A női nem mely oly titokzatos
Igenbe hajlik egy szép tavaszi nap
Az életünk sodra káprázatos
Együtt lenni mily csodálatos.
Együtt lenni azzal
Kit mélységesen szeretsz
Nem vágyni többre
Boldogabb nem is lehetsz.
Ő nem hitte,
én boldog voltam.
Ő megdöbbent,
én kivirultam.
Csak az angyalt láttam, az összetört álmokat
Minden szó harsányan zengte a vádakat.
Egy percnyi csend,
majd támadott.
Én boldogan
kértem bocsánatot.
Ő megbocsátott, nem is nehezen
Tudta, hogy nálam őrült a szerelem.
Keresem, kutatom
elsorvadt sejteim
Agyamat használom
És ez felderít.
Szonettet nem írok
Ahhoz kevés e pár perc
De pár soros versfélét
Rittyentek, ha kell.
Eközben Kiski úr
Remélem szervezi
A whiskey zsúrt.
Örülök visszatértednek
Vén őszhajú kujon.
Lépted zajára kiesik
kezemből egy kupon...
Kínrímben jó vagyok
Szólt a vén kecske
Majd lerágta a fikuszt
Egy szép téli este...
Értelmet ne keress
Csodás versem
Csupán bolondozás.
Ok. Most nyert asszem 150.000 eurót. Az Alapítvány sztékelte mondjuk 30%-kal. Megküldi a 45.000-et, és már nem is haragszom. Igazából ha csak a 2500-at megadná, akkor sem lennék boldogtalan.
De a kapcsolatunk nem tud rendbe jönni, mert nincs közöttünk kapcsolat.
Elmentek mára, mert felnőttek szépen.
Tegnap még az Isten óvta őket
köszvényes inú két erős kezében,
mint ősrengeteg a suta őzet.
Míg én is védtem léptüket szememmel,
könnyebbnek látszott akkor még az élet
nem riadni vízben úszva arra,
elébük a Sátán gránitsziklát görget.
Elmentek mára, sírásra áll a szám,
révedek a nem is olyan régre:
kezecskéjükkel lapát kezem fogták,
s mikor őket nem csak Isten védte,
de karom is, és eszem vértje. S most ím,
keserű lett az édes mézű szörbet,
és éjszaka rút álmot sző a kín:
elébük a Sátán gránátsziklát görget.
Elmentek már, de hazajönnek néha
Tyúkhúslevest, s ízes buktát enni.
Borissza estén jól esik a tréfa,
csak ne kéne el, hazaengedni
estére kélve, hogy akárcsak mint rég, ma
is hallhasuk a kisszobában őket
hol nem kell félnem attól,
elébük a Sátán gránitsziklát görget.
Jönnek haza, s mennek megint, hiszen
ölbe venni nagyok és kevélyek,
de a mozdulat, hogy karomban viszem
testüket, nézd, nem sorvadt el végleg,
hogy botláskor inkább hanyatt esem vélek.
Embernyire nőttek, hát Istenem, kérlek
ne kelljen már félnem attól
elébük a Sátán gránitsziklát görget.
A messze távolból néha hazaszól.
Arcára nézve csillapul lelkem.
Jön az anyja is futva a konyhából:
kisfiam, csak öltözzél melegen!
Mosolyog, szemében csillan a tenger
Tudom anya, sál, kabát, sapka, igen.
Büszke önálló férfiember.
Vigyázd helyettem az életét, Isten!
Ajánlott irodalom: Szép asszonyok egy gazdag házban
A bejegyzést eddig 6 látogató ajánlotta a címlapra
Amennyiben ez műértési megnyilvánulás volt, meg kell mondjam, a legremekebbek közé tartozik a pályafutásom során.
Mert én természetesen úgy értelmezem, hogy megjegyzésedből az elragadtatás hangja szól fennen, de az emberiség irodalomszerető többsége nyugodtan kiértheti belőle, hogy hozzászólásod egybecseng az ő finoman rejtett szánakozásukkal.
Van egy 11 éves és egy fél éves kisfiam, nagyon szorítóak
ezek a gondolatok már most a nagyobbikkal kapcsolatban,
aztán majd aktuálisak lesznek a kicsivel is.
Verset írni nem kell tudni :), egyszerűen vagy jó, vagy nem,
de ez gyönyörű, régen láttam sírni a páromat (megmutattam neki).
A költő korai munkásságának egyik gyöngyszemét vesszük ezúttal górcső alá, röviden.
A szerzőt/főszereplőt rémálmok gyötrik, ez ihlette a verset. Fél elengedni két fiát a nagyvilágba ezért belép egy sátánista szektába, de a patás folyamatosan egy nagy kaviccsal tartja sakkban a családot. Ezért végül a főhős átlép a konkurens oldalra és Isten segedelmét kéri.
Elfelejtettem verset elemezni. Vagy soha nem is tudtam.
Amúgy fasza költemény.
Mi Gyöngyivel azt találtuk ki, hogy másfél-két évente szülünk egy kis manót és akkor mindig lesz baba a háznál. :)
Természetesen ez nem tompítaná a fészket elhagyó lurkók iránt érzett aggodalmat.
Zeon: Amíg eldöntöd, addig ott a tetszik gomb, használhatod egészséggel.
Nomeg erre nem lehet felkészülni, ehhez ott kell ülnöd az amúgy üres lakásban kettesben este az asszonnyal. Elkerülhetetlen.