Fogadjunk!?

Vagy várjunk csak? A szomszéd mesélte, hogy valaki nagyon szakított a tippmixen. És nem is egy nagy spíler, úgyhogy ha neki sikerült, akkor lehet, hogy én ebből autót veszek! Aki nem játszik az nem is nyer. Valahogy így kezdődik...

Ma már szinte mindeni fogad, amit ha nem hinnénk, böngésszük át az állami fogadóiroda forgalmi adatait. Az egykori 4,5 milliárdos bukmékeri forgalom mára 100 milliárdot meghaladó pénzzuhataggá gyarapodott, és akik ezt a mennyiséget összelapátolják, nos róluk sok minden elmondható csak éppen az nem, hogy belenyúltak volna a tutiba. A fenti összegek ugyanis az Irodát gyarapítják.

Akkor ez sem jön be? Mi legyen? A maradék pénzből fizessek be egy facebookos tippadó csoportba, vagy vegyem meg a londoni repülőjegyet?

Nem igaz, hogy ennyire szerencsétlen vagyok..."Mindenkinek" sikerül, csak nekem nem?

***

Magyarország, 2016. nyara
Sportfogadó Tréning

Az utolsóként érkezők egyike lehuppan egy üres székre, és beindítja a diktafont. Az előadó lendületesen mondja a magáét:

Nagy fába vágja a fejszét, aki fogadni kezd. Ugyanis ebben a műfajban kizárólag hibázni lehet!

Na nem úgy, ahogyan azt egy átlag fogadó képzeli. Ő azt gondolja, az a hiba, ha elszúrja a tippet. Márpedig a hiba nem ez. Dehogy.

Ha nem találjuk el a tippet, akkor az a hiba, ha utólag nem tárjuk fel ennek az okát, és nem tanulunk az esetből.

Mi hiba, ha a tippünk jött? Az, hogy nem tettük fel rá az összes pénzünket!

A többség egyáltalán nem érti a fogadás lényegét. Két csapatot látnak, ahol a nyereményhez ,,el kell találni a végeredményt. A bizonytalanságot érzik, de nem látják a kockázatot: a kiválasztott sportesemény, a megfogadott kimenetel, a lehetséges nyeremény és a tétként feltett összeg esetleges elvesztésének együttesét. És abban a szerencsés pillanatban, amikor ezek a dolgok világossá kezdenek válni, értelmet nyernek a fogalmak, feltárulnak az összefüggések, az illető végül rádöbben, hogy az elejétől a végéig az egész pszichológia.

Na de akkor mi a sportfogadás?

A sportfogadás olyan viselkedési forma, amely során az egyén egy döntési helyzetben a bizonytalan kimenetelű eseményről ítéletet alkot, miközben a nagy eséllyel fellépő negatív következmények lehetőségét általában elnyomja. A kockázat kiszámíthatatlansága, a csalódás előrevetített élménye miatt a fogadók tudat alatt az esetek legnagyobb részében kockázatkerülő módon döntenek - biztosnak gondolt kimenetelek bejelölésével.

Ezzel konkuráló fogadási forma szerint, bár a legtöbb ember kockázatkerülőnek mondható, bizonyos szituációs tényezők jelenléte esetén a kis befektetést követő nagy nyeremény vonzó opció, ezért irracionális kockázatvállalási hajlandóságot eredményez, kombinációs szelvények játékba küldésével.

A kockázatpercepció - vagyis a kockázat mértékének és a veszteség lehetőségének a megbecslése - lényegében olyan logikai művelet, amely a kockázatvállaló viselkedés kognitív előzményének tekinthető.

A kockázat megítélésekor azonban nem csak az események valószínűségét, a kimenetel esélyét mérlegeljük, - korábbi tapasztalatink alapján - mert a kockázatpercepciónkat a személyes tulajdonságaink mellett nagymértékben befolyásolják a külső minták, vagyis, hogy éppen milyen nyertes szelvényt láttunk legutóbb, vagy kit hallottunk nyerésről dicsekedni. A szűkebb környezetünknek, szubkultúránknak alapvető befolyása van arra, hogy mire, hogyan és milyen elvárásokkal fogadunk.

A hallgatóság egy része döbbenten bámul, másik része, pedig felvillanyozva fészkelődik, itt valami olyat hall, amit mindig is szeretett volna hallani.

A minket ért befolyásolás alakalmával figyelmen kívül szokás hagyni, hogy a kockázatvállalás egyik fontos szituációs tényezője az egyén által birtokolt erőforrás eltérő mértéke jelentős torzító tényező, hiszen az eltérő anyagi helyzet, az egyén által birtokolt erőforrás mértéke meghatározó befolyással van a fogadó viselkedésére, pénzkezelési szokásaira, stb.

Jelentős hatása van a fogadások mennyiségére, módjára, típusára annak, hogy az egyén a fogadás előtti kiinduló helyzetben miként viszonyul a döntésének lehetséges következményéhez. Az egyén teljes fogadási szokásrendszere arra az alapfeltevésre épül, hogy a napi életminőségére kihatással lesz-e, hogy nyereség vagy veszteség lesz a fogadása végeredménye.

Sokan nem tudják a választ arra a kérdésre, hogy mennyiből mennyit szeretnének nyerni, illetve mekkora nyeremény esetén hagynának fel a fogadással. A közvetlen hatások mellett az egyén igényszintje is kapcsolatban áll a siker, a kudarc szubjektív megítélésével - és a kockázatvállalás egyik fontos közvetett tényezőjének tekinthető. A kitűzött igényszint elérése érdekében az egyén tudatosan kezeli a kockázatot, míg az igényszint alatti teljesítmény kockázatkerüléshez, a túlzott igények hazardőr mentalitáshoz vezetnek."

Mielőtt elunhatnák magunkat, két kérdés érkezik a hallgatósághoz, és a válaszok alapján a tréner gyorsan szétülteti az embereket.

Ki az, aki már próbálkozott valamilyen variációval? Ki az, aki tett már fel egy havi fizetését elérő, vagy azt meghaladó összeget? Oké, rendben!

A kockázatvállalást nem csak helyzeti tényezők, hanem az egyén személyisége is befolyásolják. Ezek a személyi tényezők azonban a helyzeti tényezőkkel együttesen érvényesülnek.

A személyi tényezők közül az egyén gondolkodásmódja a legfontosabb: az optimistább, pozitív következményekre való fókuszált gondolkodásmód serkenti a kockázatvállalói részvételt. Ha saját teljesítményhez köthető a kockázatvállalás, akkor a kontroll- és felelősségérzés alapján az illető reálisabban viszonyul a fogadásaihoz.

A kockázatvállalásról hozott döntés folyamatában fontos szerepe van a kockázatvállalási hajlandóságnak, vagyis annak, hogy az egyén milyen kockázatvállalására vagy elkerülésére irányuló általános tendenciával, preferenciával rendelkezik.

Kezdetben a fogadó a fogadásáról egyedül dönt, csak később a sikertelenséget követően épül be az egyéni szempontok (célok) közé, hogy kudarckerülő módon, valaki mástól (kívülállótól) szerezze be a tuti tippeket.

Nagyon kevesen jutnak el oda, hogy a fogadásaik finanszírozni képesek önmagukat: ők a felkészült tipsterek, akik a fogadást kockázat menedzselésnek tekintik, akik ezt a tevékenységet nem csak pénzkereseti hanem legalább annyira kibontakozási lehetőségként értékelik. Ez különbözteti meg őket más típusú fogadóktól, akik a csak a pénzt, vagy magát a nyerési esélyt, vagy szórakozást látják a fogadásban.

A kezdők, vagy a kevésbé tehetséges fogadók őket tekintik példának, őket igyekeznek utánozni, váltakozó sikerrel.

A kockázatos helyzetekben felmerülő stressz és az ezzel való megküzdés meghatározó a szerencsejátékosok fogadási stratégiájára és fogadási szokásaira.

Az egyes tipsterekre jellemző személyiségjegyek alapján eltérés mutatkozik a
nyertes szituációban fellépő kontrollérzés, önbizalom, autonómiaszükséglet és dominanciaszükséglet dimenzióiban, mivel ezek az érzelmek a nyereséges helyzetekben a legkifejezettebbek.

Az eredmény elmaradása esetén jelentkező bűntudat, önbecsülés hiánya, veszteségérzés feldolgozása terén mutatkoznak a leglényegesebb különbségek, ilyenkor ütközik ki igazán kiben mekkora potenciál rejtőzik.

Aki kizárólag a pénzért fogad, az nagy valószínűséggel eleve nem rendelkezik elegendő pénzzel, ezért pénzféltő üzemmódban igyekszik tutira menni, úgy viszont nem lehet nyerni.

Hogy ti melyik csoporthoz tartoztok? Nagyjából már lehet sejteni, de ha válaszoltok még egy kérdésre, akkor jó közelítéssel eldönthető, hogy milyen a kockázatvállaló hajlandóságotok.

Előkerül egy fotó, és megint két kérdés: tippeld meg, hány csillagot látsz a képen, hogy aztán arról is mondj véleményt, hogy szerinted alul tippeltél, vagy felül? Illetve szerinted, mi a ,,jobb" ha valaki bármiben alul tippel, vagy ha felül?

A válaszok leadása után kiderül, hogy ez volt a bevezető, majd a válaszok összesítése után az eddigi két csoportból csinálnak egy harmadikat. Aztán mindenki kap egy személyre szabott emailt, amelyre a szünet alatt várnak választ a szervezők.

A kérdések többsége pszichológiai jellegű, koncentrációval, döntéshozatallal pénzzel kapcsolatos.

Egy órán belül mindenki kapott egy értesítőt, a szerencsésebbek arról, hogy bekerült azok közé, akiknek ismertetik a fogadás technikai oldalát, ami egy lórúgással ér fel.

Látszólag ugyan a fogadás technikai oldalát vázolják fel, valóságban a rendszerek olyan szintű értelmezése történt meg nagyjából három órában, ami alapján sikerül megérteni, hogy a tippelés, nem fogadás, mivel utóbbi nem más, mint egy speciális önreflexió.

Ha ezt a tudást az ember megszerzi, mögé lát korábbi hibáinak, mivel kirajzolódik egy összefüggésrendszer összes lényeges törvényszerűség mentén, ami ezeket a rendszereket létrehozza, és meghatározza.

Az a szerencsés, aki valaha hasonló tréningen részt vett, elképesztő önbizalomra tehet szert, pusztán azáltal, hogy már nem az egyes fogadási eseményekre koncentrál, hanem látja maga előtt az egyes fogadások helyét a bankroll menedzselésnek nevezett folyamat részeként. Azaz birtokában lesz a kellő mentális sávszélességnek ami a sikeres tippeléshez szükséges, illetve rendelkezik majd a megfelelő végrehajtói kontrollal, és a tippjeiből, megfelelő tétképzéssel a lehető legtöbb hozza ki - egy folyamatosan kontrollált kockázat mellett.

betveterans@betveterans.com