Heads-Up Cash Game suli 11. - A játék dinamikája

A HU játékoknak van egy sajátságos jellemzője, ami a többszemélyes verziókban nincs ennyire hangsúlyosan jelen. Ezt „a játék dinamikája” néven szokták nevezni. Két ember játszik egymással, virtuálisan farkasszemet nézve, és csak azt figyelve, hogy a másik mit, mikor, hogyan csinál, és ő hogyan tudna keresztbe tenni neki. A stratégiai változtatások általában hamar szemet szúrnak, sokkal hamarabb, mint többasztalos játék esetén. Például: SH asztalon ha egyszer csak elkezdünk mindennel raise-elni a korongról, akkor ezt mondjuk 5-10 perc után vehetik észre, amikor már lement jónéhány kör. Ráadásul valószínűleg csak a balra mellettünk ülőknek (akik ilyenkor a vakok) fog feltűnni, a többieknek csak még ennél is később, mert azokat kevéssé érdekli, mi történik mások vakjaival. HU-ban az ilyen váltás sokkal hamarabb egyértelmű lesz. Minden második leosztásban mi vagyunk a korongon, és ellenfelünknek az asztalnál kizárólag csak miránk kell figyelnie, és mindig az ő vakjairól van szó.

Ha észrevette, akkor két dolgot tehet. Vagy folytatja eddigi játékát, ami mondjuk az, hogy továbbra is csak a prémium lapokkal emel vissza. Ekkor lényegében megengedi nekünk, hogy profitáljunk abból, hogy rendre ellopjuk a vakját, amit berakott. A másik lehetőség, hogy ő is változtat eddigi stratégiáján, és gyakrabban visszaemel. Ez nekünk abból a szempontból jó, hogy így olyan játékra kényszerítjük, ami nem a megszokott számára (ezt úgy szokták mondani, hogy kívül van a komfortzónáján). Ha amúgy soha nem emelne vissza ATo-val, és most mégis kénytelen ezt megtenni, akkor olyan szituációkba kerül, amiben kevés tapasztalattal rendelkezik, azaz „hogyan játsszunk OOP emelt potban nem prémium, dominálható lappal”. Persze nekünk is változtatni kell a stratégiánkon, mert a „vaklopás mindennel” akció már nem profitábilis. Kevesebb mindennel emelünk ezért, amire válaszképp ő is csökkentheti a visszaemelések arányát, és így tovább.

A fenti egy példa volt arra, amit a játék dinamikájának szoktak nevezni. Még ha ugyanazok az emberek is ülnek ugyanannál az asztalnál, és játsszák ugyanazt a játékot, az ilyen jelenségek miatt az a játék más és más lehet akkor, ha a játék első, tizedik, harmincadik, vagy hatvanadik percében nézzük egy rövid ideig. Kicsit olyan ez, mint a közismert róka és nyúl populáció változása. Ha sok a róka, megeszik a nyulakat. A nyulakból kevesebb lesz, a rókák kezdenek éhen halni. Kevesebb a róka, a nyulak ismét szaporodni kezdenek, és ez megy a végtelenségig.

Milyen tényezők alakíthatják a dinamikát?

Az ellenfél meg- vagy kiismerése

Amikor először leülünk játszani valakivel, sokszor semmit nem tudunk róla. Alacsonyabb alapokon, ahol rengetegen játszanak, a legtöbbször idegenekkel fogunk találkozni. Olyan hálózatban, ahol nincs HUD, és a nickek is hetente változtathatóak, még az ismerősök is ismeretlenek lesznek (leszámítva a saját jegyzeteinket.) Egy ismeretlennel történő játék elején szinte mindenki óvatosabban játszik. Aztán ahogy egyre jobban kiismerjük a másikat, úgy szaporodnak a move-ok, és úgy alakul a saját játékunk. Sokat dob c-bet-re? Akkor sokszor c-betelek. Sokat emel vissza c-betre? Akkor csökkentem a c-betek számát. Sokat dob a turnnél? Akkor egyre több second barrel blöfföt hajtok végre. Pot kontrollt alkalmaz egy párnál? Akkor ezt legközelebb ki tudom használni, pl. egy river check-raise-zel. Flopnál csak húzással emel vissza? Akkor ilyen esetben tudni fogom, mije van, és el tudom dönteni, hogy mit csináljak.

Szándékos változtatások

A jobb játékosok, akik mindennek tudatában vannak, a stratégiájukat nem csak az ellenfélre történő reagálásként változtatják, hanem tudatosan is, annak érdekében, hogy a másikat összezavarják, és kibillentsék egyensúlyi helyzetéből. A legáltalánosabb és legegyszerűbb váltás a preflop játékban lehetséges. Aki eddig mindennel emelt, az egyszer csak elkezd callozni a korongról. Aki eddig ha emelt, akkor pot méretűt emelt, az hipp-hopp már csak a minimumot emeli.

A flop után már jóval nehezebb stratégiát váltani. Itt az egyes helyzetek előfordulási frekvenciája már jóval ritkább. Pl. ha eddig mindig visszaemeltem flopnál a húzásaimmal, és most egyszer csak elkezdek ugyanazokkal callozni, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ellenfelem ezt észreveszi. Vagy csak 1 óra múlva veszi észre, amikor már ismét kezdek a húzásokkal visszaemelni.

Pot elvesztése

Ez egy érdekes jelenség, és teljes egészében pszichológiai. Ha allin során az egyik játékos elnyeri a másik teljes stackjét, akkor a játék dinamikája sokszor megváltozik a nyertes javára. Mindegy, hogy miért nyert az egyik, és miért vesztett a másik. Lehetett az oka rossz játék akármelyik oldalról, vakszerencse, bad beat, cooler vagy szellemi fölény, majdhogynem mindegy. Az a játékos, aki nyert, gyakran elkezd jobban játszani. Aki vesztett, az pedig épp ellenkezőleg: gyakran rosszabbul játszik. Ez persze a tilt miatt van, de itt a tiltet tágabb értelemben kell értelmezni. Nem mindig csak arról van szó, hogy a vesztesnek elborul az agya, és elkezd ostobaságokat csinálni (bár ez is sokszor előfordul). Phil Ivey-ról pl. nemigen lehet elmondani, hogy gyakran kerülne monkey tiltre, de mégis azt olvastam róla egyszer, hogy ha készpénzes HU-ban elveszt egy stacket valaki felé, bármilyen okból kifolyólag, akkor ki szokott ülni az asztaltól. Oktatóvideóban is hallottam már közepes és magas alapokon játszó profi pókeres oktatót sajnálkozni afölött, hogy a stackje iménti elvesztése miatt a játék dinamikája az ő hátrányára változott meg, és így nehezebb lesz számára a további játék ezzel az ellenféllel. Nem vagyok pszichológus, és magyarázatot sem olvastam még erre a jelenségre, de úgy gondolom, hogy ez az önbizalommal függhet össze. Aki nyert, az érezheti úgy, hogy jobban játszik, mint a másik, vagy legalábbis a mostani sessionben a jelek szerint Fortuna az ő oldalán áll, és nagyobb magabiztossággal, agresszívebben, jobban fókuszálva kezd játszani. Aki vesztett, az ennek pont az ellenkezőjét éli meg, ráadásul az is ott motoszkálhat a tudatában (vagy a tudatalattijában), hogy most azért a pénzért kell keményen küzdenie, ami nem sokkal korábban még az övé volt; és még ha vissza is nyeri, akkor se fog pluszban zárni, maximum nullszaldósan. Ez nem túl jó motiváló tényező. Még ha egy bukás után vasakarattal is kontrolláljuk saját érzelmeinket, akkor sem tudunk azon változtatni, hogy ellenfelünk a nyerés miatt elkezd esetleg jobban játszani. Adott esetben egy buyin elvesztése után ezért fontolóra vehetjük a kiülést. Ez azonban nem ajánlás - a döntést egyénileg kell meghozni.

Tannhauser