Póker & Sportfogadás

Jó pár éve, amikor a póker divatos lett sokan kezdtek kártyázni. Az évek során kitermelődött egy pókeres szubkultúra, viszont a kívülállók körében a mai napig egyfajta negatív misztikum övezi a zsugásokat.

Annak idején nagyon sokan igyekeztünk elmagyarázni, hogy ez nem igazságos, illetve, hogy miért és mennyiben tanulható a póker. Hangsúlyoztuk, hogy nem kifejezetten szerencsejáték, sőt a szerencse hosszú távon egy ,,majdnem" figyelmen kívül hagyható faktor.

A jó pókerjátékosok az eredményeiket személyes képességeiknek és tudásuknak tulajdonítják. A gyengébb játékosok, és akik nem értenek hozzá inkább szeretik szerencsejátéknak nevezni, és pénzügyi romlást, meg vagyonok elherdálását kötnek hozzá.

Manapság hasonlóan helyzetben találja magát az a sportfogadó, aki a jövedelmét kizárólag sportfogadásból fedezi. Az érdekesség az, hogy a fogadást, és a profi tipstereket kritizáló vélemények nem ritkán pókeres körökből, pókerjátékosoktól származnak. Van ebben némi ellentmondás, de törvényszerűség is.

Egy átlag pókeres folyamatosan retteg, hogy nem elég jó, hogy nem viszi semmire, illetve, hogy ismerősei többet nyernek nála. Eszébe sem jut ténylegesen elgondolkodni arról, hogy a veszteség, a csalódás mire vezethető vissza. Titkon vagy kimondva a többségben ott lappang az irigység mások nyereménye iránt, vagy a féltékenység a jobbak tudására.

***

Ahogy annak idején úttörő szerepet vállaltam abban, hogy a póker ,,szakmai" oldalát bemutassam ,,A póker mint főállás - mental coach" blog sorozatban, most elérkezettnek látom az idejét, hogy védelmembe vegyem azokat, akik képesek voltak a fogadást biznisszé szervezni és tippelésből megélni.
Mielőtt abbahagynátok az olvasást, gyorsan jelzem, nem a facebookon tippeket áruló 18 éves hülye gyerekekről lesz szó. Az írásom célja, hogy segítsek tisztán látni a póker és a fogadás összehasonlításán keresztül.

Szögezzük le: a póker profi is profi, és a profi tipster is profi. Ők azért lettek profik, mert a maguk dolgával foglalkoznak, és nem kritikusan állnak egymáshoz, vagy jól megfér a két dolog, mint például Phil Ivey esetében. Tehát azokhoz a pókeresekhez szól az írásom, akik valamiért idegenkednek a fogadástól, elítélik, lenézik azt. Nekik szánom ezt a blog sorozatot, abban a reményben, hogy azért jócskán találtok a pókerrel kapcsolatban is frissítő gondolatokat.

A gondolatébresztőnek szánt bevezető írásomhoz várom az észrevételeket, véleményeket, azzal a megjegyzéssel, hogy nem feltétlen fogok minden fórumon akkor reagálni, amikor a kommentet olvasom, hanem egy későbbi részben alaposabban kifejtem a véleményem az adott kérdéssel összefüggésben.

***

Azzal mindenki tisztában van, hogy a profi pókeres, lényegében az idejével és a pénzével gazdálkodik, azokat menedzseledi. (Lényegében ugyanezt csinálja egy tipster is.) Az se nagy újdonság, hogy az eredményes póker karrier fejlett szervezettséget igényel. Kivételes játékosok képesek csak rá, hogy a legjobb játékukat hozva, pár órában csináljanak akkora winratet, amelylel megverik a termeket befoglaló backing csapatokat, és megélnek belőle.

Ha te ilyen magányos szupertehetség vagy, a legkeményebb ellenfeleid hozzád hasonló tehetségségek, és a már említett backing csapatok lesznek. Mi jellemzi őket? Évek óta elemeznek, modelleznek, megtanulják súlyozni a lényeges információkat, és a kollektív tapasztalati tudásból fakadó helyzeti előnyt kihasználva próbálnak stratégiákat alkotni.

Hatékonyabbak az információ források felkutatásakor, képesek majdnem hibátlanul, magas szinten szintetizálni azokat. Mindezek mellett rendelkezésükre állnak a megfelelő csatornák és személyközi kapcsolatok a leghatékonyabb segítők, specialisták bevonásához. Lehet, hogy nem pontos a becslésem, de legkisebb minimum, hogy a világban pár száz ilyen profi csoport van (játéktípusonként.) Ilyen ellenfelekkel szemben kéne eredményesen pókerezni.

De valójában mi a póker? Ki képes jól játszani?

A póker egyszerre igényli azt a képességet, hogy rengeteg nagyon egyszerű információt fel tudjunk dolgozni, illetve aktív résztvevői legyünk egy rendkívül összetett folyamatnak, ami maga a játék. Minél egyszerűbb egy információ, azt elvileg annál több ember észlelheti. De ez csak egy tudáselem, a teljes ismeretanyag ezeknek a tudáselemeknek az összessége. Az összetettebb tudáselemeket igénylő játékfolyamat esetében valószerűtlenebb, hogy egy személytől jöhet minden lényeges kérdésünkre válasz. Ameddig tehát ismeretet szerezni elviekben lehetséges bárkitől, addig tanulni nem. Sőt!

Tartósan nyerő póker stratégiai tudást eltanulni jóformán alig lehet valakitől! Keresgélhetsz, de garantáltan nem találsz olyan ismeretet, információt, melyet egyszeri elolvasás, hallás után azonnal használható módon be tudsz építeni a játékodba, vagy amitől ,,gyorsan" nyerő játékos leszel.

A tartósan sikeres pókerjátékos egyik legfontosabb tulajdonsága egy speciális motivációs szint mellett a meglévő tudás értékének ismerete. Ez annak felismerése, hogy a saját tudáshoz, és anyagi lehetőségekhez mérten mekkora mértékű kockázat vállalásával sikerül majd haszonhoz jutni.
Egy backing csapat tagjaként ezek a személyes képességek háttérbe szorulhatnak, hiszen kész recepteket kapsz a boldoguláshoz, és a hangsúlyok áttevődhetnek mondjuk a céltudatosság területére, amikor a fejlődés érdekében elfogadsz minden jó tanácsot. Ilyenkor a játékkal kapcsolatos hibák a tudás, illetve mentális képességek szintjein léphetnek fel:

Personal readyness

a.) skill alapú: rossz megfigyelésből, nem megfelelően alkalmazott elméleti tudásból fakadó hiba
b.) szabály alapú: matematikai, logikai alapú tévedés
c.) képesség alapú: hiányos / pontatlan readek, túlzott önbizalom, koncentrációzavar

Lehetséges okai:

a.) Káros mentális állapot: azok a személyes feltételek, amelyek befolyásolják a teljesítményt (pl. stressz, idegi fáradtság, motiváció hiánya).
b.) Káros élettani állapot: orvosi és élettani értelemben vett funkcionális anomáliák melyek befolyásolják a teljesítményt (pl. betegségek, vizuális korlátok, elégtelen reakcióidő).
c.) Personal readyness hiánya: amikor nem tudjuk maradéktalanul függetleníteni magunkat az életünk egyéb körülményeitől, ami miatt nem tudjuk optimálisan végezni a munkát.

Összefoglalva: pókeresként készen kell állnunk arra, hogy folyamatosan a helyzet és az ellenfelek kínálta lehetőség szerinti legjobb döntéseket meghozzuk, hiszen az eredmények azokból a helyes döntésekből származnak, amelyek a legjobb eredményt adják hosszú távon. Nem az számít, milyen típusú játékosnak tartod magad, hanem hogy, játékod miként viszonyul a póker matematikához. A várható érték (EV) szem előtt tartásának képessége elengedhetetlen feltétele, hogy sikeres lehess a játékban.

Egy vérbeli játékos gondolkodása nem a plusz EV, hanem a legpluszosabb EV, kibogarászása. Te sem elégedhetsz meg azzal, hogy egy helyzetben előnyödben vagy. Minden helyzetben a lehető legnagyobb előnyt igyekezz kicsikarni.

Mennyire jelentős egy hiba?

Sokan, monster kasszákban gondolkodnak, és hatalmas lejátszásokban! Miközben a nagyobb jelentőségű hibák gyakran kevésbé érdekes szituációkban fordulnak elő.

A hibák jelentősége annak függvénye, milyen gyakran kerülünk az adott szituációba, és mennyivel csökken a várható értékünk, amennyiben az optimálisnál rosszabb döntést hozunk. Ha összeszorzod a két tényezőt, kiderül mennyire jelentős az adott hiba! Minél ritkább egy helyzet és minél szorosabb a döntés, annál kevesebbet kell törődnöd azzal, hogy mit kellett volna tenned.

Ha nem tudod eldobni az ász pókert a royal flössel szemben, az hosszútávon kisebb veszteséget eredményez, mint mondjuk a pozíción kívüli tágabb range, melynek alsó tartományát nem megfelelően játszod meg. Ennek ellenére ezekről a döntésekről szokás a legkevésbé beszélni.

Egyébként ha lehet jól is játszani, mitől hibázunk?

A lehetséges forgatókönyvek, okok:

a./ Több asztalozás: Ha a játékod elveszti a korábbi jövedelmezőségét, ez eredhet abból, hogy képtelen vagy folyamatosan koncentrálni a legnagyobb várható értéken. Ahogy egyre feljebb lépsz, átlátod körülötted lévők tudását. Amikor nyersz, azt képzeled, hogy innentől jogosult vagy a folyamatos nyerésre, és ezért mind gyakrabban hallgatsz az ösztöneidre, és megérzések alapján hozol döntéseket, vagyis nem a várható érték alapján.

Megpróbálod lejátszani az ellenfeleidet, aztán mivel alacsonyabb lett a roid, megpróbálsz több asztalon játszani, hogy visszaszerezd a korábbi órabéred. De ez csak azt eredményezi, hogy még kevesebbet bírsz gondolkodni a várható érték szempontjából, és még önfejűbben játszol. Egy idő után, ha ezt folytatod, nem keresel pénzt. Szindróma: több játék kevesebb pénz!

b./ Egóbajnokság: Ha korábban az ,,A" játékoddal a legjobbakat is megverted, és a sikerek elmaradnak, akkor az önbizalmad visszaszerzése érdekében nem a fisheket szelektálod, hanem a regekkel csatázol, vagy bárkivel, aki szembe jön....és az se baj ha regek. -> -EV.

c./ Fásultság: Pár éve hivatásos játékos vagy, rengeteget játszol, de már nem élvezed igazán a pókert. Minden nap elindítod a klienst, regisztrálsz, ahogy azt minden egyes nap teszed. A grindelés nem hobbi többé, hanem inkább kényszermunka... Hétvégente is végig nyomod... Minden nap egyforma, és úgy érzed, nem csinálsz mást, csak kattintgatsz ugyanazokra a gombokra.

Következtetések:

Ezekben a történetekben az a közös, hogy a játékos szem elől téveszti a várható értéket, azáltal, hogy vagy túlságosan kockázatkerülővé vagy kockázatkeresővé válik. Vagy a felfokozott egó okozta fegyelemhiány miatt, vagy motiválatlanságból az érintett nem ismeri fel a tudatos stratégiaváltás szükségességét.

Most, hogy képbe kerültünk, és nagy vonalakban tisztán látunk póker ügyben, vegyük sorra általánosságban a fogadással kapcsolatos tévhiteket.

1. Az irodákat nem lehet megverni!

Dehogynem! Ma nagyobb eséllyel fogjuk tudni megverni konkrét fogadás esetén a leggyengébb (legnagyobbat hibázó) fogadóirodát, mint egy versenyben/partiban egyidejűleg jelen lévő backing csoportok tagjainak mindegyikét, vagy többségét. (Természetesen, nem ugyanannyit nyerünk, de a tét x odds = nyeremény rendszerről később.)

Előny: mi választjuk meg az irodát, ahol fogadni szeretnénk. Pókerben nem sok beleszólásunk van abba, hogy éppen ki ül ránk, vagy kivel kényszerülünk egy asztalhoz, vagy egy versenybe. Mehetünk másik terembe, vagy versenybe/struktúrába csak olyankor vagy kisebb pénzdíjért fogunk versenyezni, vagy más típusú hátrányokkal kell szembesülnünk.

2. A pókert kevés ember tudja magas szinten csinálni, fogadni meg bárki tud!

A fogadáshoz más karakterű personal readynesre van szükség, mint a kártyánál: rövidebb ideig kell élesnek lennünk, viszont a koncentráció nagyobb súllyal esik latba, miután nincs lehetőség a reparációra. (Kivételt képeznek azok az irodák, ahol lehetőség van a diszkontált tétünk visszavonására.)

Előny: ha utánanéztünk a meccsnek, megtettük a fogadást, azután elmehetünk sörözni. Ha megfelelő százalékban jön a tippünk, akkor sokkal jobb órabért érhetünk el, mintha kártyáznánk. Egy pókeresnek mindig végig kell seggelni a partyt (sessiont.)

3. A póker tanulható, de a fogadás a szerencsén múlik!

Hahaha! Ha elfogadjuk, hogy mindkét vonatkozásban várható érték kalkuláció történik, - ráadásul fogadás esetében egyetlen leszűkített döntési szituációra, - akkor már tudjuk is a választ.

Előny: fogadás esetén a tipp szabadon adható vehető, a póker tudás igen nehézkesen propagálható, vagy transzformálható. Ezért lehetnek a legjobb mestereknek és coachoknak is igen hülye tanítványai, míg egy jó tipster követőinek megközelítőleg akkora a win rate-jük és ROI-juk mint a bázis oktatónak, mivel a szelekciós rendszerek, és szűrő feltételek adott időpillanatban ugyanazokhoz a fogadásokhoz vezetik őket, ráadásul odds karakterhez igazítottan, azonos bankroll menedzsment alapján lényegében szinkron fogadások jönnek létre.

4. A póker ,,matekja" jobban kontrollálható, mint a fogadásé

A fogadás a pókerhez képest alig rendelkezik struktúrával, ezért sokkal könnyebb fogadni, mint kártyázni. Ebből következően a hibák azonosítása, és szűrése is jóval egyszerűbb.

A fogadás, (ami nem azonos a tippeléssel) három egymásra épülő döntéssel írható le: mikor, milyen odds mellett, és mennyiért fogadjunk. Hogy mire, az majdhogynem mindegy.

Előny: ökölszabály, hogy egy időben zajló események közül csakis egyre fogadunk, ezzel kizárjuk, hogy ugyanabban a pillanatban meghozott jó döntést semlegesítse egy hiba, illetve ha sikerült jól dönteni, akkor már további rizikós döntései szituációk nem veszélyeztetik a nyereményt.

Előny2: fogadáskor az odds karakteréhez mérten egy viszonylagosan előre kalkulálható kockázatot igyekszünk kontrollálni, ami a hagyományosnak mondható profi fogadók esetében 1,90 körüli átlaghoz húz. Magyarul folyamatosan fifty-fifty (kvázi coin flip) szitukat kell lehozni, ehhez kapcsolódó rizikót menedzselni, és az ezzel járó szórást (volatilitást tudni elviselni). Nincsenek 80-20-ak, se 70-30-ak, vagy ha igen, akkor azt előre tudjuk, és mi magunk vállaljuk, mondjuk azzal, hogy lóversenyre fogadunk.

Nagyjából ennyit szántam bevezetésnek, a folytatásban majd az egyes pontokat fogom részletesen kielemezni, nagyobb mértékben a fogadásra helyezve a hangsúlyt. Bízok benne, hogy pókeresek, sportfogadók, illetve azok is, akik mindkettővel foglalkoznak hasznosnak találjátok az írást, és találtok benne tovább gondolni valót.

folyt. köv. music74