Interjú: DaDirk
- 2011-04-12 14:35:57
- Lord Malavine
- Anno, amikor Ganxsta Zolee hatására kitaláltuk a PhuckMachine nevű formációt, aminek keretében hip-hop számokat írtunk jópár évig, kellett valami ütős név. A zenekar nevéből adódóan valamilyen szexuális jellegű nevet akartam kitalálni magamnak, így jutott eszembe a Boogie Nights című film, ahol a főszereplő művészneve Dirk Diggler volt. Ebből megtartottam a Dirk-öt és amikor rátaláltam az OPHU-ra, akkor elé bigyesztettem egy The-t, azaz szlengesítve, a Da-t. Így lettem DaDirk. Ja, és a Dirk-et dörknek kellene ejteni angolosan és nem dirknek, ahogy a hollandok ejtik. J Az avatarom innentől könnyebben felismerhető: ez a Boogie Nights egyik plakátja volt.
- Következik egy kötelező kérdés: hogyan ismerkedtél meg a pókerrel?
- Gyerekkoromtól kezdve szerettem a kártyajátékokat, rengeteget játszottam nagyapámmal és édesanyámmal is, elsősorban snapszert, römit, kanasztát, rikikit, zsírozást. Valamikor a gimnáziumi évek alatt ismerkedtem meg az ötlapos cserélős pókerrel. Alapvetően nagyon vagánynak éreztük magunkat, hogy ezt játsszuk, de nem vált standard játékunkká akkor még. Az egyetemi évek alatt aztán egy újra felfedeztük a cserélőst és már többször játszottuk pár forintos alapon. Nem éreztem se jobbnak, se rosszabbnak magam a többieknél, néha nyertem, néha vesztettem, de sosem került be párszáz forintnál nagyobb összeg, úgyhogy ez nem igazán számított, inkább a játék öröme volt a lényeges. 2005-ben aztán véletlenül láttam az Eurosport-on egy közvetítést - nem Korda Gyuri bácsival -, ahol éppen Devilfish is játszott. Valamilyen nagy verseny lehetett és hihetetlen lazán blöffölte ki az ellenfeleit. Nagyon megtetszett a karaktere és a játék is érdekesebbnek tűnt, mint az ötlapos cserélős póker. Aztán amikor Torontóból négy napra átugrottunk Las Vegasba egy barátommal, pont akkor zajlott a WSOP és arra is többször felfigyeltünk, ilyen-olyan formában. Megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézni, mi is van a Rio-ban, de annyira szét voltunk csúszva folyamatosan, hogy ez nem jött össze...
- Ez izgalmasan hangzik... de miért mentél ki Kanadába?
- Szüleimnek volt egy félig hivatalos, félig privát tizenegy napos útjuk oda és engem is elhívtak. Alapvetően tolmácsolásban kellett nekik segíteni néhány napig, cserébe pedig megfinanszírozták a Budapest-Toronto repülőjegyet. Mivel a magánéletem eléggé zűrös volt akkoriban, így elhívtam a legelső amerikai utamról egy barátomat, DB-t is.
- Akkor itt talán álljunk meg egy pillanatra és tisztázzuk: hogyan jutottál el legelőször a tengerentúlra?
- 2003-ban az egyetem befejezését követően becsatlakoztam egy három hetes nyugati parti körútba három barátom mellé (D, L és DB), negyediknek. Nagyon low budget-es túra volt, egy hét sátrazással megspékelve. Los Angelesből indultunk és az 1-es tengerparti úton felmentünk San Fransisco-ig. Onnan aztán irány Las Vegas, majd a Grand Canyon, megint Las Vegas, utána San Diego és a végállomás megint csak Los Angeles. Út közben meglátogattunk körülbelül tíz nemzeti parkot és persze kisebb városokat is. Las Vegas-t már nagyon vártam! Izgatott voltam, hogy végre eljuthatok arra a helyre, ahol számtalan film játszódik, és amelyik városról rengeteg sztorit, legendát lehetett mindig is hallani. Sajnos mindössze ötven dollárom maradt kifejezetten gamblingre, ami ugye nem volt túl sok még akkoriban sem... Las Vegasban három éjszakát töltöttünk el, két részletben. Az első éjszaka körülbelül éjfél után érkeztünk meg hullafáradtan. A második estére vettünk egy-egy nyolcvan dolláros showjegyet a Riviera-ban játszott Splash-re, illetve alapozásnak egy hatos csomag sört, meg egy üveg whiskey-t és némi kólát. A terv az volt, hogy megisszuk négyen az italt, majd kellemesen ellazulva megnézzük a show-t, vacsorázunk valamit, aztán elmegyünk néhány híres kaszinóba játszani és nézelődni. A whiskey-t végül csak ketten ittuk meg, ami aztán annyira megviselt minket az egész napos fárasztó járkálás és hőség miatt, hogy végül elbuktuk a show-t. Konkrétan azt történt, hogy bár beültünk, én nagyjából negyed óra múlva iszonyatosan rosszul lettem és valahogy visszabotorkáltam a másik hotelben levő szobánkba és bealudtam. A másik srác elaludt a show alatt és a többiek sem bírták felkelteni, csak a legvégén. Az idős amerikai házaspár, akivel a hatos boxban együtt voltunk nem értette a dolgot; azt hitték, unjuk a műsort. J A másik srác egyébként elvesztette a többieket és reggel került haza zavaros emlékekkel - ezeket a beleegyezése hiányában inkább nem részletezném.:) Egyébként mivel a napi étkezési keretünk mindössze tíz-tizenkét dollár volt, el lehet képzelni, hogy a show elbukása anyagilag is fájó pont volt. Az utolsó este realizáltuk, hogy szinte csak a töredékét láttuk a híres hotel-kaszinóknak, ezért este nyolc körül elindultunk és gyalog végigjártuk az egész Stripet, a Stratosphere-től a Luxor-ig bezárólag és vissza. Majdnem mindegyik kaszinóba bementünk és valamelyikünk játszott valamit a legkisebb téten. Reggelre rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk vissza a hotelba. Ekkor már tudtam, hogy ide vissza fogunk térni, erről az útról egyébként DB közreműködésével írtunk egy számot is, majd belinkelem a blogomba.
- Ami meg is történt DB-vel együtt, csak ezúttal Kanadából indultatok.
- Igen. Ez úgy történt, hogy a kiutazás előtt egy-két nappal elég komoly magánéleti válságba kerültem, mindig a nők ugyebár... Emiatt javasoltam a barátomnak: tegyünk kitérőt Amerikába is. A hirtelen ötlettől vezérelve a lasvegas.com-on lefoglaltunk egy három éjszakás csomagot, így csak hét napot voltunk Kanadában, majd pedig négy napot Vegasban. Tekintettel arra, hogy érzelmileg eléggé instabil voltam akkortájt, tulajdonképpen végig csak ittunk, buliztunk és játszottunk. Ekkor állítottam be az egyéni egyhuzamos ébrenlét csúcsomat is, harmincnégy órával, aminek nem sok józan pillanata volt. Las Vegasban a játékosok ingyen kapják az italokat, 'kötelező' jatt van mindössze, ami ugyanúgy 1 dollár egy narancslé esetében, mint egy Long Island koktélnál. Az a pár nap nagyon keményre sikeredett, az egyéb súlyos részleteket mellőzném, mert ilyenekről egy úriember nem beszél. :) Természetesen sikerült igencsak leamortizálni magunkat és minden magunkkal vitt pénzt teljesen elkölteni, de ezt egyáltalán nem bántuk meg. Ez az út annyira jól sikerült, hogy elhatároztam, hogy, ha anyagilag megtehetjük, akkor a legszűkebb baráti körrel szeretném majd a legénybúcsúmat is itt megtartani.
- Ez a terv sikerült?
- Szerencsére igen: 2009-ben ötfős társaság utazott ki ebből a célból Amerikába. Az út szervezését már előtte fél évvel elkezdtük. A rendelkezésre álló tíz napból kettőt a Grand Canyonra szántunk, illetve hazafelé eltöltöttünk egy napot New Yorkban is, a többi pedig Las Vegas-ról szólt. Egyszerűen hihetetlen volt az egész, rengeteg mindent csináltunk; két alkalommal sikerült sort kerítenem élő pókerezésre is. A srácok kitettek magukért: két legénybúcsús estém is volt, meg még a végén egy extra parti. Az egyik este eljutottunk a legendás Rhino Spearmint Club-ba és a Pure-ba, a másik este limuzinos, pezsgős cruising volt, majd Studio 54 és gambling. Illetve egyszer még az LAX-ben is buliztunk egy hatalmasat. Egyszerűen hihetetlen jól sikerült az egész, nagyon örültem neki, hogy ilyen közeli barátokkal, ilyen élményben lehetett részem.
- Amerikából utazzunk vissza térben és időben Magyarországra, 2005 nyaráig. Előtte láttad a képernyőn a jó öreg Ördöghalat, majd a WSOP idején a tűz közelében voltál. Ilyen előzmények után hogyan jutottál el az aktív pókerezésig?
- Úgy, hogy augusztusban éppen nagyon unatkoztam az akkori munkahelyemen és egy ismerősnek meséltem, hogy ez az ,,új póker" milyen érdekes lehet és jó lenne kipróbálni. Ez az ismerősöm ajánlott valakit, aki aztán átküldte nekem Selindek fix limites Pókersuliját, az OPHU linkjét és megkért, hogy ha lehet, akkor refer friend-del regisztráljak a Pacific Pókerre. Nagyon megtetszett a játék és akkoriban faltam az OPHU-t. Minden topikot elolvastam a legelső hozzászólástól az utolsóig és persze játszottam is. Viszonylag hamar beregisztráltam négy-öt terembe is, sajnos akkoriban még nem az OPHU-ról vagy más affil oldalról, hanem a közvetlenül a honlapokról. Viszonylag hamar megfogalmazódott bennem, azaz igény, hogy nagy élő versenyekre szeretnék kijutni, mivel mindig is szerettem utazni. Jó lett volna összekötni ezt a két dolgot. Ez eddig mondjuk még nem igazán sikerült, de egyáltalán nem is feküdtem rá erre a dologra, csak úgy ímmel-ámmal próbálkoztam a satokon.
- Ha már így belekerültünk az utazás-póker körforgásba, megkérdezem, hogy miért szeretsz ennyire utazni?
- Egyrészt szeretek új helyeken járni, új dolgokat kipróbálni, új embereket megismerni. Másrészt ezek az élmények nemcsak az utazás alkalmával tudnak feltölteni, de pár hónappal, évekkel később is, ha megnézek néhány régebbi fényképet vagy videót. Szegény nagymamám mondogatta mindig régen, hogy amit láttál, azt nem vehetik el tőled. Ezért is próbálok minél többször, minél többfelé eljutni a családommal és a barátaimmal. A baráti társaságban is van egy pár (D. és L.), akik még 2003-ban csináltak egy aránylag low-budgetes Föld körüli utazást, ami szintén nagy hatással volt rám. Hozzájuk csatlakoztam be a nyugati parti körút három hetére, amiről már beszéltünk, és ami aztán úgymond megpecsételte a sorsom. Ameddig megtehetem, igyekszem minél többet utazni, a családommal együtt. Az utazások révén egyébként kiélhetem a tervezési-szervezési igényeimet is, általában ugyanis saját magam szoktam megszervezni az utazás részleteit, elkészíteni az útvonaltervet, lefoglalni a szállásokat, elintézni az autóbérlést és a repülőjegyeket. Szerintem érdemes mindig megtervezni, hogy hol-mit-mikor lenne jó megnézni. Persze nem ilyen szigorú menetrend szerint, csak olyan nagy vonalakban, hogy legyen valami koncepció, de azért legyen benne némi rugalmasság is. Ez azért is fontos, mert terv nélkül szerintem az emberek többsége (beleértve engem is) hajlamos a totális semmittevésbe fordítani azt a pár napos szabadságot, amit sokkal aktívabban, intenzívebben is ki lehetne használni. Régen nekem is tetszett, hogy elmegyünk egy tengerpartra és egész nap döglünk, de valahogy most már pazarlásnak érzem, ha egy hétig mást sem csinálok, csak a napon aszalom magam.
- Pókeres kérdés van soron: melyik termekben kezdtél el játszani? Például a Csokipókeren hogyan kötöttél ki?
- A kezdeti időszakban Pacific, Sportingbet és a Party Poker lettek a kedvenc termeim, majd maradt a Party és bejött mellé a PokerStars. 2010-ben tulajdonképpen két rövid promo orientált kitérőtől eltekintve csak a PS-en és a Csokin játszottam. Összességében korábban megfordultam vagy tíz teremben, de a PS messze a legjobb mind a szoftvert, mind a játékkínálatot tekintve. Itt egyszerűen nincs üres járat, biztos, hogy nagyon hamar el tudok indítani 4-6 olyan MTT-t, ami beleillik az elképzeléseimbe. A Csoki úgy jött, hogy régen még játszottam a Fair Poker-en ezeket a jackpot SnG-kat és 2009 végén újra felfigyeltem rájuk, InVinoVeritas fórumtársunk jóvoltából. Gondoltam miért ne próbáljam meg egy új teremben újra és elég hamar (harminc játékon belül) sikerült kiszednem egy kisjackpotot. Egyáltalán nem éreztem nehéznek a mezőnyt. Tavasszal aztán jött egy szünet a Csokin, majd nyár közepétől a GoWest promo miatt újra visszatértem ide a PS mellett. Ősszel meg ráleltem ugye a vasárnapi 200K garantáltra, amin sikerült párszor indulnom, ott is benne volt egy nagy nyeremény közelsége. Idén nem hiszem, hogy változtatnék a termeken, bár mivel még nincs FTP accountom, talán időszerű lenne megpróbálkoznom ott is az MTT-kel.
- Milyen típusú játékokat játszol, milyen téten és milyen eredményességgel?
- 2006-ban sajnos rátaláltam a CG-re, amit ma már nem, vagy csak alig (értsd: ha tiltelek és elcsábulok) játszom. Ezt nem szabadna, mert gigafish vagyok CG-ben. Mivel sajnos sokáig nem nagyon tartottam be semmilyen bankroll management szabályt, ezért MTT-ken a 2-22 dollár rebuyig bármin megtalálható voltam, erre az utóbbi időben jobban odafigyelek. Ennél nagyobb versenyen csak akkor, ha satról jutottam be. Alapvetően csak 2-5 dollár rebuyig bezárólag lenne szabad csak játszanom. SnG tekintetében a tudásom megvan a 20 dolláros tétre (6-max), néha feljebb is mentem, ha nagyon éreztem a játékot maximum 50-ig, de alapvetően itt egész jól megvan az önkontroll. Az eredményességről az esetemben elég nehéz beszélni, az eredménytelenség kifejezés jobb lenne... :))
- Hogyhogy?
- Lássuk a listát. Kezdjük a CG-vel, ez masszív bukó, de legalább elmondhatom, hogy a PS-en fellelhető minden CG játéktípust elsajátítottam a saját káromon 0.25/0.5 és 5/10 között. Kétségkívül jobban jártam volna, ha elolvasom a szabályokat és playmoney-n játszok pár hetet :)) SnG: összességében nulla körül, kis pluszban járok, viszont az utóbbi fél év eredményei alapján pozitív a tendencia. Az MTT-ken kisebb bukó, de úgy érzem, hogy számomra talán ebben van a legnagyobb potenciál. Tehát összességében még mindig veszteséges játékos vagyok, de legalább vagyok annyira nyílt és őszinte, hogy ezt el is merem mondani. Nem vagyok benne biztos, hogy mindenki képes lenne rá. A mínuszt nem számszerűsítem, de ez alapvetően a korábbi CG-n összeszedett bukóból fakad. Többször voltam szép nagy MTT eredmény relatív közelében (több ezer fős versenyen a legjobb száz között), de még nem jött ki a lépés. Remélem, hogy előbb-utóbb kijön és helyrebillenti a mérleg nyelvét és lendületet ad majd a továbbiakra.
- Esetleg egy jó kis élő verseny? Legalább akkor tényleg összeköthetnéd az utazást a pókerrel...
- Tavaly márciusban ez majdnem sikerült, csak aztán mégsem. Megnyertem, aztán elbuktam egy Manila fapados csomagot (only seat). Egy márciusi reggelen még kómás fejjel, félig - meddig véletlenül beültem egy 22 dolcsis, rebuyos versenyre, ahol Manila seat-et (2700 dolláros) lehetett nyerni. 62 dollárból sikerült megnyernem a versenyt a PS-en, egyszerűen minden bejött, mintha godmode-ban lettem volna. Sajnos sem a nevezéskor, sem a játék során nem figyeltem a részletekre és nem olvastam el a versenyre vonatkozó T&C-t. Csak seat-et nyertem, amit nem engedtek semmilyen formában elcserélni, átváltani, eladni stb. Mivel maga a kijutás, szállás és étkezés még kb. másik 2500-3000 dollár lett volna, így szerettem volna részesedést eladni itt az OPHU-n, ami kudarcba fulladt. Az utolsó pillanatban még a szüleim és egy jó barátom is felajánlotta, hogy ad kölcsön pénzt az útra, de a költözés utáni financiális bizonytalanság és egy már befizetett síelés miatt végül nem éltem ezzel a lehetőséggel. Remélem, hogy egyszer még sikerül kijutnom egy ilyen kaliberű versenyre. Egyébként 2009-ben már játszottam a Treasure Island-ben és 2010-ben pedig a Venetian-ben. Utóbbi egy 100 dolláros verseny volt, amit valami netes rádió promotált meghívott sztárvendéggel Shaun Deeb-bel. Ugyanezen a versenyen a jobbomon ült Hal Lubarsky (FTP pro, a híres vak pókeres). Nagyon jó fej volt, normális, közvetlen és egyszerűen vakon is lereadelt mindenkit az asztalnál. Max. respect.
- Online mennyit játszottál mondjuk tavaly egy nap általában?
- Általában a session elején eldöntöttem, hogy aznap SnG vagy MTT sessiont tartok-e. Ez részben hangulattól, részben a rendelkezésre álló szabadidőtől is függött. Általában három-négy nap játszottam egy héten, hétköznap este héttől- nyolctól, hétvégén meg ahogy éppen kijött, az egyéb programoktól függően sokszor több sessiont is. Mivel 2007. óta laptop monitoron játszom, ezért négy asztallal bírok el rendesen (tile módban ennyi fér ki kényelmesen a statokkal együtt), de játszottam már hat-nyolc asztalon is. Mondjuk ez utóbbi mennyiség nem vált be, nem tudok ilyen sok asztalra egyszerre odafigyelni. Más elrendezéssel meg nem nagyon bírtam még megbarátkozni, de mostanság próbálgatom a stack módot is. Az átlagos session hosszát tekintve két-három órától akár hét-nyolc óráig is tartott, nyilván ez utóbbi inkább hétvégén volt jellemző. Volt persze olyan eset is, hogy elindítottam egy kisebb tour-t, szombaton délelőtt kilenckor és egyre mentünk a szülőkhöz ebédelni. Sajnos nem sikerült végezni addigra, így kénytelen voltam sitout-on abszolválni a verseny végét. Olyan is előfordult, hogy a hétköznap esti verseny elhúzódott és elaludtam közben pedig jó stackem volt... Reggel arra ébredtem, hogy százikszedik lettem, pedig nyolcszáz főnél még top háromban voltam.
- A póker ,,sajátos" leosztásokra képes, kétségtelen. Van még ilyen a tarsolyodban?
- Hogyne... 2006-ban sikerült nyernem egy BPO élő sat SnG-t és így elindulhattam a BPO-n. Kieső handemnél 4 bet allin mentem a balomon ülő agresszív gamblerre, aki a vacsoraszünetben milliókkal rulettezett. Nálam JJ volt, nála JT, sikerült legyorsulnia... hat óra játék után, top tízes stackért! Aztán egy évre rá volt egy nagyon kemény estém, amikor teljesen részegen sikerült elpörgetnem elég szép összeget (1,5-2k dollár között) a PartyPoker CG 5/10-es asztalain. A legszebb, hogy másnap úgy tűnt: csak álmodtam az egészet. Belépve a számlámra aztán láttam, hogy mi történt... Ez nagyon megviselt, szünetet is tartottam emiatt. Azóta sose volt párszáz dollárnál több a számlámon. Nagyobb nyerők után is mindig cashout következett. Jóval pozitívabb élmény volt a 2007-es Póker Tábor. Itt sikerült megnyernem az egyik 3K-s versenyt (Mario-val nyomtuk a HU-t) és elindultunk a csapatversenyen is Repeta-val és még egy sráccal. Sikerült FT-re kerülnünk, kettőnknek is, így a csapatösszetettben is elhoztuk a kupát. Itt találkoztam Bélabácsival is személyesen, aki már akkor is messze kiemelkedett a mezőnyből mind tudásával, mind szerénységével. Akkor még CG játékosnak tartotta magát.
- Noha a te a CG-hez biztos nem fogsz visszatérni, gyermeked megszületésével gyökeres változáson ment át az életed. Fogsz tudni még ,,normális" mennyiséget játszani innentől fogva? Az MTT-k eléggé időigényesek és a hosszútáv miatt ugye sok versenyt kell játszani.
- Ez nagyon jó kérdés, még nem tudok rá válaszolni, mert nagyon kevés idő telt el a pici érkezése óta. Az biztos, hogy elég sok minden már mostanra is átértékelődött bennem, és ha választanom kell a vele töltött idő és a póker között, akkor nem kérdés, hogy őt, illetve a családot választom. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a kettő összeegyeztethető. Heti két-három alkalommal késő este lehet játszani, amikor amúgy is alszik mindenki. Valószínűleg még jobban fogom preferálni a turbó tornákat és este 21-22 óra előtt nem fogok túl sok versenyt indítani, vagy ha igen, ott nagyrészt sitout-on leszek, ez nem feltétlen baj, az első vakszinteken úgyis elég feszes szoktam lenni. Nagy mennyiséget, eddig sem tudtam játszani, tekintve, hogy napi munka és család mellett ez nem igazán megvalósítható, inkább igyekszem a játékra szánt időt optimalizálni. Úgy szeretnék leülni játszani, hogy a körülmények és az én frissességem is megfelelő legyen. Remélem ez segíteni fog abban, hogy ne kelljen évtizedeket várnom egy szép eredményre.
- Nem szeretnék kötözködni, de... nem lenne jobb abbahagyni a pókert vagy mást játszani? Hiszen heti két-három alkalom nem elég ahhoz, hogy MTT-ken viszonylag belátható időn kijöjjön a hosszú táv. Turbó versenyeken pedig még nagyobb a szórás...
- Kétségtelen, hogy munka és család mellett a CG lenne a legideálisabb, de az felejtős számomra. Mivel azonban mindig is versenyszellemű srác voltam, az MTT-t szeretem igazán. Ami a turbó struktúrát illeti: mivel nekem fel kell kelnem másnap és meg kell felelnem az otthoni és a munkahelyi dolgoknak, nem nagyon férnek bele a több ezer fős normál struktúrájú tour-ok. Tisztában vagyok vele, hogy nagyobb a szórás, de ez van. Ettől függetlenül természetesen játszom normál struktúrájú versenyeket is, csak arányokat nézve körülbelül 70% - 30% a turbó javára. A hosszútávval kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy tavaly körülbelül 500-600 tourt játszottam és ebből nagyjából 20-30 olyan verseny volt, ahol beeshetett volna valami komolyabb nyeremény, de a kulcsszituációkban vagy elszúrtam, vagy nem tartottak ki a lapjaim. Mindezt úgy, hogy tavaly is volt egy-két hónap, amikor egyáltalán nem játszottam. Ez a mennyiség egy hobbijátékostól szerintem egész jó. Persze egy online MTT pro egy-másfél hónap alatt letol ennyi versenyt. Nem fogom abbahagyni, mert az utóbbi közel fél évben többet tettem a pókeres fejlődésemért, mint az azt megelőző öt évben összesen. Bízom benne, hogy nem hiába!
- Párod hogyan viszonyul a pókerezéshez?
- Vegyesen. Egyrészt örül neki, hogy nem olyan hobbim van, ami miatt állandóan el kellene járkálnom otthonról. Másrészt viszont - mivel tudja, hogy hajlamos vagyok néha túl lazán kezelni az anyagi természetű dolgokat - jobban tetszene neki, ha csak playmoney-ban játszanék. Úgy próbálom kezelni ezt a dolgot, hogy a családi kassza ne sérüljön. Másrészt azért más hobbikra, szórakozásra is el lehet költeni iszonyat sok pénzt, ahol még a nyerési esély sincs meg... Anno a bulizós időszakomban, 23-25 éves korom környékén, elég sok pénzt eltoltam különböző partikra. Akkor csak úszott a pénz, míg a pókerben meg legalább néha sikerül nyerni is. Tehát a párom hozzáállására a tilt, tűr, támogat hármasból a középső illik a legjobban. :))
- Hogyan tudnál még többet nyerni? Azaz: miben kell még fejlődnöd mondjuk az MTT-k és miben az SnG-k terén? Hol vannak még lyukak a játékodban?
- Alapvetően a bankrollmenedzsment a legnagyobb gyengém, korábban nagyon sokszor elcsábultam 10-20 dolláros rebuyos versenyekre úgy, hogy alig párszáz dollár volt a számlámon. Ezt mindenképpen vissza kellene fognom, amíg nem áll rendelkezésre egy olyan összeg, amivel nem kell paráznom ezeken, mert ez akarva, akaratlanul a játékomra is kihat. Az elmúlt egy-két hónapban megfelelő személy segítségével sikerült aránylag rendbe rakni a preflop játékomat, és noha még hátravan a finomhangolás, ezen a téren már sokkal magabiztosabb vagyok. Már csak postflop kellene megtenni ugyanezt. Jó lenne még jobban átállni arra, hogy rangekben gondolkodjak az ellenfeleimet illetően, valamint, hogy már preflop meglegyen a terv a fejemben, mielőtt rányomok a raise vagy call gombra.
- A közös on-line elemző sessionök is segítenek ebben? Egyáltalán: hogyan kell ezt elképzelnünk? Rögtön letolnak, ha valami butaságot csinálsz?:)
- Ez többféle formában történhet, de talán a legnépszerűbb az a közös TeamViewer-es session volt, amikor is valakinek az élő játékába kapcsolódtak be nézőként a többiek. A játékos elmondta, hogy mikor, mit, miért csinál. Ez persze elég nehéz, mivel kevés idő áll rendelkezésre és persze több asztal mellett nem könnyű még a többiek megjegyzéseire is reagálni. A kulcsfontosságú szituációknál meg persze mehet a közös agyalás is, de az egér a játékos kezében van. :)) Ezt a módszert utólagos handelemzésre is fel lehet használni, tehát mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki a TeamViewer-t. Arra persze figyeljünk, hogy ismeretlen vagy nem megbízható személy kezébe ne adjuk át a gépünk teljes irányítását. Az mindenképpen jó, hogy több ötletet, látásmódot ismer meg az ember. Ami nehéz az a kapott információk szűrése: lehetőleg nálunk jobb, eredményesebb játékosok tanácsára próbáljunk hangsúlyt fektetni.
- A póker mellett hogy állsz a kaszinózással, meg a puszta szerencsejátékokkal, ahol a precíz tőkekezelés nem annyira jellemző?
- A laza BRM és a gambler véna szerintem messze nem ugyanaz. Mint arról már beszéltünk: egyszer nagyon elszaladt velem a ló, de sajnos hét-nyolc whiskey és pálinka kombó után, már nem bírtam józanul gondolkodni. Pech, hogy pont akkor jelentősebb összeg volt bent a számlámon, de tanultam belőle legalább... Ettől függetlenül nem tartom magam vérbeli, szenvedélybeteg gambler-nek, mivel már többször előfordult, hogy hetekig vagy hónapokig egyáltalán nem játszottam: idén a január is például majdnem teljesen kimaradt. Másrészt sosem kértem kölcsönt se pókerre, se másra, még akkor sem, amikor Manila-ba mehettem volna. Úgy voltam vele, hogy ha saját erőből nem tudom megoldani, akkor nem érdemlem meg. Sosem tenném fel a családi megtakarításokat, vagy más jelentősebb összeget rulettre vagy ilyesmire. Játszottam néhány alkalommal kaszinóban, nyilván kint kipróbáltam egy-két játékot, de leginkább a Las Vegas-i feeling miatt. Itthon meg aztán egyáltalán nem látogatok semmilyen kaszinót, se élőben, se on-line. Ugyanígy nem érdekel sok más dolog sem. Sportfogadással szinte csak a VB-ken foglalkozom, és nagyon ritkán - milliárd feletti nyereménynél - veszek csak egyszer-egyszer lottószelvényt. A pókert egy kis varianciával megfűszerezett, gondolkodtató, stratégiai - pszichológiai játéknak tartom. Épp ettől olyan izgalmas és messze nem szerencsejáték.
- Mi a távlati célod a pókerrel?
- Ez vicces kérdés, mert egyrészt ráébreszt arra, hogy 2005. óta nem változtak a céljaim és szinte még mindig ugyanott toporgok, ahol akkor, legalábbis ebből a szempontból. :D Szeretném, ha olyan hobbivá válna ez a dolog, ami egyrészt stabil kiegészítő-jövedelem lehet és nem pénzégetés, másrészt egy olyan elfoglaltság, aminek a révén eljuthatok korábban eddig nem látott helyekre és játszhatok egy-két nagy név ellen. Ha esetleg élőben is sikerülne behúzni vagy bemákolni valamit, az már csak hab lenne a tortán, de nem vagyok nagyravágyó. Nem lesz mindenkiből Phil Ivey, vagy Bélabácsi: én például biztos nem leszek, de ezt már egy pár éve elfogadtam. Ha még egyszer olyan szituációba keveredek esetleg, mint a Manila - fapados csomag kapcsán és gond nélkül el fogok tudni adni majd magamból 50%-ot, akkor már örülni fogok. Ezt a szintet szeretném elérni. Nem célom az online profi játékossá válás. Egyrészt nem is lenne reális elvárás magammal szemben, másrészt nekem szükségem van a stabilitásra és a napi rutinra, amit a munkába járás és a hó eleji fizetés teremt meg. Arról már nem is beszélve, hogy eléggé beszűkítheti a szociális kapcsolatokat, ha valaki csak és kizárólag otthonról, egyedül dolgozik. Ez persze nemcsak a póker esetében van így, de itt talán hatványozottabban kijön. Ha mondjuk egy éven keresztül minden hónapban stabilan legalább duplaannyit összehoznék pókerből, mint a fizetésem, akkor lehet elgondolkodnék egy komolyabb pókerkarrieren, de egyetlen nagy eredmény, akár egy SundayMillion első hely, önmagában nem vinne erre.
- Mi teremti meg számodra a stabilitást, azaz mivel foglalkozol hivatásszerűen? És van-e még valamilyen kedvenc hobbid?
- Jelenleg is egy multinál dolgozom, félig-meddig pénzügyi területen, voltam belső ellenőr, kontroller, könyvvizsgáló is az évek során. Korábban amatőr szinten, de aktívan (versenyszerűen) gördeszkáztam - a 'skate or die' időszakomra jó néhány maradandó sebhely emlékeztet. Az egyetem alatt felfedeztem magamnak a bowling-ot, amit szintén sikerült amatőr versenyszintre emelni és volt is néhány szép eredményem. Sajnos az elmúlt években erősen hanyagolom a játékot, bár néha-néha elindulok egy-egy csapatversenyen. Blogom olvasói sejthetik, hogy bár se zenei képzettségem, se abszolút hallásom, se hangom nincs, de ilyen-olyan baráti, hülyéskedős formációkban próbáltam zenélni. Sőt, ahogy a bejegyzéseim tükrözik, még a mai napig is előfordul, hogy gond nélkül leégetjük magunkat 20-30-40 fő előtt. :)) No és persze az utazás...
- Igaz, régen beszéltünk erről a témáról...csak hát ugye a póker... mikor jártál legutoljára Amerikában?
- Tavaly. Újfent a szüleim terveztek egy megint félhivatalos utat Montreal - Las Vegas utat, ők kapacitáltak, hogy menjünk velük és egy pár napot töltsünk együtt. Bár időközben édesapám valamennyire megtanult angolul, azért jól jött nekik a segítség. Egy korábbi bejegyzésemben már írtam, hogy sokkal szolidabb nyaralást terveztünk a feleségemmel, de realizálva, hogy érkezik a baba és ő még sosem volt a tengerentúlon úgy gondoltuk, hogy mégiscsak be kellene vállalnunk egy ilyen utat, ki tudja mire lesz lehetőségünk a későbbiekben. Öt nap Kanada után tíz nap Las Vegas (ismét csak két nap Grand Canyonnal tarkítva) következett. Ez az út azért lett emlékezetes, mert a párommal voltunk kint, így értelemszerűen ez nem a féktelen bulizásról és a gamblingről szólt, sokkal inkább a show műsorokról, a pókerről, a szállodák, shopok és egyéb látványosságok végigjárásáról. Néha megfűszereztük mindezt egy-egy családi programmal is. A számomra legmegdöbbentőbb pillanat és élmény ezen az úton a következő volt: egyik este már éppen hazafelé vettük az irányt a Venetian-ből, amikor egy idős tolókocsis házaspár megállított minket. Megkérdezték, hogy van-e tervünk az est további részére. Zavartan válaszoltam, hogy még nincs. Erre elővettek két jegyet a Blue Man Group show-ra és odaadták, hogy nézzük meg este, mert ők fáradtak és nincs kedvük hozzá. Kérdeztem, hogy mivel tartozom, de nem fogadtak el semmit sem, pedig a jegy nem volt olcsó, kilencven dollárba került darabja. Sajnos itthon ilyet elképzelni sem tudok... Hatalmas élmény volt a Colorado folyón való hajókázás is, illetve az igazi sütögetős, medencés parti a rokonokkal. A célomat ezzel az úttal elértem, a párom is jól érezte magát és tetszett neki Vegas is. Nem zártuk ki, hogy a jövőben még elmegyünk oda együtt. :)
- Mi fogott meg téged leginkább az államokban?
- Minden hatalmas, és bizonyos áruk hihetetlenül olcsók... De ezt leszámítva az tetszik legjobban, hogy a szolgáltató szektorban mindenki a vendégekért dolgozik és mindent megtesznek a vevő kényelméért. Mosolyognak, kedvesek, segítőkészek és olyan atmoszférát teremtenek, amivel itthon csak ritkán találkozom. A jó hangulat a pókerasztaloknál és a kaszinóban is uralkodik. Az emberek nem irigyek, tudnak örülni a mások sikerének, nincs kioktatás, lefishezés, anyázás...
- Vegason kívül melyik városok gyakorolták rád a legnagyobb hatást? El tudnád-e képzelni az életed tartósan a határokon túl?
- Ottawa, Rio de Janeiro, München és London. Ez utóbbi két helyen el tudnám képzelni hosszabb távon is az életemet, de véglegesen, azaz örökre, semmiképpen sem költöznék el Budapestről.
- Amerikán kívül hová szeretnél még eljutni?
- Rengeteg helyre! Európában is van egy csomó, de az egzotikusabb úti célok a következők: Argentína, Chile, Karib-szigetek, Kuba, Izland, Japán, Új - Zéland, Ausztrália... Nem bánnám, ha egy-két egyéb helyet mondjuk az APPT-al vagy LAPT-al ki tudnék pipálni. J
Lord Malavine
----------
----------
