kiski naplója 542. bejegyzés

Ma kommunikációt követtem el. A magam megítélése szerint megfelelőt. Szerencsére nem nekem kellett betrampliznom a városba, hanem a jó tévések kocsikáztak hozzám. Az egy teljesen rendbenvaló dolog, hogy megbeszéljük, hogy egy isten nem látta napszakban, mondjuk hajnali 7 órára elvánszorgok valami stúdióba, de ha felhívnak hogy adjuramisten de rögtön, akkor inkább nekik legyen kényelmetlen.

Két napja is kommunikáltam, bár azt talán nem kellett volna tennem. Mondjuk ki nyíltan, olyan hibát követtem el, ami ha egy politikai pozícióért indulnék, könnyen jelenthetné a végemet is. Még szerencse, hogy az ország azt hiszi, képes lesz anélkül is meglenni valahogy, hogy az én képességeim latba vetését forszérozná.
Nos hát, van egy ember, aki nagyon nem szeret dolgozni, s ebbéli igyekezetében igen eredményes is. Ő valamikor pár éve kitalálta, hogy megalakítja a bunyevác kisebbségi önkormányzatot. Ehhez elsősorban is el kellett ismertetni a bunyevác nemzetiséget, mint Magyarországon létezőt.
Nem átallott kiállni a bajai piacra és addig üldözni a járókelőket, míg azok a zaklatás megszüntetésének egyetlen járható útjának azt látták, hogy aláírják a bunyevác ívet.

Aztán jött a mi Sólyom Lászlónk, aki gondolsan áttanulmányozta az iratot, megállapította, hogy az ő legfontosabb célkitűzései közül (a bazsarózsák életesélyeinek növekelése, az ország védelmi képességének gyengítése) egyiket sem mozdítja elő, hát elutasította. Lehet persze hogy a döntésében az is szerepet játszott, hogy Magyarországon nem él összesen 1000 fő bunyevác, de ez nem bizonyított.

Hősünk ekkor felvette az ellenségei listájára Sólyom Lászlót, akinek bizonnyal álmatlan éjszakái vannak emiatt. Aztán, mert elég sokan röhögték ki, szerzett még pár ellenséget, akiknek amúgy szintén nem volt tudomásuk arról, hzogy ők ellenségek lettek. Ilyen volt a teljes magyar Országgyűlésen kívül még az egyik dél-magyarországi figura is, aki alapítványunk önkénteseként tonnaszámra osztotta a bácskai régióban a gyerekeknek a kaját. Na, őt feljelentette nálam, hogy sokat lop. Lezavartam egy vizsgálócsoportot, akik raktárat, figurát, papírokat, családokat és polgármestereket túrtak fel, hogy lebuktassák a jóembert.
A jóember azonban jó embernek találtatott, egy kanál zsír nem sok, annyit se lopott el. Ezért aztán beperelte az álbunyevácot. Ez azért volt kellemtlen, mert nekem mennem kellett Bajára tanúskodni, és Baja messze van. Na, végül aztán persze elítélték a virtuális délszlávot. Mivel a munkaundora közismert volt bírói körökben is, közmunkára küldték.
Na, ettől a férfiútól kaptam én pár napja egy szpemet, amiben arra szólított fel, hogy segítsek megmenteni a magyar állam által elnyomott bunyevác népet. S én erre első felindulásomban azt a tömör választ küldtem, hogy leszarom a bunyevác népet.
És ez annak ellenére kommunikációs baklövés, hogy amúgy valóban kevés dolog foglalkoztat kevésbé, mint a bunyevác nép elnyomatása.

Igazából még a kurd nép elnyomatása se kavarja fel lelkem posványos állóvizét, pedig hát ők egyfelől tényleg léteznek, másfelől pedig rútul el is vannak nyomva, mely két tényállítás egyike se értelmezhető a magyarországi bunyevácok halmazán. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Bunyevácok)

Mára virradóan meg kivívtam birs320 nagytiszteletű rosszallását. A buborékban egy plája emelt előlről 3BB-t, és én nem toltam vissza rá 9To-val az ollát, pedig jó 1500 zsetonnal többem volt. Ezt aképpen kommunikáltam, hogy szeretnék pénzbe kerülni, mert előző nap 180.-ként estem ki a 171 fős ITM előtt, s nem akartam ezt egymást követő két napon megismételni.

Kezdem belátni, hogy kommunikációs analfabéta vagyok.
De falat rakni és vakolni még tudok. Lehet hogy visszamegyek kőművesnek.

*** 86821 ***