• 2010-06-07 14:34:07
  • Wasp

Agresszió a pókerasztaloknál

   

Kiegészítő anyag a Heads Up Sit and Go Sulihoz
(IV. rész - összes szint)

 

  Ezt a cikket nem csak a Heads Up Sit and Go suli játékosoknak ajánlom, de azoknak is, akik viszonylag stabil nyerő stratégia alapján játszanak (bármilyen játékot) a teljes mezőny ellen, de nem értik, hogy miért lehetnek sikeresek ellenük olyan sokszor az ész nélküli emeléseikkel a náluknál nyilvánvalóan jóval gyengébb játékosok.    

    Visszatekintés
  A modern pókerjáték rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben, az 1960-as, 1970-es, sőt ’80-as évek nyerő játékstílusával ma a kevés szereplős asztalokon - már kis téten is - csak halnak számítanánk.     

Sok (mára legendássá vált) játékos korán felismerte, hogy az elterjedt közvélekedés által ajánlott feszes játékstílust könnyen le lehet győzni egy lazább és agresszívabb stratégiával. A heads up játékokban korábban is jelen volt az agresszivitás, de a 2000-es évek eljövetelével ide is betette a lábát a játékosok egy új nemzedéke, akik hiperagresszívnak nevezett és kívülről kaotikusnak tűnő stílusukkal értek el hihetetlen eredményeket. Vajon hogy történhetett ez?    

A legnagyobb eltérés az akkori és a mostani játékstílusok között az agressziószint növekedésében rejlik.    

    Mi az agresszió?
  Az agresszió az én - valamennyire pókerközpontú de semennyire nem szakszerű, viszont leszűkített értelmezésű - megfogalmazásom szerint olyan magatartás, ami a másik személy ellen irányul, azzal a felvállalt kockázattal, hogy a magatartás tanúsítója is sérelmet szenved. Így egy hangya eltaposása nem agresszió, azonban támadó szándékú kutya elrugdosása magunktól már az lesz.   A továbbiakban tehát a pókerben a legjobb (nut vagy kvázinut) lappal történő licitálás ezért annyiban nem lesz agressziónak tekinthető, hogy számunkra nem rejt kockázatot (hiszen egyszerű értékért hívásról van szó). Ilyenkor a hívó félnek nem kell tartania a retorziótól, és az egyetlen veszély, ami őt a partiban fenyegeti, az lesz, hogy nem fizetik ki annyira a lapját.    

    Mit jelent az agresszió a pókerben és mi a célja?
  Mint az előzőekben felvezettem, - a főleg élő játékban elterjedt tévhittel szemben - az agresszivitás nem az ellenfél verbális és tettleges eszközökkel való megfélemlítését jelenti, hanem a licitálás jellegét.    

Sokan félreértik a pókeragressziók összecsapásának - mint licitekkel folytatott ökölvívó mérkőzésének - a lényegét, és azt hiszik, hogy a támadásoknak, emeléseknek semmi más célja nincs, mint hogy ellenfelünk legitim kezét kilökjük abból a kasszából, amit magunkhoz akarunk húzni. Hasonlóan közkeletű tévedés, hogy ha jó lapunk van, azért kell agresszívnek lenni, hogy nagyra nőjön a kassza. Nos, valóban van logika mindkét gondolatmenetben, azonban az igazság szokás szerint valahol a kettő között van.    

Az agresszivitás céljának véleményem szerint a pókerben azt a magatartásformát nevezhetjük, amikor az egyik játékos rákényszeríti akaratát a licitben a másik játékosra oly módon, hogy ő alakíthassa ki a tipikus kasszaméreteket, ő határozhassa meg azt, hogy milyen feltételekkel folyjon a játék. Ha ugyanis ezt a célt egy pókerjátékos meg tudja valósítani, akkor a legjobb úton halad a győzelem felé. Ebben az esetben ugyanis már semmi más dolga nincs, minthogy erős kezeivel magas kasszát alakítson ki, közepesekkel alacsonyan tartsa a kasszát, gyenge lapokkal vagy blöfföljön, vagy dobjon.     

Az agresszió célja tehát nem más, minthogy a kasszaméreteket, és a dobási esélyeket a nyerési esélyeinkhez igazítsuk oly módon, hogy a licitünk várható értéke a legnagyobb legyen.    

Erős kezekkel a nagy kasszák kialakításának eszköze ezért magától értetődően általában az emelés lesz. Tulajdonképpen az egyetlen kivétel a főszabály alól a passzív agresszió, ami mechanikusan sokat és sokszor emelő ellenfeleknél működik jól: itt a megadásokkal állunk ellen a minket minden kasszából kitolni akaró ellenfélnek, és így könnyen kialakíthatjuk a nekünk kedvező kasszaméretet.    

  Az agresszió lelki háttere a pókerasztaloknál.
  Amikor, a korábban említett esettől eltérően, a kockázatvállalás is szóba jöhet (és a pókerben ilyen a licitszituációk hatalmas többsége) a támadólag fellépő személynek le kell küzdenie a félelmei miatt kialakuló gátlásokat.  
Több tucat agresszióval kapcsolatos elmélet forog közkézen, ezek közös pontja talán csak az agresszornál fellépően a sérelemokozás szándéka.
A pókeragresszió a jó játékosoknál azonban nem sérelemokozási szándékként jelentkezik, hanem egy feladványra adott megfejtésként, tehát egyfajta választott stratégiaként.    

A pókerjátékosoknak tulajdonképpen két fő csoportja van, az egyik, aki a várható érték alapján dönt, míg a másik a pókert lényegében szociális interakciónak tekinti, amiben a licitek párbeszédek és viták, és a győzelmek jelentik számára az önigazolást. Ez a megfogalmazás az olvasóknak talán nagyon keménynek tűnik, de én mégis találónak vélem. E két kategória természetesen nem válik el élesen egymástól, a végtelenül profi hivatásos játékosok, és a félrészeg ausztrál traktorosok között sok átmenet van, sőt, a tilt (az érzelmi érintettség) fellépésekor könnyen átcsúsznak a játékosok az első főcsoportból a második csoportba. Ennek az oka pedig véleményem szerint az emberi lélek mélyebb mozgatórugóiban rejlik.    

Az agresszió, és az azzal szembeni fellépési stratégiák kialakítása egy olyan természetes késztetés, ami az állatvilágra is teljesen jellemző. Csányi Vilmos osztályozta az állati agressziót, ami – mint bemutatom – meglehetősen jól rávetíthető a pókerben mutatott reakciók magyarázatára is. Fontos megemlíteni, hogy ezek a magatartásformák inkább csak a kiélezett (konfliktus) helyzetekben jönnek elő, így az említett értékért hívás általában nem tartozik közéjük. Az agresszió fajtái tehát a következők: területvédő agresszió, tulajdon- és birtokvédelmi agresszió, kívülállókkal szembeni agresszió, agresszió a rangsorban előbbre kerülésért, frusztrációs agresszió, határkitapogató agresszió, autoagresszió, a csoport agressziója a nem normakövető tagokkal szemben. (Konrad Lorenz: Az úgynevezett harag)    

Az emberi pszichológiában mindemellett meg van fogalmazva az agresszió mozgatórugója is, ez Fromm szerint, lehet a tanult válasz illetve a katarzis iránti igény. (Erich Fromm - A rombolás anatómiája)    

Miért tartottam ezeket a magatartásokat és mozgatórugókat említésre érdemesnek? Ellenfeleink csoport és egyén szinten különbözőek lesznek. Ha tudatosan játszunk, és figyelünk a licit és viselkedésminták változására, jónéhányszor felismerhetjük, mikor, és miért váltanak stratégiát ellenünk.    

Hogy néhány példával szemléltessem a dolgot:   - Többasztalos élő versenyen elege lesz ellenfeleink összeszokott csoportjának az online pókerhez szokott agresszív stílusunkból, és hallgatólagos összefogással elkezdik büntetni a nem normakövető (tehát nem szokásos) mértékű és gyakoriságú emeléseinket (a csoport agressziója a nem normakövető tagokkal szemben)
- Elsősorban a döntő asztalon fellelhető az a magatartás, amikor az első két legtöbb zsetonnal rendelkező játékos (ICM szempontból) érthetetlenül agresszívan csap össze (agresszió a rangsorban előbbre kerülésért)
- Vaklopásainkat, vagy a kasszák flop cbetjét teljesen irracionális mértékű és gyakoriságú visszaemelésekkel bünteti ellenfelünk (tulajdon- és birtokvédelmi agresszió)
- Ellenfeleink máshogy játszanak ellenünk, mivel nem tartozunk az adott baráti körbe (kívülállókkal szembeni agresszió)
- Heads upban szintet lépve azt tapasztaljuk, hogy egy regulár rendszeres beüléssel, és hiperagresszív játékkal próbál meg elriasztani a „vadászterületéről” (területvédő agresszió)
- Szintén heads up játékoknál maradva: gyakran felismerhetjük azt a pontot, amikor nem professzionális játékot űző ellenfelünk "megtörik" és a stackjét felőrlő, nyomásgyakorló játékunk okozta stressz számára elviselhetetlenné válik, és ezt agresszióval kívánja feloldani. (frusztrációs agresszió)
- Jellegzetes, amikor egy játékos variálja a korai szakaszban az emeléseinek a mértékét, hogy kiderítse, mik azok a határok, amiken belül mozogva még nem vált ki a licitje azonnali válaszcsapást (határkitapogató agresszió)
- Ki kell emeljem az utolsó momentumot: amikor a sorozatos csalódások arra késztetik a játékost, hogy irracionális döntéseket hozzon, valósággal könyörög azért, hogy elvegyék a pénzét, csak véget érjen ezáltal a vesztő sorozata. (autoagresszió)
Ha felismerjük ezeket a mintákat, akkor az információkat könnyedén a javunkra fordíthatjuk hiszen a pókerben a várható értékektől független szempontok alapján játszott licitek minden esetben kihasználható stratégiát jelentenek. Ha rájátszunk ellenfeleinkre, akkor a Sklansky dollárok feltehetőleg a mi stackunkat gyarapítják majd.      

Passzív agresszió a pókerben
  A passzív agresszív személyiségzavar egy ismert probléma, azonban ez az alfejezet nem erről szól, hanem a pókerstratégiák kiválasztásáról.    

Erich Fromm agresszióelmélete szerint a félelemből két reakció születhet a döntési szabadságból:   - le akarjuk győzni a világot, uralkodni akarunk rajta
- hagyjuk, hogy a világ uralkodjon felettünk    

Az első esetben a játékos úgy dönt, hogy átveszi az irányítást (vagy kísérletet tesz rá), és ez reakció a tipikusabb a Heads Up-ban. Ilyenkor az lesz a támadó licitek magyarázata, hogy a játékos agresszív fellépésével, gyakori emelésekkel kívánja kikényszeríti az akaratát, megmutatva, hogy ki a seriff az asztalnál. A második magatartásforma is nagyon jellemző lehet azonban, mégpedig főleg az MTT-k korai szakaszában, vagy tilten levő játékosoknál, illetve az ellenfelünk nyilvánvalóan hibás agressziójára rájátszásként – noha általában nem szerencsés, ha hagyjuk sodorni magunkat az árral.    

Mint korábban említettem a passzív agresszió is egy lehetséges magatartásforma, ami – főleg a jobb játékosok számára – meglehetősen érthetetlen partikat eredményezhet. A passzív agresszió pókeren kívüli megfogalmazása az, hogy a személy nem tud előre nemet mondani, elvállal valamit (gyakran túlvállalja magát) de mégsem hajtja feladatát végre. A pókerben a passzív agresszió egy tipikus hal magatartás, ami azon alapul, hogy ellenfelünket nem érdeklik a történések, az esélyek, a helyes játék, nem tud nemet mondani az emelésre, nem tud megszabadulni a lapjaitól, hanem az "engem ki nem blöffölsz" mentalitással játszik, és emeléseinkre megadogatással (vagy koncepciótlan visszaemelésekkel) reagál. Ez a játékstílus gyakran párosul a teljesen véletlenszerűen érkező hatalmas overbet all in-ekkel, amik nagyjából akkor szoktak érkezni, amikor ellenfelünk megunja a stackje lassú fogyását (frusztrációs agresszió), és ezen emelések érkezésének az időpontja emiatt különösebb összefüggést ellenfelének stratégiájával (és a lapjaival) nem fog mutatni.    

A hibás játék elsősorban az érzelmi érintettség közvetlen következménye. Fontos azonban megérteni, hogy egy elvesztett közepes tétű heads up 10-50 dolláros (ma 50 dollár tizenegykét ezer forint) nevezési díja a tengerentúl, és a fejlettebb országokban még a minimálbér közelében dolgozók számára is maximum csak csak egy-két órányi munka díja, míg nálunk akár jópár napig kellene törni a követ a képzetlenebb és rosszabbul kereső munkavállalóknak. Ez tehát olyan értelemben nagyon rossz, hogy ellenfeleink általában nem félnek a tét elvesztésétől, nehezebben lép fel náluk a vereség miatt tilt, és ezért van egy olyan típusuk, aki sokkal-sokkal nehezebben lesz kiblöffölhető a kasszából, és jóval könnyebben emel ránk vissza az abszolút esélytelen kézzel. Másrészt viszont (az olvasók számára valószínűleg nyilvánvalóan) nagyon jól működik ellenük a közepesebb kezekkel is az értékért hívás. Természetesen ezek az ellenfelek sem szeretnek veszíteni, ezért náluk inkább az a lassú változás figyelhető meg, hogy a korai lazaságot - értelmetlenül - a középjátékban fokozatosan növekvő befeszülés követi, ennek oka, hogy "munkát fektettek" a heads up megnyerésébe, amit később nem akarnak véletlenszerű lapokkal feladni. Ez egy könnyen kihasználható, és gyakori lélektani tendencia, próbáljunk meg figyelni rá.    

Bármennyire is hibás játék azonban a megadogatás, nagyon gyakran nyerő lesz – főleg a sokat blöffölő játékosok ellen. Ennek magyarázata az, hogyha ellenfelünk nem dob, nem emel, csak megad, akkor hiába emelünk, a leosztás mindig mutatásig megy, és - bár kemény dolog ez az életben - mutatáskor bizony nem az nyer, aki a jobb játékos, hanem az, akinek épp akkor jobb lapja volt.    

A látszólag passzív agresszió tartós megléte sem jelenti tehát önmagában azt, hogy ellenfelünk ostoba lenne (sőt, általában a nagyobb pókerveszteségeiket könnyedén megfinanszírozó játékosok általában az élet egyéb területein nagyon sikeresek), de néha még azt sem jelenti, hogy rosszul játszik! A pókerben az emelések-visszaemelések-megadások-dobások egyensúlyban vannak. Ha az egyik ellenfél támadóbban lép fel, akkor azzal ellenfelét megadásra vagy dobásra kényszeríti (ritkábban pedig visszaemelésre). Az ultraagresszív (tehát csak az emelést és dobást ismerő) ellenfelek, akik nem figyelnek arra, hogy ellenfelük milyen stratégiával játszik, könnyen áldozatainkká válhatnak, ha a közepesnél jobb lapjainkkal fel tudjuk vállalni ellenük a zsetoningadozást, illetve ha a jól kiválasztott kasszáknál all in-ig emelünk rájuk vissza. A megadogatós játék - közepes lapokkal – ebben az esetben látszólag a passzív agresszív mentalitásra utal, de a hátterében a várható értékek gondos mérlegelése rejlik.    

Nyilvánvaló, hogy nagyon rosszul játszik, aki a passzív-agresszív ellenfelek kiblöffölésére épít. Fordítsuk meg a dolgot! Mi az ellenjáték, ha az ellenfelünk túl agresszív, rengeteget és nagyot emel, de kapaszkodik is a lapjába? Gyanítom, hogy olvasóim már tudják a választ, és igazuk is van: a megoldás a passzív agresszió.    

  Hogyan gondolkodnak ellenfeleink: a halak?
  A pókerben nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ellenfeleink nagy többsége nem a pénzért játszik, hanem a szórakozásért. Le kell tehát tudnunk győzni a gyenge ellenfeleket is – sőt, tulajdonképpen ezek az ellenfelek a célpontjaink. Általában ők pontosan tudják is magukról, hogy nem gyakorlott, képzett, vagy épp jó játékosok. Ez azonban nem zavarja őket abban, hogy kiálljanak ellenünk, hiszen ha le tudnak időnként győzni egy-egy jó játékost, akkor tulajdonképpen megvan a napi sikerélményük, megvan az önigazolásuk. Ők ezért az élményért fizetnek, sokszor a magyar viszonyokhoz képest hatalmas összegeket. Kérlek ezért benneteket, hogy ne rontsuk el a játékukat azzal, hogyha beleszaladunk egy hibás, de általuk nyert leosztásba, kiselőadást tartva nekik a szellemi képességeikről vagy például az odds-okról.    

Belőlük van a havi nyereségünk, ők tartják el a pókeres társadalmat és a kaszinókat a legmagasabb buy in szintekig, ők fizetik ki a rakebackünket, a promócióinkat, ha figyelmesen fülelünk, szinte hallani lehet, ahogy csörögve vándorolnak a zsetonok a gyengébb pókerjátékosoktól az erősebbek felé.    

  El kell viszont fogadnunk azt a tényt, hogy néha ezek a játékosok is győzhetnek ellenünk, függetlenül attól, hogy mennyire jól teljesítünk.    

Nem valószínű, hogy lenne olyan pókerjátékos az olvasók között, aki nem hallott már a full ringre ajánlott "feszes és agresszív" stratégiáról, mint minden más stratégiák alapjáról. Ez nagyon jól is van így, hiszen az említett stratégia nyerőnek számít mind a mai napig, azonban nem adaptálható a Heads Up-ra ugyanúgy, mint ahogyan azt megtehetnénk a short handed játékkal kapcsolatban az indulókezek körének némi tágításával. A Heads Up-ban a félelem és megbánás nélküli agresszió az egyik legfontosabb elsajátítandó képesség mivel - ahogyan azt egy későbbi cikkemben be fogom mutatni - egy általában agresszív játékosnak a világ legjobb Heads Up versenyjátékosa ellen is van esélye, míg egy képzett, de tipikusan passzív játékosnak még a közepes (de alkalmazkodó) ellenfelekkel is meggyűlik a baja.      

Felismerhető stratégiájú ellenfeleket kíván a Heads Up-ban:    

  Wasp  

Pontok: 4.4 (pontozók száma: 54)
    Agresszió a pókerasztaloknál
    20
    2010-06-15 17:46
    Jogos az észrevételed, bár nem vitatkozol a cikkel, hanem egyetértesz vele :)

    ""Nyilvánvaló, hogy nagyon rosszul játszik, aki a passzív-agresszív ellenfelek kiblöffölésére épít. Fordítsuk meg a dolgot! Mi az ellenjáték, ha az ellenfelünk túl agresszív, rengeteget és nagyot emel, de kapaszkodik is a lapjába? Gyanítom, hogy olvasóim már tudják a választ, és igazuk is van: a megoldás a passzív agresszió. ""
    19
    2010-06-15 11:54
    Újabb kiváló cikk, ment az 5-ös.

    Egy dologban azonban vitatkoznék, szerintem a passzív agresszív magatartás kifejezetten nyereséges lehet a túl agresszív (maniac) típusú játékosok ellen, ellenük sokszor jobb egy passzív megadás, mert ezzel újabb emelést (többnyire overbetet) indukálunk, míg egy emeléssel (pláne ha fél éve nem emeltünk) esetleg elriasztjuk őket.

    Nyilván nem alapmagatartásként tartom jónak a passzív agresszív stílust, hanem a fent vázolt ellenfél típus ellen egy megfelelő szituációban.

    Érdekes kérdés az agresszió a pokerben, szűk határ van az ideálisan agresszív (nyereséges) és túlagresszív (veszteséges) játék között, manapság már inkább a túlagresszív fishek a jellemzőek, nekem a kedvenc ellenféltípusom.

    A TAG stílus (néhány jól időzített LAG move-val fűszerezve) szerintem még MTT-ben is nyereséges lehet az FR cash mellett, HU-ban azonban tényleg nem.

    A 2. részt én is kíváncsian várom!

    18
    2010-06-11 14:40
    Sziasztok!

    Nagyon tetszett a cikk.


    Az utolsó hozzászólásra reagálnék.

    Én manapság attól félek, hogy nem lesznek ilyen "póker analfabéták", mint akik téged kiosztanak.
    Félek, hogy előbb utóbb mindenki megtanulja JÓL játszani ezt a játékot.
    Akkor jön majd a kemény világ.

    Eljutottam arra a szintre, hogy örömet szerez ha igazi fishekkel találkozok az asztalóknál.
    Az sem zavar ha többször lemákolnak, mert tudom hogy ŐK jelentik a bevételi forrásunkat.

    Az viszont nagyon zavar ha valaki kioktatja, beszólásaival elüldözi őket az asztaltól.
    Az illető lehet, hogy nem is bunkó csak szeretne játszani. Miért kell ezért bántani?
    Miért kell elmagyarázni neki, hogy 8-as párral nem menjen allin preflop.
    Lehet, hogy legközelebb tényleg nem fog. Jó az nekünk?

    Szóval szerintem ráérünk akkor stresszelni ha nekünk kell majd mákolni és nem a "fisheknek".

    üdv:Potyka
    17
    2010-06-10 17:55
    Az elő játék nálam is kudarc, és nem is anyagi szemponttból, hanem lelkileg.

    Ha online történik velem ugyanaz a lemákolás, el sem éri az ingerküszöbömet, de élőben- ami meg van spékelve a személyes élmény "varázsával" - na attól nagyon kikészülök.
    Nem a lapok, hanem a körítés miatt. A duma, a rossz színház. Lecsúszott, értékvesztett emberektől kapott kiosztások. Komolyan mondom, hogy élőben üdítő az az egy két fiatal srác, akin látom, hogy egy kicsit is gondolkozik.

    De a nagy többség - zöldségesek, építőipari vállakozók és beosztottjaik, emberek az éjszakából és sehonnan, teljesen fogalmatlanok. Ennek ellenére azon a szinten vannak, hogy simán szeretnek oktatni, kioktatni. Hisznek a limpelésben, emelésben, magukban és a szerencséjükben.

    A legjobb ami érhet élőben, pedig az indirekt beszéd. Amikor leszemüvegesmajmoznak kettővel jobbról, és ha a neolitikumban lennénk, akkor lebunkóznám, de így meg kedves vagyok, aztán magamban növesztem a tüskéket, egészen addig, amig sünt nem szarok egyszer, aztán lenyomom a torkukon :-)
    16
    2010-06-10 16:05
    5/5
    Köszi az "értsd meg saját hülyeséged" oktatást. Párszor még átolvasom és megpróbálok tanulni belőle.
    15
    2010-06-10 14:46
    Ezt alá kell írjam... Egyébként nagyon jó a cikk, köszi érte.
    14
    2010-06-10 14:16
    egyetértek!

    ez az általad említett "sallangok lehámozása" amit én az érzelmi érintettség elkerülésének nevezek, viszont szerintem az egyik legnehezebben tanulható dolog, teljesen más hideg fejjel mérlegelni egy partielemzést, és teljesen más egy hosszú szopószéria után, egy rossz játékos ellen ászos boardon a királypár dobásáról megalapozottan dönteni - főleg, hogy akkor van a cselekvésre kb néhányszor 10 másodperced maximum.

    Ebben mondjuk sokat segít a rengeteg játék, ha láttál már a közelmúltban száz lemákolást magad ellen hátrányból (főleg ha pl. láttál 200 olyant is, amikor kitartott a jobb lapod), akkor könnyebb elviselni, ha nem jön össze a parti, mintha pl élő játékban kezdenél a könyvek alapján, egész este ülnél a füstben a félrészeg "pénz nem számít" macho-k között, hallgatnád a sok hülye dumát, néznéd, ahogy fogynak a zsetonjaid a lapsivatag miatt, aztán amikor végre lapot kapsz, az első végletekig túlfeszített monsteredet agyonvágja a riveren egy túljátszott utolsó pár, és mehetsz haza gyalog.

    nehéz ilyenkor az "A" játéknál maradni na.
    ----------

    Heads Up játékos és edző

    13
    2010-06-10 13:39
    Jaja, én is úgy gondoltam, hogy várom a válaszod összességében, csak az apró kérdésekkel nem akartalak volna egyenként terhelni. De jól közelíted meg, ez a "Tanult válasz" már egyből elfogadható, nyilván a játékosok legtöbbje alulról kezdi, ahol bizony pont a cikkben említett hormonális/indulati póker inkább jellemző. Akik ott kondicionálják magukat, a felsőbb szintekre lépve - a sikeresség érdekében - le kell hámozniuk magukról a sallangokat.
    12
    2010-06-10 12:28
    Nekem nagyon tetszik a cikk, és szerintem annak is élvezetes olvasmány, aki nem tud pókerezni.

    Természetesen nem úgy kell érteni, hogy a pókerben előforduló agressziót egyértelműen be lehet sorolni az ismertetett típusokba. Nyilván másfajta agressziók is lehetnek (megivott 6 Red Bull-t, összeveszett a barátnőjével, hajnali 3 óra van és aludni akar már, stb.).

    Én elgondolkodtam a saját póker-agressziómon, és úgy találtam, hogy a frusztrációs változat elég gyakori. Gondolom, ez nem valami szerencsés.

    Lényeg, hogy jöhet a 2. rész.
    11
    2010-06-10 11:28
    ha megengeded, mégis válaszolnék, bár nyilván sok mindenben igazad van.

    a pókeragresszió oka a cikkben írtak alapján kétféle lehet, az egyik a "tanult válasz", ami az általad hozott példák nagy többségét lefedi, és a másik, ami tulajdonképpen témát adott a cikknek, a hormonszintből, indulatokból és nem racionális megfontolások alapján fellépő agresszió.

    Amit végülis a cikk témájának szántam, hogy hogy milyen érzelmi érintettség miatt és mennyire szoktak eltérni a játékosok az "A" játékuktól (a túlzott agresszió, vagy annak hiánya felé).

    Nekem a kifogásolt párhuzam elég jól adta magát, noha talán tényleg szerencsésebb lett volna elsősorban emberlélektani művekből szemezgetni. Sajna nagyon tetszett az említett kategorizálás, és az volt az érzésem, hogy jól tudom ennek mentén rendszerezni a dolgot.
    ----------

    Heads Up játékos és edző

    10
    2010-06-10 08:24
    Informatikus vagyok, nem is fogok tudni se a humánetológiáról de még a pókeről sem szakszerű véleményt mondani, de azért nekem sántít ez a párhuzam ahogyan Wasp összeveti az állatvilág agressziójának tipológiáit a pókeres szituációkkal.

    Be kell vallanom mégis, hogy frappáns írás; elsőre elragadott, de aztán gondolkoztam rajta, és most már túl vehemensnek tűnik. Magamra emlékeztet, amikor olvasok valamit, és mivel nagyon megtetszik a dolog, nem fogom tudni reálisan elhelyezni a valós életemben. Biztosan ti is jártatok már így. Például ki ne olvasott volna ezoterikus könyvet, amely után kisujjal lepöcköljük az asztalról a kutatóorvosok több évtizedes erőfeszítéseit, és megmagyarázunk jelenleg gyógyíthatatlannak vélt betegségeket?

    Valahogy azt érzem, hogy Wasp kereste a témát az agresszióról a póker szakirodalomban, aztán elkalandozott az állatvilág agressziói irányába, ahol kézenfogta Csányi professzort és Lorenzet, akik jó bevitték a sűrűbe.



    A magyarázat nekem leegyszerüsítőnek tűnik, így felmerülnek plussz kérdéseim. Ezekre ugyan mindannyian tudjuk a választ, de Wasp párhuzamával már erőltetettnek tűnne a magyarázat. Szóval a kérdések csak költőiek, ne válaszoljatok rájuk :

    -Mi van a nőkkel? Teljesen más az agressziószintjük, hogy magyarázzuk meg az ő offenzív játékukat?

    -Mi van ha az ellenfelünk nem agresszivitás miatt játszik úgy-ahogy, hanem mert a három napos verseny egy órásra összevágott TV műsorában ezt látta? Vagy ha ő nem is látta tv-ben, de ezen szocializálódott a haveri kör élő játékban?

    -Mi van, ha csak simán fogalmatlan, túlértékeli a lapját, a boardot nem érti, az ellenfelet nem is próbálja lapra, laptartományokra tenni?

    -Mi van, ha lifetilten van az ellenfél?

    - Mi van, ha egy viszonylag szolid játékos tiltre kerül?

    Ezek mind olyan helyzetek, amikor az etológia irányából téves dolog magyarázatot találni a szituációkra.
    9
    2010-06-09 17:26
    Nagyon tetszik a cikk és hasznosnak tartom az ilyen jellegű írásokat is, főleg hogy a pszichológia iránt is aktívan érdeklődök :D, úgyhogy röviden kifelyezve a lényeget: Köszönöm :D Remélem megosztod velünk a második részét is, engem nagyonis érdekelne.
    8
    2010-06-09 02:26
    Remek cikk; folytassa, Wasp! :)
    7
    2010-06-09 01:47
    Érdekes és tanulságos cikk volt. Van benne jónéhány gondolat, amin érdemes volt átrágni magam, mivel még ilyen megfogalmazásban eddig nem találkoztam vele. Most már sokkal érthetőbb az ellenfeleink viselkedése.
    6
    2010-06-09 00:59
    még jó hogy kell a második rész.

    ment az ötös :P
    5
    2010-06-09 00:05
    Naná, hogy kell a 2. rész is.
    4
    2010-06-08 17:43
    köszi a visszajelzéseket mindenkitől!

    a cikk tulajdonképpen két részből állt eredetileg, az első fele szólt csak a "soft skillekről" (ez), míg a másik az agresszióval kapcsolatos statisztikabúvárkodás, matekozás, logikázás, annak működésének magyarázata lett volna.

    A második részt lenyestem a cikkről, és jeleztem az ophunak, hogy inkább csak akkor tegyük majd közzé, ha lesz rá konkrét érdeklődés, mert az volt az érzésem, hogy talán nem érdekel annyi olvasót, mint a picit emberközpontúbb témák.
    ----------

    Heads Up játékos és edző

    3
    2010-06-08 17:28
    Wasp, a cikk támaválasztásával, gondolati párhuzamával igencsak elrugaszkodtál a szokásos stratégiai, elméleti póker cikkek stílusától.
    Nekem ez nagyon tetszik, bár a könyvekből is az Ace on the river volt a kedvencem, ami ugye inkább a soft skillek fejlesztésére fekteti a hangsúlyt.

    Lesznek kérdéseim, visszajövök még.

    PS:
    azt hiszem illene beírni ide most mindenkinek, aki az első cikked kommentözönében is tiszteletét tette...


    2
    2010-06-08 12:18
    Ismét csak kiváló cikk lett!
    1
    2010-06-07 19:53
    Nagyon jó cikk! Nagyon jól használtad a másodlagos irodalmat, főleg annak tükrében, hogy a póker esetében ez különösen nehéz. Sokszor olvasni a póker és az élet egyéb területein levő párhuzamokról, de többségében ezek az írások elég pongyolák. Természetesen ment az ötös!