Interjú: Brian Hastings

Először beszéljünk a gyerekkorodról. Ki terelgetett a póker felé, és mikor kezdtél el játszani?
Stat College-ben (Pennsylvania) születtem, kb. egy éves koromban elköltöztünk Selinsgrove-ba, majd onnan tovább Hanover Townshipbe amikor négy éves voltam. A szüleim még most is ott élnek. Nagy sportrajongó voltam, kosárlabdáztam, fociztam baseballoztam gyerekként. Kipróbáltam az amerikai focit is (szörnyű voltam), majd megpróbáltam a golfot is, és végül négy évig játszottam az egyetemi csapatban. Sokat játszottam videó játékokkal. Úgy általában szeretek játszani, és versenyezni.

A barátaimmal kezdtem el otthon pókerezni azután, hogy az ESPN leadott egy összefoglalót a 2003-as WSOP-ról. Ez baráti játék volt, általában 5 dolláros versenyeket játszottunk. Szerettem, de soha nem vettem túl komolyan. Aztán a középiskola első évében az egyik tanárom mesélte, hogy elég szép pénzeket keres online pókerrel. Alaposan kifaggattam a tanárt a témáról, majd nyitottam egy számlát az Ultimate Beten és elkezdtem játékpénzben játszani. Pár hét múlva egy barátom átküldött egy kis pénzt, ekkor kezdtem el a valódi pénzes játékot.

Miután megismerkedtél a pókerrel (még a nagy sikerek előtt), mi volt az, ami arra ösztökélt, hogy magasabb szintre fejleszd a játékod?
Mindig nagy volt bennem a versenyszellem, és szerettem játszani. A pókerre is úgy tekintettem, mint egy videó játékra. Folyamatosan szintet akartam lépni, és le akartam győzni a végső bosst a $100 NL-en. Szerettem a tanulási folyamatot és azt, ahogy próbáltam fejleszteni a képességeimet, hogy meghódíthassam a következő szintet.

Mesélj nekünk a korai időkről, amikor a többiek még nem ismertek téged. Mekkora nehézségbe ütközött a bankrollodat a kezdeti szintről odáig fejleszteni, amikor már mások is felismerték, hogy komoly ellenfél vagy?
Amikor elkezdtem játszani, az online póker mezőny hihetetlenül gyenge volt. Ezért is hittem benne, hogy sikeres lehetek. Emlékszem az egyik első ,,aha" pillanatomra: ,,Wow, nem igazán tudom még, hogy mit csinálok, de a többiek valami iszonyú gyengék." Négy vagy öt hónapig tartott amíg elkezdtem nyerni, előtte nullában voltam. Azután gyorsan lépkedtem felfelé, egy év múlva már vertem a 25/50-es asztalokat is.


Sok játékos dönt úgy, hogy profi akar lenni, amikor komolyabb sikereket ér el. A te utad kicsit konzervatívabb volt, mégis unortodox. Mesélj valamit a gondolkodásmódodról, és arról, hogy mi tette lehetővé, hogy ilyen fiatalon sikeres legyél.
Középosztálybeli családból származom, ahol nagyon kevesen foglalkoznak szerencsejátékkal, mindenki egyetemet végzett, és mindenkinek van ,,igazi" munkája. Az anyukám mérnök, az apám egyetemi professzor. Úgy nőttem fel, hogy elvárták én is ezt az utat kövessem. A pókeres sikereim sokkoltak engem is, és a mindenkit a környezetemben. Nehéz volt elképzelnem, hogy mindent eldobok, és 18 évesen elköltözöm és csak online pókerrel foglalkozom. Egész életemben egyetemre akartam menni, ezért elbeszélgettem néhány általam tisztelt, nálam idősebb emberrel. Mind azt mondták, hogy nagy hibát követnék el, ha kimaradnék a suliból. Nagyon örülök, hogy végül is kitartottam és lediplomáztam, az egész suli hihetetlen és pótolhatatlan tapasztalat volt.


Fel tudsz idézni olyan pillanatot, amikor érested, hogy meg tudnál élni pókerből, ha akarnál? Ha igen, akkor le tudod írni, hogy milyen érzés ez?
Nem tudom, hogy volt-e konkrétan ilyen pillanat. Amikor diplomáztam, akkor az Ultimate Bet számlámon több mint 300 000 dollár volt, és nagyon magas nyereség mutatóm minden játékban amit játszottam. Egészen biztos voltam benne, hogy meg tudnék élni pókerből, ha akarnék.

A CardRunners egy igen sikeres vállalkozás, amihez Te igen korai szakaszban csatlakoztál. Hogyan kerültél össze ezekkel a srácokkal, és miként hatott rád ez személyesen és a karrieredre?
A CardRunners csapattal Josh Suspak (jsup) hozott össze, Ő egyike az eredeti alapítóknak. Rögtön az oldal indulása után csatlakoztam, gyakorlatilag megnéztem minden videót, és állandóan a fórumon lógtam. Josh csinált egy videót egy 100 dolláros verseny döntő asztaláról, ahol én is ott voltam. Nekem volt a legtöbb zsetonom, keményen terrorizáltam az egész asztalt és végül nyertem. Josh látta, hogy CardRunners tag vagyok, így megkeresett és elkezdtünk beszélgetni. Bemutatott Taylornak (Caby) és Andrewnak (Wiggins) , majd megkérdezték, hogy nem akarok-e videókat csinálni. Igent mondtam.

Taylor és Andrew a legjobb barátaimmá váltak és egyben példaképeim is voltak. Különösen akkor, mikor az egyetemen próbáltam kitalálni, hogy hogyan hozzam egyensúlyba a tanulást a pókert és minden mást. Meghívtak Vegasba is, amikor elmúltam 18 éves, és bemutattak a pókeres közösségnek. Nem tudom eléggé kifejezni, mennyire hálás vagyok nekik, a mai napig is barátok és üzleti partnerek vagyunk nem csak a CardRunnersben, hanem egy fantasy sport oldalban is. (DraftDay.com)

Sokan mondják, hogy a tanítás az egyik leghatékonyabb módja a tanulásnak. Mit gondolsz, a CardRunnersnél végzett oktatói munkád segített neked, hogy jobb játékos legyél?
Igen, úgy gondolom, hogy a videók készítése segítette az én játékomat is. Arra ösztönzött, hogy áttekintsem a saját játékomat. Amikor videót csinálsz, nem lehetsz ,,robotpilóta" üzemmódban. A videó készítés segít abban, hogy megerősítsem a jó szokásaimat.

Még évekkel később is nagy az izgalom a Viktor 'Isildur1' Blommal vívott csatáddal kapcsolatban. A pénzen kívül, amit itt nyertél milyen egyéb tapasztalattal gazdagodtál ebből a híres és vitatott helyzetből?
Nos, sokat tanultam arról, hogy jobban figyeljek a részletekre, gondolok többek között, például az FTP felhasználói feltételek apró betűs részére (hand history megosztással kapcsolatos szabályok, amiről addig nem is tudtam), vagy a nem megfelelő szóhasználatomra az ESPN interjúban a játék után.
Emellett sokat tanultam arról, hogy a variancia milyen őrült dolog tud lenni, és felismertem, hogy mennyire nagy volt a tét ezekben a játékokban. Azóta sokkal inkább bankroll nit vagyok.

Mit gondolsz a Fekete Péntekről. Hogyan hatott az életedre, hogy illegális lett az online póker, és mi fog változni, ha ismét legális lesz.
Mint minden amerikai profi pókeres társamat, engem is mélyen felháborított a dolog. Az országunkat olyan elvek mentén alapították, mint az élet, szabadság, a boldogság keresése. Az állampolgárok jogainak olyan korlátozása, ami megakadályozza, hogy online pókert játszanak brutális megsértése ezeknek az elveknek. És akkor még nem is mentünk bele az állami lottóval kapcsolatos képmutatásba és hasonlókba. Ami a személyes dolgaimat illeti: stresszhez, depresszióhoz, egy rakat ideiglenes lakáshoz vezetett, és zavarodottsághoz, hogy mit is akarok az életemmel kezdeni. Ezek egy része lehet, hogy mindenképpen megtörtént volna, de a Fekete Péntek komoly hatás volt. Jelenleg Floridában Fort Lauderdale-ben élek, és főként élő póker játszom, időnként utazgatok, hogy egy kis online játékhoz jussak, és elkezdtem edzősködni, de mindenképpen boldog lennék ha a saját szülőhazámban játszhatnék online pókert, ha már a ,,Szabadság földjének" hívja magát.

Lenyűgöző volt az eddig pókeres karriered. Van 2013-ra valami kitűzött célod?
Az idei szezonban egyike vagyok a nyolc WPT 'One to Watch' -nak, szóval jó lenne jól szerepelni ezeken a versenyeken, és megfelelni a megtiszteltetésnek. Úgy általában nehéz jó célt találni a pókerben mert a korábban elérhető pénzügyi célokat manapság szinte lehetetlen megcsinálni. Pár WSOP karkötőt nem lenne rossz nyerni azért. Izgatott vagyok az edzősködés miatt is, látni a tanítványaim fejlődését és sikereit talán még kielégítőbb, mint megélni a sajátjaimat.

Mondj valamit magadról, ami nem kapcsolódik a pókerhez. Úgy gondolod, hogy életed végéig játszani fogsz, vagy el tudod képzelni, hogy egyéb tevékenységek átveszik a helyét?
Mindig úgy gondoltam, hogy eljön majd egy pont, amikor már nem a póker lesz az elsődleges elfoglaltságom. Tavaly ősszel béreltem egy lakást Chicagoban, jobban belefolytam a DraftDay ügyeibe, egy rakás időt töltöttem az irodában. Nem igazán éreztem jól magam. Jelenleg nagyon élvezem, hogy pókerezhetek, és meg van a képességem, hogy jó legyek. Az előre látható jövőben póker játékosnak és edzőnek látom magam. Megtanultam, hogy hallgassunk az érzéseinkre, és inkább éljünk a mának, minthogy azon aggódjunk, hogy részletesen megtervezzük a jövőt, vagy azon aggódjunk, hogy mások mit gondolnak a mi döntéseinkről.