy csinálsz?

Hamar túl leszel az új időszámítás szerinti 10-20 sessionon, és máris mérleget vonsz! Mire figyelj?

Ha eddig nem is volt baj az egoddal, ezen a ponton tuti bajba kerülsz. Mit tud az ego? Sírni vagy nevetni, miközben neked a karriered objektív megítélése szempontjából célszerű volna mentes állapotba kényszeríteni magadat.

Amikor az ember saját korábbi tevékenységét ellenőrzi, valójában nem tesz mást tesz, mint keresi pszichéjének nyugalmát, annak megállapításával, hogy körülményeihez, és tehetségéhez mérten mindent megtett, miközben a végeredményt is el tudja fogadni, vagy fel tudja dolgozni.

Az átlagember amikor hibát észlel többnyire nem képes kordában tartani érzelmeit, és kiiktatni önnön hibátlansága iránt táplált vágyait.

Énképe védelmében önkéntelenül és azonnal visszalépteti a rendszerbe az egot, a felelősséget valahol önmagán kívül - a Körülményekben - keresi.

Innentől kezdve meg már nem képes objektíven megfogalmazni sem a preferenciáit, sem a maga viszonylatában befolyásmentesen megítélni tetteit.

Ezek miatt mára az általános vélekedés az, hogy a megfelelő kontroll biztosítására csak egy külső megfigyelő lehet képes, aki egy nagyobb tudású póker profi (coach). A coach azzal együtt képes totális szakmai kontrollt fenntartani feletted, hogy az önbecsülésedben kárt tenne.

Ez tényleg működik!

De! Ahogy játszani sem fog a coachod helyetted, úgy ezt a fajta önfelülbíráló piszkos munkát is meg kell tanulnod elvégezni! Egy megfelelően kiforrott elemző tudás könnyen lehet a sikered záloga!

Magától értetődik, hogy amennyiben egy parti lefolyása a tiszta racionalitás keretein belül értelmezhető, a megfejtéséhez senki nem akar más utat keresni. Ennek kapcsán legtöbbször azt is pontosan tudjuk, hogy amit a parti elemzéséről tudunk, azt mióta, kitől tudjuk, és ha elég kíváncsiak vagyunk azt is megtudjuk, hogy aki nekünk elmondta, Ő kitől tudja.

Ez sokszor jobban érdekel bennünket, mint az, amit érdemi infoként megosztanak velünk...

Vajon miért is.....?

Véleményünk másoknak is elmondható, és mivel pontosan ismerjük az eredményre vezető világos gondolatmenetet, elmondásaink alapján ugyanezt a tudást akár kívülállók is tudják hasznosítani. Ebből fakad a logikus, racionális gondolatmenetek óriási népszerűsége, és megkérdőjelezhetetlensége.

A fent leírtakkal szemben én arra fektetem a hangsúlyt, hogy nem egy-egy konkrét esetben keresem a lépéseim helyességét, hanem hosszú távon, döntéseim összességében, egész pókerkarrieremet - bankroll menedzsmentemet - figyelembe véve.

Filozófiám szerint, az abszolút helyes döntés, mint olyan ritkán létezik, hanem egy adott lépés helyessége vagy helytelensége csak hosszabb távon vizsgálható. Totálisan kisarkítva: bármelyik partiban lehet akár totálisan rossz spottal is többet nyerni egyszer-egyszer, mint a legjobbnak vélelmezettel. Viszont hosszú távon mégis a helyes stratégiát alkalmazva leszünk eredményesek.

Azért is érdemes saját kútfőből táplálkozni, és minél előbb megérteni a gondolatmeneteket, mert a kívülről ránk erőltetett rendszereket nehezebben tudjuk gondolkodásunk részévé tenni, mint amit saját magunk fedezünk fel! Hiszen nem lesznek kétségeink a forrást illetően!

Az a javaslatom, hogy gondolkodásod és ennek megfelelően cselekvésed, ne pusztán racionális legyen, hanem lehetőleg "zseniális". A racionálissal szemben bármikor felhozhatók racionálisabb érvek, a zseniális ellen azonban nem. A zseniális nem mindig racionális, de stratégiailag és taktikailag maximális.

Nyilván bajban vagy, mert a racionális gondolkodás minden erővel igyekszik száműzni a nem mérhetőt, a nem magyarázhatót, de elsődlegesen azt, amiről nem tudod, hogy honnan tudod...

Vagyis magunkban negligáljuk, leírjuk, mellőzzük a misztikumot. Pedig a korlátozottan misztikus (intuitív-zseniális) gondolkodás nem zárja ki a racionalitást. Nem kérdés, hogy az emberben mindkét megismerési mód egyidejűleg jelen van: a természet úgy alkotta meg ítélőképességünket, hogy két alapvetően ellentétes megismerési, gondolkodási mód keverékéből álljon össze. Maga az ember nem képzelhető el egyik nélkül sem. Van, akiben az egyik erőteljesebb, van, akiben a másik. Ám mindnyájunkban jelen van mindkettő. A hosszú távú eredményesség szemszögéből mélyreható különbség van aközött, ha tudod, miért teszel valamit, vagy ha nem tudod, mi okból de ugyancsak teszed. Első esetben egy következő hasonló szituációhoz tudsz alkalmazkodni, utóbb meg nem.

Hogyan ismerd fel magadban a zseniális/intuitív gondolatot, gondolatmenetet? Nem könnyű erre megadni a választ, mert gondolatainkat nem figyeljük meg, azok eredetét nem kutatjuk. Jelenbeli gondolkodásodat eleve meg sem tudjuk figyelni, csak a gondolatmenet eredményét tehetjük utólag gondolkodásunk céltárgyává.

Én azt az egyszerű, és mindmáig cáfolatlan teóriát állítottam fel, hogy az a gondolat, melyet képes vagyok irányítani, többször elővenni, átrágni, azt racionálisnak tekintem. Amelyik felbukkan és ott van az lehet zseniális, vagy szerényebb jelzővel: intuitív.

Azután: míg ez utóbbi egymozzanatú, addig az első jellemzően több lépcsős szokott lenni. Ebből következően a racionális üzemmód esetében a séma továbbgondolással fejleszthető, intuitív/zseniális gondolat a továbbgondolást taszítja, és egymagában helyet, keres magának. Illetve javarészt azonnali cselekvőséget eredményez.

Ha most azt mondom, hogy az első két rész arról szólt, hogy az ilyen rapid módon meghozott, józan ész rovására meghozott döntések, cselekvőségek nagy átlagban a leakek tárházát gyarapítják, akkor nem tévedsz. De a kiemelkedő játékos éppen attól lesz eredményes idővel, hogy nem csupán érti, hanem érzi is a pókert! És máris dupla előnyben van veled szemben.

Ha fel szeretnéd venni a kesztyűt, képesnek kell lenned azonosítani a gondolkodásodat. Kezdetben a játékot követő elemzés alkalmával, majd visszaható módon a játék alkalmával is. Ez legyen a kiindulópont. A korábban leírtak alapján tehát leltározhattad a gondolkodásmódbeli (mentális) hibáidat, és inkább vegyél magadra kettővel többet, minthogy egy kimaradjon. De megbirkózni nem egyedül kell velük. Segítek!

A rendelkezésedre álló 4 energiaszint - fizikai, emocionális, mentális és spirituális - közül a mentális energia fókuszáltság, koncentráltság formájában mutatkozik meg.

Fizikaiban előre haladni egy jó edzésterv, és kitartás kérdése. Emocionális részt azzal lehetséges relativizálni, hogy minden mást igyekszünk felerősíteni, és ezáltal csökkenteni a jelentőségét.

A gondolkodás és a cselekvések tudatos megválasztása emberi képesség. Átlagember esetében zömmel jelentéktelen, ide-oda cikázó (reagáló) gondolatok vannak túlsúlyban - az ilyen ember egyáltalán nem uralja a gondolatait.

A figyelem összpontosítása annak eldöntése, hogy mire irányítjuk a gondolatainkat. Ha ez nem funkcionál, segíthetünk: mentál tréninggel, ami speciális tanulás: gondolatfókuszálás, arra mit érdemes megfigyelni, mit érdemes látni.

A koncentráció tudatos és akaratlagos erőösszpontosítási készség, melynek kedvező hatásai fokozatosan átterjednek a pszichikum más területeire is, elsősorban az érzelmi és hangulati életre. Fejlődése növeli az intellektuális feszültségbírást, a terhelhetőséget, és megalapozza az elmélyedést - mindezeken keresztül a játékképességet. Összegészében hozzásegít a személyiség rendezetté tételéhez, ezáltal egyensúlyba hoz.

Ennek két alaptípusa létezik, az egyik a relaxáción keresztül éri el hatását, de aki enervált, fásult azt éppen dinamizálni szükséges, vagyis aktivitásra kell sarkallni.

Ez tehát egyfajta szellemi hatásfoknövelés - amire szükség is van, hiszen Koncentrációnkat folyamatosan megtörik az emailek, telefonok, és haverok.

A koncentráció azt a képességet jelöli, hogy egy dologra összpontosítunk, és a teljes figyelmünket ennek szenteljük. Ilyenkor nem érzékeljük a környezetünket - kizárunk vizuális és akusztikus ingereket, amennyiben nem a pókerhez kapcsolódnak, és tudatosan elnyomunk minden más gondolatot.

Legtöbb energiát, azaz koncentrációt igénylő dolog: a döntés. Minél gyorsabban tudsz dönteni annál jobb. Ha koncentrálsz minden lényeges nézőpontot számba veszel, és nem kerülsz olyan helyzetbe hogy egy vagy több fontos döntési szempontot figyelmen kívül hagysz. Minél több asztalon játszol, annál kevesebb időd marad az egyes döntésekre. A koncentráció erősödésével egyre jobbak lehetsz, és kevesebb hibát vétesz.

A mentális energia tehát az a képesség, amelynek segítségével hosszú ideig, kitartóan és produktívan tudsz gondolkodni egy témáról, kizárva az elterelődéseket, és ennek alapján plusz EV-vel hatékonyan cselekszel majd.

Koncentrációdat folyamatosan megtörhetik az emailek, telefonok, és haverok. Széttöredeznek tevékenységek: így folyik el az energia. És nem csak az energia. Játék hatékonysága összességében csökken, amikor játék közben időlegesen más tevékenységre váltasz, majd visszaváltasz a játékra. Két irányból:

- Megszűnnek a readek

- Visszatértéskor egyszerűsítés: nem is történt semmi érdemleges.


Felkavaró végiggondolni, hogy a figyelmünk 100%-át hosszabb időn keresztül, nem tudod a pókeren tartani! Ha sokszor hallod a pityegést, akkor te nem is pókeres vagy csak pókerező!!! Ráadásul ennek a felismerése is plusz stressz faktor!

Játék közben egyébként is mindenfélére gondolunk. Sokan miután veszítenek, tudatosul bennük, hogy jobban kéne koncentrálni. A hátrány ledolgozása nemcsak bosszantó, de felesleges plusz munkát is jelent, és nem is mindig sikerül.

Tanuld és gyakorold a single tasking-ot (a multitasking helyett), nincsen több youtube, chat, skype!!! Ezzel energetizáld magad!

Neked okosan kell befektetni az idődet, tudatos gyakorlást kell megvalósítanod - és az adódó feladatokat a jelenlegi kompetencia - és kényelmi szintet meghaladva el kell tudnod végezni.

A cél az, hogy erősítsd a személyes teljesítményt és kialakítsd a személyes fejlődés élményét. Mindez akkor jó, ha a változás túlvezet komfort zónán, egészen a pánikzónáig. Amikor már azt gondolod, hogy nem bírod elviselni, de mégis, az az áttörés!

Egy példával illusztrálva mindezt: Mouhammad Ali csak akkor kezdte edzésen a felüléseket számolni, amikor már érezte, hogy fáj, mert tudta, hogy onnantól számít igazán.

Fontos még, h megértsük a játék alapélményét. Menet közben bár nem tudatosul bennünk, de folyamatosan agressziónak vagyunk kitéve, így sikerességünk nagy mértékben függ attól, hogy miként viszonyulunk az agresszióhoz! Hogyan vagyunk képesek tartósan berendezkedni arra, hogy bár virtuális térben - de teljes kontroll alatt tartsuk agressziónkat, hogy az a mi érdekeinket szolgálja.

Azt szeretném, hogy a két napos tréninget követően a fenti témákat érintve tisztuljon a kép, ahol szükséges történjenek meg a változások, lehetőség szerint olyannyira, hogy annak kézzelfogható eredménye legyen. A játékosból váljon Kártyás.

m74