• 2010-07-15 10:48:06
  • Tannhauser

Heads-Up Cash Game suli 3. – Alap- és asztalválasztás

„Téma kell hát? Válaszolta.
Ugorj be a pókhálóba.
De, nagyon vigyázz ott magadra,
Mert te lehetsz a pókvacsora.”
Zajácz János: A Pók A legelső döntés

A póker nem más, mint döntések sorozata. Minél jobb döntéseket hozunk, annál nagyobb lesz a bevételünk. A döntés azonban nem csak azt jelenti, hogy a lapjainkkal vagy ellenfelünk line-jával mit kezdünk. Már az is egy döntés, hogy egyáltalán ma pókerezünk-e, ha igen, akkor milyen pókerváltozatot játszunk, melyik teremben és még pár hasonló dolog. Ezen „játékelőkészítő” döntések sorozatában HUCG esetén kiemelten fontos az a döntés, hogy kivel ülünk le játszani. Egy közepes HUCG játékos sokkal nagyobb BB/100-ra tud szert tenni, ha szigorúan csak magánál rosszabbakkal játszik, mint egy kiváló játékos, aki kihívásból vagy valami egyéb okok miatt rendszeresen játszik olyanokkal, akik nála jobbak. Tommy Angelo szerint egyébként nem is asztalválasztásról, hanem inkább game rejection-ről (játszma visszautasításról) kellene beszélni. Azaz: megtagadjuk azt, hogy egy nálunk jobb játékos rajtunk keressen pénzt. (Ez is az agresszió egyik fajtája egyébként, és mint tudjuk, ez hasznos a pókerben.)

Annak abszolút semmi értelme nincs, hogy nálunknál jobbal leüljünk HU CG-t játszani. Készpénzes játékot pénzért játszunk, nem a dicsőségért. Aki nálunk jobb, attól hosszú távon nem fogunk nyerni. Akinek az egója nehezen viseli el annak beismerését, hogy XY jobb nála, az gondolja azt, hogy nem jobb nála, csak ugyanolyan jó vagy kicsit rosszabb. Ezekkel sem éri meg játszani, szóval nyugodtan ott lehet hagyni :) Senkivel nem kötelező leülni játszani. Olyannal sincs sok értelme játszani, akitől várhatóan nem nyerünk sokat; vagy csak kevesebbet, mintha kiülnénk és várnánk egy másikat. Ilyenek például a feszes-passzív játékosok.

Alacsony alapokon azokkal sem sok értelme van játszani, akik a jobbak közé tartoznak. Itt nem azokra gondolok, akik nálunk jobbak, mert azokkal nyilván egyetlen alapon sem éri meg játszani HU-t, hanem azokra, akik az átlagnál jobbak. Ezt viszonylag hamar meg lehet állapítani. Ha az illető a korongról nagyon gyakran emel, de BB-ről nagyon sokszor dob, akkor az illető legalább a játék alapjaival tisztában van.

50 NL sok teremben a legalacsonyabb alap, amelyen HUCG-t lehet játszani. Ezen az alapon ezért nagyon sok hallal, rossz játékossal fogunk találkozni. Profik nemigen vannak még ezen a szinten, csak olyanok, akik - hozzánk hasonlóan - csak most kezdtek próbálkozni a kétszemélyes pókerrel, és itt ismerkednek a játék sajátosságaival, amíg feljebb nem lépnek a létrán. 100 NL-en is tisztességesen lehet nyerni, de itt már szép számmal vannak regulárok. 200 NL-en és efölött a játék már jóval nehezebb. 400 NL-en HU-ban már nemigen lehet könnyű ellenfelet találni. Az itteni regulárok már azokra is ráfanyalodnak, akik a statisztikájuk szerint nullszaldósak vagy kis nyerők; és reménykednek abban, hogy ők jobbnak bizonyulnak azoknál, vagy találnak egy kihasználható léket a játékukban.

Terepfelmérés

Az asztalválasztás első lépése a terep felmérése. Ha éppen nem játszunk, nézzünk szét az asztalokon, és keressünk rá az ott ülő játékosokra valamilyen játékos adatbázisban, pl. a PokerTableRatings.com –on. Vigyázzunk, mert bizonyos termek – pl. a Full Tilt – tiltják ennek a használatát JÁTÉK KÖZBEN, és ezt figyelik is! Ha az illetőnek negatív a nyerési rátája, és/vagy csak kevés leosztással szerepel az adatbázisban, akkor jelöljük meg valahogy, pl. zöld színnel. Ha legközelebb leül velünk, tudni fogjuk, mire számítsunk.

Ha az illetőnek több tízezer leosztása van az adatbázisban, de a nyerési rátája középszerű, akkor adjunk neki valamilyen más színkódot, pl. sárgát.

Végül pedig, ha nagyon sokat játszott, és magas a nyerési rátája, akkor kapjon harmadik féle színkódot, pl. vöröset. A jövőben igyekezzünk őt elkerülni.

A gyenge játékosokra jellemző, hogy nem játszanak sokat. Ezért a hangsúlyt a regulárok beazonosítására kell fordítani. A halak jönnek-mennek, ideúsznak-továbbúsznak :)

Mi várjunk az asztalnál!

HUCG-ben az asztalválasztás legfontosabb szabálya, hogy mi várjuk meg a gyenge játékost! Ha megnyitjuk egy pókerterem lobbyját, és megnézzük bármelyik alapon a HU asztalokat, általában azt látjuk, hogy több asztalnál is ott ül egy emberke, általában teljes beülővel. Az avatatlan szemlélő csodálkozik is rajta, hogy vajh’ miért ücsörögnek ezek csendes magányukban, és miért nem játszanak egymással? Nos azért, mert ezek regulárok. Pontosan tudják, hogy a másik is az, és eszük ágában sincs egymással játszani. Nekünk is ezt kell tenni: üljünk le egy üres asztalhoz, és várjuk meg, hogy valaki szépen leüljön velünk szembe. 50 és 100 NL-en az esetek nagy részében az egy hal lesz. (Rossz esetben egy olyan regulár - aki okkal vagy ok nélkül - elkönyvelt minket halnak.)

Eleinte ezt nem tudtam, és nem is értettem, hogy miért van az, hogy ha beülök valakihez, akkor az rögtön sitoutol. Volt, aki egyenesen beírta nekem, hogy „I don’t want to play with you”. Indokolni egyik sem volt hajlandó, hiába kérdeztem. Még itt az OPHU fórumában is feltettem a kérdést, hogy ez mi akar lenni? Hát az, hogy ezek a regulárok, akik valahol (egy előfizetős online adatbázisban vagy a saját adatbázisukban) megnézik a statjaimat amikor beülök hozzájuk, és nem tetszik nekik amit látnak. Mióta rászoktam arra, hogy csak üres HU asztalhoz ülök le, ilyen problémám nincsen – aki leül, az játszik is velem. Aki nem akar velem pókerezni, az már eleve nem is ül be.

Ha azt látjuk, hogy valaki egynél több asztalon ücsörög és vár a kapásra, akár rögtön fel is jegyezhetjük hozzá (a Player Notes funkcióra gondolok), hogy ez egy regulár, akit jobb elkerülni.

Mennyivel ült be?

Ha leült hozzánk valaki, az első dolog amit megnézünk, a stack mérete. 40-80 BB a jó. Aki ennyivel ül le, az valószínűleg hobbyjátékos, aki (1) annyival ült be, amennyi a bankrollja; vagy (2) amennyit úgy gondol, hogy még elveszíthet; esetleg (3) annyival, amennyi az adott teremben az alapértelmezett érték. A jó játékosok teljes beülővel játszanak. Persze a 100 BB beülő sem mindig rossz, de a 40-80 BB a legjellemzőbb érték a játszható (partiképes) halakra.

Vannak nem játszható halak? A shortstackekről (20 BB vagy kevesebb) később részletesen lesz szó. HUCG-ben nem tudok működőképes shortstack stratégiáról, és minden shortstack, akivel találkoztam, ennek megfelelően borzasztóan is játszott. Sajnos van egy olyan probléma, hogy nagy átlagban mire elszedjük a shortstack beülőjét, addigra már ennél több rake-et fizetünk ki. Ha shortstack ül be hozzánk, udvariasan írjuk be neki, hogy pl. „40+ BB please” és sitoutoljunk, amíg vagy el nem megy, vagy fel nem tölti a beülőjét. Az utóbbi nagyon ritka. Az esetek nagy részében vagy elmegy, vagy beír valami olyat, amit a terem szoftvere általában kicsillagoz, és csak azértis ott marad. Ilyenkor okosabb enged: menjünk mi a másik asztalra.

Ha ellenfelünk többszörös stackkel ül bent, akkor valószínűleg jó játékos. Ilyennel persze nem tudnak hozzánk beülni, hacsak nem éppen ennél az asztalnál játszott nemrég, csak kiült. De ez ritka.

A következő lépés azt megnézni (pl. a terem játékoskereső funkciójával), hogy új játszópajtásunk játszik-e másik asztalon. Ha igen, akkor az megint csak arra utal, hogy regulár vagy jó játékos lehet. A halak rendszerint 1 HU asztalon tolják. Aki 2-3 asztalon is képes játszani, az már tud valamit a játékról, és az átlagnál rendszerint jobb. Ha több asztalon ül bent, és ezeknek nem mindegyike HUCG, akkor kevésbé tud koncentrálni a mi HU asztalunkra, amit kihasználhatunk.

Ha már játszottunk valakivel, mindenképpen írjunk hozzá megjegyzést. A legfontosabb dolog, hogy van-e valami fogalma arról, hogy mi a helyes játék? Ha pozícióról (azaz a korongról) sokkal többet játszik, mint azon kívülről; ha inkább emel, mint tart; inkább agresszív mint passzív, akkor van fogalma. Jegyezzük fel azokat, akik sok fejfájást okoztak nekünk. Itt nem szabad, hogy az egónk átvegye az irányítást. Az, hogy nem játszunk valakivel, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő jobb nálunk. Átlagosnál jobbra nem érdemes időt pazarolni, amikor 50 NL-en könnyen találunk átlagosat vagy az alattit.

Az első 20-30 leosztás alatt már megfigyelhetjük, hogy a korongról mennyit emel. Ha sokat, mondjuk 80%-ot, akkor az valószínűleg kompetens játékos. Ha a korongról rendszerint limpel, vagy minimumot emeli, akkor hal. A játék elején érdemes minél több terítéshez eljutni, hogy megnézzük: mivel játszott ellenfelünk úgy, ahogyan játszott. Értékes információt lehet ebből nyerni; ha rivernél ilyenkor nem tudunk dönteni a call és a fold között, akkor inkább callozzunk – a plusz információ, amit ilyenkor kapunk ellenfelünkről, hosszú távon +EV. Ha meglátjuk a rivernél, hogy ellenfelünk Q6o-val adott meg pozíción kívülről preflop egy emelést, akkor Tesco termékkód-leolvasó nélkül is tudhatjuk, hogy akciós hallal van dolgunk :)

Az ideális ellenfél tehát az, aki 40-80 BB közötti zsetonnal ül le az asztalunkhoz, csak a mi asztalunkon játszik, passzív, sokat játszik rossz pozícióban és alig emelget. Mondjuk az ilyen aranybánya azért elég ritka. A másik oldalról viszont kerüljük el azt, aki teljes beülőt hoz magával, 2-3 asztalon játszik egyszerre, alig játszik pozíción kívülről, a korongról sokat emel, és általában véve is agresszív.

Szintén kerülendőek a feszes-passzív játékosok is. Ezektől lehet nyerni, de a probléma ugyanaz, mint a shortstackeknél: túl sok rake-et kell közben fizetni.

Egy intő példa

Sajnos még én sem mindig hallgatok magamra, pedig általában jobban járnék :) Egyszer megláttam egy Cardrunners vendégprofit, amint egy deep stack HUCG asztalnál ült, négyszeres deep stackkel (azaz 8x normál buyinnel). Beültem hozzá játszani. Ezzel egyszerre sikerült két HUCG asztalválasztási alapelvet is megszegnem. Egyrészt nem én vártam a halra, hanem beültem valakihez; másrészt pedig olyannal játszottam, akiről tudtam, hogy jó.

Mindenesetre a játszma eleinte igencsak jól alakult számomra. Normál stackkel ültem be hozzá, és eljutottam addig, hogy kb. egyforma stackünk volt (azaz a stackjének nagy részét elnyertem tőle). A chatba ekkor már elég csúnya dolgokat kezdett nekem beírogatni - gondoltam is, hogy ez az oktatóvideó, ha egyáltalán annak indult, most már biztos nem fog kikerülni az oldalukra. Aztán elkövettem a harmadik és utolsó hibát. Nem értek nagyon a deep stack pókerhez (ezért is ültem be normál stackkel hozzá), ennek ellenére nem ültem ki akkor, amikor már mindketten kb. 4x stackmérettel ücsörögtünk bent. Az illető nagyon agresszív volt, valószínűleg tiltre is került, és már mindennel összevissza emelgetett. KK-t kaptam, preflop emelgettünk, de a végén allin helyett csak tartottam, hogy majd a flopnál becsapdázzam. (Ez nem volt jó ötlet ekkora stackekkel). A flop látszólag ártalmatlan volt, J72 szivárvány. Itt allin mentünk, és nála J7o-volt. Ezzel elment az egész 4 buyin. Szolgáljon ez tanulságul mindenkinek!

Német szervező és olasz szakács, vagy német szakács és olasz szervező?

Bizonyos információt jelent még a játékosok nemzeti hovatartozása is. Itt van néhány, a saját tapasztalataimon alapuló sztereotípia:

- Franciák: a flopon szeretnek allin menni húzólapokkal vagy top párral. Általában véve szeretnek overbetelni. Elég kiszámíthatatlanul játszanak.

- Németek: fantáziátlanul, szinte gépiesen játszanak, mintha valami algoritmus szerint tolnák. Általában feszesek.

- Oroszok: túlságosan is agresszívek, erőből próbálnak játszani. Könnyen kihasználható a sok emelésük és visszaemelésük.

- Skandinávok: agresszívek. Sokszor félblöffölnek, sok köztük a jó. Velük nem szeretek játszani, mert a többi nációhoz képest kevés köztük a hal.

- Angolok: általában van valami fogalmuk a játékról, de ritka a kiemelkedően jó játékos köztük. Az átlagosnál gyakrabban fordul elő náluk a fancy play syndrome, vagyis hogy az ideálistól messze eltérő módon játszanak meg lapokat abban a reményben, hogy megtévesztik a másikat. Pl. preflop csak limpelnek AA-val a korongról, nagyon erős lappal csak minirézelnek, sebezhető kézzel is slowplayelnek stb.

- Amerikaiak: agresszívek, sok köztük a hobbijátékos (végül is, ez az ő nemzeti kártyajátékuk), ugyanakkor a jó regularok többsége is amerikai.

- Hollandok: szintén sok a hobbijátékos.

- Magyarok: a nagy részük inkább gyenge-feszes kategória, akikkel könnyen el lehet dobatni a lapjukat. Ugyanakkor vannak köztük nagyon jó játékosok is. (Tartok tőle, hogy ezen cikksorozat hatására még több lesz.)

Mondom, ezek csak sztereotípiák. Mindenki csak a saját felelősségére használja :)

Tannhauser

Pontok: 4.6 (pontozók száma: 36)
    Alap- és asztalválasztás
    8
    2010-07-18 10:12
    A szokásos szempontok (rakeback, játékosok színvonala, PT támogatás stb.) mellett HUCG-nél fontosabb a játékosok létszáma, mint mondjuk SH esetében. Kisebb termekben nem játszanak elegen HU-t, és sokáig lehet malmozni, mire beesik valaki egy megnyitott asztalhoz.
    7
    2010-07-15 22:39
    Jó cikk, kivancsi vagyok a folytatasra!
    6
    2010-07-15 12:16
    "akkor Tesco termékkód-leolvasó nélkül is tudhatjuk, hogy akciós hallal van dolgunk :)"
    Mega lol
    Ment az ötös..
    5
    2010-07-15 12:09
    40-80 bbs stackek ellen azonban elég sokat kell módosítani a stratégiát, így én inkább csak a 80bb+os ellenfelek mellé szeretek beülni. Annyira sokszor optimális helyzetet teremtünk ellenfelünknek a pushra a 3betünkkel, meg annyira nem tudunk mit csinálni 3bet potban postflop egy gyengébb ellenfél ellen sem, aki pozícióban van, hogy szerintem kb 70 bb alatt semmiképp nem érdemes leülni ellenük játszani. Vagy érdemes, de akkor nagyon el kell térni az eredetileg 100bbs beülős játéktól, sokkal kevesebbet lehet 3betelni, viszont a 3betekre közel azonos %ban kell dobnunk, mint full beülő esetén, sőt talán még nagyobb %-ban is, így az agresszió nem lesz olyan kifizetődő, viszont "leereszkedünk a szintjükre".
    ----------

    Mi az, hogy káttű?

    4
    2010-07-15 12:09
    A bevezető cikk hozzászólásai között volt.
    3
    2010-07-15 11:55
    Így szokták csinálni a regek ftpn, játszanak pár asztalon, de beülnek még vagy 8ra, kb 3-4 alapra, hogy a maradék asztalokon, ha újak is nyílnak találjanak ellenfeleket, a jobbak ellen kiülnek, a gyengébbek ellen meg játszanak tovább.
    Más:
    "50 NL sok teremben a legalacsonyabb alap, amelyen HUCG-t lehet játszani. Ezen az alapon ezért nagyon sok hallal, rossz játékossal fogunk találkozni. Profik nemigen vannak még ezen a szinten, csak olyanok, akik - hozzánk hasonlóan - csak most kezdtek próbálkozni a kétszemélyes pókerrel, és itt ismerkednek a játék sajátosságaival, amíg feljebb nem lépnek a létrán. 100 NL-en is tisztességesen lehet nyerni, de itt már szép számmal vannak regulárok. 200 NL-en és efölött a játék már jóval nehezebb. 400 NL-en HU-ban már nemigen lehet könnyű ellenfelet találni. Az itteni regulárok már azokra is ráfanyalodnak, akik a statisztikájuk szerint nullszaldósak vagy kis nyerők; és reménykednek abban, hogy ők jobbnak bizonyulnak azoknál, vagy találnak egy kihasználható léket a játékukban."
    Ezt a néhány mondatot ugyanebben a megfogalmazásban már olvastam valahol, ebben egészen biztos vagyok. Eléggé Deja Vu érzés fogott el, nem írtad már ki ezt korábban valahova?
    ----------

    Mi az, hogy káttű?

    2
    2010-07-15 11:50
    Pont az ellenfélválasztás érdekelt, jó kis cikk! Teremválasztásnál mi a szempont? Csak az, hogy legyen RB v. az is, hogy sok játékos legyen (Stars, FT), akik közül lehet válogatni?
    1
    2010-07-15 11:33
    Nagyon jó cikk, nagyon várom a következőt!
    Más:
    Elkezdtem megnézegetni ftp-n a különböző játékosokat, egyelőre csak érdekességképpen, és találtam egy nagyon durvát:


    Ok, nem mindenhol van ellenfele, de akkor is :)
    ----------

    Erős pár a mi istenünk