Heads Up Sit and Go Suli I

Heads Up terminológia, nyerési esélyek és a Pot Odds számítás alapjai a HU-ban

Sorozatunk első cikke a (NL Hold’em illetve heads up) kezdőket célozza meg néhány alapvető fogalom és szabály bemutatásával.

A Heads Up (rossz magyarítással: párbaj) a póker terminológia szerint olyan játszma vagy helyzet, ahol mindössze két játékosnak van cselekvési szabadsága a szituáció végéig.

HU típusok

Szokásosan ötféle Heads Up játék megkülönböztetése lehetséges:
- HU készpénzes játék
- HU freezout
- HU Sit and Go
- HU verseny 
- véletlen HU szituáció

HU készpénzes játék:

A készpénzes játék (CG - cash game) legfontosabb sajátossága, hogy a vakok állandó nagyságúak maradnak, és a játékosok bármikor újratölthetik megfogyatkozott zsetonjaikat. Ebből az következik egyrészt, hogy a készpénzes játékot általában sok vak mélységben (Deep stackben) játsszák, másrészt az, hogy a játéknak akkor van vége, amikor valamelyik játékos abba akarja hagyni, hiszen semmi nem akadályozza meg, hogy felálljon és távozzon az asztaltól. Short stack (kevés zsetonos) játék csak akkor szokott előfordulni, ha az egyik játékost teljesen kifosztják, és nincs már lehetősége újratölteni. A készpénzes játéknál fontos megemlíteni, hogy a kaszinó díja osztásonként vonódik le a kasszából, így két hasonló erejű ellenfél elhúzódó összecsapásánál a nevető harmadik - a pókerterem - jár nagyon jól.

HU freezout:

Ez egy kevéssé elterjedt játékforma az online világban, inkább élő játszmákban jellemző. (jónéhány legendás mérkőzés zajlott hasonló szabályok szerint) A HU freezout ötvözi a tornák és a készpénzes játékok sajátosságait: ebben a játékban a vakok nem emelkednek, azonban a játékosok mégsem készpénzzel alapon, hanem meghatározott kezdőösszegű zsetonokkal játszanak, és játéknak akkor van vége, ha valamelyik versenyző az összes zsetonját elveszti. Ennek két következménye van: online játék esetén nem lehet büntetlenül kiülni (nem úgy mint a készpénzes játékban), illetve nagyon sokáig (elvileg bármeddig) elhúzódhat a játék. Elsősorban baráti partik szoktak ilyen alapon lefolyni, valamint azok, amelyben két játékos a deep stack képességét kívánja egymással összemérni.

HU Sit and Go:

A cikksorozat túlnyomórészt a HU SNG-ról fog szólni, azonban látható lesz, hogy az elvek és lejátszások könnyedén adaptálhatók más HU formákra is. A HU Sit and Go egy tipikus, modern, online lejátszási forma: az egyik játékos leül egy üres asztalhoz, és a kétszereplős verseny akkor kezdődik, ha beül hozzá egy ellenfél. A vakok meghatározott időközökkel (és struktúra szerint) emelkednek, tehát előbb utóbb elérkezik az a pillanat, amikor az egyik – a kevesebb zsetonos - játékos kényszerűen all in kerül a másikkal szemben. A játéknak akkor van vége, ha valaki elveszti az összes zsetonját, a teljes díjalapot a zsetonokat megnyerő játékos kapja meg. (megjegyzés: néhány pókerterem lehetővé teszi a „deal”-t azaz a díjalap megosztását) Az online termek széles tétskálán ajánlanak ilyen versenyeket, a néhány dolláros szinttől egészen a tízezer dolláros buy in szintekig. A HU SNG összes sajátossága és stratégiai ajánlása igaz a HU szatellit, és a többszereplős, kieséses jellegű versenyekre is.

HU verseny:

Tipikusan kettő valamely hatványa számú játékossal indított torna, ahol a versenyzők egyenes kieséses alapon Heads Up-ot játszanak egymás ellen. Egy-egy forduló lejátszása semmiben nem különbözik a HU SNG lejátszásától, sem szabályaiban, sem pedig stratégiájában.

Véletlen HU szituáció:

Ezt a helyzetet csak a teljesség kedvéért emelem be ide, ugyanis rengeteg mindenben különbözik a többi Heads Up helyzettől. A Hold'Em Heads Up szabályai speciális licitálási sorrendet határoznak meg ugyanis a HU játékra (lásd később) ami azonban a véletlen HU szituációra nem vonatkozik. Véletlen Heads Up szituáció, amikor például készpénzes játékban az asztalnál ülők a kisvakig dobnak, és ez esetben a kis vak döntése alapján egyedül maradhat a nagy vakkal. Ilyenkor azonban az első licitáló leosztás (hand) végéig el kell szenvedje rosszabb pozíciójának összes hátrányát: végig ő fog korábban licitálni, ezért általában erősebb indulókezekre van szüksége. A játékosok HU játéktudása egymástól nagyban eltérhet, emiatt a cikkek stratégiai ajánlásai erre a helyzetre jellemzően NEM alkalmazhatók – kivéve, természetesen ha pontosan tudjuk, mit miért teszünk.

A szabályokról:

A szabályokat jellemzően ismerő játékosok ezt a részt nyugodtan átugorhatják, de mivel a cikksorozatban az abszolút alapoktól indulunk, ezért pár szóban összefoglalom:

Az a játékos nyeri meg a licitálások során összegyűlt értéket, akinek mutatáskor a legerősebb pókerkeze van, vagy akinek emelését a másik játékos döntése alapján nem adta meg.

Összesen négy licitkör van (preflop, flop, turn, river), és mindegyik licitkör addig tart, míg valaki meg nem ad egy emelést, el nem fogad egy passzt (vagy a kisvak megadását) illetve nem dobja el a lapját. Amíg az licit tart, addig tehát a soron következő játékos dönthet az alábbi négy licitfajta között: dob, megadja az emelést, kivár vagy passzol (csak ha nem emeltek előtte) vagy emel (visszaemel). Az emelés legkisebb mértéke szokásosan egy nagyvak, a visszaemelés mértékének minimum annyinak kell lennie, mint az előző játékos emelése.

A szabályok tehát végtelenül egyszerűek - és eddig mit sem különböznek az összes többi NL Hold'Em játéktípustól.

Noha remélhetőleg az eddigiekben semmi újat nem írtam, de nyomatékosan felhívom az olvasók figyelmét arra, hogy a licitálási sorrend a Heads Up játékban a több résztvevős Hold’Em asztalokhoz képest speciálisan alakul:

Mindössze két pozíció van kis vak (osztó) és nagy vak. (Az osztó teszi be a kis vakot, és a másik játékos a nagy vakot.) A flop előtt (preflop) a kis vak kezdi a licitálást, miután azonban a flop az asztalra került, a nagy vak fog először licitálni az összes többi licitkörben. 

Ez utóbbi szabálynak jelentőségét (a ragyogó pókerjátékos) Dan Harrington által írt könyvben 2:1 előnynek becsülték az osztókorongot birtokló játékos javára - ami nagyjából megfelel az egyszínű Ász-királyos indulólap előnyének az azonos színű hatos-hetessel szemben! Én a magam részéről mindenesetre ezt az értéket kissé eltúlzottnak találom, mivel - főleg magasabb vakszinteken - nagyon megtévesztő lehet pusztán a pozíciós előnyre hagyatkozva játszani. Vitathatatlan azonban, hogy egy szituációban másodlicitálónak lenni olyan előnyt jelent, amit általában magunknál szeretnénk tudni, és – ha lehetőségünk nyílik rá - nem kívánjuk megadni az ellenfélnek.

A későbbiekben be fogom mutatni, hogyan kell a pozíciós előnyt kihasználni, illetve mi a teendő a rendszeresen pozíción kívül játszó, és a pozíciós előny miatt minden handet minden esetben megjátszó ellenfelek ellen, azonban most ejtsünk pár szót az alapstratégiákról.

Alapstratégiák

Valamely pókerjátékot jól játszó olvasóim számára valószínűleg nyilvánvaló (azonban a pókerrel még csak most ismerkedők számára talán mégis meglepő tény), hogy a nyereséges pókerjáték ismérve csak annyi, hogy ellenfelünk támadási és megadási hajlandóságát kiismerve olyan helyzetbe hozzuk őt, amikor könnyen hibázhat – azaz hibára kényszerítsük, míg mi az ő hibáihoz képest kevesebbet kövessünk el. Ebben az esetben garantálható, hogy – előbb utóbb – nyerők leszünk. (más kérdés, hogy van aki utóbb lesz az, van aki előbb, hiszen a szerencsének egynéhány konkrét leosztás kimenetelében nagyon nagy szerepe van).

A pókerjáték alapvető stratégiája tehát nem az, hogy fekete mágiával a másik játékosnál jobb lapot kapjunk meg a riverre (szerencsésebbek legyünk), hanem az, hogy a (remélhetőleg helyesen) megbecsült nyerési esélyeink alapján licitálva, általa meghatározott stratégiánkkal a nyerés-vesztés mutatónkat maximalizáljuk. Erre a Heads up-ban van egy remek - és alapvető – eszközünk, a cikknek témát adó, és alapvető jelentőségű pot odds számítás - aminek becslése a legtöbb kezdő játékos számára mégis komoly gondot okoz.

Ahhoz tehát, hogy megérthessük, hogyan és miért működnek egyes stratégiák, meg kell értenünk elsőként azt, hogy mennyi várható esélye van egy-egy adott kéznek nyerni mielőtt megjönnek a későbbi közös lapok, illetve mielőtt a másik játékos felfordítaná a kártyáit.

Megjegyzés: igaz ugyan, hogy a pot odds - és a hozzá szorosan kapcsolódó out - számításnál lényegesen több és bonyolultabb eszközünk is van, (többek között az Implied Odds és a várható érték számítások, illetve ellenfelünk laptartományának kellő leszűkítésének a módjai) de kiindulni általában azért majd ebből lesz érdemes.

Nyerési esélyeink becslése különböző kiindulási helyzetekből

Kérdésként vetődhet fel, hogy miért épp ezzel a témával kezdünk, és miért nem adok meg mondjuk indításként egy - lényegesen egyszerűbben kezelhető - ajánlott "Heads Up induló-megadó-emelő-visszaemelő kéz táblázat"-ot? Azért, mert az teljesen megtévesztő lenne, de ami még rosszabb, hogy deep stackban minden indulási stratégiára azt kihasználható ellenstratégia alakítható ki.

Ez a magyarázat egyébként levezethető az átlagos lapok ereje közötti eltérésből, ami korántsem olyan nagy, mint azt a kezdő játékosok gondolják.

Out számítás:

Az out számítás a nyerő kéz kialakításának az esélyét határozza meg, oly módon, hogy a hátralevő utcá(ko)n összeszámoljuk a minket segítő lapokat (outok). Ezt továbbfejlesztették különböző ökölszabályokkal (amik az ellenfelünket potenciálisan segítő lapokat különböző módszerekkel leszámítják az outokból), azonban a lényeg mit sem változik: meg kell becsülni hogy a hátralevő lapokból mennyi használ, és mennyi árt nekünk.

Példa: Ász dámánk van Király pár ellen a következő asztalon: flop 2-7-8 turn: bubi (szivárványszínű asztallal, tehát nincs flöss esély). Hány kártya segíthet nekünk? Válasz: 3 outunk van (ez a három ász). Közelítő becslésként úgy szokás számolni, hogy megszorozzuk az outok számát kettővel, hozzáadunk egyet, és ennyi százalék lesz a nyerési esélyünk – ez esetben 7% jön ki. (a magas out számok felé eléggé torzít ez a szabály – most azonban a valóságban 6.81%-unk van). Ha két utcát kell megbecsülnünk, szorozzuk meg a nyerési esélyt nem egész kettővel.

Természetesen nem várható el egy játékostól sem, hogy pontosan tudja, mit tart az ellenfele a kezében, tehát az outok számítása a legtöbb esetben a nut lapra húzásnál jöhet szóba. Amennyiben viszont megbecsülhetjük ellenfelünk laptartományát (azon lapkombinációkat, amiket a kezében tarthat), esélyeink becslésére felhasználhatjuk az alábbi arányszámokat is.

Aki nem tehát nem kívánja kiszámolni a lapok egymáshoz képesti nyerési esélyét, azok ezekkel a számokkal saccolhatják meg helyzetüket:

Preflop táblázat

A kérdések általában így vetődnek fel: Preflop all in tesznek minket. Mennyi a nyerési esélyünk, ha megadunk?*

A flop megtekintése után meg kell adunk egy all int. Mennyi a nyerési esélyünk? (most már csak oddsokkal)*

Javaslom ezen táblázatok áttanulmányozását, a pókerjátékkal most ismerkedőknek tartalmazhatnak néhány érdekes adatot.

Ezek az arányszámok nagyjából meg fogják határozni a stratégiánkat szinte minden olyan esetben, amikor megadásunkkal elkötelezzük magunkat egy kassza mellett. Ne gondoljuk, hogy a televízióban a napokban közvetített heads up világbajnokságon a profik egy kiélezett helyzetben az alapján döntenek, hogy kiolvassák ellenfelük szeméből a kezükben rejlő lapok értékét, hanem sokkal inkább úgy gondolják át az utolsó megadó licitjüket hogy az adott kasszával összevetik egy fejükben lévő – az említettekhez nagyon hasonló – táblázatban levő nyerési esélyüket.

Önálló feladatok

Első feladat
A kezünkben ez van:

Ellenfelünknél:

A flop:

A turn:

Kérdés: Hány outunk van a riveren? Mennyi a nyerési esélyünk százalékosan? Mennyi a nyerési esélyünk oddsok szerint?

Megoldás: 12 out: Nyerünk az összes pikkel (kilenc darab) és a maradék három királlyal. A korábban említett ökölszabály szerint van körülbelül 25%-unk a győzelemre. (27.3% a valóságban)

Második feladat

A kezünkben:

Ellenfelünknél:

A flop:

A turn:

Hány outunk van a riveren? Mennyi a nyerési esélyünk százalékosan? Mennyi a nyerési esélyünk oddsok szerint?

Megoldás: 13 out: Nyerünk, ha sorunk alakul ki (kétszer négy out – észre kell venni, hogy ha pikk segítségével alakul ki sorunk, akkor hiába van ellenfelünknek jobb flösse, a színsor ver) bármely hatossal (két darab) és bármely hetessel (három darab). Körülbelül 27%unk van tehát az ökölszabály szerint. (pontosan számolva: 29.5%)

Harmadik feladat

Kérdés: Benyomásunk szerint, vajon mi lehet gyengén játszó ellenfelünknél? Hány outunk van? Megadhatjuk-e a hatalmas hívást?

Megoldás: A gyenge játékosok általában őszinték, illetve túl is értékelik lapjaikat - blöffjeiket. A 3betet is figyelembe véve (3bet: preflop az emelésre történő visszaemelés) a legvalószínűbb lap az erős ász pár, illetve a két pár. A jókora overbet is arra utal, hogy védeni akarja a lapját a nyilvánvaló flöss veszély ellen, így remélhetjük, hogy nála nincs abból a színből. A legtöbb lapja ellen van tehát vagy 15 outunk, feltételezve azt, hogy a lapértékelésünk jó volt, nyugodtan megadhatunk.

Megjegyzés: Ezt a szituációt combodraw-nak hívják. Combodraw minden olyan várakozó (tehát nem kész) kéz, ahol 12-nél több outunk van. Ilyen például a lyukas színsor húzótól felfelé (12 out) a két végén nyitott színsor húzóig bármi (15 out). Ezek nagyon erős kezek, és a flopon általában nagyon agresszíven érdemes rájuk licitálni. Figyelni kell azonban arra, hogy sokszor az outok többsége „döglött”, mert színsor húzó esetén ellenfelünknél ászos flösshúzó van, tehát flössünk érkezése esetén nem nyerhetünk, hanem csak ha konkrét színsorunk is alakult ki.

Rövidesen bemutatom, hogy milyen esetekben lenne érdemes egy hívást hátrányból megadni (hogyan kompenzálja ezt a preflop berakott tét értéke).

Kezdő játékosainknak javaslom, hogy feltétlenül maradjanak velünk, mivel a következő - hamarosan megjelenő - részben megtudhatják, hogyan fordíthatják a leírtak segítségével Fortuna kezét maguk felé, azaz hogyan kell a licitjük értékét úgy meghatározni, hogy e cikkben bemutatott nyerési esélyeken belül maradjanak.

Jó szerencsét kíván addig is a Heads up-ban:

Wasp