Docens és bíró: a póker készségjáték

New York északi körzetének egyik bírója, Jack Weinstein augusztus 21-én hozott ítéletet az Amerikai Egyesült Államok kontra Lawrence Dicristina ügyben, utóbbit illegális szerencsejáték-üzlet működtetésével vádolták, miután pókerjátékot szervezett. Dicristinát az esküdtszék el is ítélte, miután úgy instruálták őket, hogy a pókerjáték szervezése az 1955-ös Illegal Gambling Business Act (IGBA) hatálya alá esik.

Weinstein bíró azonban ellenkezőképpen ítélt, egyetértett a védelem kettős érvelésével, miszerint egyrészt a New York-i törvények szerinti "szerencsejáték" fogalom nem feltétlenül egyezik az IGBA szerintivel, másrészt a "szerencsejáték-üzletben" a játékosok a ház ellen játszanak, és a kínált játékok főképp a szerencsén múlnak, márpedig ezek egyike sem igaz a pókerre. A védelemnek erős segítséget nyújtott a Poker Players Alliance, a pókerjátékosok érdekvédelmi és lobbyszövetségének ügyvédei írták az összegzést és adták elő a szóbeli érveket, illetve a PPA biztosította a szakértőket is.

Az IGBA definíciója viszonylag hosszan sorolja, mi tartozik a "szerencsejátékok" közé - fogadás, nyerőgépek, rulett, kockaasztal, lottó, számjátékok, stb,-, a pókert nem említi, de a szöveg nem zárja ki, hogy fel nem sorolt játék is odatartozzon. Azonban a védelem szerint bár a pókernek nem kell a listán szerepelni ahhoz, hogy szerencsejátéknak minősüljön, nagyon messze áll a felsorolt játéktípusoktól, továbbá mivel a póker nagyon népszerű játék volt a törvény elfogadásának idejében, így a kihagyása nem volt véletlen.

A bíró indoklás szerint nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy az IGBA vonatkozik-e a pókerre, és ilyen esetekben a kormányt terheli a bizonyítás, ami nem sikerült az ügyészségnek. A bíró egyetértett a védelemmel abban, hogy a szenátus valószínűleg nem véletlenül hagyta ki a pókert, mivel abban az időben számos törvénytisztelő állampolgár játszott a pókerhez hasonló kártyajátékokat, és meggyőzőnek tartotta a védelem szakértőjét is, aki szerint a képzett játékos ok viszonylag rövid idő alatt győzelmet arat a kevésbé képzett felett. Így összegezte döntésének indoklását: "A kormánynak bizonyítania kellett volna, hogy valószínűbb, hogy a pókerjátékok eredményét inkább a szerencse és nem a tudás befolyásolja, és ebben elbukott. "

Bár az ügy szinte biztosan felülvizsgálatra kerül, a Poker Players Alliance nagy sikernek tartja az első szövetségi szinten hozott kedvező ítéletet, és bízik abban, hogy ez elősegíti az online póker szövetségi szintű legalizálását, de természetesen ehhez magasabb szinten is meg kell erősíteni Weinstein bíró döntését. Ha ez megtörténik, az állami szintű szabályozások terén elsősorban ott várható változás, ahol a szerencsejáték fogalma aszerint van definiálva, mekkora szerep jut benne a szerencsének, illetve a tudásnak, és nincs kimondottan a póker tiltva. Az ítélet jó hír azoknak is, akiket a Fekete Pénteken vádoltak meg az IGBA megsértésével, és még nem kötöttek vádalkut vagy ítélték el őket - Isai Scheinberg, Paul Tate, Scott Tom, Ray Bitar és Nelson Burtnick -, mivel precedensként hivatkozhatnak rá.

A póker készségjáték mivoltát támasztja alá egy friss egyetemi kutatás is, amelyet a rotterdami
Erasmus egyetem közgazdaságtudományi karán végeztek. A Beyond Chance? The Persistence of Performance in Online Poker című elemzésben Rogier J.D. Potter van Loon és Dennie van Dolder PhD hallgatók és Martijn J. van den Assem docens 76,7 millió online pókerleosztást vizsgált meg, amelyet a HHDealertől vettek 2009 októbere és 2010 szeptembere között. A leosztások különböző alapú - alacsony, közepes, magas - készpénzes játékokból származtak. A tanulmány célja az volt, hogy "érveket szolgáltassanak a póker legalitása és a nyeremények megfelelő adóztatása körüli globális vitához". Az írás egyelőre egy tekintélyes egyetemi bírálóbizottság elé kerül, amely elbírálja, érdemes-e a megjelentetésre, ez akár évekig is eltarthat.

A tanulmány 36 oldal hosszú, 76,7 millió leosztás adatait elemzi, amelyek átlagos játékosszáma 5,4, és több mint 500 ezer különböző játékos játszott bennük. 375 000 játékos játszott alacsony alapon, (0,25 $ nagyvak), 222 000 közepes téten (2 $ nagyvak) és 34 000 magasabb szinten (10 $ nagyvak), átjárás nemigen volt az alapok között. A minta játékosainak 32 százaléka mutathatott fel összességében pozitív eredményt a rake levonása után, ez rake nélkül 38 százalék lett volna.

A tanulmány a következő következtetésre jutott: "Az eredmények erős bizonyítékot szolgáltatnak azon hipotézis ellen, hogy a póker puszta szerencse játéka. Egy tisztán a szerencsén múló játékban nem lenne összefüggés a játékosok egymást követő időszakokban mutatott teljesítménye között. Azonban a három különböző szintű játékot átfogó adatbázisunk alapján hosszú távon jelentős állandóságot találtunk a játékosok teljesítményében. [...] Általában a magasabb (alacsonyabb) profitot felmutató játékosok a következő időperiódus folyamán is jobb (rosszabb) teljesítmény mutattak. Például azok a játékosok, akik a minta időtartamának első hat hónapjában a legjobb tíz százalékba tartoztak, 100 leosztásonként 30-40 nagyvakkal kerestek többet a következő hat hónapban, mint a legrosszabb tíz százalékba tartozó játékosok.[...] Egy játékos, aki az adott hat hónapos időszakban a legjobb tíz százalékban volt, több mint kétszer akkora valószínűséggel kerül be a következő periódus legjobb tíz százalékába, mint más játékosok."

A tanulmány igazolta azt a pókerjátékosok között vélekedést, miszerint a feszes és agresszív játékosok általában jobban teljesítenek a laza és passzív játékosoknál, illetve a többet játszó - és ezáltal több tapasztalatot szerző - játékosok jobb eredményeket érnek el. "Ez a tény azt jelezheti, hogy a jobb játékosok döntenek úgy, hogy többet játszanak, és ezek a játékosok tanulnak a játékból. A játékosok közötti különbségek szolgálnak magyarázattal a teljesítménybeli különbségek jelentős részéért." A tanulmány itt tölthető le.