Gazza kalandjai az élő pókerben - Az első 12 nap

Sziasztok!

Kezdjük ott a beszámolót, hogy hibáztam. Hibáztam akkor, amikor a cikk megírásakor a challenge szóval illettem a 30 napos őrültségemet, mert ez valóban nem az. Ezért a továbbiakban igyekszem hanyagolni a kihívás szót.

Ebben a cikkben igyekszem reagálni a topikban eddig felmerült és meg nem válaszolt kérdésekre, megosztom az eddigi tapasztalataimat, jelentést adok mindenről, ami történt velem ez idő alatt.

Mivel emellett a project mellett egy online coaching/staking projectben is benne vagyok, azt vállaltam, hogy egyik sem fog a másik kárára menni, valamint reméltem, hogy semmi nem megy az egészségem, a párkapcsolatom, a szociális kapcsolataim és semmi más kárára sem. Jelentem, eddig ezt tudom tartani. Haladjunk szépen sorjában, kezdjük a pókeres dolgokkal, tehát online póker. Naplóm követői tudhatják, hogy NL10 CG-t játszom, váltakozó sikerekkel. Az engem személyesen ismerők azt is tudhatják, hogy nehezen viselem a vereséget, a badbeatet, a downswinget.. Szerencsére amióta tart ez a project, azóta nem volt részem benne J. Mivel a játékmennyiség mellett a minőség is fontos, vagy talán még fontosabb, így visszaálltam két-három asztalra, hogy ne kelljen kapkodni, minden döntést át tudjak gondolni és ne bolond egoman módjára kattintgassak és random döntéseket hozzak. Ez azt eredményezte, hogy életem eddigi legösszeszedettebb játékát tudtam hozni kis mintán. Nem tudom mennyi volt ekkor a profit, nem is fontos, sokkal fontosabb volt például az, hogy a NonSD vonalam nem haladt a Föld középpontja fele, hanem szépen nullán vagy a fölött ugrándozott. Maximálisan koncentráltam, igyekeztem odatenni magam és megmutatni, hogy képes vagyok rá. Apró részsiker.

Szerencsére 9.0 ( a párom, aki meg nem tudja) maximálisan elfogadta, hogy most egy hónapig kevesebbet fog látni és kevesebb lesz az egymással csak úgy eltöltött "felesleges" idő. Így most sokkal értékesebbek az együtt töltött percek és órák, sokkal inkább tiszteljük és elfogadjuk a másikat. Eddig sem volt rossz a kapcsolatunk, de ez most meg erősít is ezen, úgy érzem.

Ami az egyéb szociális kapcsolatokat illeti, egyelőre lekopogom azok sem látták kárát az én állandó pókerezésemnek, sőt! Ennek az ötletnek köszönhetően kerültek elő olyan emberek, akikkel korábban nagyon jóban voltam, de aztán az élet elsodort minket egymástól. Most az asztaloknál újra találkoztunk, első alkalommal még csak egy köszönés és "mivanveled" erejéig, de másodszor mar leültünk a verseny után vagy a két verseny között és megbeszéltük h kivel mi történt, mik a további tervek és hogy mindketten egyetértünk abban, hogy a jövőben is tartanunk kellene a kapcsolatot. Jó példa erre H.B. monogramú barátom, akivel egy délutáni versenyen találkoztam, mindketten nagy rajongói vagyunk a Brit szigeteknek, a focinak és a pókernek. Így miután kiestünk, beültünk a vendéglátóegységbe és sztorizgattunk órákon keresztül. Kiderült h H.B. korábban nagy csocsómágus volt és mivel épp játszottak az asztaloknál, felpezsdült a vére J Én mondtam neki, hogy jobban járna ha egyedül lenne, mert ez az a játék, amiben annyira vagyok jó, mint Phil Hellmuth az önmérsékletben.. Ennek ellenére kihívtuk az ott játszó két suhancot és remek védőjátékomnak köszönhetően lemostuk őket a pályáról. Persze ez nem igaz, rettenetesen béna voltam, de úgy voltunk, mint az Aranycsapat. Több gólt rúgtunk, mint amennyit kaptunk, így megérdemeltük a meccs utáni sört. ( Én természetesen gyümölcslét ittam, mint mindig..).

Így egyelőre ezt a szegmenst is a pozitív rekeszbe kell helyeznem, Szerencsére.

A Családommal is minden rendben, ugyanúgy megvannak a hét végi ebédek, ahogy eddig, soha nem volt ennél szorosabb a kapcsolat, tehát változás itt nincs.

Ami pedig konkrétan engem és a fizikumomat illeti, pillanatnyi mérések után továbbra is 193cm vagyok, viszont mar csak 105 kg. Nem tudom minek köszönhető ez a minimális súlyveszteség, de remélem folytatódni fog. Egy ismerősöm által ajánlott diétának álltunk most neki, ennek következményeképpen további fogyást szeretnek realizálni a közeljövőben. Az egészségi állapotommal minden rendben, a hangulatomról pedig majd később.

Innentől pedig akkor az élő tapasztalatokról és a fórumban felmerült bizonyos kérdésekről. Lesznek olyanok, amikre szándékosan nem reagálok, mert páran már mintha kezdenének rájönni, hogy mi lehet a mögöttes dolog, viszont egyelőre ezt továbbra is szeretnem titokban tartani. Akinek kell, az mar úgyis tudja. Munka fronton úgy áll a helyzet, hogy speciális munkarendben dolgozom, ezt hosszú lenne kifejteni, maradjunk annyiban hogy leginkább egy átmeneti, napi 4 órás munkaidőről van szó.

Igen, állnak mögöttem tőkével, tehát nem saját pénzből megy. De mint mar többször is kihangsúlyoztam, nem az anyagi haszonszerzés a project célja. Nyilván ha lesz profit, az jó hír és öröm, de nem emiatt kezdtünk bele ebbe. Az majd a későbbiekben fog előkerülni, de ahhoz a mostani stakernek és valószínűleg nekem sem lesz mar ennyire szorosan közöm.

Igen, célja az is az ennek az ötletnek, hogy mások, de elsősorban saját magam szamara is bebizonyítsam, hogy képes vagyok rendszert vinni az életembe. Korábban ez nem feltétlen volt így, rengeteg dologba belevágtam hatalmas lendülettel és akarással, majd egyszer csak meguntam és abbahagytam. Ha valamin nem pörgök egész nap 100%os koncentrációval, akkor nem is vagyok képes azt lelkiismeretesen csinálni. Anélkül pedig nincs értelme. Ha pl ez sikerül, akkor az erőt adhat nekem is a későbbiekre. Ahogy képes voltam korábban egyedül kiköltözni Londonba és ott boldogulni. Nekem kellenek az ilyen merítési pontok, hogy ugyanazon a tűzön tudjak égni minden egyes nap.

Node, mostantól konkrétan az élő játékról és ami ehhez kapcsolható. Itt mar természetesen vannak negatívumok is, például nem gondoltam, hogy ennyire fárasztó lesz. Azt gondoltam, hogy az lesz, azt viszont nem, hogy ennyire. Rettentően megterhelő fejben, hogy állandóan koncentrálni és figyelni kell, megváltásként jönnek a szünetek, amikor is kimegyek a friss levegőre mindig, sétálok pár métert, igyekszem testileg-lelkileg felfrissülni. Egyelőre ezen fáradtság miatt egy kiemelten rossz partim biztosan volt, amit mar akkor tudtam, amikor megtörtént. Vagy talán akkor sem a emiatt döntöttem rosszul. Mivel bennem volt, hogy nagyjából mi lehet nála, de mégis bepakoltam és persze az volt J.

Sajnos hiába füstmentes és klimatizált a helység, mégis állandóan borzasztó szagom lesz. Egyrészt mivel igazán harmonikusan nincs elzárva a vendéglátóegység dohányzó része, másrészt akármit is csinál az ember, azon keresztül kell menni. Nagyon utálom magam cigibüdösnek érezni.

Ami általánosságban elmondható az itt megforduló élőjátékosokról, az ugyanaz, amit mindenki tud, aki jár élőzni. Több csoport van az én olvasatomban; van a teljes hobbista, akinek mindegy mi történik, Ő jön, néha checkel, néha emel, ha kiesek akkor hazamegy, semmi nem történt. A havi pókerkeretet kimeríti és amíg nem tud, addig nem jön. Teljesen kiszámíthatatlanul cselekszik, poziciókról, potméretről, betsizingról, helyes line-okrol nincs fogalma, de nem is érdekli.

Második kategória a szélesvállú. Ebből van többféle is itt, az okosabb és a kevésbé okos. Az okosabb ugyanúgy a kártyateremben tölti az egész napját, de az alapokkal legalább tisztában van és csak 40-es a VPIPje. A kevésbe okos nem jutott meg el eddig, ha ő eldönt vmit, akkor márpedig az úgy lesz. Példa ez utóbbira: 400/800/100 vakszinten utg azt mondja az ember, hogy emelés 300ig! Az osztó felhívja a figyelmét, hogy "800 a megadás", mire emberünktől azonnal jön a válasz: "Tudom, de én emelek és nem megadok!" J

Ugyanez a kategória egy MTT ötödik szintjén lassan két óra játék után, megkérdezi az osztót amikor D pozícióban ül, hogy mennyi a missi.. J

Harmadik kategória a szerencsevadász, aki mindig mindennel játékban van és összevissza emelget és visszaemelget, kedvenc lapja a 72 és a J2, amivel pre allint is megad, de TT-vel és AK-val nem, mert azokat nem szereti. Nála fordul elő az, hogy 25/50es vakszinten 2200ig emel, mert el akarja vinni a bentlevő 3 limpet..

Negyedik a függő, aki szinten itt van minden nap, de mellette tippmixezik, rulettezik és minden jóban benne van J.

S végül a jobb játékosok, szerencsére belőlük is van jó pár. Velük öröm egy asztalra kerülni, főleg ha többen is összeűlünk. Ilyenkor értelmes póker van, értelmes hívásokkal és megadásokkal. A legtöbbje jobb játékos nálam, nincs ezen mit tagadni.

Magukról a versenyekről annyit, hogy a délutáni turbókon kívül mindegyik remekül játszható, nagyon játékosbarát. Sajnos néha a kevés nevező miatt hamar FT-re szűkül a mezőny, ahol aztán a deep stackeknel köszönhetően megy a csapkodás.

Az osztok kiemelten jófejek, gyorsak, pontosak, szinte egyetlen hibát sem követtek meg el azoknál az asztaloknál, ahol én ültem. Viszont negatívum, hogy a zsetonok kezdenek végtelenül mocskosak lenni, nem egy-kettő ragad össze, hanem az egész torony..

Végezetül pár szó arról, hogy pillanatnyilag kinek és mit népszerűsít ez. Egyelőre a terv első stádiumában vagyunk, ez a legnehezebb, főleg hogy nagyon kevesen tudják a teljes koncepciót. Nem feltétlenül azoknak szeretném(szeretnénk) meghozni a kedvet a pókerhez, akik mar túl vannak egy nagy pókeres életcikluson, hanem azoknak, akik meg nem. Akik pl regisztrálva vannak régebben OPHU-ra, de eddig szinte csak readonly-ban voltak és eszükben sem jutott elmenni egy élő klubba. Konkrétan kettő ilyen embert tudok pillanatnyilag OPHU-rol, akik pécsiek és ennek a hatására jöttek el az egyik versenyre.

Ahogyan a Fordan személyzete és játékosai közül is tudom, hogy többen olvassák emiatt a fórumot. Vannak köztük az ötödik csoportból is, tehát jobb játékosok, akik ha esetleg nem csak olvasnak, hanem hozzá is szólnak bármihez, már van új fórumlakó.

Egyelőre most ennyi, jövő héten jön a következő beszámoló, addig igyekszem sokkal kevésbe szárazzá tenni a blogbejegyzéseket és gyakrabban, színesebben írni a topikba is.

További sok sikert mindenkinek az asztaloknak, köszönöm a jó kivánságokat és a biztatást, várok mindenkit a FordanBakter Pokerklubban, a játékosokat pedig a fórumban!

Gazza8