Ice Bucket Challenge

Az USA-ban és a világban dúl az Ice Bucket Challenge, amikor egyik kezünkkel adunk, miközben a másikkal elveszünk. Merthogy szerintem a jegesvödör-kihívás kampány egy kicsit félrecsúszott, még akkor is, ha az eredeti szándék vitathatatlanul nemes.

Aki netán nem tudná, miről van szó, ez egy közösségi médiát uraló jótékonysági és figyelemfelkeltő akció, melynek során a résztvevő személy leönti magát (vagy hagyja leönteni magát) egy vödör jeges vízzel, és felszólít másokat, hogy cselekedjenek hasonlóképpen vagy adakozzanak jótékony célra, vagy tegyék mindkettőt. A műveletről készült videófelvételt nyilvánosságra hozzák, így terjed tovább a kampány, melynek keretében csak az Egyesült Államokból 1,2 millió videót töltöttek fel a youtube-ra.
Odáig értem, hogy az NFL hagyományokat utánozva bír a polgár virítani egy nagyot, de amikor ez világ szinten elér egy olyan mértéket, mint amilyet a jelen esetben, ott kötelező megszólalni, és megpróbálni javítani a dolgon.

Persze, itt ahol élünk, egy vödör víznek semmi értéke nincsen. Ivóvízzel húzzuk le a vécéket, és mossuk az autókat. Megszoktuk a pazarlást, és pontosan mutatja, mennyire nem tisztelünk semmit, ha egy eredetileg nemes célhoz kötött világméretű akciót sem tudunk kitalálni eszetlen pocsékolás nélkül, miközben a Száhel övezetben azért szülnek 2-3 gyerekkel többet, mert az ő dolguk vizet hordani, 15-20 km távolságból a család többi tagja számára.

Fel sem tudjuk fogni, hogyan lehet másfél liter vízzel létezni naponta. Mint ahogy azt sem, hogy a civilizált világban, ahol fontos a környezetvédelem, mint például Ausztráliában, vagy Új-Zélandon egyáltalán nem népszerű a kezdeményezés.

Az USA-ban annak ellenére burjánzik a dolog, hogy az ország délnyugati részén a Colorado vízgyűjtőjét sújtó szárazság miatt 2013 januárjában a vízszint 342 méterre csökkent. Sőt, amennyiben tovább csökken a víz a tóban, és szintje 328 méter alá csökken, víztakarékossági intézkedéseket kell életbe léptetni. A folyó, illetve a gyűjtőtó biztosítja többek között Las Vegas, Los Angeles és San Diego ivóvízellátását.



Ehhez mérten tartom butának az amcsikat, mert ha lett volna eszük, akkor egy szint felett érdemesebb lett volna átalakítani a Challenget, mégpedig úgy, - és innentől a magam nevében beszélek, - hogy a közvetlen környezetemben összeszedek egy vödörre való szemetet, és azzal öntöm nyakon magamat, majd összegereblyézem és elviszem egy szelektív gyűjtőbe.

A Trash Bucket Challenge adományozás nélkül is értelmes és egyformán jó érzéssel nézhető a videó Ausztráliában de Szomáliában is.

Ha feltesszük, hogy valami csoda folytán a világ azonosul az ötletemmel, akkor a következő 1,2 millió ember lehet, hogy összegyűjt 5 millió kiló szemetet, ahelyett, hogy kiöntene 50 millió liter vizet. Ez kiváló kiindulópontja lehetne egy új mentalitásnak, vagyis, hogy a jó és hasznos dolgok egymásból következzenek.

Ha netán valaki nem értene velem egyet, annak ajánlok szíves figyelmébe pár gondolatot: a huszadik században a vízhasználat majdnem dupla akkora mértékben növekedett, mint a világ lakossága, így mára több mint 1,1 milliárd ember nem jut friss ivóvízhez, és két milliárdan élnek nem megfelelő higiéniai körülmények között. Ez évente 5 millió ember szomjan halását okozza.

Akit érdekel a téma, vagy szeretné átlátni az összefüggéseket, ajánlom figyelmébe Szalkai Attila: A vízhiány és társadalmi következményei című elemzését.

Bánjunk csínján a vízzel, gondoljuk át, mi mit tehetünk a környezetszennyezés ellen.

m74