Egy szokatlan shortstack kísérlet I.

A no limit hold’em asztaloknál az újonnan beülő játékosok esetén meg van szabva az a legkevesebb és a legtöbb pénz (zseton), amit az asztalhoz magukkal vihetnek. A minimum általában a nagy vak húszszorosa, a maximum pedig a százszorosa. Például ahhoz, hogy egy 1/2 alapon folyó NL játékban részt tudjunk venni, legalább 40, legfeljebb pedig 200 dollárral ülhetünk be. Természetesen a két határ közt bármekkorával, tehát nincs akadálya annak sem, hogy 45, 68 vagy 72 dollárral üljünk be. Az azonban, hogy végül is mennyit viszünk magunkkal, lényeges kihatással van a játékunkra.

A legtöbb jó játékos általában a maximális mennyiséggel ül be. Mivel úgy gondolják, hogy tudásukkal fölényben vannak a többiekhez képest, természetes, hogy ezt a lehető legnagyobb mértékben ki akarják aknázni. A másik véglet amikor a minimális pénzt viszi csak be egy játékos. Ez már az előzőtől eltérő, speciális stratégiát igényel. Ha a kettő közti mennyiséggel látunk valakit beülni, akkor az esetek nagy részében gyenge játékosról van szó. (Hozzá kell tenni, hogy nem mindig ez a helyzet, mert ismerek olyan jó játékosokat akik szándékosan csak fél beülővel ülnek be. Van, aki azért, mert 10-12 asztalon játszik egyszerre, és ezzel akarja csökkenteni a figyelmetlenségből, véletlen mellékattintásból eredő esetleges károkat; mások pedig a varianciát (kilengések mértékét) próbálják ezzel csökkenteni. Ez azonban nagyon ritka, az esetek 99%-ában a kb. fele pénzzel beülő játékos rosszul fog pókerezni.)

Tavaly novembertől kezdve néhány hónapon keresztül kizárólag shortstack pókert játszottam. Kísérletként, hogy mit lehet ebből kihozni, és milyen tapasztalatokat lehet szerezni. (Az egyik előnye annak, ha valaki nem megélhetési pókeres az, hogy van ideje és lehetősége ilyen kísérletekre, mert ez nem veszélyezteti aktuális számláinak befizetését :) Az ötlet a 2+2 fórumról származott, ahol több topikban is szóba jött, hogy a magasabb alapokon (1000 NL, 5000 NL) is vannak reguláris shortstacker játékosok. Például LittleZen a Poker Stars-on, Imsakidd, Kurosh a Full Tilten; a Party Pokeren pedig DirrtySanchez. Vannak még páran, de összességében nincsenek sokan.

Fő eltérések a klasszikus shortstack stratégiától

A kis beülős játékkal kapcsolatban van néhány alapfeltevés, amit szinte minden shortstack stratégia kihangsúlyoz. Elsősorban kezdők számára ajánlják. Ennek oka az, hogy a kisebb beülő kisebb kockázatot is jelent. Nem érdekes például, ha a játékos nem tudja, hogyan kell a riveren játszani, hiszen a lejátszás legtöbbször el sem jut odáig: már preflop vagy a flopon, még az ötödik utca előtt allin kell menni. Szintén nemigen kell foglalkozni a beleértett esélyekkel (implied odds) sem, de még a blöffölés művészetében való járatlanság sem jelent hátrányt a kevés zsetonos játékos számára, hiszen ennyi zsetonnal alig lehet blöffölni.

Ezen kívül teljes létszámú (full ring) asztalokra ajánlják, és igen feszes indulási stratégiával. Ez a két dolog összefügg egymással. Mivel csak nagyon kevés lappal játszik a shortstacker, ezért - hogy a sűrűn rákerülő vakok ne vigyék el a pénzét, amíg a lapra vár - nem javallott számára a shorthanded asztal. Végül pedig, elsősorban mikrolimitekre javasolják, mert ott van a legtöbb rossz játékos, aki kifizeti a jó lapokat.

Az a stratégia azonban, amit én játszottam, jelentősen eltért ettől. Nem mikrolimites full ringen, hanem shorthanded 200 NL -en játszottam. Nem ultra feszesen, hanem lényegében ugyanolyan indulási stratégiával, mint egy átlagos TAG játékos.

Az alapelveket nem mind én dolgoztam ki. Több elemét különböző internetes forrásokból (pl. 2+2 fórum, Donkey Devastation blog) gyúrtam össze.

Preflop és postflop

A klasszikus (full asztalos, mikrolimiten játszott) shortstack stratégiák tehát szinte mind nagyon feszesek, csak a legjobb indulólapokkal való játékról szólnak. Ezzel a shorthanded, nem mikrolimites stílusnál ez már nem elég. Itt az indulólapok lényegében megegyeztek egy feszes-aggresszív (TAG) shorthanded játékos indulólapjaival. Az osztópozícióról például emeltem egyszínű csatlakozókkal, kis párokkal, két bármilyen magas lappal (QJs, KTo...) is.

Az emelés mértéke szintén eltért a klasszikus 3,5-4 BB (BB = nagy vak) mértékű emeléstől. Ennél sokkal kevesebbet emeltem, mindössze 2 vagy 2,5 BB-t. Hogy miért? Ha nagyot emelünk preflop, akkor a pot mérete a flopnál már akkora, hogy a flop utáni játék a legtöbbször kimerül az „allin vagy fold” szituációban. Például, 20 BB stackkel emeltünk preflop 3,5 BB-t, és egy ember megadta. A pot ekkor kb. 8,5 BB, nálunk maradt 16,5 BB. Ha a flopon berakunk egy kb. 3/4 pot méretű c-betet (6,5 BB), és ellenfelünk ránktolja, akkor már nagyon sok mindennel megvan az oddsunk arra, hogy megadjuk az allint (nálunk 10 BB van, az effektív pot mérete pedig 30 BB) miközben tudjuk, hogy nagy valószínűséggel ellenfelünk az esélyesebb, és azt kívánjuk, hogy bárcsak már eleve ne is mentünk volna be ebbe a potba.

Ha viszont eleve csak 2,5 BB-t emeltünk preflop, akkor a flopnál a pot mérete 5-6,5 BB, és nálunk van még 17,5 BB. Ez még bőven teret enged a szofisztikált játéknak. Akik olvasták Flynn és Mehta könyvét, azok tudják, hogy a 3-4 körüli stack-to-pot-ratio (SPR) az optimális olyan szituációhoz, amelynél legjobb párunk van. Itt kb. ez az SPR, és a legtöbbször - ha van valamink, akkor - legjobb párunk lesz. Ha c-betelünk 2,5 BB-t (arányaiban is kevesebbet tehát), és ellenfelünk ránktolja, akkor - ha úgy gondoljuk - nyugodt lélekkel dobhatunk, hiszen még 15 BB a stackünk, nem vagyunk pot committedek. A 2 - 2,5 BB preflop emelés ugyanakkor már elegendő ahhoz, hogy ellenfeleinknek preflop ne legyen meg az implied oddsa szinte semmire. Ez a látszatra kicsi, 2,5 BB-s emelés a shortstacknek a 12,5%-a, tehát a setmining kis párral máris vesztő játék ellenünk, az egyszínű csatlakozókkal pedig még rosszabb a helyzet.

A kis preflop emelésből azonban az a rendkívül fontos dolog is következik, hogy ezen stílusnál bőven van játék a turn és river licitkörökben is. Emiatt nem való kezdőknek. A shortstackelésem során igencsak szükségem volt az évek során full stackes játékosként felhalmozott tudásra és tapasztalatra, gondolok itt pl. a semi-bluff, thin value bet, blöff indukálás, slowplay szituációkra. Bizonyos move-okra persze, mint pl. a squeeze, nemigen volt lehetőség (mivel fold equity-m az nem nagyon volt, főleg nagyobb potokban). Azt viszont már ki tudtam használni, ha észrevettem, hogy valaki squeeze-el vagy steal ellen védekezik. Valószínű squeeze szituációban AJo is jó volt az allinre, és ha mondjuk az agresszív button már sokadjára emelt, és az SB kis gondolkodás után ráemelt, akkor A9s-el is volt, hogy ment a stackem középre. A resteal

A shortstack játék igen lényeges pontja a vakok védése és azok támadása (steal és resteal). Amikor nem vagyunk vakok, 0 dollárunk van a potban, és kényelmesen eldönthetjük, hogy lapunk érdemes-e egyáltalán a játékra. Ha nem, akkor veszteség nélkül kiszállhatunk a partiból. Ha azonban miénk a nagyvak, és hagyjuk, hogy rendre ellopkodják, akkor 200 SH NL-en és felfelé már egyszerűen nem lehetünk nyereségesek shortstackerként. Itt már nem lehet a klasszikus, ultrafeszes shortstack indulási stratégiát alkalmazni. Sőt, igazából a nyereség nem elhanyagolható része pont azokból a szituációkból származik, amikor a button megpróbálja elvinni a vakunkat 87s-el, és mi rátoljuk a nagyvakról. Akármit csinál, ebben a szituációban veszteni fog. Ha bedobja, akkor elveszti a preflop potot (3,5 + 1 + 0,5 = 5 BB); ha pedig megadja, akkor azért veszít, mert az összes allines lapunk ilyenkor jobb az ő 8-magasánál.

Itt a kardinális kérdés persze az, hogy mivel toljuk rá a buttonra, hiszen nem tudhatjuk pontosan, mi van nála. Nos, ha valaki erre kíváncsi, akkor elő kell venni szépen a PokerStove-ot, vagy a HERangert, vagy a SitNGoWizardot, és az Excelt. Aztán számolni, számolni és számolni. Ha ellenfelünk Y BB-t emelt, nekünk Z az effektív stackünk, az ő steal range-e ez-és-ez, és az esetek X%-ában bedobja az allinre, a maradék 100-X%-ban pedig megadja, és ilyenkor a range-e az-és-az, akkor ezen utóbbi range ellen hány %-ban kell nyernünk ahhoz, hogy +EV legyen a push. Nem egyszerű, de kiszámolható, minden egyes szituációra, amit csak előfordulhat.

És ezt nem lehet teljesen mechanikusan csinálni. Játék közben nekünk magunknak kell felmérni, hogy ellenfelünk milyen range-el lopkod a buttonról. Ehhez valamilyen jól beállított HUD nagy segítséget nyújt. Találkoztam olyan játékossal, aki igen feszesen játszott (14/10), de a steal százaléka 35% volt. Erre aggályok nélkül rátoltam a nagyvakról az A4o-t. Persze egy idő után az okosabb regularok alkalmazkodhatnak hozzánk. Ekkor már számításba kell venni azt is, hogy ellenünk, a már ismert (és valamennyire kiismert) shortstacker ellen máshogy játszanak, mint amit az általános paramétereik mutatnak.

A multitabling

Összesen kb. 65 000 leosztást játszottam le kevés zsetonos játékkal, Stars 200 NL-en. Ez (nekem) elég sok leosztás, de 10-12 asztalon ment a játék egyszerre. Ennyi asztalon óránként kb. 1000 leosztás zajlik le. És hogy mik voltak a tapasztalatok?

Már az elejétől fogva látszott, hogy ezzel a stratégiával lehet nyerni. A legelejétől fogva pluszzos voltam, és az egyenlegem soha nem ment le mínuszba (azaz a befizetett összeg alá). A menyasszony azonban mégsem volt annyira szép, mert a nyerés igencsak szerény mértékű volt. A legvégén elvileg 1,5 PTBB/100 jött ki (hogy miért csak elvileg, arról majd később). Összehasonlítás végett: egy kompetens teljes beülős játékos 5 PTBB/100-at szokott hozni, de vannak 5-10 közé eső hosszú távú nyerési ráták is. A kevés beülős játék bizony, ennek csak a töredékét tudta termelni.

Ez önmagában véve nem lett volna baj, hiszen elvileg háromszor annyi asztalon (12) játszottam, mint teljes beülővel (4) szoktam volt. Az órabér tehát elvileg megfelelt egy olyan teljes beülős játékosénak, aki 4,5 BB/100-at termel, ami nem lenne rossz. Ráadásul a sokkal több leosztás miatt az FPP-k is 3x olyan gyorsan gyűltek. Platinum játékosként egy óra alatt - ha jól emlékszem - úgy 1000 körüli FPP jött össze.

Sajnos mindez (az FPP-s dolgot leszámítva) csak elvileg volt így. Hiába próbáltam mindig legalább 12 asztalon játszani, az átlagos asztalszám csak 9-10-re jött ki átlagosan. Amikor leültem játszani, ugye nem tudtam egyből 12 asztalhoz leülni, hanem ki kellett várni, hogy legyen ennyi szabad hely. Aztán, ha felduplázódtam egy asztalon, akkor ki kellett onnan ülni - hiszen ez a játékstílus ezt igényelte - és meg kellett várnom, amíg egy másik asztalhoz le tudok ülni. Ha sokat játszottam, akkor ráadásul már az is probléma lett, hogy egyre gyakrabban olyan asztalra kerültem be, ahol az elmúlt 30 percen belül dupláztam, és ide már nem tudtam shortstackként visszaülni. Kereshettem újabb asztalt. (Szerencsére a PokerStars-on mindig bőven volt választék 200NL asztalból, de 1-2 óra után már bizony az asztalok nagy részét végigjártam. Ilyenkor általában abbahagytam a játékot, és kiültem addig, amíg le nem telt a 30 perc.)

Nem zárom ki annak lehetőségét, hogy ennél több BB/100-at is el lehet érni. Lehetséges, hogy magasabb alapokon, ahol a rake negatív hatása arányaiban kisebb, nagyobb lehet a nyerés. Egészen biztos az is, hogy vannak olyanok, akik énnálam jobb shortstacker játékosok. De azt azért nem hiszem, hogy ennek a többszörösét tudnák nyerni.

(folytatjuk)

Tannhauser